Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Aug 9, 2012 15:36:56 GMT 1
-Húú, hogy ez így mûködik? Nem is tudtam. Akkor úgy készülök majd, ha arra járok. *Mondja, miközben a köpenybõl hulló cseppeket nézi. -Édesanyád medikus ninja volt? Én is az akarok lenni majd…egyszer…csak még tanárom nincs. Csak könyveket olvasok, bár jobban örülnék, ha valaki el is magyarázná a dolgokat… *Látja a szemtörlést, de nem szól rá egy szót sem. Miért tenné, hiszen mosolyog közben. -Értem, akkor azért sokmindent tudsz. Biztosan többet, mint én. És hogyan kell nemesíteni? *Kérdezi érdeklõdve, de valamiért valami még zavarja. Hogy mi? Erre gyorsan rájön. Kezével a fiú kapucnija után nyúl. -Megnézhetem az arcodat? Szinte semmit nem látok belõle ez alatt a kapucni alatt.
|
|
Akarui Yoru
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (9 Pont)
18 ?ves genin, a pacifista TANK!
Posts: 410
|
Post by Akarui Yoru on Aug 9, 2012 15:53:20 GMT 1
* Yoru elgondolkozik Akio vágyán. ~ Medikus ninja, azokat többre becsülik mit a sima harcosokat, de az sokkal keményebb tanulnivaló mint bármi más. *Gondolatai közben csak arra lesz figyelmes, hogy a csöpp lány a feje felé nyúl. Reflexből kapja fel a kezét védekezésként, de amikor felfogja hogy nincs veszély, a felkapott kezével hátra löki kapucniját. - Persze ha akarod. * Szőkés feje és kis mosolygós szája előtünt, zavarában kicsit habogott. -Há..Hát nem annyira bonyolult a nemesítés. Addig szaporítod a számodra fontos tulajdonságú növényeket amíg abból el nem vész a fölösleges tulajdonság, és meg nem marad csak az amit hasznosnak tartasz. Igazából hosszadalmas, de ha sikerrel jársz, akkor a nemesített növény a kívánt hatást 100%ban hordozza, ehhez persze kell hogy tudd mit is akarsz elérni, ki kell ismerni a növényt.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Sept 1, 2012 12:03:18 GMT 1
*Nem is kellett kezével elérnie a kapucnit, a férfi hirtelen odakapott kezével lehúzza helyette. Nem is gondolta, hogy egy szőke hajkoronával és egy nagyon kedves mosollyal fog találkozni, de tény, hogy így már sokkal kellemesebb a beszélgetés, ha látja is a partner arcát. -Értem, akkor te értesz a kertészethez. Majd egyszer...esetleg...tanítanál engem? Tudod, sohasem kertészkedtem még, és szeretném megtanulni. Persze...hacsak nem bánod. *Mondja el kicsit zavartan, de ebben a pillanatban hatalmas álmosság tör rá, ami egy ásítás képében nyílvánul meg. -Áááh, de elálmosodtam. Hosszú volt az út, és ez a levegő sem könnyíti meg a dolgokat. Szerintem lefekszem mára, ha nem baj. Jó éjszakát Yoru-san. *Feltápászkodik és int egyet a kedves óriásnak, majd hátat fordítva baktat vissza zsákjához. Kibontja a hálózsákot és pillanatok alatt el is merül benne, hogy álomra hajthassa fejét, és reggelig durmolhasson.
|
|
|
Post by Gekko Hayate on Sept 1, 2012 19:58:57 GMT 1
/ Na és akkor Játékos tervez, Admin közbeszól... Igen, ez azt jelenti hogy az Admin isten a játéktéren. Minden futó beljátékot befejezettnek ítélek, mert éppen elég volt már az idő ahhoz, hogy valamit kitaláljatok, vagy hasonló /
* Idővel, mindenki elfárad. A beszélgetés a tűznél hamarosan véget ér, és elérkeznek a legkomorabb percek... Az álomba merülés magánya és hidege, még ezen a meleg és párás helyen is eléri az embert, hiszen ki nem ismeri azt az érzést amikor tudja hogy aludni kell, de még inkább foglalkozna a másik emberek társaságával. Jó lenne felnevetni, vagy elsütni valami nevetséges ponét a sötétben, hátha felkelne rá az egész tábor és egy víg kacagás után újra buzogna az élet, de sajnos erre nem lesz lehetőség, hiszen a fáradtság hamar elrabol titeket olyan mezőkre ahol mindig is szoktatok lenni, csak talán másfajta közegben. Az álmok amiket láttok nem egyeznek meg, de mindegyikőtök sötét területen bandukol, nedves környezetben... Szinte fuldokoltok közben, minden lélegzetvétel nehezebb, és nehezebb, ez talán annak is betudható hogy az erdő felett tomboló esőzés viharrá alakult át, és az eső egyszerűen utat tört magának hozzátok. Az alvás ereje viszont, oly makacssággal kerített titeket hatalmában hogy nem engedi az ébredést, így reggelre bőrig ázva, izzadtan keltek fel, esetleg ha fatövében aludtatok megúsztátok a dolgot, de csak részlegesen. A kisérő még horkol, a félhomályban azt sem tudjátok, hogy aludhattok-e még, vagy már kelni kéne... Csakis a karóra, vagy esetleg a mobiltelefon segíthet titeket ennek a krízisnek a megoldásában. Aki felkel, az felkel, aki még durmol egy kissé az durmol. Maga az öreg, 10 óráig alszik, lezser eleganciával kel fel mintha csak 7 óra lenne. Kérdésre csak megvonja a vállát, és annyit válaszol hogy " A Jungelben édes mindegy, hogy reggel hétkor, vagy este hétkor kelsz fel. Ha kialudtad magad, akkor ébredj csak fel ". Kezdődhet a sátorfaszedés, mindenki úgy készlődik ahogy akar, bár egyikőtöknek sem nagyon akaródzik a mai nap... Tudjátok hogy még egy nagy-nagy darab menetelés vár rátok a következő pihenőig, a nap végéről nem is beszélve. A menet elindul. Talán egy katonadal kéne ide hogy kissé jobban haladjatok, de valahogy senkinek sincs kedvében muzsikálni, arról nem is beszélve hogy aki muzsikálna, valószínűleg hamarosan berekedne. Az ember hajlamos kissé eltúlozni az éneklést, ha tömegben van... Nem is említve, hogy talán az egészségesnél nagyobb zaj, magához vonzaná az erdő, vagy barlangok sötét mélységeiben bujkáló lényeket is. Az út nehéz, a terep rosszabb, víz mondjuk legalább akad bőséggel érdemes is megtölteni a kulacsokat ahol találtok vizet, mert mindenképpen jól fog jönni. Minden szörnyű az egészben, de mégis, talán a legrosszabb az a hatalmas unalom ami mindenhova terjeng a helyszínen... Az egyetlen érdekes történés, egy Méretes Skorpió megjelenése akit a kísérő egy jól célzott botcsapással rendez el. " Hát megmutatom én nektek Ninjanépeknek, hogy nem kell ide olyan éles fegyver, elég egy jó fütykös! "A jó, 20 kilós bestiát fogja, és átnyújtja a sorban álló legméretesebb alaknak Yorunak " Elég nagy vagy te, egy ki plusz nem fog ártani. Mit etettek veled a szüleid hogy ekkorára nőttél, hajh! ". Az út, egyre idegesítőb, és idegesítőbb lesz, egészen addig amíg el nem értek egy kisebbfajta tisztásra, ahol pont kényelmesen el tudtok férni. Mindenki fellélegez, hogy végre itt a pihenő ideje, de sajnos erről szó sincsen... A vezető azonnal indulást parancsol, egészen addig amíg egy furcsa morgás nem kezd visszhangozni az erdőben... Aztán másik, és még egy másik, és még egy... A vezető meglepve felteszi a kezét, hogy akinek kedves az élete meg ne mozduljon. Beleszagol a levegőbe, majd rémülten körbenéz. Arca izzadni kezd, és kezét a szája elé helyezi, jelezve hogy nagyon nagy csöndbe legyenek a diákok. Újabb ordítás hangzik fel, de egy teljesen másik helyről... Aztán még egy, és még egy, és még egy... Valószínűleg a félelem megbénít titeket. Mozdulni alig mertek ( Már aki így van vele), és borsózik a hátatok attól, hogy mit rejthet a sötétség, ami ilyen embertelen módon képes ordítani. Szemetek előtt, a félelem tébolyának lángjai táncolnak miközben ősi félelem keríti uralma alá a testeteket, félelem az ismeretlentől, félelem a sötéttől... Percek telnek el a teljes csöndben, egészen addig, amíg mocorgást nem kezdtek hallani... Pillanatok múlva, kiveti magát a bozótból, egy macska méretű patkány, mire a vezető iszonyatos módon megkönnyebbül, és felkacag. Közelebb lépked a kis lényhez, majd mosolygós hangon megszólal. " De bolond vagyok, hiszen ez csak egy csapat Ordító Pocok volt. Territoriális állat, párzás idején iszonyatosan hangosan tud ordítani, és most éppen tüzelnek a nőstények. Nem kell félni tőlük, kicsit hangosak, de a falvamban úgy tartják őket, mint Konohában a macskákat, vagy kutyákat. Csöppet sem veszélyesek, bár azért jobb tartani az állatoktól, bármi legyen is a fajuk. Egy harapás, és még így is elpatkolhatsz, ki tudja hogy milyen betegség..." ( Zene, ami elindult a fejemben, hehe: www.youtube.com/watch?v=n_VgvyKassU&feature=related ) Minden egy szempillantás alatt történik, egy hatalmas lény tűnik fel a vezető mögül, aki éppen a patkányról beszél, és a szó szoros értelmében, egy ütéssel szétpasszírozza az öreget. Szerencsétlen vezető olyan erővel roncsolódik szét, hogy a vér a szélrózsa minden irányába elfröccsen összekenve mindenkit aki a közelében van. A pillanat hevében fogalmatok sincsen hogy mi támadott meg titeket, de nincs időtok gondolkodni mert további morgások hangját halljátok, és pillanatokon belül hasonló sorsra jut egy társatok is. A sötét miatt, még mindig nem látjátok a támadót, csak hogy egy hatalmas furkósbottal végzett a fiatallal. Több se kell nektek, a félelem átjárja mindeneteket és azonnal futásnak eredtek el, bármerre ahova tudtok. Mivel a párok egymás közelében maradtak, képesek együttesen menekülni... A nagy összevisszaságban viszont nem jönnek létre, háromnál több személyből álló csoportok, és lehet jobb is, mert így gyorsabban el bírtok tűnni a félhomályban... Mindenki szalad amerre bír, hátra se mertek fordulni hogy gyilkosaitok követnek-e titeket, de a vérfagyasztó sikolyok, és jajveszékelések azt jelzik, hogy nem vagytok biztonságban, még öt percnyi pihenésmentes futás után se... Azok a valamik vadásznak rátok, és sajnos jól tudjátok, hogy esélyetek sincs... Ki Kell Jutnotok. Kérlek, írjátok le hogy ki melyik irányba indul el ( Észak, Kelet, Nyugat, Dél) egy választás, egy páros.
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on Sept 1, 2012 22:19:05 GMT 1
*Az este Rhony számára hamar véget ért lévén az első éjszaka nem sokat aludt és el is fáradt a menetelésben. Éjjel kellemetlen álmok gyötörték de végül felkelés nélkül túlélte az éjszakát. Reggel arra kelt fel,hogy mindene tiszta víz,lévén egy viharban a tisztás közepén aludni nem előnyös. ~Úr isten bepisáltam?? *Kérdezi magában a reggel mámorában ami igazából nem is reggel mert már 9 óra van. Aztán kicsit magához térve szétnéz és rájön,hogy csak egy hatalmas zápor volt a tettes. Ettől Rhony meg is nyugodott és kapva az alkalmon egy jó nagy pócsójában feltölti kulacsát,amit egyből le is húz aztán újratölt és megsiratja a gyíkot.. // www.youtube.com/watch?v=YAOTCtW9v0M// *Aztán míg úgy látja ,hogy mindenki alszik megreggelizik a maradék kis kajájából viszont már csak két szendvicse maradt. ~Beosztással kell legyek. *Evés után levetette nedves ruháját és kifacsarta belőle a vizet. Aztán egy pár pillanatig várt és felvette a nagy hőtől kipárolgott belőle a víz viszont a pára miatt még mindig szúrósan hideg víz csapódott ki rá, ami kellemetlen hideget adott át Rhony testébe. Végül tíz órakkor felkel a kísérő.. Addigra szépen lassan mindenki felkel. Kis evés ivás eligazítás után elindult a menet.Rhony meg kereste Akio-t,hogy mellé álljon a túra során hisz ő lenne a csapattársa" Sok utat tettek meg amíg semmi érdemleges nem történt... Kivéve egy nagyobb skorpiót. Mely után további út megtétele következett. Az út fárasztó volt és a levegő szorongatta az emberek tüdejét. ~Történhetne valami érdekes is... // www.youtube.com/watch?v=9lsey-RF-aI ---> 55. másodpercig a patkányos dolog van utánna jönnek a nagy "szörnyek" // *Ahogy ezt gondolja a vezető meg áll és hirtelen neszre lesznek figyelmesek. Őrjöngés.. hátborzongató hang.. szinte mindenki leblokkol... köztük Rhony is mellette Akioval. A vezető gyorsan csendre szólít mindenkit. Rhony szívverése egyre szaporább, a szorongás és félelem lesz rajta uralommá. Mozdulatlanul áll a rettegéstől gyorsuló szív ütésektől amikor hirtelen egy macska méretű patkány ugrik elő a bozótból. A vezető csak nevet. Rhony elveszti a fejét... -Milyen vezető maga? Még azt se tudja meg állapítani mikor vagyunk veszélyben és mikor van csak egy elszökött háziállat a közelben... *Mondja Rhony mérgesen kitörve magából. Amikor hirtelen valami lecsapja az öreget, mindent beterít a vér. A sötét alakok nem láthatóak de az biztos,hogy nagyok... sokan sikítva futnak valaki leblokkol de higgadt senki nem tud maradni. Még Rhony sem aki alapjába véve nyugodt ember. A blokkolt állapotból egy Akio és felé érkező csapás kelti fel. Hirtelen reflexből a lányra veti magát így a lény ütése nem talált de valami az ütéssel egyidejűleg nagyobb karcolást ejtett Rhony hátán amitől nagy fájdalmai lettek,ettől teljesen magához tért és az agya beindult, az agy egyből jeleket is küld a lábába,amely egyből fel is pattan majd jeleket küld a kezébe amely Akio kezéért nyúl, aztán a lányt kezét megfogva a vele szembeeső irányba indul sebesen. Ő az irányt nem tudja Észak felé indult.. Hátra nem nézve fut a lányt húzva maga után.. Már percek óta futnak megállás és hátranézés nélkül amikor hirtelen Rhony lába alatt eltűnik a talaj és egy igen mély verembe esik be magával rántva a kézen fogva húzott lányt is.. Szerencsére a lyuk elég szűk volt ahhoz,hogy a lény ne férjen be így csak az árnyékát látták a nyílás felett elrohanni. Rhony-nak az eséskor kibicsaklott a bokája így nem tud lábra állni, szerencsére a lánynak látszólag nincsen baja lévén Ő Rhony-ra esett. Akinek ettől két bordája is megrepedt. És az egyik ujja is kiugrott a helyéről mert egy sziklának csapódott.. -Mi a fészkes fene volt ez a dög? Te láttad.. ez ...ez megölte az öreg csávót csak vér volt mindenütt. *Mondja feszülten mikor fel szeretne állni de kibicsaklott bokája miatt képtelen felállni. -Azt hiszem eltört a bokám.. *Mondja hirtelen ijedt hangnemben -Remélem nincsen másik nagyobb bejárat ahol befér az a dög.. mert esélyünk sincs ellenne. Viszont ha bejut akkor te fuss, én nekem akkor már úgy is mind egy lesz, mert egy darabig le leszek lassulva.. és nem rántalak magammal. *Mondja miközben az ujjait helyrerakja..
|
|
Akarui Yoru
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (9 Pont)
18 ?ves genin, a pacifista TANK!
Posts: 410
|
Post by Akarui Yoru on Sept 2, 2012 21:57:26 GMT 1
* Az apró lányka elvonul t aludni, pár pillanatig még nézte a táborozókat Yoru majd vissza mászott a "fészkébe" össze gubbadt és elég hamar el is aludt. Álma sötét volt és negatív úgy érezte nem is aludt inkább csak kínozta magát az álom gondolatával. Fáradtan nyűgösen ébredt. Mikor mozdulni próbált, érezte, a nehéz szövet köpeny szinte teljesen átázott. ~ Tökéletes ennél jobb már nem is lehetne. *Gondolta miközben lemászott a pihenő helyéről. Súlya alatt a nedvességtől fellazult föld bokájáig elnyelte. Morcosan nézett körbe majd egy közeli tömörebb fűcsomóra átugrott. ~ Yoru kellett ez neked? Mi a fenének kellett neked a dzsungelbe jönnöd? *Gondolatait hatalmas sóhajok kísérik miközben az ázott szövetet átemeli vállain és erőteljes mozdulatokkal lerázza róla a vizet. / A köpönyeg alatt ruházata száraz maradt szerencséjére. a fehér ringjének hímzései és bőr övekkel karjára erősített láncvért szépen csillan a beszűrődő napsugarakban. Hátán a termetes körfegyver minden rázásnál kissé csilingel/ *Pár perc tevékenykedés után rendezi öltözékét és elővesz táskájából egy kis szárított húst és némi aszalt gyümölcsöt. Miközben elfogyasztja bőségesnek nem mondható reggelijét körbenéz és látja a többiek sem jártak jobban legtöbbjük bőrig ázott, volt aki épp ruháit szárogatta volt aki épp csak feleszmélt, de volt aki már menetre készen várta. A vezető ébredését, aki még éppen húzta a tevebőrt. Bő negyed óra telt el mire az öreg felkelt, ez idő alatt Yoru megtöltötte kulacsait és lebontotta az ideiglenes fekvőhelyét. ~ Végre indulunk, vénember szedelőzködik.* Gondolja és felzárkózik mögé pár lépésnyire. Az idő relatívsága és a vonulás monotonsága nem zavarta igazán a fiút, lekötötte agyát a növények figyelésével, illetve a társak morgásának hallgatásával. ~ Ezek megkattannának a sivatagban, amikor 8-10 napig nem látnának mást csak homokot. Akkor hogy morognának? * Gondolja, és húz egy kis mosolyt az arcára, de csak egy pillanatra. Az idő múlását nem érzékelve egyszer csak egy skorpió támadt az öreg felé aki azt egy hanyag mozdulattal ütötte agyon, majd Yorunak adta, tekintve hogy neki egy kis extra súly úgysem lesz gond. ~Ezek szerint én lettem a málhás dromedár. Tökéletes, erre vágytam, ezért akartam ninja lenni, hogy döglött állatokat cipeljek. De legalább a fullánkját eltehetem. *Azzal egyszerűen letöri a jó ökölnyi méretű fullánkot a méreg tasakkal a farok végéről és elteszi egy zsebbe az övén. * Vállán a tetemmel menetel az öreg mögött, és a skorpiókon elmélkedik mikor egy tisztásnál félelmetes hangokra lesz figyelmes, a vezető azonnal megálljt parancsol a csapatnak. Yoru féltérdre ereszkedik és ahogy azt jelezték csendben van, a döglött állatot a földre ereszti és feje járni kezd körbe körbe ahogy a vérfagyasztó hörgést és ordítást hallja innen-onnan. ~ Ez mi? honnan jön? Egy vagy több állat- ember- szörnyeteg? *A gondolatok átjárják agyét ám testét más.. a félelem köti gúzsba. Moccanni nem tud csak feje és szeme jár, körbe körbe amíg nem egy körülbelül 5 kilogramm tömegű patkány elő nem ugrik a sűrű növényzetből. ~ Pff.. egy rágcsáló? ÉS ekkora? Ilyen hanggal? * Az öreg vezető viccelődve mondja a kis "jövevényről az instrukciókat, és a tudnivalókat. A fiú lassan felegyenesedne ám ekkor egy óriási alak egyetlen ütéssel összepréselte a vezetőt tőle 2-3 méterre. Az ütés ereje akkora volt hogy a férfiből minden csepp vért szétpréselt a környező területen bele értve Yoru mellkasát és arcát is, aki a csapás "hullámától hanyatt esett. ~ Szent isten! A Vezető! - FUTÁS! *Kiáltott fel, nem is társainak címzett utasítás volt ez hanem inkább magának szánta a parancsot. Lábai erősen kezdték taposni a nedves, avarral fedett iszapos földet. és tolta el magát a veszély felől miközben több fenyegető árnyék is megjelent és a társai sikolyai és menekülésének zaja zengi be az erdőt. ~ Merre? ? *Majd meglátja a tömegtől elfelé tartó társát Yasuhikot. ~ Utána! Együtt kell maradnunk! * Teste meglódul, ám esetlenül mozog az előnytelen terepen. Bajtársát pár méternyi hátránnyal követi a sűrűben, ellenben Yoruval, Yasu kisebb és mozgékonyabb fiú a sűrű aljnövényzetben gyorsabban mozog, ám fiú akár egy megállíthatatlan bika fut társa után, akit egy óriási fa mögött nem tud tovább követni, elveszti szem elől. ~ Ho....hová lett? -Yasuhi....! ~ Nem kiálthatok, álca, az kell! *A Fa tövéhez veti magát és köpenye alatt jeleket formál kapkodva. Kakuremino no Jutsu! És a Látatlan köpeny Jutsu már aktiválódik is. ~ Yasuhiko hol lehet? * Szeme fürkészi a terület belátható részét, miközben keze a feszültségtől és félelemtől remegve markolja fegyverét. ~Hikari, és Shizu itt van, túl fogjuk élni! * Gondolatai csüggedtek, és nem segít neki lehiggadni a távoli sikolyok és ordítások hangja sem, feszültsége pattanásig feszíti idegeit, és mikor elsuhanni lát 1 idegen árnyékot, fogait össze kell szorítania hogy ne ordítsa el magát.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Sept 3, 2012 10:18:43 GMT 1
*Nuygalomban hajtja álomra fejét a leányzó, és sikerül is arra a bizonyos mezőre bejutnia. Nem volt rossz álma szerencsére, de az tény, hogy éjszaka elég nehezen vette a levegőt. Ezt már csak tetézhette a megkezdődött esőzés, és nem a legfedettebb helyen találta meg a helyét, így a fák lombjai között behulló esőcseppek egytől egyig rajta landoltak. Fel is ébredt rá, nem volt túl kellemes élmény érzékeinek. ~Brr…esik, nagyon jó… *Arrébb költözni úgymond justa volt, így inkább teljesen elmerült a hálózsákban, hogy az esőcseppek ne érjék fejét. Pillanatokon belül ismét elszenderül, és már csak reggel kel fel olyan 8 óra tájékán. Az esővízzel átáztatott szövet ránehezedik, és a magába szívott nedvességből a lányra is csepegtet nem keveset. Még a ruhája is átázott. Ahogy kikászálódott a nedved börtönből, az első dolga az volt, hogy egy nagyot tüsszentsen. Nem elhanyagolható az esővíz hatása az ember testére. Mivel váltás ruhája éppen foglalt, így nem sok választása marad, mint elvonulni egy nagy gyökér rejtekébe, és ott kifacsarni belőle a nedvességet. Közben azért figyel, hátha egyik férfiállat megpróbálkozik a kukkolással. Ezzel végezvén a zsák van soron, azt is megszabadította a nehéz folyadéktól és hagyta megszáradni. Mire az öreg felébredt, Akio már meg is reggelizett, csak a holmijait kell összeszednie és már mehet is a menet. Erre sem kellett sokáig várni, megkeresték egymást Rhonyval, majd egymás oldalán indultak el a csoporttal egyetemben, követve a vezetőt. A monoton sétát már azt gondolta semmi nem zavarhatja meg, a lány unatkozott, és teste is nehezen bírta a megpróbáltatást. Nézzük el neki, hiszen olyan apró! Ám tévedett, a semmiből egy skorpió ugrik elő, amit a vezető egy jól irányzott furkós mozdulattal elintéz. Megkönnyebbülve indulnak tovább, és nem sokkal később ijesztő morajlásokra és morgásokra lesznek figyelmesek. Az öreg megálljt és csendet parancsol nekik. A lány ellenszegülni nem fog, lekuporodik és szemeivel idegesen pásztázza a környéket. Szinte már hallja szívverését, amit az idegesség és a félelem erősít meg. Hosszas várakozás után egy macsek méretű rágcsáló bukkan elő. Nem is kell említeni, mennyire aranyosnak találta a furcsa lényt, és megkönnyebbülve lép a vezető mellé nem messze, hogy esetleg megsímogathassa az állatot, ha az hagyja magát. Mosolyogva guggol le pár lépésre, majd hirtelen a semmiből a villámcsapás, az öreg vére már be is terítette a lányt, amit a szörnyeteg préselt ki belőle. Szeme kitágul, pupillája beszűkül, a látvány annyira sokkolja, hogy még sikítani sem kezd. Ilyen vérfürdőt még sosem látott. A vér szaga teljesen leblokkolja gondolatait, és sokkos állapotba kerül. Ha nem Rhonyn múlik, Akio is megtapasztalhatta volna az öreg sorsát. A fiú teljes erőből rántja magával, és futásnak ered. Nem ellenkezik az unszolásra, de a sokk nem múlik. Hamarost egy lyukban találják magukat, Akio Rhonyra esett, ki nem kis sérüléseket szenvedett emiatt. De a lány ebből semmit sem érzékel. Teljesen elzárkózott a külvilágtól, és a történtek pillanatképei villognak szemei előtt. A fiú ruhájába erősen kapaszkodva reszket, teljes teste remeg a félelemtől, melyet az öreg vére borít nem kis területen. Arcát majdnem teljesen befestette vörös folyadék, mely a futástól létrejött levegőáramlatoktól rászáradt bőrére. A vér szaga árad róla, és hamarosan be is terjengi a lyukat, mely nem igazán segít elme állapotán. Vajon mikor fog teljesen helyre rázódni? Majd a következő postból megtudják!
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Sept 3, 2012 19:42:42 GMT 1
/ Kelet /
* Az álom, gyorsan rászáll kedvenc Kurorai Yasuhikonk szemére, és rövid idő alatt el is hever, nem nagyon figyelve a további beszélgetésekre, vagy a történésekre a táborban. Sajnos, nem mindenki olyan tehetős, hogy hálózsákban aludjon, ezért hősünk megelégszik egy pokróccal, had ne mondjam mire a reggel eljön, már nedvesebb mint egy szivacs amit az ember egy kád vízbe dob. A meleg, ugyan szinte süt, de a víz akkor is megfagyasztja, és vacog a trópusi környezetben. Kiugorva a kerítéstől, leveszi a ruháját, és felkapja a váltót, ami szerencsére száraz mint a csont, lévén egy nejlonszatyorban tartotta a táskán belül. Kaja, már nem nagyon maradt, így... Így nincs mit ennie, kiszáradt kenyéren kívül. Abban reménykedett, hogy mostanra már ott lesznek a Faluban, és valamilyen hatalmas vacsorával fogják őket fogadni, és akkor szégyentelenül megtömi magát...De még itt vannak a Jungel közepében, és semmi kaja. ~ Talán amíg alszik a vénember, meg tudom szárítani a pokrócot a tűznél. * Ehhez hasonlóan cselekedik, és valahogy épp van ideje megtenni amit akar még a menet elindulása előtt... Végül, a nyugalomnak is vége van, és mehet a járás, ami mondhatni roppantul unalmas. ~ Mintha élnél, úgy mozogj...Nem vagy állat, ne morogj... Nóta indul, pofa be! Ne gondolj semmire! * Szerencsére, úgy tűnik a kajára megoldást talál a vezető, nem is nagyon érti hogyan tud leteríteni egy sétapálcával ilyen könnyeden egy ekkora lényt... - Vajon milyen lehet nyersen? * Szólal meg fejhangon, miközben közelebb húzódik Yoru mellé, és megszagolja a lényt, ami sajnos roppant büdös, és nem túl kívánatos. ~ Gondoltam... * Száját elhúzza, majd inkább csöndben marad, amíg el nem érnek egy tisztáshoz, ami teljesen megfelelőnek tűnik a pihenéshez. ~Éppen ideje. Ki kéne már facsarnom a zoknimból a vizet. Már így is elég puha a talpam, nem kell tovább kocsonyásítani. * Éppen készülne leülni egy közeli kőre, ami valószínűleg a lekopott mészkő maradványa lehet, amikor hirtelenjében tapasztalja, hogy valami nincs teljesen rendben a környéken. A kiáltások, pillanatokon belül teljesen lesokkolják, miközben minden porcikáját ősi félelem tölti be, egy kis kíváncsisággal vegyítve, de a kíváncsiság általában ott van a félelem mellett mindig. ~ Ez mi? A hang nagyon furcsa, nem ismerős... Ilyet nem hallottam még... * Közben megpróbál olyan sima képet vágni, amennyire csak bír, de a víz is kiveri ahogy a feszült pillanatokban figyel. Kezét az övéhez csúsztatja, miközben figyel, hogy mi van... És semmi. Pár pillanaton belül kipattan, egy méretes bestia a bozótosból... Nagyon finomnak tűnik. - Kapd el Chibi! Tuti hogy finom, nyárson sütve! * Kiált előre a lánynak, pillanatokkal azelőtt, hogy a kísérő-san egyszerűen csak egy kupac hússá alakul át. Pár pillanatig úgy tekint előre, mintha csak valami banális történt volna, de azonnal felébred, és rájön hogy nem tehet mit, le kell lépnie mindenképpen. Minden tagja, rázkódni kezd, és teljesen átjárja a félelem. Szeme sarkából, még éppen látja, hogy Akio kezét elkapja Rhony, és elindulnak. ~ Széjjel, igen... Minél széjjelebb... Csak akkor van esély. Remélem vigyáz majd Chibire. * Pillanatig Yoru-ra néz, aki felkiált hogy futás, és mintha csak megparancsolták volna neki, kockadobás alapján elindul Kelet irányába. Nem is nagyon figyel sehova, csak viszi a lába, picinynek azért őt sem lehet nevezni 180 centiméterével, de tagadhatatlanul kisebb Yorunál. Percek óta fut már, mire végül megszólal benne a felismerés, hogy Yoru sehol sincsen. Egy társ, most a határt jelentheti élet és halál között, nem hagyhatja hogy eltévedjenek. Sarkon fordul, és körbepillant. Valami mozgást hall a távolból, jó eséllyel társa az, de azért nem lehet sosem biztonságban. Elbújik egy pár pillanatra a bozótba, jól összesározva magát, bár legalább meg lesz az álcája. Szemét kidugja a csalintos közül, és csak egy villámsebes, és hatalmas vala micsodát pillant meg, a félhomályban fel sem tudja ismerni hogy mi az. ~Mi az sz@r ez? * Lassan, kúszni kezd a sárban, majd ha eltelik két perc, két lábra ugrik, és teljes erővel elkezd visszafele futni a tábor fele, hogy megtalálja hol van Yoru, miközben időnként Fütyül egy-egyet, mert azt nem sok madár tudja, de lehet a lények sem ismerik a fütyülés hangját.
|
|
Akarui Yoru
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (9 Pont)
18 ?ves genin, a pacifista TANK!
Posts: 410
|
Post by Akarui Yoru on Sept 3, 2012 21:21:27 GMT 1
* Yoru álcája sikeresnek mondható. Jó pár perc eltelt mióta fedezékbe húzódott pulzusa vissza lassult, megnyugszik. ~ Sehol senki csak ordibálás de az is csak távolabbról. Yasut meg kell találnom nem lehet messze! * Higgadtan kezdi felmérni a terepet, próbálja a hangok alapján felmérni az események távolságát. ~ Semmi, csak hörgések, és ordítások. Semmi olyan jel ami a többiekre utalna. Lehet a tábor felé kéne visszavonulnom, talán a többiek is oda tartanak. *Azzal elindul a korábbi tábor felé halkan, osonva a bokrok alatt . Öt, tíz méterenként megáll és fülel szemeit nagyra nyitja és próbál minden impulzust befogadni amikor is. ~ Fütty? Valaki fütyül ? Ez nem madár, hanem ember... *Pulzusa az izgalomtól megint felszökik, a hívogató hang irányába kezdi törni az utat. Néha kicsit megfontolatlanul zajong de talán ez tapasztalatlanságának és izgatottságának tudható be. ~ Ott fut valaki, biztos hogy ember. *Yoru felpattan és mint egy gőzmozdony megindul a rohanó alak felé aki időnként futás közben egy egy dallamot elfüttyent. ~ A tábor felé tart Ő is de túl messze van nem érem utol így. * Kezeivel jeleket formál és lábába koncentrálva a gyorsabb test jutsut aktiválja. egy pillanat múlva már sebessége fokozódik is. és látó távon belül ér az alaknak. ~DE HISZ EZ YASU! Sáros, koszos de ez Ő semmi kétség.* Megörülve társának, még lelkesebben folytatja a futást. ~Szólnom kéne neki vagy jelezni hogy itt vagyok. * Ekkor Yoru felkiáltani próbál de esze közbe szól és csak tátogni hajlandó ajak. Majd fütyülni kezdi ugyan azt a dallamot amit Yasu, hátha erre a fiú felfigyel.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Sept 4, 2012 16:59:53 GMT 1
* Márt elég régóta sprintel, mire végre, valamilyen hangot hall, mégpedig a magáéhoz hasonlatos fütyülést. A távolban, még mindig hallani ordítást, így kénytelen csöndben maradni, és azonnal lefékezni a futást, megállva, hogy körbe tudjon nézni a hang irányában, ami hamarosan meg is jelenik Yoru személyében. Elereszt, egy sóhajt, megörülve a srácnak, majd térdére támaszkodva kilihegi magát egy picit, miközben mutató ujját a szája előtt tartja, a csend igényét jelezve. ~ Nem vagyunk biztonságban. Letértünk az ösvényről, és valamelyik lény is itt lehet a közelben, a sok méretes bestiát nem is említve... * A közelből, letör egy gallyat, majd a földbe elkezd különböző betűket rajzolni, amik a következőt mondják: - Egyenlőre ne beszéljünk. Ki tudja mi van a közelben. Keletre kezdtem el futni, de nem tudom merre kéne folytatni az utat. A táborhoz nem mennék vissza, mert mindenki ott lesz, nagy a veszély. Nincs térképem a tájhoz, és ha a térkép elég volna, nyilván nem kellett volna vezető. Nem sérültél meg? * Mire befejezi, törökülésbe leül a földre, és kezébe koncentrálja a chakrát, így képes olvashatóvá tenni a sötétben a földön a jeleket. A kezében áramló, kékes chakra, időnként fel-fel villan, mint a villámcsapás, így nem kell közvetlen tüzet gyújtaniuk a tervezgetéshez. ~ Nem tudom, féltem-e ilyen nagyon életemben valaha is.
|
|
Akarui Yoru
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (9 Pont)
18 ?ves genin, a pacifista TANK!
Posts: 410
|
Post by Akarui Yoru on Sept 6, 2012 14:21:47 GMT 1
* Yasu úgy tűnik észrevette Yoru közeledését, és lelassít. Mikor a fiúk körülbelül 1 méterre voltak egymástól Yasu már jelezte, hogy csend, amit társa tudomásulvett, és fejbólintással jelezte ezt neki. ~ Igaza van ki tudja hol és mi les még ránt. A tábor nem jó vagy legalább is kockázatos, de az erdő még kockázatosabb, ismeretlen terep. * Elmosolyodik mikor Yasu írását olvassa majd egy papírt és egy hegyezett ceruzát vesz elő az övtáskájából, és lassan írni kezd. "- Tartsunk továbbra is keletnek, akkro de a tábort azért lessük meg, ha nincs veszély talán tudunk ott üzenetet hagyni a többieknek., ha meg gond van visszavonulunk. Vélemény?" * A papírt és a ceruzát átadja Yasunak hogy az elolvashassa, majd mikor az érte nyúl Ő körbenéz. ~ Egyenlőre sehol senki, de ez így nem jó védtelenek vagyunk, fedezéket kellene keresni. * Yoru feszülten figyel majd megböki Yasu vállát hogy figyelmét felkeltse. Mikor a fiú ránéz elkezdi mutogatni két kezével hogy keressenek fedezéket amíg átgondolják. / feje felett tetőt mutogat kezeivel jelezve hogy fedett helyet kéne keresni, és hogy induljanak mielöbb fedezékbe/
|
|
Gushiken Fujin
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 388
|
Post by Gushiken Fujin on Sept 6, 2012 21:38:25 GMT 1
/ DÉL /
*Szegény fiúhoz végül senki sem lépett oda, az égvilágon senki sem volt kíváncsi rá. Miért is számítana bárkinek is, hogy jól van-e, nincs-e valamire szüksége. De még csak arra sem méltatta senki, hogy jó éjszakát kívánjon neki. Így hát magányosan, félrevonulva a többiektõl, a tûz melege mellett tért álomra. Szíve legmélyén bántotta a dolog, hogy egyedül volt, és nem törõdött vele senki. Errõl persze nem beszélt senkinek, még magának sem akarja igazán bevallani a dolgot, hogy hiányzik neki mások szeretete, és törõdése. A régmúlt miatt úgy hiszi jobb neki egyedül, így többé nem kell csalódnia az emberekben, és nem lesz, aki fájdalmat okozzon neki. Ezeknek a negatív gondolatoknak is köszönhetõ talán, hogy az éjszaka nem épp a legkellemesebben telt. Rémálmok gyötörték. Álmában egy csatatéren hevert tehetetlenül miután komolyan megsérült. A tájon végignézve mindenhol hullák voltak, a földet vértócsák borították, a távolból emberi sikolyok hangjai visszhangzottak. Testét mindenhol sebek borítottak, amikbõl csak folyt a vére megállíthatatlanul. Vére lassacskán tócsává vált, s nõt nagyobbra, és nagyobbra, egészen míg színt be nem fedte már a fiú testét. Fuldokolni kezdett a vérében, minden egyes levegõ vételért meg kellett küzdenie, de egyszer sem jutott eszébe, hogy feladja. A végsõkig harcolt, amíg csak bírta, de egy idõ után teljesen ellepte saját vére, s feladásra kényszerítette a fiút, aki lehunyta szemeit, és átadta magát a sötétségnek… (Ekkortájt állhatott el az esõ ) Az esõ elálltával a rémálma is elmúlt, s az éjszaka további részét békésen és nyugodtan hánykolódás nélkül töltötte. Reggel korán kelt, olyan nyolc óra környéken, de lehetett akár fél kilenc is, pedig ha valakire nem jellemzõ, hogy korán kell, az õ. Meglepõdve fogadta a tény, hogy bõrig ázott, ruhája csurom víz volt, és most elõször fázott, a nagy páratartalom ellenére is. A fák leveleirõl néhol még mindig csöpögött a víz, ékes bizonyítékként szolgálva, hogy egy kiadós esõ tehet mindenrõl. Mocsaras, náddal teli környékre hasonlított leginkább a dzsungel, egy apró hiba kivételével, nádnak nyoma sem volt. Nád helyett viszont ott voltak a hatalmasabbnál hatalmasabb fák, amelyek leveleirõl még csöpögött a víz. - Szép kis esõ lehetett itt. *Motyogja maga elõtt néhány ásítás kíséretében. Végignézve a tájon eltöpreng azon mennyi esõ eshetett, és mekkora vihar volt, ha volt egyáltalán, és hogy nem kelt fel rá. Mihelyst egy kicsit jobban magához tért, s kiment az álom a szemébõl, a hátizsákjáért nyúlt abban reménykedve, hogy a váltás ruhája szárazon maradt. Nem így lett. A váltás ruhája talán még vizesebb is volt, mint ami rajta lévõ. ~ Nagyszerû, ez is csurom víz lett. * Bosszankodott magában, majd hátára kapva a hátizsákját a sánc felé indult. Átugorva az akadályon kissé eltávolodott a tábortól. Amint meggyõzõdött róla, hogy nem volt senki a közelébe, levetette ruháit és kicsavarta belõlük a vizet. Ugyanígy tett a hátizsákjában lévõ ruhákkal is. Miután végzett a ruhák kicsavarásával, visszatért a táborba, ahol gyakorlatilag már majdnem mindenki ébren, kivéve a vezetõt. Az öreg még mindig húzta a lóbõrt, s nem úgy tûnt, hogy egyhamar fel fog ébredni. Sebaj, legalább marad még idõ a reggelire. Ez volt az egyetlen dolog a fiú táskájába, ami nem ázott el. A mûanyag uzsonnás doboz remekül zárt, így a víz nem tudott utat törni magának és eláztatni a fiú elemózsiáját. Kibontotta dobozt és neki látott reggelijének elfogyasztásához, miközben tekintetével a többieket fürkészte. Nem sokkal késõbb, olyan tíz óra tájékában, kísérõjük is felébredt, ez pedig egyet jelentett az indulással. El is kezdett mindenki pakolni, hamarosan pedig készen álltak az indulásra. Mihelyst mindenki összepakolt, újra kezdetét vette a menetelést. A sáros talaj megnehezítette mindenki dolgát. Nem volt elég, hogy a vizes avaron könnyen megcsúszott az ember, de gyakran akár bokájig is elmerült a sárban. Az út unalmasan telt, az égvilágon semmi nem akart történni. Vagy mégis? A semmibõl egy hatalmas skorpió termett elõttük, amit vezetõjük egy jól irányzott botcsapással azonnal likvidált. Esélye sem volt az állatnak, az ütés annyira pontos és erõs volt. Mielõtt még tovább folytatták volna az útjukat, a vezetõ átnyújtotta a halott állatott, a csoport legnagyobb méretû tagjának, hogy a továbbiakban õ hordja magával. Néhány perc elteltével egy tisztáson találta magát a csapat. Jó lett volna megpihenni a tisztáson, de errõl szó sem lehetet. A vezetõ megakadályozva a pihenõt, továbbot intett. A csapat követve a parancsot újból útnak indult, de akkor hirtelen történt valami. A dzsungel mélyérõl, a fák közül morgások és ordítások hangja hallatszódott. Nem túlzás azt állítani, hogy egyszerre lett úrrá mindenkin a félelem és rettegés. Korábban még sosem hallottak ilyen hangokat, de még csak ehhez hasonlót sem. A vezetõn is úrrá lett a pánik és a rémület. Kezét szája elé kapva jelzi a csoportnak, hogy jobban járnak, ha egy kukkot sem szólnak. ~ Mi lehet ez? Mégis milyen lény adhat ki magából ilyen hangot? *Percekkel késõb... * Remegõ kezével a lábán lévõ táskába nyúl, hogy egy kunai vegyen elõ. Ujjai már a fegyver markolatán jártak, amikor a bokorból egy a szokásosnál nagyobb méretû patkány ugrott elõ. - Egy patkány? Ez most komoly? * Nagy kõ esett le a szívérõl, félelme pillanatok alatt semmisé vált, helyét a megkönnyebbülés érzése vette át. El is engedi a kunait, és kihúzza kezét a táskájából. - Jól ránk ijeszt.... * Szólalt meg a fiú, de mondanivalóját már nem tudta befejezni. Egy hatalmas lény tûnt fel a vezetõ mögött, s egyetlen csapással szétpaszírozta õt, szétfröcskölve a vérét minden irányba, összecsapva a fiú arcát, mellkasát, nadrágját. Egy szempillantás alatt mindenkin úrrá lett a félelem. A csoport tagjai fejvesztve kezdtek el rohanni, mindenki más irányba. ~ A fenébe... a fenébe... a fenébe! Mégis mi volt ez? * Félelme és túlélési ösztöne azt parancsolták, hogy azonnal kapja fel a nyúlcipõt, és tûnjön el olyan gyorsan és olyan messzire, amennyire csak tud. Szíve ugyanakkor megálljt parancsolt volna, hogy segítsen bajtársain, ha netalán szükségük lenne rá. De ez mit sem ért, ösztöne jóval erõsebb volt nála, futásnak eredt. Futott, ahogy csak bírt, az élete volt most a tét. Az adrenalin olyan szinten elöntötte testét, hogy nem érzett fáradtságot, még tíz perc rohanás után sem. Mindezidáig egyszer sem pillantott hátra, félt hátra nézni, rettegett a gondolattól, hogy a szörny a nyomába van, és ha megfordul számára az egyet jelent a véggel. De aztán a tizen akárhányadik percben, a nagy rohanás közepette megcsúszott az egyik, még vizes ágon. Elveszítette a lendületét és elõre esett. Fejét egy földbõl kiálló kõbe verte be, és rögtön elvesztette az eszméletét... (Max. 2 percig lesz eszméletlen)
|
|
Rhony Etsuya
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (12 Pont)
Posts: 176
|
Post by Rhony Etsuya on Sept 7, 2012 22:12:02 GMT 1
//ÉSZAK//
*A gödör nedves volt és sötét bár annyit láttak,hogy merre mi van, közben folyamatosan árnyak vonultak el a fölöttük körülbelül 5 méterre tátongó lyuk előtt. ~Ijesztő..* Mondja miközben a dermedt Akiora néz aki még azóta sem válaszolt. Rhony óvatosan letolja magáról és a sziklás föld alatti üreg falához támasztja háttal. ~Remélem magadtól magadhoz térsz. *Aztán el indul, szerencsére nem kellett választania mivel csak egy út volt az üreg egyre feljebb hatolt és egyre tágabb lett. ~Remélem nem tágul ki annyira,hogy azok a bestiák is beférjenek. *Mondja reszketve a falnak támaszkodva sétálva. Miközben a barlang kacskaringós fala között bolyong. Aztán hirtelen meredekebben kezd az üreg emelkedni, szerencsére a sziklák adnak kapaszkodási lehetőséget így Rhony szét tud nézni feljebb is . A magasban világosságot lát. ~Mindig azt mondják ne menj a fény felé... és én most pont azt teszem ráadásul ilyen trollok is itt vannak, legalább Akiot elrejtettem volna valami mögé. *Aztán elérte a nyílást ami csak távolról látszott nagynak a beáramló fény miatt egyébként Rhony is csak kúszva fér ki rajta. De most nem mer kimenni. Vissza is fordul. ~Szerencse,hogy csak egy irányú ez az üreg így ha Akio magához tért szembetalálkozok vele. Remélem azért magához tért. *Közben már majdnem oda is ért..
//ha magához tért és nem találkoztak út közben,szóval ott várt.// -Jó reggelt álomszuszék. *Mondja Rhony miközben előveszi kulacsát és lemossa lány arcáról az odaszáradt vért. -Van fogalmad mik lehettek azok a lények? Amúgy szerencsénk van, van kijárat és a lények nem férnek be..
//ha nem tért magához// *A lány még mindig ott ül úgy ahogy Rhony otthagyta.. -Reméltem,hogy nem kell ezt tennem. *Rhony odalép a lányhoz és a kulacsából vizet fröcsköl az arcára és lemossa a vért. Amire /fel is kelhet/ fel is kelt. -Végre magadhoz tértél.. /ha nem tér magához/ * Miután lemosta a vért, elteszi a kulacsot és egy kisebb pofont ad a lánynak. /ha erre nem kel fel ad egy nagyobbat./ -Bocsi nem akartalak bántani de másképp nem tértél magadhoz. Addig körbe néztem és minden rendben a lények nem tudnak bejönni és van kijárat..
//ha már hamarabb felkelt és a barlangokban bojongva találkoznak azt írd le te,hogy hogy zajlik le//
|
|
Ren Hichika
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 104
|
Post by Ren Hichika on Sept 8, 2012 23:09:18 GMT 1
/DÉL/
*A Sakime-vel folytatott beszélgetés során Ren észre sem vette,hogy milyen hamar eltelt az idő, ám nem is kellett mivel arra sem emlékezve,hogy hogyan és mikor de a lánnyal való beszélgetés közben valószínűleg csak elengedte magát és szeme már álomba is borult. El képzelhető,hogy éppen beszéde közepette aludt el.. ejnye Ren nem kellett volna előző este csak olvasni.. Az éjszaka furcsa álmai voltak.. azt álmodta,hogy Sakime-vel jobban "összemelegedtek" az éjszaka során ám a lány egy démonná változott amely üldözni kezdte, aztán egy mély lyukba esik,amire felriad.. hirtelen rezzen fel teste a lány mellett aki szerencsére nem démon, körbenéz ám nem lát semmit hirtelen valami folyékony verődik a fejének, csak egy csepp volt aztán még egy és még egy aztán egyre több.. Vér szag borít be mindent, hirtelen tűz veszi körbe a fiút és a mellette alvó lányt. A tűz mindent megvilágít Ren szín tisztán látja,hogy ami esik az vér. Hirtelen megrebben és megrúgja a lányt,aki egy hirtelen mozdulattal a fiú felé fordul. Az arca véres a fogai tű hegyesek, és hirtelen a fiúra veti magát,majd harapni kezdi az arcát, majd a mellkasát kezdi el rágni egész nagy darabokat kitép hatalmas agyaraival.. ~Mi a fene ettől már meg kellett volna haljak. *Aztán felemeli a kezét amelyen hatalmas karmok vannak, egy lendítéssel átvágja Ren bordáit,úgy hatol át rajta mint kés a vajon, és kiemeli Ren szívét. A fiú egész teste beleremeg majd hirtelen felriad egy világos helyen, a dzsungelben egy lány mellett akinek nem véres az arca és nincsenek agyarai sőt még csak nem is ijesztő. Ám minden vizes.. ~Az eső, vérként álmodtam volna meg? *Tanakodik a fiú miközben feláll és félrevonul a ruháit megszárítani. Ezt gyorsan elintézte aztán visszatért a táborba.. Ekkor kelt fel pont a kísérő így egyből elkezdődött a menet,ahol semmi érdekes nem történik leszámítva egy óriási skorpiót. ~Ez a csávó nem lacafacázik. *Gondolja látván a jól irányzott ütést. *Aztán megy tovább a menet míg nem egy vélhetőleg nagy méretű vadállat őrjöngése miatt meg kell állni és várni kell,hogy kibontakozzanak az események. Ám a feltételezés hamis volt. Hiába kellett reszketni a vadállat miatt. Mivel csak egy nagy patkány volt. Mindenki megnyugodott ám Ren-t rossz érzés fogta el. Ami be is igazolódott mikor a vezető elemeire hullik szét... Ren hiába érezte a rosszat teljesen pánikba esik. Mindenki rohan,szalad,menekül visít... ~Te szent szar végünk van.... Ne add fel Ren futás.... *Ren lába hirtelen megindul, mikor meglátja Fujin-t egyből utánna ered. //DÉL// Hirtelen elé vág egy olyan hatalmas szörny,de Ren nem foglalkozik vele,míg nem őt követi ám mikor a háta mögött is meghallja a csörtetést amelyet a hatalmas jószág csap,jobban elkezdi szedni a lábát. Az elől futó Fujin viszont megbotlik és elesik... A szörny szerencsére nem tapossa agyon mivel a lendülettől átsiklik felett,hirtelen lefékez ledózerolva mindent maga előtt. Ren viszont az adrenalintól annyira észnél volt,hogy felkapja Fujin-t és vele fusson ez jelentősen lelassította így a mögötte közeledő léptek egyre közelebb értek. ~Gyorsan kell valami fedezéket találjak.. *Ren tekintete egyre csak cikázik ide-oda keresve valami fedezéket...
//De ez már csak később derül ki,hogy hogyan folytatódik//
|
|
|
Post by Gekko Hayate on Sept 16, 2012 16:26:22 GMT 1
Észak:
Akio egyenlőre nem tér magához, és aggasztóan szapora a lélegzete. Úgy tűnik, a végén mégiscsak sok volt egyenlőre a lánynak a sok. Kissé aggódva tekintesz rá, éppen megpróbálnád valahogy megrázni, abban reménykedve, hogy az talán segít valamit... De a fáradság úgy vág fejbe, mint egy jól megtermett útonálló egy bunkósbottal, és szemeid egy pillanat alatt lezáródnak, megadva magad az álmoknak. Nem tudod mennyi idő telhetett el mire felkelsz, de Akio még mindig alszik, és a barlang hirtelen roppant nedves lett. Arra tudsz gondolni, hogy talán kint ismét rákezdett az eső. Az eddig kielégítőnek tűnő kis lakotok, egyre inkább taszítóbb lesz, a hideg pedig, amit a föld alatti barlang, illetve a nedves ruhátok áraszt szinte megfagyasztja csontotokat. Muszáj lesz, valamilyen tüzet csiholni, vagy éppen meleget lelni, mert nem vagytok olyan helyzetben hogy megengedhessétek magatoknak, hogy megfázzatok, vagy esetleg még rosszabb...
Kelet:
Yasu rábólint a Táborba való visszajutás gondolatára, majd a fedezék keresését is pártolja. A környéken nincs sok minden, amit felhasználhatnátok egy rövid kis megbújásra. Keresgélhettek ahogy akartok, de nem leltek majd semmi olyat, ami alatt vagy felett kényelmes lenne maradni, pláne hogy az eső ismét rákezd, még jobban elsötétítve az egeket. Az egyetlen érdekes objuktum, egy olyan 50 méterre lévő hatalmas fa, 10 méteres törzsével, valami mégis kissé fura benne, mivel roppantul korhadt a külső rétege.
Dél: Egymással kéz a kézben, igazán nehéznek találjátok a futást... Bárhogyan is próbálkozol Ren, nem vagy képes annyira futni, hogy ne tűnjenek el a döngő léptek a hátad mögül. Kérlek, használd az újonnan próbaképpen elhelyezett Kocka Gombot ( fent, például ahol képeket, vagy videókat lehet belinkelni, ott ) . A Dobásodtól függ, hogy hogyan fog innen folytatódni a történés. Csak óvatosan.
Példa:[dice=6]
Saki és Szuzyval kapcsolatosan később jönnek a történések. [rand=38160002487711619949231122154742159569112118333588231853239703923]
|
|