|
Post by Gekko Hayate on May 18, 2012 21:09:42 GMT 1
Rövidke, kis bemelegítő jellegű kaland lesz esedékes mostanság. Mesélő ugyan lesz, de inkább játéknak fogandó fel, persze azért hozzatok fegyvereket, jobb félni mint megijedni ( Persze nem tízezer Kunai, és még hozzá háromszáz Shurikenről van szó. Annyit, amit mindig hord a karakter ) . Jutalom osztás nem fog elmaradni természetesen. De, most egyszerre ennyit, hogy meglepetés legyen Bármennyi ember jelentkezhet: - - -
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on May 18, 2012 22:16:15 GMT 1
Rhony Etsuya szolgálatra jelentkezik. Fegyverek izzítva indulhat a buli.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 19, 2012 19:38:14 GMT 1
Sarutobi Akio, mert kirándulni mindig jó.
|
|
Yuube Sakime
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (7 Pont)
Posts: 65
|
Post by Yuube Sakime on May 22, 2012 13:51:38 GMT 1
Én is jövök, hiszen milyen kaland létezhet nélkülem?
|
|
Ren Hichika
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 104
|
Post by Ren Hichika on May 23, 2012 19:34:15 GMT 1
-Úgy hallottam valami balhé lesz a fű országában. Kipróbálnám néhány új jutsumat. Indulhatunk?
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 25, 2012 17:49:57 GMT 1
- Én is szívesen mennék... * Lép oda a többiek közé és szólal fel, hideg, sejtelmes hangon.
|
|
Gushiken Fujin
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 388
|
Post by Gushiken Fujin on May 30, 2012 16:44:56 GMT 1
- Ha már a többiek mennek, én sem maradhatok ki.
|
|
|
Post by Gekko Hayate on Jun 1, 2012 20:36:13 GMT 1
* Hosszas várakozás után, végül elérkezett a várva várt nap... A kirándulás a Fű országba megkezdődhet. Senki sem jelezte hogy ez egy luxuskivitelű utazás lesz, így nem csoda hogy selyempárnás hintók és vonatok helyett lábbusszal kell az utat megtenni. De, a hosszú sétát gond nélkül bírjátok, a túra első éjszakáját pedig egy kellemes ki erdőben töltitek, ahol mindenki hálózsákja hasznosnak bizonyul... De ha azért van oda a delikvens, akár a földön is aludhat. Persze, a kísérőtanár nem olyan típus aki hagyná hogy a szunya sokáig húzódjon, így kellemes 6 órai kelés várható. Ebéd környékén Fű országának már jócskán a belsejében vagytok, így nem csoda hogy megérkezik kísérőtök, egy szimpatikus Fűvidéki, aki maga kellemes humorával mesél mindenfélét az összes kavicsról, és fáról ami utatokba akad. Végül, a kellemetlen vagy kellemes séta után eléritek az Ország szívét, a hatalmas Jungel szerű őserdő bejáratát. Íme, itt kezdődik a kaland! Tudom értékelni az utalásokat, a korábbi utazásra is, de ha akarjátok akkor bele is vághatunk a lecsóba
// FŰ országa viszonylag érintetlen, és nincs róla sok információ, de ha minden igaz őserdő borítja /
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on Jun 1, 2012 21:07:04 GMT 1
*Rhony elővett egy hátizsákot és belepakolta a holmijait:fegyvereket,kulacsot,egy kis méretű plédet amire éjszaka fekszik,egy kis elemózsiát és egy tekercset amit otthonában talált egy fiókban.. ~Kíváncsi leszek erre a kirándulásra, sose voltam még a Fű országában. * Mikor odaért a többi indulóhoz bemutatkozott nekik,aztán leült várni,hogy induljon a "kirándulás". ~Ezt a Fujin-t és a Ren-t még nem ismerem,de a többit mindet ismerem még, itt van Akio is, ő jelenleg biztosan ideges rám, de a két csapattársam Hayiko és Sakime is eljött. *A túra hosszú volt de Rhony ezt jól bírta,elvégre nem is vitt magával túl sok cuccot, és fizikailag is rendben van,de az első éjszaka az erdőben azért lefeküdt pihenni, persze miután megette a kajája negyed részét, a kulacsa is már a félig kiürült,mert az úton gyakran bele-bele kortyolgatott. Reggel már korán kelni kellet és indulni tovább,de mivel Rhony lefeküdt pihenni nem kottyant meg neki a korán kelés. Kicsit később a Fűvidéki kísérő is megérkezett,aki kavicsokról és fákról beszélt. De ez Rhony-t nem zavarta inkább figyelemmel kísérte az előadását. Végül elérték a Jungel-t, amely sötét volt a sűrű és magas fák erős árnyékolásától,de persze csak a világosból látszik sötétnek, egyébként belül nem rosszak a látási viszonyok.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 1, 2012 21:10:24 GMT 1
*Hát, ez nem kis kirándulás mondhatni, de a hosszú utazás része egy ninja életének, így nem is panaszkodhat. Az útra a szokásos felszerelésével készült, kunai, shuriken, robbanócetli, füstbomba, mindegyikbõl 5-5, zsinór, és persze a két legyezõje. Emellett persze konzervált étel, és az apja meglepte 5 energia kapszulával, ha szükség lenne rá, és a hálózsák sem maradhatott otthon. Nem nagy örömére a nagy perverz is velük tartott, valahogy nem tudott elég mélyen aludni miatta, attól félt, hogy kedve támad mellé bújni vagy valami. Legtöbb idejét inkább a csoport lány tagjaival töltötte, vagy a tanárral. Másnap dél felé érkeznek meg az ország belsejét, itt csatlakozik hozzájuk túristakísérõjük, egy Fûvidéki vidám ember, aki imád mindenrõl beszélni nekik. Nem igazán figyel rá, csak hébe-hóba, amikor úgy tûnik valami érdekeset is mond, majd egy hosszas séta után egy dzsungelvidékre érkeznek meg.* -Húha. Ilyen helyet még nem láttam!
|
|
Gushiken Fujin
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 388
|
Post by Gushiken Fujin on Jun 1, 2012 21:27:43 GMT 1
* Elérkezett hát ez a nap is. Kirándulás a Fû országába, ezzel a tudattal ébredt ma fel Fujin. Összepakolt mindent, amire úgy gondolta, hogy szüksége lesz. Bepakolt mindent a hátizsákba, ennivalót, hálózsákot, és egy kapucnis kabátot is, ki tudja milyen idõre számíthat majd az úton. ~ Végre kiszabadulok a faluból, alig vártam ezt a mai napot. * Nem sietett túlságosan a találkozóhelyre, elvégre korán elindult. Nem is késett egy másodpercet sem, már ott voltak egy jó páran, de sem ismert közülük. ~ Hmm, senkit nem ismerek. De sebaj, elvégre nem baráti összejövetelrõl van szó. * Az eddigi út kicsit hosszú volt, de annyira nem, hogy ne bírta volna az utat Fujin. Egész úton egy szót sem szólt. Azzal sem volt gondja, hogy éjjel a szabadban kellett aludni, azzal már inkább, hogy korán kellett kelni. Másnap elértük a Fû országát is, kaptunk is egy kísérõt, aki egész úton a fákról és kavicsokról beszélt. Végül egy hosszas séta után egy dzsungelhez értünk. - Azt hiszem, jó kis kalandnak nézünk elébe.
|
|
Ren Hichika
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 104
|
Post by Ren Hichika on Jun 1, 2012 21:47:02 GMT 1
*Ren már korán felkelt, és összepakolt minden szükséges holmit fegyvereket, hálózsákot, ételt-italt. Aztán el is indult a találkozóhelyre, ahol köszönt aztán csak félrehúzódott az indulásig. Az út nem volt rövid de Ren-nek meg se kottyant a dolog. Az első megállónál mindenki pihent de ő még két órán át egy könyvet bogarászott,melyet az anyjától kapott. A könyv a Fű országáról szólt, a növényeiről állatairól persze a leírás nem volt túl egyértelmű lévén egy igencsak feltérképezetlen területről van szó. Majd ő is álomba szenderült. A korán kelés nem volt ínyére, ekkor rá is jött,hogy a könyvet menet közbe kellett volna olvasnia,de mivel nem fejezte be folytatta az úton, legalább addig se a kísérő diskurálását kellett hallgatnia,ami őt nem igazán izgatta.Viszont útközben felvett néhány kavicsot és zsebre tette őket,mivel a könyv azt írta,hogy ezek a kövek jók a szikra pattintásához, és kitudja még másra is jó lehet. Végül elérték az őserdőt,ahol eltett a könyvet, megfogta nyakában lógó karabineres láncot és megpuszilta. Aztán levette hátáról a botját és felrögzítette rá az egyik kardját a másikat pedig visszatette a tokba. ~ Kezdődhet az amiért igazából jöttem..
|
|
Yuube Sakime
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (7 Pont)
Posts: 65
|
Post by Yuube Sakime on Jun 1, 2012 22:11:47 GMT 1
* Az út hosszú, és szenvedéssel teli volt, így nem csoda hogy nincsen túlságosan jó kedvében a Yuube dinasztia legfiatalabb tagja. A kirándulás, érdekesnek, és izgalmasnak tûnt, de valahogy a hosszú séta során, elvesztette a maga varázsát. Még korábban, a maga módján felkészült a túrára, és hozott magával 6 shurikent, 6 senbont, és 6 Kunait, és egy kevéske kis pénzt, mivel úgy hallotta hogy enyves keze van az itteni embereknek. Az elsõ nap eseménytelenül telt, komolyabb interakcióba nem merült az utazókkal, csak Hayiko, Rhony, és Yasu társaságát kereste meg néha, hogy a füle ne csengjen annyira a csendtõl ( Bár azért Akionak is intett, hogy jelezze jelen van ). ~ Fárasztó ez a séta. Kocsival, vagy vonattal kellett volna menni.* Hamarosan a nap is véget ér, és nagy bánatára kénytelen hálózsákban aludni. Pillanatok alatt leveti ( hosszú percek) ruháját, ami leginkább a képre hajaz, bár a fejet takaró rész hiányzik. Nem cseléd õ, majd felölti hálóingjét, ami úgy õszintén nem sokban más, csak az anyaga lengébb. - Jó Éjt. * Szólal meg félálomban egy picit majd teljesen átlagos hálózsákjában elszenderedik. Hamar eljön a reggel, és természetesen nincs igazán ínyére hogy ilyen korán kell kelni... De a szabály az szabály. Valami kísérõt is kapnak, és a hosszas séta után végül elérnek egy Õserdõ szerûséget. - Ne már... Akkor csak most kezdõdik az igazán fárasztó része az utazásnak? Én nem erre jelentkeztem!
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on Jun 2, 2012 1:30:35 GMT 1
Valójában fogalmam sincs, hogy mért jelentkeztem a Fű országába tartó útra. Meglehet, hogy a kíváncsiságom vezérelt, mert ki tudja, hogy milyen titkokra bukkanhatok, de lehet az is, hogy pusztán semmittevésemben iratkoztam fel a jelenlévők listájára. Már feleslegesnek tartom ezt az utat, nincs semmi kedvem hozzá, de a kísérőnk valami olyasmit magyarázott, hogy a ninja tartja a szavát. Őszintén szólva nem is igazán ez ( a kísérő szavai ) vett rá arra, hogy menjek, hanem inkább az, amit pár héttel ezelőtt Konoha nagy könyvtárában olvastam. A könyv Fű országával foglalkozott. Leírásában említést tettek egy ősi templomról, ami rettentően idős és egy titkos technikáról, egy tekercsről, ami a templom kazamatáinak a mélyén található. Valójában ez volt azaz indok, hogy most reggel, hajnali négy órakor keltem fel a hajnali öt helyett, hogy szokásos meditációs és harci gyakorlataimat elvégezhessem, azután pedig hozzáfogjak a pakolászáshoz. Nem volt kérdéses számomra, hogy miket vigyek: elsődleges volt számomra a kardom, ami nélkül nem mozdultam volna ki soha, de soha az életben. Ezenkívül a felszereléseim között még helyet kapott egy darab, tíz méter hosszúságú átlátszó drótkötél, a szokásos öt kunai, öt shuriken, valamint tíz darab robbanó cetli. Ezeket mind szépen, észrevétlenül helyeztem el a ruházatomban, övemben, majd nekiláttam egy kevés élelem összecsomagolásának is. Más felszerelésnek nem láttam értelmét, mert csak lassítanának. Nem vagyok az a finnyás fajta, aki belehal, ha egy fán kell töltenie az éjszakát. A hideget kifejezetten jól tűröm, szóval a hálózsák ebből a két szempontból felesleges számomra. Gyógyszert, kötszert nem vettem magamhoz, azok is csak szűkítenék az amúgy is kevéske helyet a ruházatomban és nem hittem, sőt, tisztában voltam vele, hogy nincs olyan ellenfél, aki meg tudna sebesíteni olyan súlyosan, hogy szükségem lenne a medikusi felszerelésre. Lehet ezt gőgnek, beképzeltségnek nevezni, de hittem magamban és a saját képességeimben egyaránt. Összeszedtem tehát a szükséges felszerelést és a megbeszélt találkozóra mentem, még jóval az indulás előtt. Egy ház tetejének a szélén ücsörögve a kissé hűvös, de mégis nyárias szellőben vártam unott arccal (de annál kíváncsibban fürkésző szemekkel), míg megérkeznek a többiek és a kísérő tanár is megjelenik. Az ég szürke volt a reggel első órái miatt, de lehet, hogy az ég is el volt borulva, mert ugye nem mindig kényeztethet minket a meleg sugaraival a nap. A jelenlévők felét ismertem, felét nem. Sőt, akikre az imént azt írtam, hogy ismertem, az sem a helyes megfogalmazás, inkább mondanám azt, hogy találkoztunk már. Az emlékeim szerint, nem volt valami fényes a viszonyom a többiekkel, habár azért a legtöbbhez csak közömbös voltam, ezért nem volt valami jó a kapcsolatunk. Viszont volt néhány ember köztük, akikre rátámadtam és szándékomban állt az életüket elvenni. Noha nem ok nélkül tettem, amit tettem, és gyilkos szándékaimtól továbbra sem tágítok, csupán uralkodok rajtuk. Egyelőre… Jól megnézve magamnak figyeltem meg, ahogy érkeznek meg egyenként az emberek. Szívem nagyot dobbant, mikor észrevettem Yasuhikot, de nem azért, mert titkon a saját nemem iránt vágyakoztam és a fiú szerelméért epekedtem, hanem mert eléggé világosan éltek még bennem a legutóbbi emlékek képei, az utolsó találkozásunkról. Összehúzott és mogorva arccal néztem végig, míg megérkezik. Ott volt még egy másik személy is, akivel majdnem összecsaptunk, csak egy kis kellemetlenség megakadályozta, hogy vérét ontsam: Akio. Azóta letettem a szándékról, hogy végezzek a lánnyal, mert rájöttem valamire: Rá szükségem van. Ne értsetek félre, nem úgy, mint egy férfinak a nőre. Ráébredtem, hogy a lány, még hasznomra válhat, tekintve, hogy Sarutobi és a nagyapja a Hokage. Sok kellemetlen és felesleges időpocsékolás elkerülését és probléma megoldását láttam a lányban. Nem kellet sokat várni arra, hogy megjelenjen egy fekete ruhával egész testét elfedő alak: Rhony. Róla nem tudtam valami sokat, azon kívül, hogy elméletileg csapattársak vagyunk. Nem volt alkalmam jobban megismerni, de most így elmondom, hogy nem is áll szándékomban. Kivéve persze, ha ki nem derül, hogy egy hatalmas technika őrzője, vagy egy igen erőteljes Kekkei Genkai tulajdonosa. Akkor már más a helyzet. Sőt, akkor még szövetséget is ajánlanék neki, valamint esélyt és reményt adnák neki az álmaival kecsegtetve, hogy tőlem megkaphatja őket, feltéve, ha segít nekem tervem kivitelezésében. Viszont őszintén bevallom, nem láttam sok esélyt eme gondolataim beteljesülésére, mivel a fiú se semmilyen vérörökséggel, sem pedig titkos technikával nem rendelkezett, vagy ha igen, akkor nagyon jól rejtegeti és titkolja. Habár ki tudja, mit hoz a jövő… Nem sokkal utána befutott a másik csapattársam, Sakime. Ő azok közé a kivételesen szerencsés emberek közé tartozik, akit nem fenyegettem meg, nem támadtam neki. Ő pusztán csak bunkó személyiségemmel ismerkedhetett meg. No de nem véletlenül viselkedtem vele ilyen csúnyán ám! Mindennek megvan a maga oka. Egyszerűen foglalkozott velem, törődött velem és én ezt nem bírtam feldolgozni. Nekem nincs szükségem senki, legfőbbképpen egy lány segítségére. De ő levakarhatatlan és kifejezetten idegesítő számomra. Talán a sors tréfája, hogy egy csapatba osztottak vele? Mindig mikor arra gondoltam, hogy küldetésen vagyunk és pihenünk, az a jelenet ugrott be, amint a lány, akár egy óvó anyuka betakargat a hideg szél elől, ellátja a sebeimet és megszid, ha valami bajom esik. Undor fog el folyton, mikor erre gondolok és hamar haraggá alakul ez az érzés, amit nehezen tudok lecsitítani. De úgy kifejezetten nincs bajom a leányzóval. A helyszínen volt még, számomra két ismeretlen alak is. Egyikük fekete hajú, sunyi tekintetű, leginkább tolvaj kinézetű fiú volt. Megnéztem jól magamnak, de nem írtam le. Ki tudja, hogy ki is lehet valójában… Lehet egy hatalmas erővel bíró Genin, aki még nem ébredt rá az erejére, de az is lehet, hogy az, aminek kinéz: egy senki. A másik ismeretlen számomra egy barna, tüskéshajú srác volt. Nem lehetett idősebb nálam és belőle sem néztem ki valami sokat. Nem túl késve, pár perc után megérkezett a kísérőnk is a megbeszélt helyre, egy Chunin a faluból. Elnézve mindenkit, lázban voltak, hogy végre kirándulni mehetnek egy szomszédos országba, egy ismeretlen területre. Úgy is voltak felöltözve, elkészülve: hálózsák, rengeteg felszerelés. Szúrós tekintettel néztem őket, majd ahogy megindultak Konoha falvának a kapuja felé, leugrottam közéjük, és kissé lemaradva bár, de követtem őket, unottan magam elé meredve, zsebre dugott kézzel, a földet bámulva, a gondolatimba veszve, amiket most nem részleteznék, mivel a jövőbeli terveimről szóltak, amik titkosak.
Az utazásunk eléggé eseménytelenül telt. Minél jobban telt az idő, a többiek annál jobban kezdték el keresni egymás társaságát. Illetve csak inkább a lányok. Aki például a lányok társaságát kereste és ismerkedett velük, míg Sakime az Yasuhiko, Rhony és igen… Engem is megajándékozott társaságával. Különösebben végül is nem érintett annyira mélyponton a dolog, mivel nem foglalkoztam a lánnyal, hiába is jött oda hozzám. Nem volt semmi mondanivalóm a számára, így pár másodperc néma „nézzük egymást, mert nem tudunk mit mondani” helyzeten kívül nem történt semmi említésre méltó. Nem kerestem mások társaságát és Sakimén kívül mások sem az enyémet, és ez így volt helyes. Elég volt nekem a lány is, nem hiányzott oda mellé, még valaki más.
Tizenkét órás út, ebben a lassú gyalog tempóban, míg átléptük fű országának a határát. Nem sok minden változott, esetleg egy kicsivel több fa, folyó ás távolban hatalmas erdőség látható. No meg minél egyre beljebb vonulunk, annál inkább nő a páratartalma a helynek, de lényegében nem különbözik sokban Konohától. Még nem jártunk olyan mélyen bent az országban, épp csak elhagytuk a határt, de az ég elkezdett sötétedni és a kísérőnk úgy látta jónak, ha mára itt letáborozunk, és holnap folytatjuk tovább az utunkat. Egy kimondottan fás, árkos helyen álltunk meg, tőlünk néhány méterre egy patak is csörgedezett. A nap igencsak a végét járta már, gyönyörű vöröses narancssárgára befestve mindent, amit egyre halványuló sugarai értek. A legtöbben hálózsákjukba bújtak, esetleg még bóklásztak egy kicsit, de szépen-lassan, mire besötétedett, mindenki nyugovóra tért. Egyedül én voltam a kivétel, aki arrébb vonult a többiektől, egy fa ágán üldögélve, a gyönyörű, hatalmas sárga fényárban úszó hold fényében bámultam egy vörös pókliliomot, ami lent nőtt a fa tövében. Ilyenkor este, mikor a természetben lehettem és a tücskök folytonos ciripelését, ami bezengte az egész területet egyetlen hatalmas, mégis nyugtató és biztonságérzetet keltő hangorkánként, néha egy-egy bagoly huhogását hallhattam, teljesen megváltoztam, és úgy éreztem, hogy más vagyok. Egy sokkal nyugodtabb, békésebb, kiegyensúlyozottabb lelkületű ember. A vörös pókliliom a hold fényénél, valamint ezek az éjszakai hangok megnyugtatnak. Emlékszem, mikor gyermek voltam, édesanyámmal is sokszor feküdtünk csak kit a házunk mögötti kertben, ahol rengeteg ilyen virág nőtt. Órák hosszat elbírtunk feküdni odakint és az eget bámulni, de mikor édesanyám észrevette, hogy a virágait bámulom, elmondott nekem egy rövidke kis mesét:
”Egyszer volt egy királyfi és egy király lány. Nagyon boldogak voltak együtt, semmi nem álhatott kettejük közé. Épp az esküvőjük napján, egyszer csak feltűnt egy gonosz boszorkány és féltékenységében, hogy neki nem lehet párja, mert olyan rút és gonosz, egy virággá varázsolta a két szerelmes párt. Kitalálod milyen virággá? - mosolygott rám csodás arcával édesanyám. - Csak nem ilyenné? - mutattam gyermeteg ujjammal a vörös pókliliomokra a kertünkben. - Pontosan. - ajándékozott meg csodás mosolyával ismét édesanyám. - A királyfit a levelévé és a királykisasszonyt a virágává. Azért ilyenné, mert a Pókliliom virága és levele, sosem láthatóak egyszerre. Mikor a levelek elszáradnak és lehullnak, akkor kezd nyílni a virág. Olyannyira vágynak egymás után, hogy rügyeket és bimbókat növesztenek. Bár soha nem találkoznak, az idő múlásával továbbra is, csak vágynak egymás után halhatatlan szerelemmel.”
Magamba révedve bámultam a gyönyörű virágot a fa tövében, míg egyszer csak valami meg nem zörrent fölöttem a fán és el nem terelte a figyelmemet, ki nem rángatott ábrándomból. Egy bagoly röppent ki ijedten, én pedig eleinte dühösen, mert ez volt egyik legkedvesebb emlék a számomra, majd pár pillanat múlva már szelíden néztem a távolodó állatot. Fel sem tűnt nekem, de már el kezdett virradni. Megjelentek a horizonton a nap első, reggeli sugarai. Pedig meggyőződésem volt, hogy még csak nemrég ment le a nappalnak eme titánja, mi beragyogja bolygónkat. A kísérőnk ébresztő szavaira lepattantam a fa ágáról, olyan frissességgel, mintha egész este aludtam volna, majd felmértem a többieket: Volt, aki álmos, nyűgös, fáradt, volt, aki friss, üde, indulásra kész volt. Időbe tellett nekik, míg összeszedelődzködtek, de nagy nehezen végül elkészültek, és a kis csapatunk folytatta az útját a Fű országában, velem zárva a sort, a szokásos zsebre dugott, nemtörődöm arccal bámulva magam elé. Pár órás menetelés után végül a környék körülöttünk radikális változásokon ment át és az erdős részeket átvette a dzsungel uralma. Kezdtek megjelenni a kúszónövények, hatalmas fák, indák és az égen az esőfelhők is. Valószínűleg ezen a helyen majdnem mindennaposak az esőzések, nem hiába ez a gyönyörű természeti környezet és a magas páratartalom. Kísérőnk mellé hamarosan megérkezett egy fű országbeli vezető is, aki kedvesen, mindenkinek minden kérdésére válaszolva (ha volt) adott információt erről a területről és főbb nevezetességű pontjairól. Az egész beszámolójában arra vártam már, hogy kitérjen az ősi romos részre, ahol állítólag hatalmas erő lakozik, de ez nem történt meg. Kissé csalódott lettem ettől, de végül is erre számíthattam volna. Majd pont minket, más országból valókat avatnak be az ilyesmibe. De ha beavatnak, ha nem, én ki fogom deríteni! Nem is telt bele sok időbe, hirtelen azon kaptam magam, hogy már tényleg egy hatalmas dzsungelben járunk, ahol mindenféle bogár és állatzaj egybevegyült. Különféle majmok, madarak és számomra ismeretlen rovarok koncertterme volt ez a hely, ahol mi voltunk a vendégek, a hallgatók. Persze nem csak az állatokat, hanem a vezetőnket is hallgathattuk, aki kezdett egyre idegesítőbb lenni, hogy nem állt be a szája. Viszont minél beljebb és beljebb vezetett minket a dzsungelben annál inkább veszítettem el tájékozódási képességemet és nem is tudtam pontosan meghatározni, hogy merről is jöttünk, bár ennek nem adtam jelét és csak némán kullogva mentem a többiek után. Viszont legyek bármilyen néma és csöndes, figyeltem a környezetem, hogy véletlenül se érhessen nem várt meglepetés a kirándulás alatt. Kezemet mindvégig kardom markolatán tartottam, és valami azt súgta nekem, hogy az igazi túra, még csak most veszi kezdetét.
|
|
|
Post by Gekko Hayate on Jun 2, 2012 10:25:57 GMT 1
/ Immáron átlagos narrálási szerep átvéve, és a Túravezető szemszögéből írok. /
- Íegy egaz kisléány. Aaz edigi utazás csak a bémelegíetés volt. Ha félmásznál egy kozeli fára, láthatnad, hogy úgyan egyenlőre csak az aljzatnövenyzet sűrű, de ideővel a fák is jóeval megnoenek, míeg akkorák lesznek, hogy lámpással kel járni az erdoebe. * Erős, Fűországi akcentusa elég nyilvánvaló az egyébként, kopaszodó, kedves arcú, kissé borostás férfinak. Szemetekkel kereshetitek bárhol rajta a jelvényt, de nem leltek semmit. Az úriember, nem Ninja, pusztán csak egy olyan személy aki mint tenyerét ismeri az erdőt. Fegyver sincs nála igazán, egy Machete kivételével, de azt is csak a bozót vágásához hozta. Aki annyira ismeri a Jungelt, mint apa a gyerekét, annak nem kell félnie attól ami benne lakozik. ( Innen már nem Akcentusozok, mert fáraszt. Láttátok hogy nagyjából milyen ) - Egy óra pihenő az most nem lenne rossz. Addig van időtök egy kissé adaptálódni a Klímához ami vár, rátok, és egy kis felvilágosítást is tudok adni nektek. * Kopaszkás fejét megvakarja. Arcán látszik hogy sok mindenen keresztül ment már, mégis nem a megkeseredett vénség és a beletörődöm szomorúság az ami feltűnik. Ráncai minden mozdulása vidámságot, és örömet jelölnek. Az ember tudja, hogy az életének csak most jön a jobbik fele. Talán nem lesz olyan gyors, vagy ügyes mint volt, de az erdő csak az övé, és ez öregkorában is így fog maradni. - Nos, a Fauna és a Flóra itt nagyon szoros és jó kapcsolatban van. A helyszín, abból amit hallottam egy kissé hasonlít a Halál Erdejére. Az itt honos élőlények egy picit viszont... veszélyesebbek, vagy legalábbis másak. De azért nem kell majd tőlük félni, nem nagyon támadnak rá az emberre, de ha mégis, hagyjátok rám. Minden állat itt a gyermekem, és minden állat ismer. Nos... Na jó, vannak kivételek, például az Óriáspiócák vagy rovarok. Úgy hallottam hogy hasonló lény nálatok is él, éppen ezért mindenkinek lesz egy párja aki időnként ellenőrzi hogy nincs-e pióca a másik alakon. Alattomos lények ezek, el tudják rejteni a súlyukat az ember elől... Azt nem említve, hogy még nagyobbak is, mint a Tűzföldi rokonok. Nos, ők talán a legnagyobb veszély. Fontos megemlíteni még a Fű-Földi hangyákat. Ezek nem sokban másak az átlagos hangyicáktól, pusztán csak megnőnek 5 centiméter nagyra. Ha belekeveredsz a kolónia útjába, többé kevésbé halott vagy. De, ne aggódjatok, elég könnyű elkerüli őket. Nos, vannak mindenféle mérges pókok, és óriáspókok, melyek némelyike eléri a 2 métert, de minél nagyobb annál kevésbé veszélyes. A legnagyobbaknak iszonyatos a harapása, de nem mérgező, és ezek a lények nagyon érzékenyek. Ha megsebzitek a potrohot, már menekülnek is. Laknak továbbá itt Macskafélék, majmok, gyíkok, skorpiók, és minden hasonló veszélyes állat. Hogy is mondjam... Elég sok időt töltöttem a nagymacskák társaságában hogy engem ne veszélyeztessenek, így tőlük biztonságban vagytok. A majmok, és gorillák közül még a legnagyobb is békés természetű. Lehet hogy figyelnek titeket, vagy megfogdosnak, de hacsak nem fenyegetitek a kicsinyeket, vagy nem közelítitek meg az Alfa hímet, nem lesz semmi gond az égvilágon. Élnek továbbá, úgy nevezett "Sárkánygyíkok" itt a Jungelben, ezek méretes, akár 3-4 méter hosszú gyíkok. Az állkapcsuk iszonyatosan erős, és nem érdemes packázni velük. Mégis, legtöbbjük hangyákat, vagy hasonló lényeket eszik. A skorpiók többé kevésbé megegyeznek a pókokkal tulajdonságaikkal kapcsolatosan, csak kicsit veszélyesebbek. Az erdő urai viszont még mindig a kígyók. Hatalmas lények élnek itt az erdőben, de jobbára csak a mélyedésekben fordulnak meg. Az ilyen helyeket úgy kerüljük majd mint a tüzet. Nos, még egy fontos dolog. Ha nem muszáj...Ne menjetek a föld alatti barlangrendszerekbe, melyek a korábban említett Katlanokban vagy mélyedésekben találhatóak. Azokba még én se nagyon merészkedtem be. Ezek a hatalmas kazamaták, és ősi helyszínek, akkora csarnokokkal rendelkeznek hogy könnyen megférnek a Kígyók, és az akkora pókok, amiket nem is lehet elképzelni. Mégis, nem ezért kerüljétek el a barlangokat, hanem a Tárnajárók miatt. Ezek szemek nélküli lények, leginkább pók, skorpió és rák keverékei. Olyan dögök, akiket az emberi szemnek nem lenne szabad látnia. A legmélyebb és legsötétebb zugokban fordulnak elő, semmi hangot nem adnak ki, csak a lábaik motoszkálásáról ismerhetőek fel. Ja, mondtam már hogy akkorák mint én vagyok? De, ez csak azért kellett hogy ne menjetek ilyesmi helyekre. Akkor már inkább másszatok fel 200 Métert egy fára, vagy többet, minthogy lefele próbálkozzatok. Nos, van kérdés? * Ha nincs kérdés, ott hagyja a diákokat, és lepihen egy kissé a fa tövébe. Még van legalább háromnegyedóra a pihenőidőből, és a parancs egyértelmű volt a párok megtalálásáról. Minden személynek kettes, vagy ( mivel 7-en vagyunk, hacsak nem áll be valaki később) hármas csoportokba kell rendeződnie. Itt az idő egy kis pletyizésre, egy kis haverkodásra, egy kis evésre alvásra, vagy amire a delikvensnek kedve van.
|
|