Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 3, 2012 18:09:15 GMT 1
*Rhony látszólag megértette üzenetét és magára hagyja partnerével. Elkezd magában merengeni, az óriás sasokon gondolkozik, mennyire szeretne egyet látni. Hát, addig sem Yasura gondol, akivel nagyon szeretett volna párban lenni. Nade álljunk meg! A kísérõ tanár szólni kíván! Új beosztás következik, ami hirtelen reményt hoz, majd a világ leglesújtóbb csalódását. Hentai Rhonyval lett beosztva. A megrökönyödés tökéletesen leírható arcáról és beletelik egy kis idõbe, amíg magához tér. Kicsit késõbb már el is indulnak a dzsungel mélyére, valahogy észhez is tér, és elfogadja sorsát. Rhony oldalán közlekedik mostmár, figyelve arra, hogy "baja ne essen". Legalábbis ne a helyi csúszómászók által.* -Meg ne próbálj semmi simlisséget, különben megbánod. Emlékezz a legutóbbi esetre ösztönzésnek. *Emeli ki a fiú számára indulás után. Már jócskán benn járnak a fák között, mit egyre csak sûrûsödnek. A levegõ sem túl kellemes, lévén nagyon párás, Akio nehezen bár, de hozzászokott az érzéshez, vagyis bõre legalábbis, tüdeje még próbálkozik megbékélni a dologgal. De figyelme nem lankad, mindenfelé állatok neszei hallattszanak, vajon mikor fog valami nekik ugrani? De a farkas vonyítása meglepõ tényt fed fel. ~Farkasok a dzsungelben? Ráadásul óriások? Remélem tényleg olyan szelídek mint állítja. *Ám ami jobban felcsigázza, az a virágról szóló kis elõadás.* -Elvihetjük magunkkal a virágokat? Késõbb talán hasznosak lesznek. *Ha nem kap rá engedélyt, akkor persze ott hagyja, de ha igen, akkor egy kunai segítségével finoman elkezdi kiásni a földbõl a virágokat, igyekszik gyökerüket nem megsérteni, kísérõjük azt mondta azok is hasznosak. Miután összeszedett egy csokorral, elõveszi egy váltás ruháját és abba csavarja bele, így kerül vissza a zsák tartalmának tetejére, nehogy tönkremenjenek. Indulnak is tovább, de egész végig nem beszélt párjával. Napnyugta viszont közeledik, így megállnak két óriási fa között, ahol le fognak éjszakára táborozni. El is küldi õket sáncnak való fát keresni, nem is szól semmit, megy a többiek után, persze Rhonyhoz közel maradva, ahogy azt parancsba kapták, és megfelelõ darabokat keres a földön.*
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on Jun 3, 2012 19:16:26 GMT 1
*Pont mikor Yasuhikohóz feltette volna kérdését, a kísérő megszólal. ~Micsoda??? Mi az,hogy más csapatok lesznek osztva.. Bár mindegy azt hiszem nem érdekel kivel leszek.. *Közben a kísérő kimondja az első páros nevét "Sarutobi Akio és Rhony Etsuya . ~Ilyen nincs.. *Persze az utasításhoz hűen maradva odamegy társához, de persze azt nem bírta szó nélkül hagyni mikor Akio arckifejezését meglátta. ~Valahogy meg kellene vigasztaljam. -Nos ez egy váratlan történés, volt és ha esetleg azt hinnéd ehez nincsen semmi közöm. *De közben Akio is hozzászólt a dologhoz. -Nem akarok semmivel próbálkozni, Te ennyire nem figyelsz rám az előbb jöttem ide bocsánatot kérni és mint említettem már megbántam a dolgot. Nos ami meg Yasut illeti az vígasztalhat,hogy legalább én se vele vagyok párban. *Ezen párbeszéd után a kisérő is felszólalt ismét és egy virágról beszélt,amely gyógyító hatású. Erre Akio kérdéssel fordult a kísérőhöz. ~Én is ezt akartam kérdezni tőle.. de nem baj legalább ha elvihetjuk a trsamnál lesz a növény remélem azért ha bajom esne nekem is szánna egy keveset. Bár nem tudom, én tényleg ki szeretnék békülni vele. *Közben már az erdőben beljebb is hatoltak,ahol sok állat zaja zavarja meg a csendet. Bár erre az óriás farkas dologra felcsillan Rhony szeme. ~Szelídek, segítenek az embernek... Kellen egy nekem.. - gondol Rhony erre epekedve. De annyira fúrta a kíváncsiság,hogy végül csak megkérdezi a kísérőt a dologról. -ÉS ez az óriásfarkas kerülhet annyira közeli kapcsolatba egy emberrel,hogy hű segítője és társa lesz mint egy kutya?
*Közben elérték a táborhelyet,amely két hatalmas fa között helyezkedett el. A parancs az volt,hogy Sarutobi- Esuya párosnak sánchoz való fát kellett,hoznia. -Nos lehet nem akarsz hozzámszólni de ha már párban vagyunk legalább most bocsáss meg nekem a kiráéndulás idejére. Aztán ott folytathatod a durcizást ahol szeretnéd. Megoldható? VAgy azt szeretnéd,hogy bekussoljak végre?? *Majd Rhony elindul a parancsot teljesíteni és úgy néz ki Akio is a közelében marad.
|
|
Gushiken Fujin
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 388
|
Post by Gushiken Fujin on Jun 3, 2012 20:05:00 GMT 1
* Egyre kevesebb idõ maradt hátra a pihenõ idõbõl. Szinte már mindenki megtalálta a párját, kivéve egy embert, Hayikot. De ez sem maradt így sokáig, a kísérõ tanár ugyanis gondolt egyet és megváltoztatta a párokat. Szerencsémre Yuube Sakime megmaradt az én páromnak, s pluszba még hozzánk szegõdött Ren Hichika is. Nem ismertem a tagot, de nem bántam, örültem neki, hogy nem Hayikoval kellett párt alkotnom. Mielõtt ismét útnak eredtünk volna, odaléptem újdonsült társunkhoz és bemutatkoztam neki. Aztán ismét útnak eredtünk, a triónkból én mentem a leghátul, figyelve a többiekre. Ahogy egyre beljebb haladtunk az erdõbe, úgy lett egyre sötétebb is. Az állatok pedig jelezték, hogy bizony õk is itt vannak, még ha nem is látjuk õket. Hallani lehetett õket, ahogy motoszkáltak a lombok között, a távolból pedig néhány nagymacska hallatta a hangját. Ami még meglepõbb volt, hogy farkasok is voltak a dzsungelben. De hamar kiderült, hogy lényegében õk elég szelídek, már ha lehet hinni a kísérõnknek. Útközben egy ritka virággal is találkozhattunk, ami mögött egy történet is állt. Nem igazán figyeltem oda a mesére, sokkal jobban izgattak a környezetünkbõl érkezõ zajok. Végül megérkeztünk az aznap esti táborhelyünkhöz, már amennyiben este volt, ebben a sötét dzsungelben hamar elveszti az ember az idõérzékét. A tanár azonnal kiadta az utasításokat a csapatok számára. A mi feladatunk volt a tûzifa gyûjtése. Lepakoltam a hátizsákomat, majd odaléptem Sakimehez , akinek talán annyira nem tetszett a feladat. - Hallotta parancsot hölgyem, csak ön után. - s már követtem is (már ha elõre ment).
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on Jun 3, 2012 21:36:28 GMT 1
A pihenő idő lassan kezdet lejárni. Hátamat ellökve a fától sorakoztam fel a többiek mögé és már indultunk is volna, de ekkor a Konohai kísérőnk megállította az egész csapatot. Nem tetszett neki, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő eltervezte, magyarul nem azok vannak párban, akiket ő összerakott. Azonnal meg is kezdte az átszervezéseket, amiket én unottan hallgattam végig, visszadőlve karba tett kézzel annak a fának, amin eddig is pihentem. ~ Nem igazán érdekel, hogy miként szervezkedik ez az idióta, engem teljesen hidegen hagy. - néztem le a földre és hunytam be a szemeim, nemtörődömségem jeleként. A mániás kísérő fel is sorolta a neveket, hogy ő kit szeretne egy csapatban látni kivel: Sakime került egy csapatba a két számomra ismeretlen geninnel. Akionak Rhony jutott és ez látszólag zavarta a lányt. Hogy mért, azt nem tudom, de bevallom őszintén, hogy egyáltalán nem is érdekelt. Ez az ő szociális magán problémájuk, amíg nem szólnak hozzám és dühítenek fel, addig egyetlen senkiházi ember sem érdekel. És végül jött az utolsó páros neve és kissé furcsálltam, hogy egyedül két név maradt ki a felsorolásból: - Kurorai Yasuhiko - Genitada Hayiko - zengett a Konohai kísérőnk hangja. A Yasuhiko névre akaratlanul is felpattantak szemeim és félszemmel a fiúra néztem. ~ Furcsa egy véletlen ez… - támasztottam továbbra is a fát, egyáltalán nem mutatva jelét annak, hogy tudomásul vettem a kísérőnk döntését. Látszólag a vezetőt mulattatja a dolog, hogy vannak olyan személyek, akiknek egyáltalán nem tetszik ez a csapat kiosztás. ~ Szánalmas senkiházi… - pillantok a férfira (vezetőre). - Ilyenekben lel élvezeteket, hogy másik bosszankodnak. De szívesen nézném végig a halálát… Igaz ahogy mondta, még hosszú az út… - húzom gonosz félmosolyra a számat. Nem igazán érdekel, hogy a férfi mit papol a dzsungelről. Tisztában vagyok a képességeimmel, ahogy azzal is, hogy semmi okom félni semmitől. Csak azután sétálok oda Yasuhiko mellé, mikor a vezető elindul, és vele együtt a csoportunk is. Minden köszönés vagy üdvözlés nélkül állok oda mellé, egy pillantást sem vetve rá, nem is törődve azzal, hogy mászik-e bogár a fiú hátán, vagy sem. Zsebre dugott kézzel ballagok előre, a gondolataimban merengve a hátralévő utunkon. Próbálom minél jobban elterelni a figyelmemet a fiúról, hogy véletlenül se tegyek meggondolatlan lépéseket. Megfigyeltem (mivel már egy jó ideje úton vagyunk), hogy minél beljebb és beljebb hatolunk a dzsungelben, annál jobban nő a páratartalom. Elég kellemetlen érzés most a lélegzés és az ember legszívesebben felrepülne az egekig, csak hogy egy egészségeset szippanthasson a friss, üde, hideg levegőből. De nem csak a páratartalom változik, hanem a környezetünk is. Minél bentebb járunk, annál sűrűbb az aljnövényzet és annál hatalmasabbak a fák. Illetve pontosítom magam: nem csak a fák, hanem úgy minden. Hatalmas, négy méter átmérőjű levelű növények állják utunkat, embernyi vastagságú indák lógnak le a fák tetejéről, hatalmas, egy méter magas vörös virágok és gombák nőnek a fák tövében, valamint a felénk rovarevőnek számító, de gyanítom, hogy ezek itt az embert sem restek megenni, növények álcázzák magukat gyönyörű virágnak. Egyedül csak a hatalmas tüskék, amik körbenövik és egy vastag inda, ami kilóg a „szájukból figyelmezteti a hozzáértőt, hogy ez bizony nem egy gyámoltalan virág, amit szaglászni érdemes. De nem csak a növények voltak nagyok. Az egyik fa törzsére pillantva egy közel három méter hosszú és embernyi vastagságú százlábú várakozott. Felnézve a lombkoronába, ami igen magasan volt és a napfényt alig engedte át, csak néha-néha foltokban, egy kutya méretű pók szőtte a hálóját, undorító módon mozgatva ízelt lábait és csattogtatva csáprágóit. A dzsungel él és ezt a tudtunkra is adja. Ahogy azt is, hogy figyel minket, ah valami rosszat teszünk ellene. Még egy ilyen figyelmeztető jelnek lehet venni a farkas vonyítást, amire rögtön ment a válasz, majd arra is a válasz. Az ember azt hinni, hogy körbe is vették és itt a vége, de ekkor megtorpant hirtelen a vezetőnk és fejét vakarva tudtunkra adja, hogy az erdőben akkorára is megnőnek a farkasok, mint a ninja kutyák a falunkban, de teljesen gyámoltalanok… Feltéve, ha nem veszélyeztetjük őket. Unottan hallgatom végig a vezetőt, továbbra is zsebre dugott kézzel állok, sőt, szinte meg sem hallom a szavait. Az elmém teljesen máshol kalandozik. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem adott értelmes és használható információt a férfi arról a tekercsről, ami állítólag a templomban van. De végül is mit is vártam… Viszont, furcsálltam azt is, hogy eddig egyetlen olyan helyen nem mentünk keresztül, de még csak meg sem pillantottam, ami esetleg hasonlítana az ősi romokra. Mindenhol csak a növényvilág. De ha azt vesszük, ez a természetes. Végül is csak nem a dzsungel szélére építik majd fel a templomot, hanem beljebb, az erdő védelmére is bízva. Viszont az is könnyen előfordulhat, hogy az épület tényleg nem létezik és csak hamis információk feltevéseit kergetem. Elvégre ez is benne van a pakliban. Elmémmel valamelyest felfigyelek a vezetőre, mikor valami virágokról kezd el beszélni. Akaratlanul is ránézek, mivel kedvelem a virágokat. Édesanyámra emlékeztet a látványuk. A férfi egy szép, már-már megható történetet mesél el a virággal kapcsolatban, melynek neve: Ubume könnye. Tekintetemmel a csodálatos virágot nézem, sőt, már-már merengem, amint pompázik saját szépségében. Viszont amikor Akio megközelíti a növényt és óvatosan kiásva azt a földből váltásruhájába csavarja, térek magamhoz révületemből és nézek haragosan a lányra, amiért meg merte zavarni a növény nyugalmát. ~ Tipikus emberi tulajdonság: Ami szép és ritka a természetben, azt az ember lerombolja, megszerzi magának, csak hogy nem veszi észre, hogy ezzel mennyi kárt is okoz. Amit a természet évmilliók alatt felépít, azt ő percek alatt lerombolja. Legszívesebben kedvem lett volna egy kunaial levágni a lány csuklóját, amelyikkel kiásta a virágot, de nem tehettem. Uralkodnom kellet magamon és a dühömön. Inkább félrefordítottam a fejem és néztem a másik irányba, de ott is Yasuhiko ostoba fejét pillantottam meg, így kénytelen voltam a lombkoronára feltekinteni, ahol egy óriásira nőtt pók éppen a hatalmasra nőtt moszkitóból lakmározott jóízűen. Egy félmosoly jelent meg az arcomon a „kegyetlenség” láttán, amint a rovar (moszkitó) hiába zümmögött, kapálózott, ellenkezett, nem menekülhetett a pók hálójából. ~ Akárcsak a pók a szúnyoggal, én is ugyan így végzek majd az ellenfeleimmel. Kegyetlenül, hidegvérrel. Végül folytattuk az utunkat és hosszas menetelés után, ahol az eddig még körülbelüli időérzékünket is elvesztettük, a dzsungel, a megszokott fénytelen szürkeségénél is kezdett sötétebbé változni. Eljött az éjszaka ideje, ezért a vezetőnk megálljt parancsolt két hatalmas, sőt, már óriási fa törzse előtt. Sakimét az ismeretlen alakokkal elküldte tűzifát gyűjteni, míg a maradék genint, akik vele maradtak, beleértve engem is, arra utasított, hogy hosszabb, erősebb ágakat hozzunk, amiket ki tudunk hegyezni, és melyekből sáncot tudunk húzni a két gigantikus méretű fa közé, a biztonság kedvéért. Már elegem volt a sok sétából, hát még Yasuhiko közelségéből, így fittyet hányva a kísérőnk szavára, egyedül indultam be a dzsungelbe. Hiányzott már a magány, az egyedüllét. Jobban szeretek magamban lenni, a gondolataimmal, mint másokkal. Talán ez az egyik nagy hibám és ezért vagyok antiszociális, de az ilyen nem múlok el egyik napról a másikra. Épp lehajoltam, hogy fölvegyek egy jobb minőségű és erősebb faágat a talajról, mikor hirtelen előttem, tőlem pár méterre feltűnt egy iszonyatosan nagy farkas. A szemei sárgán fénylettek a sötétben. Kissé nyitott pofájában jól láthatóak voltak a szépen sorban rendezett, borotvaéles fogak. A lehűlőben lévő levegőben látszódott a szapora lélegzete, amint egyenletesen szívja be és fújja ki. Testén található szőrzet már-már fehér színt öltött, ami arra engedett következtetni, hogy ez egy alfa hím lehet. A kérdés már csak az, hogy mit keres itt, és hogy mért mered így rám mozdulatlanul? Mit akarhat? Vajon véletlen, hogy itt van, vagy okkal jött pont most ide? Rezzenéstelen szemekkel és hirtelen ledermedve álltam meg az óriási állat előtt. Nem a félelem, inkább a csodálat bénított meg. Egyetlen pislogás nélkül meredtünk egymás szemeibe mozdulatlanul, és vártuk, hogy mi lesz a másik reakciója a történtek fejében.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Jun 4, 2012 18:25:35 GMT 1
~ Hajh, azt hiszem a sors nagyon neveletlen módon viccel velem. Miért kellett pont ide kiosztani? Nem elég, hogy a Jungel összes teremtménye vérmes, még egy olyan mellett is kell lennem, akivel elvarratlan szálaim vannak. * Ugyan a gondolat, hogy a társában nem tud teljesen megbízni nem tölti el örömmel, de azért a fél szemmel rá pillantó Hayikot meglepi egy önelégült mosollyal, ami kicsit olyan mintha örülne a párosításnak. - Nem mondom hogy hiányoztál, de jobb mintha egy idegennel kéne együtt lennem. Legalább ha alszok, tudom hogy profi módon metszi valaki el a torkomat. * Szólal meg keserédes hangon, immáron hamiskásan mosolyogva. Nem nagyon tud sok jót mondani Hayikoról, de ha netán harcra kerülne a sor, és alul marad, legalább nem végezne fél munkát. Az azért, talán egy jó dolog ha az ember így is úgy is meghal... Ki akar félig levágott fejjel összeesni a földön, sokkal dicsőbb, ha megszabadítanak a tökfedőtől... - Talán... Mégse jó ötlet felbátorítani... * Motyog az orra alá, mert a múltkori két ( A Boltos játékkal mi lett ?) csata után egyértelmű lett hogy Hayiko nem olyan alak aki ismeri a barátságos harc fogalmát. Nos, hogy lerendeződik az összes ügy, beállnak a sorba. Kissé úgy érzi hogy kénytelen legalább egy kardja mellett tartani a kezet. A párás sötét erdő se segít, de Hayiko közelsége még inkább ront a helyzeten. Valamiért úgy érzi, hogy nincs biztonságban, pedig a férfi nem tűnik olyan nagyon vérmesnek ezen pillanatokban. A semmilyen, már inkább megfelelő jelző... De Yasunak éppen elég annyi, hogy nem kell egyenlőre attól tartania, hogy bármelyik pillanatban kardot rántanak rá. - Eeeeeeember, de rohad párás az idő. ( Alternatív Monológ: BE Fog göndörödni a hajam, és ha elég sokáig göndörödik úgy fogok kinézni mint az Afro Samurai ebben a sötétben! ) Jól esne egy kis friss levegő, mi? * Próbálkozik valamilyen párbeszédet kezdeményezni a mellette álló férfival. Megfordul a fejében, hogy talán azt mondja hogy egy szúnyog van a nyakán, és megpróbálja lecsapni... De, könnyen meglehet hogy ez nem életbiztosítás... Most hogy így jobban belegondolok, eddig talán nem is mondtam pozitív dolgot Hayikoról ( Vagy a fejlevágás az?). Nem olyan vérmes ember ő... És... Szép a kézírása!... Talán. Ilyen, és hasonló dolgokról morfondíroz, amikor meghallja egy farkas vonyítását. Nem is telik bele sok idő, a vezető elbeszéli hogy mit tud a dologról. ~Farkasok? Hmm, egy Kutya nem szereti a farkast, még is testvérek. Saját testvére, akkor is ha egymás vérét akarják. * Az idegölő robot, indulna ismét, de a habókos alak megpillant még egy érdekes dolgot, mégpedig egy gyógynövényt. Nem igazán kelti fel érdeklődését a dolog, csak szemöldökét húzza fel egy picit. Van ami még hasznos lehet. ~ Egyszerű kék kis virág, csoportokba nő a fák tövébe. Talán még hasznos lehet, ha valami bajom lenne. * Fejében egy kép szalad végig, ahogy egy Hayiko fejjel rendelkező pók éppen csáprágóit vágja bele. Az abszurd jelenet egy vigyort csal ki belőle, és pár pillanat múlva már önmagának bólogat, hogy igenis helyes ötlet megjegyezni a növény kinézetét. Közelebb lép hozzá, és gyengéden megszagolja a virágot, aminek valóban halvány sós illata van. Tovább nem bántja a kis Ubume Könnyet, éppen elég ennyi információ neki hogy megjegyezze a küllemét. ~ Aranyos kis virág. * A hosszú és fáradalmas utazásnak is véget kell érnie egyszer, és ez az esemény is elérkezik. Mégis, az azonnali várva-várt pihenés helyett idegölő fagyűjtögetés következik... Ha nem lenne maga hasznára, talán nyafogna, de nem tartozik céljai között hogy valamilyen bestia megtámadja az éjszaka közepén. Cókmókját leteszi a táborhelyre, és elindul megkeresni hogy hol hagyta párja. Nem is telik hát bele sok idő, tetten éri a lógós alakot, aki megpróbált tőle elmenekülni. (Talán) Még sikerült észrevétlenül megpillantania, így a bozótos rejtekéből pár kézjelet elmutogatva felveszi Akio... Nem, Sakime alakját. Minek Akio-t mimikálni, ha perpillanat többé-kevésbé tisztában van a lány érzéseivel. Hosszú, számára idétlen ruhájában kelletlenül lép ki a bozótból, és járását megpróbálja annyira nőiessé tenni, amennyire bírja a kényelmetlen cipőben, amiről a hölgy nem tett megjegyzést hogy milyen, így elkeresztelem " Kényelmetlencípőnek". - Ha...Hayiko. Tudod, van valami... Valami, amit eddig nem nagyon volt bátorságom bevallani... Attól a perctől, hogy megpillantottalak, megbabonáztál. Mármint, nem mintha szerelmes lennék beléd... Egyszerűen csak, talán... kicsit vonzó vagy. Áh, hülyeségeket beszélek össze-vissza! Szeretlek... * Kiállása annyira nőies amennyire csak bírja, de nem nagyon van szükség a hasonló dolgokra, mivel a Farkas eléggé kirívó ahhoz, hogy ne rá figyeljen Hayiko. ~ Ez hatalmas nagy... Létezik ekkora farkas egyáltalán? Biztosan falkavezért lehet. Azok nőnek meg ekkorára. - Héé te bestia! Hogy mered ellopni a Belépőmet?! Én Sakime vagyok, a... dinasztiabeli Yuube... Konoha legszebb, legokosabb és legtehetségesebb Ninjája. Egy magadfajta lompos ordas, nem képes... Áh, hagyjuk az egészet a francba. * Változik vissza az egyébkénti alakjába. * - Az ilyen lények miatt nem lenne szabad elbandukolni. Elvileg ha hagyjuk békében, nem lesz gond... De nem tetszik a szeme se. * Kerülve a szemkontaktust, de állandóan figyelve az állatot lassan, de biztosan ággyűjtő akcióba kezd... ... ...Kicsit gyakorolnia kell még Saki belépőjét.
|
|
Ren Hichika
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 104
|
Post by Ren Hichika on Jun 4, 2012 19:42:49 GMT 1
~Most ez a csávó tényleg átrendezte a csapatokat? - Mondja magában Ren. ~Bár nem akarok szoros kapcsolatokat kötni, mert abból csak megbánások lesznek próbálok kedves lenni mindenkihez. -Hát, ez igen csak rövid csapat fennléti idő volt Akio,de örülök,hogy megismertelek.- aztán elsétált és másik két új csapattársához odalépett. Kissé lassan ment,hogy összeszedje a dolgokat,hogyan mutatkozzon be új csapatának. -Sziasztok. Én Ren Hichika vagyok. Kikhez van szerencsém? -Kérdezi miközben odalép Sakime és Fujin mellé. *Persze eközben a kísérő kihirdette a pihenő végét és tovább is indultak. Az úton beszélt mindenféle állatról, az óriásfarkasról és egy kék színű virágról amellyel találkoztak is az út közben. Csapata mellett szó nélkül sétált, és próbált hozzászokni minél gyorsabban a párás levegőhöz, a könyvben melyet olvasott azt írták,hogy egy rongyot az orr elé téve csökkenthető a pára mértéke, de mikor már átázott le kell venni , mert utána még így is nehezebb lenne a levegőt venni. Viszont levétel után enyhül a dolog. Mivel Ren nehezen bírkózott a légzéssel, pulcsija ujját odafogta az orrához,hogy kipróbálja ezt a technikát. Mikor átázott elvette és tényleg működött, a levegő vétel sokkal egyszerűbb lett. Ren úgy gondolta,hogy ezt azért csak megosztja csapattársaival,hátha ők se bírják a párás levegőt. -Srácok ha a légzés nehezen megy tegyetek egy rongyot az orrotok elé, aztán ha elázott vegyétek el, segít! *Közben telt az idő és még mélyebbre hatoltak a dzsungelben, a növényzet és állathangok is teljesen megváltoztak. Aztán végül elérték azt a helyet,ahol estére letáboroznak. A kísérő kiadta nekik a parancsot,hogy menjenek el tűzifáért. -Fujin egyből mondta is Sakime-nek,hogy induljunk és Ren is indult utánuk (ha Sakime akkor megy) *Fa gűlytés közben észrevett egy másik Sakime-t az erdő másik oldalában, a kíváncsiság furdalta így elindult felé. Végül meglátta,hogy a flegma srác és az éppen Sakime-ből visszaváltozó ismeretlen kardos csávó az. ÉS egy farkassal szemeznek. Ekkor beugrott valami a könyvből. -Srácok ne nézzetek hosszan a szemébe mert azt az alfa hímek fenyegetésnek veszik, és ez pont egy alfa hím. A hosszan a szembe való nézés azt jelenti,hogy kihívod egy küzdelemre a falkavezérségért. *Ren szépen lassan elindult Hayiko és a farkas közé,hogy ne legyen köztük szemkontaktus. Majd holtteret képezve a farkas és Hayiko között elkezdte a fiút hátrébb tolni a hátával közbe egyenesen a földet nézte,de figyelt minden zajra,nehogy a farkas támadásba lendüljön.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 4, 2012 20:30:59 GMT 1
*Szó nélkül végzi feladatát, elõször nemtörõdve Rhonyval. Több ágat is megnézett, volt ott mindenféle, egy részük alkalmatlan sánc építésére, de egyet mégis talál, amit valahogy a vállára vesz. Rhony persze nem adja fel a próbálkozást, mit is mondhatna, nehezen tud megbocsájtani az inzultusa miatt. Egy kis gondolkozás után végül megszólal.* -Szexuális zaklatás után a nõk nem igazán szoktak megbocsájtani...nagyon kell pedáloznod, hogy elfelejtsem az esetet. De egyenlõre hajlandó vagyok fegyverszünetet kötni, veszélyes vízeken utazunk, így jobb ha nincs viszály. *Ajánlja fel jószívûen, miközben talál egy másik alkalmas fadarabot, amit a másik vállára kap fel. Ha Rhony is talált, akkor vele együtt indul visszafelé a táborba, hogy lerakják a rakományt és induljanak a következõ adagért.*
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on Jun 5, 2012 12:44:21 GMT 1
Az óriási Alfa farkassal álltam szembe, minden idegszálammal megfeszülve, erre egyszer csak felbukkant Sakime, aki egyenesen odasétált hozzám, mindenféle ostoba érzelmekről beszélve. - Tűnj el… - mondtam neki hidegen, de mire leesett a lánynak, hogy egy farkassal áll szemben, nos… Hát átváltozott Yasuhiková. A harag, ami ébredt bennem, leírhatatlan erejű volt a fiú korábbi és e cselekedete miatt. De ami ezután következett… Egyszer csak megjelent az a senkiházi, tolvaj kinézetű genin és mindenféle okoskodásokat hablatyolt a farkasról, miközben mocskos kezével hozzám ért és elkezdett testével hátrafele tolni. - Takarodj innen! - mondtam neki nyugodt, hideg hangon, majd megragadtam az oldalánál fogva és Yasuhikonak hajítottam a bolond genint. Ezután, már rántottam is elő egy Kunai-t az övemből, hogy egyszerre tegyek pontot két idegesítő dologra. Ámde gyilkos szándékomat a farkas baljós, mérges morgása húzta keresztül. Fagyos tekintettel, mozdulatlanul meredtem a fiúkra. Nem kockáztattam meg egy összecsapást a farkassal. - Később még találkozunk… - engedtem le a karomat és a fürge test jutsut egy pillanat alatt végrehajtva felugrottam egy fa ágára és szökelltem vissza a fákon a táborhelyre. Illetve nem pontosan oda, hanem egy kicsit arrébb tőle, hogy egy fa ágán keressek nyugalmat magamnak, a sok idióta ember nyüzsgése és társasága nélkül. Az a két genin meg nem érdekelt. Persze belül reménykedtem, hogy a farkas nem tépi szét őket ijedtségében, hogy hirtelen elmentem, mert én akartam végezni velük. - Most már azzal a koszos kis rongyos geinnel is végezni fogok, nem csak Yasuhikoval… - suttogtam magam elé, majd hátradöntöttem a fejem és a lomkoronára meredtem, ahol zajlott az élet.
|
|
Yuube Sakime
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (7 Pont)
Posts: 65
|
Post by Yuube Sakime on Jun 5, 2012 16:41:35 GMT 1
- Ren Hichika? Megjegyzem. A Ren-san megfelel? Én Yuube Sakime vagyok, bár ezt úgy is tudod már. Ki az aki engem nem ismer? A Yuube dinasztia, Konoha egyik leggazdagabb családjának vagyok a legifjabb sarja, egy s mind a város legerősebb, legügyesebb, és legtehetségesebb ninjája, mind emellett pedig a legszebb is. * A Jellegzetes belépő, amit Sziklafej Yasu nem tudott megjegyezni, ismét felcsendül a megszokott szájból, majd ha készen áll a menet, indulhat a fárasztó utazás a párás levegőbe, ami még inkább fárasztó a Saki által viselt ruhákba... Mégsem fogja levenni őket. - Trükk? Érdekesnek hangzik, de kihagyom. Nem fog rajtam kifogni egy hasonló kis semmiség! ~ Nincsen Rongyom... A Ruhámba pedig nem fogok lihegni mint valamilyen mocskos kutya. Az emberiség legalja tesz csak így, puszta gondolata a dolognak hangyák ezreit zavarja szét hátamon. Az irtózás olyan mélyre hatol, hogy a kíváncsiságtól talán mégis megpróbálnám, ha nem lenne a nevelésem olyan, ami teljesen tiltja a hasonló... Buta kis dolgokat. * Az utazás további részében hallani farkasokról, hallani virágokról, meg minden furcsa dologról, ami nem nagyon hozza meg a kedvét a dologhoz. Puha, felhőállagú dunyhában és párnákon aludhatna, ha most nem jelentkezik erre az idióta kirándulásra... De túl kell élnie, mert ez nyilván egy fontos leckét fog tanítani neki ha befejezi!Megtalálva a táborhelyet nem nagyon tétovázik. Nincs ínyére hogy fát kelljen gyűjtögetni Tűzhöz, de kénytelen lesz, ha nem akar éjjel a vadaktól tartani. * - Parancs? Mi az hogy parancs? Én fát megyek gyűjteni, mert kedvem ezt üzeni nekem! Fát akarok gyűjteni.* A Két férfi társaságába pillanatok alatt elindul a bozótosba, hogy megfelelően száraz fát szerezzen. Tulajdonképpen kis borzongással tölti el, hogy mindenféle csúszómászó rejtőzhet az avarban, de erre többé-kevésbé nem figyelve válogatás nélkül nézi át a földön heverő gallyakat, amiket ha nem nagyon nedvesek el is tesz. - Hééé Fujin-san... Nem tudod hova lett Ren-san? Mintha az előbb még itt lett volna...
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on Jun 5, 2012 18:08:02 GMT 1
-Nos elfelejteni gondolom nem fogod, maximum elsiklasz felette. *Rhony ezek közben szintén összeszedett két fát a sánchoz. -Felőlem is indulhatunk, de ha esetleg kell segítség a fákban csak szólj.. vihetjük őket együtt is vagy akár egyet ide is adhatsz. *Aztán olyan módban ahogy a lány segítséget kért ( vagy esetleg nem) visszaindulnak a táborhelyre, ahol jelenleg eléggé üres volt a terep a legtöbben még a feladatukat végezték, és miután lerakták a rakományt ők is vissza indultak a következő adag fáért.. -MI lenne ha esetleg felgyorsítanánk a tempót? Két hosszabb fát leraknánk párhuzamosan és arra keresztbe a zsinórommal ráfogathatnánk egy kicsit több fát így ketten egyszerre tudnánk behúzni a táborhelyre, és jobban haladnánk. Mit szólsz? *Aztán Rhony ismét elkezdte gyűjteni a fákat.(gondolom Akio is így tesz)
|
|
Gushiken Fujin
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 388
|
Post by Gushiken Fujin on Jun 5, 2012 18:27:12 GMT 1
- Elnézést, nem tudtam, hogy amúgy is kedved volt fát gyûjteni. * Ahogy Ren is csatlakozott hozzánk elhagytuk a táborhelyet, hogy a feladatunkat teljesíteni tudjuk, illetve, hogy Sakime kedvében járjunk. A párás környezet miatt nehezebb volt tûzifának valót találni. Igaz aki keres az talál, és ez ebben az esetben is igaznak bizonyult. Néhány perc leforgása alatt megszedtem magam gallyal. Egyszer csak Sakime hangjára lettem figyelmes. - Nem tudom, talán már visszament a táborba. Megyek és megnézem, úgyis visszakell mennem lepakolni. De ha gondolod megvárlak, nem szeretném, ha bajod esne amíg távol vagyok. ~ Remélem valóban a táborban van, semmi kedvem sincs miatta szívni. Elvégre Sakime és az en dolgom, hogy figyeljünk rá.
|
|
Ren Hichika
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 104
|
Post by Ren Hichika on Jun 5, 2012 18:58:50 GMT 1
*A flegma Hayiko persze nem örül a segítségnek pedig lehet a sértetlensége lett megvédve.Egy ilyen farkassal azért nem könnyű elbánni. Ren-t neki is lökte Yasu-nak,de szerencsére ki tudta kerülni. Viszont a flegma srác le is lépett. -Ez egy idióta. --mondja Yasuhiko-nak. - viszont jobb lesz ha arrébb megyünk lehet ez a farkas védi a területét. Meg lehet engem már a csapatom keres,igencsak hirtelenjében eljöttem tőlük.Megyek is vissza a táborra remélem ők is így tettek. Ja azért fát szedek,szerencse könyv leírta,hogy hol lehet száraz fát találni ilyen helyeken. Amugy együtt menjünk vissza mivel szerintem leselkedik itt más veszély is a fakasokon kívül. *Rhony arrébb meg is látott egy kidőlt fát amely alatt valószínűleg szárazabb fát talál. Oda sétált és szerencséje volt, tényleg szárazabb volt a fa mint a többi helyen. Felszedett amennyit csak tudott, majd el indult vissza a táborhelyre, ahol remélhetőleg már a többiek is ott vannak. (mivel írták,hogy oda mennek így írom meg a további történetet.) *Mikor visszatért a táborba társai épp lerakták a fát. Elköszönt Yasu-tól és odament társaihoz. -Bocsi,hogy leléptem, de az egyik srác, az a flegma egy farkassal packázott és segítettem neki,bár ezt ő nem vette észre. Kell még fa vagy menjünk még szedni?
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 6, 2012 23:53:31 GMT 1
-Jah, elsiklani felette. Jobb kifejezést én sem tudok rá. És köszi, de elbírom magam is. *Ahogy a fáktól megszabadultak, Rhony nem rossz, ámbár ebben a környezetben kissé hasztalan ötlettel áll elõ.* -Nos, az ötlet nem lenne rossz, csak két baj van a dologgal. Egy: nem igazán kéne pazarolni a felszerelést, gondolok itt a zsinórra. Kettõ: nézz körül, a talaj tele van gyökerekkel, buckákkal és különféle aljnövényzettel. Itt a szánkózás eléggé nehezen kivitelezhetõ, maradjunk inkább a rendes hordásnál. (Hogy honnan tudom? Megkérdeztem Hayatet! :3) *És meg is kerül a következõ két fadarab, és Rhony társaságában indul vissza lerakodni. Egybõl gyanússá is válik, hogy nem igazán látja, hogy a fa mennyisége növekedne azon kívül, amit õk leraknak.* -Mit csinálnak a többiek? Nekik is kéne dolgozni, nem csak nekünk...
|
|
Gushiken Fujin
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 388
|
Post by Gushiken Fujin on Jun 7, 2012 11:08:54 GMT 1
* Megvártam Sakimet, hogy együtt térjünk vissza a táborba. Az úton abban reménykedtem, hogy Ren is ott lesz. Na nem azért mert féltettem, csupán nem szerettem volna, ha valaki az én felügyeletem alatt tûnne el. Ahogy megérkeztünk a táborba azonnal észrevettem Rent, épp elköszönt az egyik sráctól, talán Yasuhikotól, ha jól tudom a nevét. Miközben lepakoltuk a tûzifának valót, addig õ (Ren) idesétált hozzánk, és elnézést kért amiért szó nélkül otthagyott minket. Odaálltam elé, a szemébe néztem, jobb kezemet a vállára tettem és kissé meg is szorítottam. - Nem igazán érdekel, hogy hol voltál és miért. Mi most egy csapat vagyunk, ha tetszik, ha nem. Nem léphetsz le csak úgy szó nélkül. Felelõséggel tartozol értünk, mint ahogy mi is érted. Nem szeretném, ha egy ilyen miatt esne baja bármelyikünknek, fõleg itt ezen a helyen. * Ahogy lehordtam a srácot elengedtem a vállát. Sóhajtottam egyet, afféle megkönnyebbülésként. ~ Talán nem kellett volna így lehordanom. Igazából, nem is voltam dühös. De ugyanakkor megérdemelte, elvégre most egy csapat vagyunk, nem hagyhat csak úgy ott minket szó nélkül. - A kérdésedhez visszatérve, igen, kell még fa. - mondtam neki és ismét elindultam, hogy fát gyûjtsek, remélve, hogy mindketten utánam jönnek.
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on Jun 7, 2012 18:49:20 GMT 1
-Végül is igazad van. Akkor hordjuk csak simán. *Ezután ő is visszaviszi a következő adag fát, Akio-val együtt. -Hát, tényleg nem úgy néz ki,hogy a többiek is csinálnának valamit. Bár ott van egy kevés tűzifa. *Majd elindultak a következő adag fáért( legalábbis gondolom Akio is jön tovább.) ~Érdekes sehol nem látni senkit, nagyon szétoszoltak a gűlytögetés érdekében. A csapattársaimat Hayiko-t és Sakime-t se láttam mióta megálltunk itt és elkezdtünk fát gyülyteni. *Közben Rhony talált ismét két megfelelő méretű fát. Amelyeket gyorsan fel is kap, aztán el is indul vissza. (Persze csak ha Akio is visszaindul és talált már fát) A két hatalmas fa közé visszatérve ahol a tábor lesz letették a fát, majd Rhony elővette a táskájából a kulacsát, majd jó nagyokat kortyolt bele. -Lehet majd vízért is el kellene menni valamikor, mert a kulacsomban már több mint a fele elfogyott a víznek!
|
|