Kirándulás Fű Országába

[Akarui Yoru]

* A fű országi kirándulás, nem a kalandvágy vagy a távoli tájak megismerése miatt volt fontos Yorunak, hanem mert édesanya gyermekként sokat mesélt neki arról a vidékről.
Az indulás nem volt zökkenő mentes neki, anyukája mesélt neki a dzsungelről, de nem tudta, mit vigyen ninjaként az útra, így hát úgy készült mintha küldetésre menne. Gondosan összekészült, fegyverei, bábja, táptabletták, teák, gyógynövények. Fejpántját fényesre pucolta és felkötötte.
Az indulásnál rengeteg fiatal genin volt jelen, Yoru igyekezett távol maradni a fecsegésüktől, de így is hallotta a rosszalló megjegyzéseket, melyek méreteire voltak kihegyezve. Színlelte, hogy tudomást sem vesz róluk, de a szálka ott volt azért a fiúban.
~Lehet fiatalabbak, gyorsabbak, de erősebbek nem vagytok.
* Nem volt neki probléma az első nap végén a pihenő, köpenyét maga köré tekerte és nyugodtan aludt miközben bábja teste körül a földben vigyázta álmát.
A túra azon fele mikor az őserdőbe értek kezdte igazán megviselni a száraz forró levegőhöz szokott fiút.
~ Megfulladok ebben a párában, de ha kidőlök még a végén én leszek az a puhány aki miatt a túrát be kellett fejezni.
* Hasonló gondolatok mozgatták a fiút át a dzsungelen ahol is a vezető bemutatta a környező állatvilágot. Yoru itta minden szavát, miközben figyelt próbált párhuzamot vonni a Szélföldi állatvilággal. Mikor a "varázsnövény" hatásairól besélt az idős férfi, Yoru büszke volt, hogy Ő már hallott erről a növényről, és hogy látott is már ilyet a homokrejteki arborétumban.
Mielőtt tovább indultak a növényből egy jó adagot elrejtett a köpenye alatt.
~ Később még jól jöhet, hátha Konohában még nincs belőle, nemesíthetem is akár.
* A növények egy részét bábja rekeszébe, másik részét gyökereztetetten, földgumóstól kis táskájába helyezte el.
~ Hatalmasak ezek a fák, mint a homokrejteki nagy szikla kapu. *Gondolja mikor is meglátja a táborhelynek szánt hatalmas fákat.
A feladat egyszerű, sáncot építeni a tábor védelmének érdekében, és tűzifát gyűjteni.
Yoru bár jó parancskövető, mégis egyedül indult sánc alapanyagot gyűjteni. Hikai segítségével kivágott rengeteg cserjét, a nagy mennyiségű fát összefogatta bábjával, és maga után húzva vontatta be a táborba. Mikor visszaért a tűz fényében látta rengeteg rovar és bogár próbál átjutni a köpenyén a testéhez. Sikerült csípés nélkül megúsznia a fa beszerzést.
Az este némiképp unalmasan telt, Yoru pár erősebb ágból keresztágakat csinált majd fegyverét tette rájuk és arra leveleket. Kényelmesen tudott ezen a tákolmányon pihenni, a párás levegő ellenére egész mélyen tud relaxálni, de mielőtt ezt megtehetné a frissen begyűjtött csodanövények egy részét előkészítette, hogy késöbb fel tudja használni amire éppen kell. Korán elbóbiskolt, de a többiek neszelése elültével, Yoru felkelt és kis mennyiségű teát készített magának, hogy éber lehessen, és megkóstolhassa a frissen beszerzett növényt.
Őrködése közben lát egy két fiatalt akinek a szeme csillan az Ő ébrenléte közben.
~ Ízletes tea, bár ha kis körömvirágom is lenne még finomabb lehetne.
* Yoru teljesen tájidegennek érzi magát a dzsungelben de ezt nem mutathatja kifelé, így visszamegy a fekhelyéhez.

[Sarutobi Akio]

*Miután vezetõjük válaszolt kérdésére (amit bocsi, hogy nem várok meg ), megköszöni azt, majd körbenéz a táborban. Mindenki elvan magában, vagy a másikkal, csinálnak sokfélét, de egy személyen megakadt a szeme, aki már korábban is feltûnt neki, csak nem nagyon foglalkozott vele az út során. Egy nagy darab fiú, kihez képest a kis alig másfél méterével eltörpül, Yasuhoz osztották be úgy emlékszik. Talán megismerkedhetne vele, annyira el van vonulva a többiektõl. Hát, ha már ezt gondolta, így is fog tenni! Feláll a tûz mellõl, és odaballag az óriás fekhelyéhez.
-Szia...öm...a neved Yoru igaz? Én Akio vagyok.
*És nyújtja felé apró kezét.

[Akarui Yoru]

* Lassan bóbiskolni kezd a fiú, kimeríti a klíma. Kissé zsörtölődik még miközben üldögél az álltala eszkábált fekhelyen mikor is egy apró árnyék mozdul felé.
Yoru nem vesz róla tudomást egészen addig, míg meg nem szólal.
* A neve Akio. Yoru fél szemmel rápillant csuklyája alól. Végigméri a kislányt, 12-13 éves forma, barátságos arc, aranyos kis mosoly. A lány kezet nyújt felé, Yoru pillanatig csak nézi, majd súlyos köpenye alól kinyújtja karját. A Hatalmas tenyérben Akio csöpp keze elvész, finoman fogja meg a kezét..
- Szia igen Yoru vagyok, és igen tudom ki vagy, a III. Hokage unokája. Mit tehetek érted?

[Sarutobi Akio]

*Az óriás méregeti pár pillanatig csuklyája alól, a lány viszont ebbõl alig lát valamit. Nincsen itt most nappali világosság, és a tábortûz fénye sem ér el mindenhova. Majd egy nagy kéz nyúl ki felé a kõpeny alól, és megfogja az Õ apró kacsóját. Ha ökölbe szorítva fogná meg, lehet el is tûnne benne és nem látszana. A hatalmas tenyér finoman ér hozzá, nem erõsen mint azt várta volna, ez azt jelenti, tisztában van saját erejével, és tudja is azt irányítani. Majd nagyapját emlegeti, már megint valaki, akinek Õ jut eszébe a lányról. Nem igazán örül ennek, és zavart takaró mosollyal ezt meg is mondja.
-Igen, de ha lehet ne kezelj úgy, mint a Hokage unokáját. Nem szeretem. És gondoltam, hogy beszélgethetnénk, nagyon egyedül voltál az egész úton...és most is. Persze, hacsak nem zavarlak.
*És mint annak a rendje, lehuppan elé a földre és onnan néz felfelé rá.
-Már foglalkoztatott a gondolat egy ideje...nincsen meleged azalatt a nagy köpeny alatt?

[Akarui Yoru]

* Yoru meglepetten tapasztalja, hogy a lányka nem az ősök árnyékából akar élni.
- Szeretek egyedül lenni, sokkal jobban viselem az embereket, ha csak nézem őket, különben is, a legtöbben biztos azt gondolják, hogy nem vagyok ide való. *Mondja keserű hangon. Miközben keze visszahúzódik a nehéz szövet alá.
-Sajnálom ha rosszul esett, de így tudtalak azonosítani. " A III. unokája." de most már akkor te leszel a kislány aki a sötétben szóba áll idegenekkel. Rendben? *Teszi fel a kérdést viccesnek szánt hangon. És emeli fel fejét annyira, hogy a kapucni ne takarja el mosolyát.
-Tényleg ez foglalkoztatott? Ez vicces, másokat az foglalkoztatja, hogy mért csak genin vagyok ennyi idősen, vagy hogy mit keres köztetek egy homokrejteki, vagy hogy talán annyira lusta vagyok harcolni, hogy bábbal kell megvédenem magam.... általában ezeket a kérdéseket kapom meg. Azt, hogy nincs e melegem még nem kérdezte meg senki. * Mondja kicsit meglepetten. A hatalmas test felemelkedik és leugrik a kislány elé pár centire tőle, majd leguggol, arca nem sokkal van fentebb mint a lányé.
-Tudod avarrejtek nagyon hűvös hely nekem? Én a sivatagban születtem és nőttem fel, én imádom a meleget. Ez a köpeny segít hogy kicsit jobban érezzem magam. De más célja is van.
*A keze kinyúlik és a vastag szövet egy csücskét a lánynak nyújtja, hogy fogja meg.
-Elég erős, hogy az eldobott shurikent, vagy kunait megállítsa, ráadásul az itteni rovaroktól megvéd, és bár itt is meleg van, de a páratartalom nagy, viszont a szövet megszűri és így szárazabb a levegő amit lélegzem. De a legjobb benne az, hogy édesanyám hímezte nekem.

[szuzy]

/ Saki, ugye nem gáz ha mozgatlak egy kicsit? ( Hayate) /

* Vannak esték, amikor egyszerűen csak nem jön álom az ember szemére. A mai éjszaka is ilyen volt, a Jungel közepén az ügyesen kiépített sáncon belül. Szuzy, mélyen volt belebugyolálva a takarójába, a szúnyogok sem zavarták a tűz közelében, de valahogy nem sikerült az álmok könnyed szárnyain kipihenni az előző napok hosszú menetét, és verejtékes fáradságát. Nyitott szemmel fekszik, a csillagtalan eget bámulva. Az erdő, szinte ránehezedik, a hatalmas fák egy szikrányi fényt alig engednek be az égről. Talán nappal is lehetne, akkor is majd ilyen sötétben lennének, csak kicsit nagyobb homályban.
~ Talán... A farkasok vonyítása zavar... Vagy a vénember aki úgy horkol, mint egy medve. Pisilnem is kell... Otthon szeretnék lenne édesanyám mellett. Egyáltalán minek kellett eljönnöm ide?
* Meglepő, hogy az ember néha mennyire vár valamit, és a végén mennyire elmegy tőle a kedve. Szuzy esetében is ez figyelhető meg, miközben az álmok mélységébe próbál elveszni, de sehogy se sikerül neki. Nagy nehezen sikerül kihámoznia magát a hálózsákból. Mos hogy sötét van, mindenki pihen ( vagy egymással diskurál) nem nagyon tudja hogy mit kezdjen. Táskájába nyúl, és iszik a kulacsból pár kortyot, amit még egy korábbi forrásnál töltött meg a kísérő engedélyével.
- Nagyon kell pisilnem...
* Félve ugyan, de a kerítés felé veszi az irányát, ahonnan ki is mászik. A hangzavar, amit kelt, nem csak a kinti állatokat, hanem a bent már alvó, vagy éppen Rennel beszélgető Sakimét is megzavarja. Szuzy, kimegy az egyik fa tövébe, hogy könnyítsen magán, amikor hirtelen, egy jó 6 centis skorpió jelenik meg mögött. A lány észre se veszi, hiszen elfoglalt valamivel. Éppen végezne, és egy levél után nyúlna, hogy azzal helyettesítse a WC papírt, amikor egy Senbont suhan el mellette pár centivel, és felszarvazza a skorpiót ami a földön hever.
- Szent ég! Normális vagy? Egy dolog hogy a pór nép tagja vagy, de lehetne legalább annyi eszed, hogy nem mész ki egyedül, vagy legalább hoztál volna fegyvert magaddal. Tch, Szuzy lennél nem? A társad vagyok, csak nem hozzád álltam, mert nem kerested a társaságomat...
- Oh... Köszönöm. azt hiszem egy kicsit figyelmetlen voltam. Saki vagy igaz?
- Neked Sakime-sama. De, gyere. Nagyobb biztonságba érezném magam, ha nem csak Ren aludna mellettem hanem te is, már ha egy csapatban vagyunk. Tch, de bolond vagy, hogy egyedül jöttél ki.
* Szuzy,felhasználja a levelet, arra amire kell, majd felöltözik, és követi a lányt, aki furcsamód egy hálóingben van. Bent a barikád mögött, elhúzza a hálózsákját a tűztől, és lefekszik melléje, ahol egy kis elmélkedés után, azonnal megtalálja az álmok mezejét, és mély, kellemes alvásba zuhan.

( Hayate írta! Egyszer volt Budán, kutyavásár! )

[Sarutobi Akio]

-Hmm? Mégis miért gondolnák ezt? Vagyis...vannak elõítéletes emberek. De arról biztosítalak, hogy én nem vagyok az.
*Mondja és ráüt ökölbe szorított kezével mellkasára, persze csak finoman, nem akar köhögõgörcsöt okozni magának. Új azonosítójára csak unottan néz az óriásra elõször, de aztán nem tudja megállni, hogy maga is elmosolyodjon, ha már Õ is így tett.
-Érdekes humorod van, azt meg kell hagyni. És szerintem annyira nem szokatlan egy idõs genin, van pár 16 éves, aki még mindig ott tart. Yasu meg csak tanuló, de neki megvan a maga indoka rá. A bábos dolgot meg nem értem, az is ugyanolyan fegyver mint a kard. Én tudod mivel harcolok? Legyezõvel. Elég érdekes választásnak tartják.
*Még mielõtt folytatná, a nagy ember lehuppan elé guggolásban, és még így is bõven felette van az arca...látszanak a méretbeli különbségek rendesen. Talán kicsit meg is ijeszti a dolog, hogy mennyivel nagyobb nála...nem akar vele rosszban lenni, az biztos. Végighallgatja a magyarázatot, és a nyújtott szövetet is megtapintja. Valóban nagyon vastag, amilyennek látszik.
-Ahha, szóval te homoki vagy? Így már értem a dolgot, valóban sokkal melegebb van arrafelé. *Megnézi közelebbrõl a hímzéseket.* Édesenyád nagyon ügyes lehet, elég szép munka. Amúgy...megmutatod a bábodat? Még sosem láttam bábhasználót, kíváncsi vagyok rá.

[Akarui Yoru]

-Ezek szerint nem tetszik az elnevezési ötletem? *Teszi fel nyíltan a kérdést. Miközben azon elmélkedik, vajon menyire zavarhatja a csöppséget, hogy körülbelül 3x olyan súlyban van mint Ő.
- He he, igen "homoki" vagyok. *Reagálva a kislány kérdésre. Majd folytatja.
- A legtöbben lenézik az egyedi fegyvereket, bár nekem nem a báb az elsődleges "fegyverem", *Pillanatra elgondolkozik, keresi a megfelelő szavakat - Tudod Shizu nem fegyver, inkább olyan mint egy segítő állat, vagy valami hasonló. * Bal kezén az ujjak megmozdulnak majd a köpeny mintha életre kelne, és a báb "feje" kikukkant alóla egyenesen szemben a lánnyal. Lassan teljes hosszában lesiklik a fiúról a "kígyó" és elkezd a földön tekeregni.
-Tessék Ő az én társam Shizukana. Tudod mikor édesanyám elhunyt egy kicsit megrendültem, de Shizu átsegített a nehezén, órákra- napokra bele tudtam feledkezni az építésébe, és a vele való gyakorlásba. Ő is mint Hikari a részeim. *Emeli meg méretes jobbját és mutat háta mögött a "fészek karimáját alkotó fekete acél gyűrűre.
- Gondolom legyezővel inkább távolsági harcot vívsz, nem tudom elképzelni közelharcban maximum védekezésre. Két kicsi vagy egy nagy legyeződ van?

[Sarutobi Akio]

-Tudod, azzal is nehezen barátkozom meg, amit Baka-Yasu ragasztott rám. Chibi-channak hív, mert olyan apró vagyok.
*Dörmögi durcásan az orra alá.
-Szóval állatka...értem.
*Mondja elnyújtva, majd mocorogni kezd Yoru köpenye, vagy inkább alatta valami. Feszülten figyel, várja mi fog történni, majd hirtelen egy kígyó feje néz vele farkasszemet, ez viszont váratlan volt, így meg is hátrál kicsit. A kígyó báb lassan kicsúszik és a földön tekergõzik tovább. Érdeklõdõen figyeli milyen is ez a báb, meg hogy hogyan is mozgatja.
-Shizukana...szép név! Gondolom nagyon jó barátod is, ha ennyit foglalkoztás a megépítésével és átsegített a...gyászon...
*Mondja elhalón, nem akar szebeket szaggatni vagy ilyesmi, úgyhogy tereli is a témát.
-Hát, bármilyen meglepõ, pont az ellenkezõje! Bár tudok távolságit is.
*Meséli, majd egy mozdulattal elõrántja ruhája ujjából két legyezõjét, olyan 27 centi hosszúak, kinyitja õket, és elkezd kékes chakrát áramoltatni az élükre, pengéket hozva létre rajtuk.
-Kazekiri. Avagy szélpenge. Szél chakát sûrítek a legyezõ élére, és ezzel vágni tudok. Elég sokoldalú lehet harc közben, bár még nem tudom teljesen kihasználni. Sok chakrát emészt.

[Akarui Yoru]

- Chibi-chan? Bájos, és találó, nincs ebben semmi rossz, sőt! Ha a Chibije vagy, lehet a kis kedvese is vagy egyben. Arra nem gondoltál, hogy azért kaptad tőle ezt a becenevet mert fontos vagy neki valamilyen módon? *Yoru mosolyogva beszél a lányhoz, bár az nem biztos, hogy látja teljesen arcát, a tűz messze pislákol, és a köpeny kapucnija is eléggé arcába van húzva.
- Szél chakra? Tudod irigyellek, bárcsak nekem is szél lenne az elemem, de sajnos még nem tudni mi lesz. Tudod otthon hatalmas dolog volt ha valaki szél elemű, hiszen a szél országának eleme az. Ráadásul Hikai is erősebb lenne tőle.
*Mondja miközben a lány legyezőit nézegeti. Akio Shizu-t nézeget, és beszél Yoru is végigméri ismét társát majd a bal kezén a láncvért megcsörren miközben a bábot mozgatja és az elindul lassan a lány felé, megkerülve Akiot annak háta mögött felemelkedik és feje a lány feje mellé kerül. A kígyó pofája kinyílik és benne láthatóvá válik a földlabdával nedvesen tartott gyógynövény.
- Igen sok mindenben segített akkor is és most is. Láthatod bár nem kimondottan harci eszköz, ott is megállja a helyét, de főként még mindig házi kedvenc és segítő.
*Majd folytatja.
- Igazából a kirándulásnak mi a célja? Te össze tudtad már rakni a dolgot?

[Sarutobi Akio]

-A-azt gondolod? Hát...tény hogy nagyon kedvelem...kedves hozzám...bár idõnként az agyamra megy.
*Meséli kicsit elpirulva, hiszen szereti Yasut, vonzódik hozzá...csak eddig elutasításra talált.
-Nem tudod milyen elemû vagy? Majd kérj meg valakit, hogy derítsétek ki. Van egy ilyen különleges papír, amibe ha chakrát vezetsz, másképp reagál a típustól függõen.
*Válaszolja tanítóan, bár valószínûleg erre semmi szükség nincsen. Eztán Shizukana feléje tart, megkerüli és legközelebb már a feje mellett látja, ahogy száját tágra nyitja, meglátja benne az Ubume könnyét, amibõl õ is szedett.
-Tárolásra is képes? Ez nagyon kényelmes.
*Megsimogatja Shizu fejét, és átáll a másik témára.
-Egyrészt tanulási célja van, másrészt diplomáciai, ha jól sejtem. Tudod szeretnének jó kapcsolatot ápolni a Fû Országával, és ez a kiránydulás jó alkalom erre. Én legalábbis így tudom. Mesélj egy kicsit a hazádról viszont. Milyen hely a sivatag? Azon kívül hogy nagyon meleg, és tele van homokkal.

[Akarui Yoru]

* Yoru pár pillanatig gondolkozik Akio kérdésén.
~ Milyen is Szél ország?
- Tudod nem az egész ország sivatag, legalább is nem az egész homok sivatag.
Homokrejtek egy hatalmas szikla öv közepén fekszik, ami természetes falként magasodik köré kívülről olyan magas, hogy megmászni szinte lehetetlen. Egy út vezet be és egy ki, a "Nagy Kapu"-tól a mi házunk kicsit délre volt kívül a falú falán. Édesapám kereskedőknek kölcsönöz tevéket karavánt, édesanyám pedig gyógynövényeket termesztett. Meglepő de rengeteg növényt lehet termeszteni a homokon, csak sok sok lecsapó kell, az olyan eszköz amit a növények fölé kell kifeszíteni, egyfajta háló, a napfényt engedi be de a kipárolgó vizet összeszedi, és éjjel lecsapódik róla és visszacsepeg a növényekre.
Az ország sivatagaiban rengetek lapos fejű monumentum van, ezek olyan "hegyek" amiknek a teteje lapos, ezeken sok helyen ninja helyőrség van vagy a földesúr által pénzelt szamurájok.
~Érdekes, hogy a kettő együtt sehol nincs
- Itt futnak össze a kereskedő utak.
Az országot körben hegyek védik, csak a Tűz országgal határos részen van erdőség.
Szeretem az ottani éjszakákat, a fehér homok olyan mintha a tenger lenne, és a csillagok olyanok int millió kikötő fényei, Tudod kevés a felhő így szinte mindig csillagosak az éjszakák.
Órákat feküdtem és néztem.
* Yoru miközben mesél teljesen átszellemül, nagy gesztusokat tesz és mutogat az égre. Egy pillanatra abba hagyja és ránéz a kislányra kérdőn.
- Most kergének nézel?

[Sarutobi Akio]

*Egy kis gondolkozási idõ után Yoru átszellemülten kezd mesélni neki szülõhazájáról, közben gesztusokat tesz kezével, még inkább nyomatékosítva, és érdekesebbé téve a képzeletbeli túrát. Próbálja a szeme elé képzelni az elmondottakat, a falu körüli hatalmas szikla övet, a bejáratot, a sivatagot, és egyik legérdekesebb volt számára azok a magas és lapos sziklák. Biztosan jópofán néznek ki, szívesen megmászna egyszer egyet. Gyermeki kíváncsisággal néz az óriásra, ahogy mesél, elmerülve az elõtte megjelenõ látványban.
-Nem, dehogy! Nagyon érdekesen mesélsz, teljesen elmerültem benne. Tényleg megélnek növények a homokban? Elég hihetetlennek hangzik. Biztosan hozzászoktak a klímához. Meg az éjszaka is biztosan szép, megnézném egyszer. Bár biztos vagyok benne, hogy nekem túl meleg lenne ott. Ezt a fülledtet is nehezen viselem. Nem ilyen klímához szoktam.
*Most elgondolkozik a növényeken, akkor Yoru ismeri õket és termeszteni is tudja?
-Sokat tudsz a növényekrõl és a hatásukról? Meg hogy hogyan kell õket termeszteni?

[Akarui Yoru]

~ Mért lenne ott melege? - Ugye tudod Akio hogy a sivatagot csak a visszaverődő hő miatt érzed melegnek, mert a homok forró. Ha elég réteg ruha van rajtad bármilyen meleget elviselsz, csak a párásat nem, az ugyanis a légrétegeket tönkreteszi. *Magyaráz a fiú.
-Tudod a levegő jól szigetel, ezért hordanak a sivatagban sok vékony réteg ruhát, szinte izzadtság nélkül lehet úgy gyalogolni a tűző napon, de itt a rétegek összenedvesednek, és nem szigetelnek. Ez itt az igazi pokol. *Majd megfogja köpenye szélét és megcsavarja, így láthatóvá válik pár csepp nedvesség.
-DE tudod nem értem a kérdést? Ha azt veszem ami felénk honos, vagy termeszthető akkor igen. Ha nagyvilágot veszem akkor szinte semmit.
Anya medikus ninja volt, a gyógyfüves kertje majdnem akkora volt mint a Homokrejtei arborétum.
* Pillanatra körbenéz, majd szemét megtörli.... Mosolyog
- Sokat játszottunk a kertben. A termesztés az átlag haszonnövényekre terjed inkább ki nálam, illetve sok virágot sé növényt nemesítettünk. Ezzel a "gazzal" is ez a tervem. * Mutat mosolyogva a kígyó feje felé, utalva a benne rejlő növényre.
-Ha csak fele olyan hatékony mint amilyennek mondta az öreg, akkor érdemes lesz vele bíbelődni.
- Ki tudja lehet még orvosi tablettát is lehet belőle készíteni. *Mondja pár pillanatnyi szünet után.

[Rhony Etsuya]

*Rhony miután választ kap a kérdéseire, félrevonul. Egy darabig hezitált rajta,hogy megkeresse Akio-t mivel ő hamarabb elment a kísérőtől,mivel elfogyhattak a kérdései, de végül az álmosságtól elindult az egyik közeli fához.
~Ez elég jó hely lesz.
*A fa körülbelül a tábor közepén helyezkedett el nem volt túl magas, a teteje a lombkorona szint alatt van. Mondhatni csak egy facsemete az erdőben elhelyezkedő gigantikus méretű fák mellett. De arra elég erős,hogy elbírjon egy embert. Nem is hezitál sokat a fiú fel is mászik rá és egy megfelelő ágra lefekszik. Egy pár percig nézi a csillagokat és mindenféle dolgokat rajzol ki, "új csillagképeket alkot" amik kissé perverzebbek az alap létező csillagképeknél. Végül álomba merül, és várja a reggelt,hogy folytatódjon a túra.