Post by Shiki Senri on Sept 17, 2012 1:36:34 GMT 1
//Lehet kicsit több mint 20-25 sor >.< //
Egy újabb kellemetlen reggel köszöntött be és Shiki igen nehezen nyitotta ki a szemeit, már csak azért is mert mindig is nagy alvó volt. Ma azonban nem alhat sokáig, fel kell kelni, mert dolog van. Kirándulás a Fű országába vagy minek nevezték ezt a kalandot, nem sok minden maradt meg benne róla, csak az hogy kényelmes ruhába menjen, és több napra készüljön. Nehézkesen kel fel, és indul a fürdőbe, de utána már egész éberen öltözik fel. Egy zöld zsebes nadrágot vesz fel, és felerősíti a fegyvertartóját is, valamint egy sötétzöldes színben játszó felsőt választ, hozzá kényelmes lábbalit, ami zárt. Úgy vélekedik hogy ha Fű országba mennek, ott nyilván sok a fű és más egyéb növény, és nem szeretné ha folyton belemenne valami a cipőjébe, ellehetetlenítve a gyaloglást. A hátizsákja már készen áll, még előző nap este becsomagolt, némi útbaigazítást kérve apjától hogy mit lenne érdemes vinnie. Ramada azt javasolta hogy vigyen kötelet, tűzszerszámot, meleg ruhát, hálózsákot természetesen és tartós ételt, valamint vizet, de két kulaccsal. Ezeket mind be is pakolta, és lezárta a táskát. Fegyvereit magához vette, egy katana a hátára szíjazott tokban hogy kényelmesen tudjon tőle mozogni, 10 kunai és 5 shuriken.
~Mégis csak idegen földre megyünk, nem árt az óvatosság...Hogyan is van? Jobb félni mint megrémülni? ~
A megadott időpontban meg is jelenik hogy elinduljon a többiekkel erre a furcsának ígérkező túrára. Nem egészen tizenöt percen belül el is indulnak, és ahogy mennek nem igen szólal meg. Érdeklődve figyel, hallgatja mások beszélgetését, de mivel senkit nem ismer a társaságból, még nem érzi úgy hogy bármi mondanivalója lenne. Persze a kötelező körökön túlesik, bemutatkozás és társai, de mást nagyon nem mond. Az egész napos utazás után, örömmel teszi le magát egy fa tövében, és megeszik egy adag ételt, mert hogy ő jó előre kiporciózta magának 5 napra előre. Nem eszik sokat, inkább iszik, és takarékoskodik az erejével. A vacsora után kiteríti a hálózsákját, és azonmód bele is bújik, a cipőjét kivéve. Azt a hátizsákja mellé állítja szép rendben.
A reggeli ébredés már nincs ínyére még nagyon aludna tovább, de azért viszonylag gyorsan tizenöt percen belül menetre készen áll, és ma is hallgatagon viselkedik, csupán néha közöl a többiekkel valami érdekességet. Mint a fák furcsa alakja, vagy a növényzetről valami érdekes információ. Mire Fű országához érnek, már megint iszonyú álmosnak érzi magát, és az idegen furcsa akcentussal beszélő férfi mondókája alatt majdnem el is pilled, egész addig míg pókokról nem kezd el beszélni. Egyik nagy félelme ugyanis ezektől a rovaroktól van. El is sápad egy kicsit.
- Pókok?! Két méteres pókok vannak itt? - hitetlenkedik, de inkább költői a kérdés, hiszen sejti hogy ha nem lenne igaz, feleslegesen nem mondtak volna ilyesmit. A pihenőidőben, leginkább iszik egy picit, és az egyik fa törzsének dőlve nyomban el is szunnyad, neki a hat órás alvás idő kevés.
Nem sokkal később ébred meg, háromnegyed óra múlva kb, és körülnéz, eszébe jut hogy neki még társulnia is kellene valakivel, végül is az egyik lányos csapathoz lép oda, hol már vannak ketten-
- Sziasztok, ha nem bánnátok akkor csatlakoznék - szólal meg, és megvárja a választ, és annak függvényében cselekszik. Ha elfogadják őt, bemutatkozik és pár szóban vázolja hogy mik ez erősségei és gyengeségei, majd a túravezetőre pillant, várja mi lesz a következő lépés.
Amikor a pár alkotások megvannak, akarva akaratlan úgy kerülve össze ahogyan nem is gondolták volna, fura kis mosolyra fut az ajka, de ellenvetés nélkül indul tovább, mindenre odafigyelve amit mondtak neki eddig. Más dolog a lustaság otthon, és más ha akár életek múlhatnak rajta, és bár magára nem mindig vigyáz, mások iránt van felelősség érzete, így csendesen követi az utasításokat, és elmegy ő is kihegyezhető faágakért, amikből sáncot kell építeni. Kicsit elvarázsolva érzi magát, mintha nem tartozna egyik csapathoz sem, de elhessenti magától ezeket a képeket, és két hosszú hasábot vonszolva tér vissza egy órával később. Lihegve egymás mellé húzza őket, elfáradt, de nem adja fel, még dolog van, sáncot kell építeni. Mikor visszaér több kissebb klikkesedésre lesz figyelmes, és hallgatja a nézeteltéréseket, de nem igen érti mik ezek és miből adódnak, csak azt hogy Sakimet kell szem előtt tartania, meg Rent, akikkel együtt van, de már ebben sem biztos, inkább csak lézeng. A kellő mennyiségű fagyűjtés után, visszatérnek és a túravezető ismét mond pár dolgot a farkasokról, és fel is állítgatják a fákat amiket idáig cibáltak. A végére alig marad ereje, így örömmel terül el ismét aludni, és végre megváltásként veszi a pihentető alvást. Elhallgatja még félálomban a többiek susogását, de nem igen törődik velük már elalszik.
Valamivel később ébred fel, maga sem tudja igazán mire. Néhányan még alszanak, mikor ő kinyitja a szemeit, de nem alszik vissza, most egész ébernek érzi magát, és elfogyaszt egy kis élelmet, és iszik is hozzá, mintha sejtené hogy nem lesz jó napja. Nem emlékszik pontosan arra mit álmodott, de beleizzadt és majdnem fázott is az éjjel pont emiatt. Megborzong, és inkább összehajtogatja a hálózsákját, és visszatelepedik a fa törzse mellé. A kísérő még nem ébredt fel, így ő is szundikál még egy keveset félálomban hallgatva társait, de nem nagyon szólal meg, pihen amíg módja van rá. Mert ő nem lusta, de minden időt kihasznál a pihenésre. Nem sokkal később elindul a csapat, és igyekszik mindig Saki és Suzy közelében maradni. Unalmasnak tűnik a menetelés, és Shiki amerre csak néz fákat, és leveleket lát. Érti ő hogy fű országa de...ez nem túlzás egy kicsit? Felsóhajt, és az első adandó alkalommal feltölti a kulacsát, és ellenőrzi a tartalék kulacsot is, az is tele van-e vízzel. Még 3 napra elég élelme maradt. Mikor már már unni kezdené végképp a dolgokat, megriad egy pillanatra, hiszen a vezetőjük egy bazi nagy skorpiót terít le a bunkósbotjával, és nyugtalanul tekint körbe. Nem szeretne még egy ilyennel találkozni, és nem irigyli Yorut amiért cipelnie kell a dögöt. A kis tisztásra érve, már már megkönnyebbülne, de nem pihennek. Már nyitná a száját hogy ellenkezzen, mikor megpillantja a vezetőjük arcát, amint elsápad, ajka elnyílik, és csendet parancsol. Szinte kővé dermedve áll, és lelki szemei előtt a félelem gyilkos pengéi táncolnak, miközben az üvöltést hallgatja. Egy, kettő, három, négy.... Úgy érzi még sosem félt ennyire, egy távoli helyen, ijesztő lények között, amiről még csak azt sem tudja micsodák... Kis híján kiugrik a bőréből mikor a bozótból előugrik egy macska nagyságú patkány, és elszégyelli magát azon nyomban...Fellélegzik, de csak egy pillanatra, mert ekkora olyasmi történik, ami csak rémálmában szokott. A beszélő vezető mögé kerül valami ismeretlen lény, és a következő amit észrevesz hogy beteríti az öreg vére. Elkerekedő szemekkel, a sokkhatás nyilvánvaló jelenként az arcához nyúl, és remegő kezekkel tapintja ki a vért, majd mindent feledve megfordul, és hanyatt homlok elkezd rohanni, miközben agyában sebesen kergetik egymást a gondolatok. Nem tudja mi lehet ez, mindössze egy árnyat látott, ami valami hosszúval nem csak a vezetőt de egy társukat is lecsapta. Lélekszakadva rohan, és látja hogy Sakime és Suzy is erre tartanak amerre ő, így őket hajszolja, hátha együttesen több reményük marad. Remény, de mire?
Rohanás közben egyszer majdnem hasra esik, de egy kiugró ágban meg bír kapaszkodni, és felugrik az ágra, és ágról ágra ugrálva menekül tovább, követve a lányokat. egyre nehezebben kap levegőt, és a tüdeje is szúrni kezd, nem hosszútávfutó ő, és végül isten sem tudja mennyi idő rohanás után, kimerülve roskad le a lányok mellé, akiket beér.
- Gyorsan egy.... álcázó technika... - nyögi ki, és már formálja is a kézjeleket, és két sziklafal közötti részve ugrik, intve al ányoknak hogy kövessék, és álcázza is magát egyből. Kifújja a levegőt, lábai reszketnek a merőltetéstől, oldala, tüdeje szúr, és kapkodva veszi a levegőt.
- Mi a halál...volt ez... - suttogja, mert egyszerűen nem is látta azt a valamit, csak azt hogy megölte a vezetőt. És még valakit, de kit?
Egy újabb kellemetlen reggel köszöntött be és Shiki igen nehezen nyitotta ki a szemeit, már csak azért is mert mindig is nagy alvó volt. Ma azonban nem alhat sokáig, fel kell kelni, mert dolog van. Kirándulás a Fű országába vagy minek nevezték ezt a kalandot, nem sok minden maradt meg benne róla, csak az hogy kényelmes ruhába menjen, és több napra készüljön. Nehézkesen kel fel, és indul a fürdőbe, de utána már egész éberen öltözik fel. Egy zöld zsebes nadrágot vesz fel, és felerősíti a fegyvertartóját is, valamint egy sötétzöldes színben játszó felsőt választ, hozzá kényelmes lábbalit, ami zárt. Úgy vélekedik hogy ha Fű országba mennek, ott nyilván sok a fű és más egyéb növény, és nem szeretné ha folyton belemenne valami a cipőjébe, ellehetetlenítve a gyaloglást. A hátizsákja már készen áll, még előző nap este becsomagolt, némi útbaigazítást kérve apjától hogy mit lenne érdemes vinnie. Ramada azt javasolta hogy vigyen kötelet, tűzszerszámot, meleg ruhát, hálózsákot természetesen és tartós ételt, valamint vizet, de két kulaccsal. Ezeket mind be is pakolta, és lezárta a táskát. Fegyvereit magához vette, egy katana a hátára szíjazott tokban hogy kényelmesen tudjon tőle mozogni, 10 kunai és 5 shuriken.
~Mégis csak idegen földre megyünk, nem árt az óvatosság...Hogyan is van? Jobb félni mint megrémülni? ~
A megadott időpontban meg is jelenik hogy elinduljon a többiekkel erre a furcsának ígérkező túrára. Nem egészen tizenöt percen belül el is indulnak, és ahogy mennek nem igen szólal meg. Érdeklődve figyel, hallgatja mások beszélgetését, de mivel senkit nem ismer a társaságból, még nem érzi úgy hogy bármi mondanivalója lenne. Persze a kötelező körökön túlesik, bemutatkozás és társai, de mást nagyon nem mond. Az egész napos utazás után, örömmel teszi le magát egy fa tövében, és megeszik egy adag ételt, mert hogy ő jó előre kiporciózta magának 5 napra előre. Nem eszik sokat, inkább iszik, és takarékoskodik az erejével. A vacsora után kiteríti a hálózsákját, és azonmód bele is bújik, a cipőjét kivéve. Azt a hátizsákja mellé állítja szép rendben.
A reggeli ébredés már nincs ínyére még nagyon aludna tovább, de azért viszonylag gyorsan tizenöt percen belül menetre készen áll, és ma is hallgatagon viselkedik, csupán néha közöl a többiekkel valami érdekességet. Mint a fák furcsa alakja, vagy a növényzetről valami érdekes információ. Mire Fű országához érnek, már megint iszonyú álmosnak érzi magát, és az idegen furcsa akcentussal beszélő férfi mondókája alatt majdnem el is pilled, egész addig míg pókokról nem kezd el beszélni. Egyik nagy félelme ugyanis ezektől a rovaroktól van. El is sápad egy kicsit.
- Pókok?! Két méteres pókok vannak itt? - hitetlenkedik, de inkább költői a kérdés, hiszen sejti hogy ha nem lenne igaz, feleslegesen nem mondtak volna ilyesmit. A pihenőidőben, leginkább iszik egy picit, és az egyik fa törzsének dőlve nyomban el is szunnyad, neki a hat órás alvás idő kevés.
Nem sokkal később ébred meg, háromnegyed óra múlva kb, és körülnéz, eszébe jut hogy neki még társulnia is kellene valakivel, végül is az egyik lányos csapathoz lép oda, hol már vannak ketten-
- Sziasztok, ha nem bánnátok akkor csatlakoznék - szólal meg, és megvárja a választ, és annak függvényében cselekszik. Ha elfogadják őt, bemutatkozik és pár szóban vázolja hogy mik ez erősségei és gyengeségei, majd a túravezetőre pillant, várja mi lesz a következő lépés.
Amikor a pár alkotások megvannak, akarva akaratlan úgy kerülve össze ahogyan nem is gondolták volna, fura kis mosolyra fut az ajka, de ellenvetés nélkül indul tovább, mindenre odafigyelve amit mondtak neki eddig. Más dolog a lustaság otthon, és más ha akár életek múlhatnak rajta, és bár magára nem mindig vigyáz, mások iránt van felelősség érzete, így csendesen követi az utasításokat, és elmegy ő is kihegyezhető faágakért, amikből sáncot kell építeni. Kicsit elvarázsolva érzi magát, mintha nem tartozna egyik csapathoz sem, de elhessenti magától ezeket a képeket, és két hosszú hasábot vonszolva tér vissza egy órával később. Lihegve egymás mellé húzza őket, elfáradt, de nem adja fel, még dolog van, sáncot kell építeni. Mikor visszaér több kissebb klikkesedésre lesz figyelmes, és hallgatja a nézeteltéréseket, de nem igen érti mik ezek és miből adódnak, csak azt hogy Sakimet kell szem előtt tartania, meg Rent, akikkel együtt van, de már ebben sem biztos, inkább csak lézeng. A kellő mennyiségű fagyűjtés után, visszatérnek és a túravezető ismét mond pár dolgot a farkasokról, és fel is állítgatják a fákat amiket idáig cibáltak. A végére alig marad ereje, így örömmel terül el ismét aludni, és végre megváltásként veszi a pihentető alvást. Elhallgatja még félálomban a többiek susogását, de nem igen törődik velük már elalszik.
Valamivel később ébred fel, maga sem tudja igazán mire. Néhányan még alszanak, mikor ő kinyitja a szemeit, de nem alszik vissza, most egész ébernek érzi magát, és elfogyaszt egy kis élelmet, és iszik is hozzá, mintha sejtené hogy nem lesz jó napja. Nem emlékszik pontosan arra mit álmodott, de beleizzadt és majdnem fázott is az éjjel pont emiatt. Megborzong, és inkább összehajtogatja a hálózsákját, és visszatelepedik a fa törzse mellé. A kísérő még nem ébredt fel, így ő is szundikál még egy keveset félálomban hallgatva társait, de nem nagyon szólal meg, pihen amíg módja van rá. Mert ő nem lusta, de minden időt kihasznál a pihenésre. Nem sokkal később elindul a csapat, és igyekszik mindig Saki és Suzy közelében maradni. Unalmasnak tűnik a menetelés, és Shiki amerre csak néz fákat, és leveleket lát. Érti ő hogy fű országa de...ez nem túlzás egy kicsit? Felsóhajt, és az első adandó alkalommal feltölti a kulacsát, és ellenőrzi a tartalék kulacsot is, az is tele van-e vízzel. Még 3 napra elég élelme maradt. Mikor már már unni kezdené végképp a dolgokat, megriad egy pillanatra, hiszen a vezetőjük egy bazi nagy skorpiót terít le a bunkósbotjával, és nyugtalanul tekint körbe. Nem szeretne még egy ilyennel találkozni, és nem irigyli Yorut amiért cipelnie kell a dögöt. A kis tisztásra érve, már már megkönnyebbülne, de nem pihennek. Már nyitná a száját hogy ellenkezzen, mikor megpillantja a vezetőjük arcát, amint elsápad, ajka elnyílik, és csendet parancsol. Szinte kővé dermedve áll, és lelki szemei előtt a félelem gyilkos pengéi táncolnak, miközben az üvöltést hallgatja. Egy, kettő, három, négy.... Úgy érzi még sosem félt ennyire, egy távoli helyen, ijesztő lények között, amiről még csak azt sem tudja micsodák... Kis híján kiugrik a bőréből mikor a bozótból előugrik egy macska nagyságú patkány, és elszégyelli magát azon nyomban...Fellélegzik, de csak egy pillanatra, mert ekkora olyasmi történik, ami csak rémálmában szokott. A beszélő vezető mögé kerül valami ismeretlen lény, és a következő amit észrevesz hogy beteríti az öreg vére. Elkerekedő szemekkel, a sokkhatás nyilvánvaló jelenként az arcához nyúl, és remegő kezekkel tapintja ki a vért, majd mindent feledve megfordul, és hanyatt homlok elkezd rohanni, miközben agyában sebesen kergetik egymást a gondolatok. Nem tudja mi lehet ez, mindössze egy árnyat látott, ami valami hosszúval nem csak a vezetőt de egy társukat is lecsapta. Lélekszakadva rohan, és látja hogy Sakime és Suzy is erre tartanak amerre ő, így őket hajszolja, hátha együttesen több reményük marad. Remény, de mire?
Rohanás közben egyszer majdnem hasra esik, de egy kiugró ágban meg bír kapaszkodni, és felugrik az ágra, és ágról ágra ugrálva menekül tovább, követve a lányokat. egyre nehezebben kap levegőt, és a tüdeje is szúrni kezd, nem hosszútávfutó ő, és végül isten sem tudja mennyi idő rohanás után, kimerülve roskad le a lányok mellé, akiket beér.
- Gyorsan egy.... álcázó technika... - nyögi ki, és már formálja is a kézjeleket, és két sziklafal közötti részve ugrik, intve al ányoknak hogy kövessék, és álcázza is magát egyből. Kifújja a levegőt, lábai reszketnek a merőltetéstől, oldala, tüdeje szúr, és kapkodva veszi a levegőt.
- Mi a halál...volt ez... - suttogja, mert egyszerűen nem is látta azt a valamit, csak azt hogy megölte a vezetőt. És még valakit, de kit?