Kiképzõpálya /Satsujinki Csapat Próbája/

[Satsujinki Izumi]

/Ren, örültem volna, ha elolvassa a PM-et, amit küldtem és kijavítja a hibáját, de vártam magára éppen eleget. Nos nebulóim, mivel nem áll szándékomban felfedni a rejtekhelyemet, addig amíg kitalálnak egy tervet és utánnam jönnek, nem fogok írni. Röviden ha Ren írt, akkor nyugodtan írhat utánna Aru. Hajrá Úrfik!

[Akise Aru]

/Rendben van./

-Hmm látom magadtól megoldottad a problémád Fujin-san. Nos már csak 40 percünk maradt hátra az ütközetig, addig ki kell találnunk valamilyen trükköt, csapdát hogy elvehessük a sensei-től a csengőt.
Nekem semmi nem jut eszembe, nem vagyok az a gondolkodós típus. Az itt egy nagy probléma hogy a sensei felismeri a klónokat, és ez így nem jó. Esetleg nincs valakinek valami terve arra hogy hogyan szerezhetnénk meg a csengőket?

[Gushiken Fujin]

* Szabadulás óta lehiggadt egy picit, agykerekei azonnal forogni kezdtek, egy igazán ütõs tervre lesz most szükségük.
- Nekem van egy ötletem.
* Szakítja félbe a két fiút.
- De ne itt beszéljük meg, nem szeretném, hogy a sensei kihallgasson minket, higgyétek el, van érzéke hozzá, én már csak tudom.
* Körbenéz, nem látja sehol a nõt, ami nem jelenti azt, hogy nincs is a közelben.
- Kövessetek.
* Füstbombát vág a földhöz, s egy jó rejtekhely reményébe a fák közé kezd rohanni, remélve, hogy társai képesek követni õt. Pár tíz méter megtétele után, egy bokor alatt találja meg az ideális búvóhelyet. Bevárja társait, bizonyára hamarosan õk is megérkeznek, ha így történik, nekilát beavatni õket a tervébe. Nem egy igazi remekmû, de mivel másnak nincs terve, ezzel kell beérniük nekik is.
- Jól figyeljetek, mert csak egyszer mondom el. Biztosra veszem, hogy azért hagyta elõttünk az ételt, hogy kísértésbe essen hármunk közül valaki, és megpróbáljon enni belõle, így besétálva a csapdájába. Tehát biztosan a közelben van és figyeli a terepet.
* Közben egy hosszú dróthuzalt vesz ki a táskájából és derekára köti.
- Szóval a terv a következõ. Ellene próbáljuk fordítani a saját csapdáját, az étel körül körben robbanócédulákat helyezünk el a földbe, nem túl mélyen(1-2 cm). Lehetõleg úgy, hogy ne lássa meg õket, akkor sem mikor lerakjuk, és akkor sem, amikor meg fog jelenni. Mert, hogy ez a következõ része a tervnek, megpróbálni odacsalni õt, ehhez engem fogtok csaliként használni. Úgy fogok tenni, mint aki enni szeretne az ételbõl és oda fogok menni, hogy vegyek belõle. Ha a számításaim helyesek, Izumi-sensei nem fogja hagyni, és meg fog jelenni. Ezért is tekertem ezt magamra.
* A derekán lévõ dróthuzalra csap néhányszor.
- A dróthuzal végét, kettõtök közül valaki, de inkább Ren, mert õ idõsebb és emiatt erõsebb is, a kezében fogja tartani, és mikor meglátja a senseit, hogy a robbanócédulák által megalkotott körbe belép, azonnal megrántja a drótot, hogy én kikerüljek onnan. Nyilván elõtte fel fogom venni egy apró tárgy alakját, ami lehet egy kunai, shuriken, egy faág, egy kõdarab, akármi.
* Most Aru felé fordul, elmondja mi lesz az õ része.
- A te feladatod az lesz, hogy idõben aktiváld a robbanócédulákat. Nagyon oda kell figyelned az idõzítésre, csak az után robbanthatsz, hogy én kikerültem a körbõl, de még azelõtt, hogy a sensei meglépne onnan.
* Kidugja a fejét a bokorból, megbizonyosodik arról, hogy nincs a közelben a sensei, majd visszabújik a bokor alá.
- Lényegében az egész terv sikere rajtatok múlik, de próbálok megbízni bennetek. Remélem érthetõ volt a terv, ha igen, nincs más dolgunk, mint elrejteni a robbanócédulákat.

[Ren Hichika]

/na csak írok most egy rövidet /

*A genjutsu után a terv tárgyalása következett és úgy néz ki Fujin-nak van egy ötlete.De ezt nem itt akarja elmondani,fél,hogy kihallgatják őket. Ezért egy búvóhelyhez vezet minket.Ott végig is mondja mit szeretne.
-Ez nem is rossz ötlet, hisz "Aki másnak vermet ás maga esik bele." *Teszi hozzá Ren poénosan a megjegyzést.
~Nem is rossz ötlet,hogy az ő csapdájából csinálunk neki csapdát, még akár be is jöhet a dolog.
-A robbanócetliket,te rakod oda igaz?? Hiszen te mész oda,és ha először mindannyian odamegyünk gyanús lenne. *Ren átadja egyetlen robbanócetlijét Fujin-nak, amit csak erre a kiképzésre rakott el (hisz egyébként nem hord magánál robbanócetlit) . Aztán megfogja a dróthuzal végét ezzel jelezve,hogy ő készen áll.
-Aru akkor robbants amikor Fujin-t visszarántom akkor ő kijut és a sensei remélhetőleg még nem jön rá,olyan gyorsan.
~Fujin, ez még lehet fájni fog neked, remélem Aru ért az időzítéshez, mert különben egy csapattaggal kevesebb, vagy éppen több apró cafat lesz a társunk.

[Akise Aru]

Tetszik a terv, jó ötlet Fujin-san. Rendben számíthattok rám, még az Akadémián Időzítő Arunak hívtak.
~Dehogy is, ezt csak most találtam ki.
-Rendben akkor felőlem mehet. *Szintén átad Fujinnak egy robbanócetlit, majd hosszas kutatás után még egyet átnyújt társának.*
-Használd egészséggel. Mehet!

[Gushiken Fujin]

*A srácoknak köszönhetõen a cédulák száma tovább gyarapodott, háromról hatra.
- Köszönöm, szükség is lesz rájuk.
* Elveszi tõlük a cédulákat és zsebre vágja õket, eleget tétlenkedtek a bokorban, ideje visszatérni a helyszínre és elhelyezni a cédulákat. Az egyetlen kérdés mégis hogyan lehetne ezt kivitelezni. Izumi-sensei biztosan figyeli õket, nem sétálhat csak úgy oda, és rakhatja le azokat. A füstbomba se lenne jó megoldás, azon nyomban kiderülne, hogy terveznek valamit.
A fiú agytekervényei továbbra is dolgoznak, ahogy haladnak a cél felé, jobban belegondolva ez a terv legnehezebb része, észrevétlenül elrejteni a cédulákat.
~Nehogy már egy ilyen kis semmiségen bukjon el a terv, valamit ki kell találnom.
*Gondolataiban merengve lépdelt tovább célja felé, már látni is az ételes kosárkát, olyannyira elmerül a gondolkodásban, még egy gyíkra is majdnem rá lépett.
~ Várjunk csak… igen, ez talán mûködni fog.
*Gyors kézjeleket kezd formálni, egy kisebb robbanás, némi füst és Fujin helyén máris egy kis vakond áll.
Közelebb merészkedik még a „táborhoz”, új alakjának köszönhetõen alagutat próbál ásni, a karmai már megvannak hozzá, egyedül az állat ügyességébõl van hiány. Terve az, hogy étel alatt körben egy alagutat próbál ásni, a felszíntõl nagyjából 4-5 centiméterre, hogy ne legyen észrevehetõ a föld mozgása, miközben ássa maga elõtt az utat, nagyjából három méter sugarú kört kell elképzelni. Ha minden jól sikerül, elhelyez öt darab robbanócédulát,és távozik a járatból.

/ Izumi-sensei, ha esetleg probléma lenne ez a megvalósítás, akkor kérem jelezze egy PM formájában/

[Ren Hichika]

*Szóval a terv meg volt. Ren a huzalt erősen fogja, várja,hogy mikor kell meghúznia a huzalt,de persze még korán vár, egyenlőre Fujin lassan halad.
~Lassan halad, lehet nem tudja,hogyan tegye le a cetlit,hogy ne legyen feltűnő.
*Ren már várja az akciót és izgul, egyre erősebben szorítja huzalt. Ekkor feleszmél,hogy mennyire szorítja és már vágja a kezét ez fel is szakította a "bocsánatkérő sebhelyet".
~A fenébe. Eléggé folyik a vér. NEm baj koncentráljunk.
*MIkor visszanézett, nem látta sehol Fujin-t.
~NE elkéstem Aru felrobbantotta.. Várjunk hol a füst a húscafatok a vér??
*Ekkor Ren észreveszi,hogy a huzal egy vakond dúrásba vezet.
~Már értem vakonddá alakult. ÉS így viszi oda cetlit, nem is rossz.
*Ren most már nem veszi le figyelmét a területről, és várja,hogy Fujin kiérjen. NEm is pislogott, figyelmének 100%-át a célterületre vezette, és nem lankadt a figyelme, várta a pillanatot.

[Akise Aru]

~Ha ezt elhibázom, akkor Fujin-san meghal. Nem, nincs miért aggódnom. Biztosan megcsinálom, és megszerezzük a csengőket.
-Ren. Mindent bele. *Az ujjaival a Peace jelet mutaja Ren felé.*
-Itt az idő hogy megszerezzük a csengőket, nemde Ren? *Mindezt, olyan halkan mondja hogy talán Ren meg sem hallotta.*
~Biztosan, megszerezzük a csengőket. Biztosan.

[Gushiken Fujin]

*Fáradalmas egy vakond élete, ezt most a saját bõrén is megtapasztalhatta Fujin. Rengeteg erõt, kitartást, és koncentrációt igényelt ez a kis mutatvány. Elfáradt a nagy munkában, kezei/lábai/mancsai elzsibbadtak az ásástól, figyelme is kezd alábbhagyni, jobb lesz minél hamarabb befejezni a munkát, nem lenne kellemes most visszanyerni igazi alakját. Ennek megfelelõen, gyorsan elhelyezi a cédulákat, jelen esetben a gyors nem egyenlõ a kapkodással, nagyjából egyforma távolságra helyezi el a cédulákat egymástól.
~ Ideje távozni.
*Villámléptekkel halad a kijárat felé, egyre nehezebb fenntartani a vakond képmását, de nem történik baj, még éppen idõben kijut az általa ásott alagútból. PAFF! A vakond helyén füst terem, és ahogy füst elszáll, kirajzolódik Fujin alakja is. A földön végigterülve kapkod levegõ után, a járatban kevés levegõ volt, ráadásul meleg is volt bent
- Végre, friss levegõ.
* Kezeivel eltolja magát a talajtól és felül.
- Végeztem a cédulákkal. Aru, három méter sugarú kör van kosár körül, csak akkor robbants, ha azon kívülre értem.
*Feltápászkodik a földrõl és elindul az étel irányába, nem gondolkodik azon, hogy Izumi vajon szagot fogott-e, bízik a terv sikerébe. Csupán hat méter választja el a fától, amin a kosár is pihen.
~ Showtime!
- Magasról teszek rád Ren, és rád is Aru, sõt még Izumira is! Nem érdekel, hogy szabad-e enni belõle vagy sem, éhes vagyok, és csak ez számít. Amúgy sincs itt, valószínûleg nem is érdekli, mit csinálunk!
* Hangosan kiáltja mindezeket, s magabiztos léptekkel halad a kosár felé. Feszült, minden idegszálával arra figyel mikor és hol fog felbukkanni a nõ. Már a kosár elõtt áll, kicsit meghajol, tenyereit összeüti, úgy tesz mintha az ételt köszönné meg, de csak takarásba akarta tudni két kezét, hogy elmutogassa a Henge no Jutsut.

[Ren Hichika]

*Fujin ki jutott a vakond lyukból,bár látható volt,hogy kevés levegője volt odalent kapkodta a levegőt. Fujin elmondta,hogy három méter sugarú körben helyezkednek el a cetlik.Ez remek hír mert akkor nem kell olyan nagyot rántani a huzalon,hogy kijuttassa Fujin-t.
~Nem rossz terv, bár Izumi-t úgyse fogja komolyabban meghatni egy robbanás. Maximum kisebb sérüléseket szenved, vagy megszédül, ha szerencsénk van szerez komolyabb sérülést. De utána még a csengők nem lesznek a mieink. Azt is meg kell szerezzük.
*Ren figyelme most sem lankad, folyamatosan figyeli az eseményeket, nem szeretné megölni társát.

[Satsujinki Izumi]

*A kis geninek lassan ám, de biztosan elkészülnek tervükkel, melyet idõnként gyomruk korgása szakít félbe. Nemsokára lejár az egy óra, szalad az idõ, lassan ideje cselekedni. A nõ valahol mélyen a fák között rejtõzködik és várja a vadászokat (Vagy a prédákat?), míg egy árnyék klónt hátrahagyott, hogy figyelje azt a bizonyos helyszínt. Nem igazán szeretné, ha az étel kárba veszne még ideje korán. Fujin terve ez ideáig tökéletesen mûködik, a klón nem veszi észre a föld alatt túrkáló vakondot, ahogy cetliket helyez el az étel körül. Ezek után mindenki elfoglalta a helyét és megértette dolgát, majd az okos fiú is elkezdett akciózni. Hangosan felesel társainak, látszólag éhsége felülkerekedett, így inkább bepróbálkozik az obentokkal. Ám ezt a szöveget eléggé furcsának tartja, és pont Fujinról nem feltételezné, hogy ilyen könnyen feladná, ráadásul ilyen nyíltan. Egyértelmûen csapdát sejt, csak nem tudja, mire számítson. Gondolkozik mit is tegyen, de mikor már túl közel került az ételhez, nem habozik tovább, a klón támadásba lendül. Vérszomjas tekintettel és vigyorral fut a fiú felé, cseppet sem sejtve a csapdát, de lényegében nem is érdekli. Már éppen utolérné, megragadná, hogy kiossza rá a büntetést, ami a szabály szegésért jár, amikor a fiú elhasználja a jeleket, és átalakul egy kunaivá. A klón bár meglepõdött egy pillanatra, de már próbál nyúlni utána, viszont Ren még éppen idejében elrántja elõle a zsinór segítségével, ami mondanom sem kell, meglepetésként érte. De nem annyira, hogy ne reagáljon idõben, szaladna is utána, szorosan a nyomában, viszont Aru része következik. Aktiválja is a cetliket, a robbanás a Sensei klónját telibe találja, de Fujin csak éppenhogy elkerülte a sorsát. A klón füstté válik, ám ezt nem láthatják, csak miután eloszlott a füst. Sensei sehol, de az ebéd viszont romokban, minden felé szétrepülve terül a földön. Eközben az igazi Izumi megkapta az információt, amit klónja hagyott hátra emlékek formájában.
~Nem rossz…de sajnos ráfáztatok. Már nincs elegendõ idõtök.
*Azon nyomban megiramodik, keresztülvágtat a fák között hihetetlen sebességgel. A fiúk eközben már észbe kaptak, hogy a Sensei sehol sincsen, ám ez nem marad így sokáig. Hirtelen elõugrik a fák közül, arcán embertelen düh látszódik. Pillanatok alatt a fiúk mellett terem, és elõször Aru után nyúl, hogy kidobja a tisztásra, amit most az étel maradéka szétszórva beborít. Eztán jön a másik kettõ, próbálnak ellenkezni, ám mindez sikertelenül, a nõ õket is nyakon csípi, és repülnek Aru mellé, ekkor mindhárman eszméletüket vesztik az ütés erejétõl. Nem sokkal késõbb ébrednek fel, alig látnak valamit, még talán szédülnek is, de látásuk lassan kitisztul, és szembesülnek saját helyzetükkel. Idõközben a Sensei feldarabolta a kidöntött fát, és két nagy rönköt állított a földbe, amihez Rent és Arut kötözte, Fujin pedig szabadon volt, bármilyen meglepõ is. A nõ nem messze tõlük egy kövön üldögélt, kezében egy obentoval. Arca nagyon komoly volt, az elején láthatott vidám Izuminak most nyoma sem volt.
-Jó reggelt Ifiurak! Mint ahogy láthatják, kifutottak az idõbõl és nem szereztek meg egy csengõt sem. Ha tartanám a szavam, akkor most hazaküldeném önöket, mert egy nyápic semmirekellõ bandát nem fogok tanítani. De a Sensei nem ilyen kõszívû, ad maguknak még egy esélyt, hogy megszerezzék a csengõket, mert egy igen tetszetõs tervvel álltak elõ. Viszont a tényen nem változtat, hogy ezzel tönkre tették az ebédjüket. Amit a saját kezemmel készítettem maguknak. Mondanom sem kell, ez picit sérti az érzéseimet. *Felmutatja a harmadik adag ebédet.* Az egyikük szerencséjére készítettem egy harmadikat is. Fujin-kun, mivel az elõbb annyira éhes volt, így magát választottam, hogy megegye a doboz tartalmát. Másik két társát viszont büntetésbõl kikötöztem, hogy nézzék, ahogy eszik, maga pedig küszködjön a lelkiismeretével, hogy nekik egy falatot sem adhat.
*Feláll, lassan odasétál hozzá és leteszi elé az ebédjét, majd az arcába hajol.
-Igen, jól hallotta. Etetni tilos…különben én eszem meg! És ne higgye azt, hogy nem teszem meg! Ha végzett, akkor kezdjük elölrõl a próbát. Jó étvágyat.
*Ezzel sarkon fordul, és eltûnik a fák között. Két kikötözött társának a gyomra hatalmasat mordul, ahogy meglátják az ételt, de nem csak egyszer, többször is, ezzel semmi nyugtot nem hagyva Fujinnak.

/A hatás kedvéért Fujin most utoljára írjon, szóval felforgatom a sorrendet, és az új Aru-Ren-Fujin. Legyenek ügyesek! /

[Akise Aru]

/Nah közben megtaláltam a *-ot, ami nagyon jó híí mert untam már a ×-t./

~Ez az! Sikerült a terv, a sensei most biztosan meglepődött, hogy csapdába csaltuk, kíváncsi vagyok vajon most mit csinál. *A robbanás keltette füst, lassan elszállt, majd amikor már nyoma sem volt a füstnek tisztán láttuk hogy a csapda helyszínén nem tartózkodik Izumi-sensei, és a közelben sem lehet sehol látni.*
-Hol lehet? Merre van? Talán atomjaira robbantottuk? *Azonban nem sok ideje van hogy azon gondolkozzon hogy vajon a sensei merre van, hirtelen megjelenik előtte, egy teljesen ismeretlen arcal, ami nagyon dühösnek nézett ki, ami a szokottnál is nagyobb félelmet váltott ki Aru-ból.*
~Mi ez a dühös arc? Talán feldühítettük a senseit? *Majd hirtelen megragadja Arut és a tisztás felé dobja. A földreeséskor Aru elveszti az eszméletét, majd körülbelül 6-7 perc múlva felébred és egy fához kötözve kel fel az eszméletlenségből. Próbálja kiszabadítani magát, de nem sok sikerrel, a sensei nagyon erősen odaköthette. Ezután ahogy ébredeztem, észrevettem hogy nem csak én hanem Ren is oda van kötve az egyik fához, egyedül Fujin nincs. A sensei ezután elmondta hogy Fujin-sannak adja az ételt. A gyomrom nagyot kordul, mert már nagyon régóta nem evett Aru.*
-Ááh, de éhes vagyok.
~Vajon ő miért nincs megkötözve? Mi történt addig amíg mi nem voltam eszméletnél? *Később a sensei elmondta hogy van még egy esélyünk.*
-Huhh, szóval még egy esély? Remek, ezúttal még jobb tervet készítünk.

[Ren Hichika]

*Hirtelen megjelenik a sensei már közel volt ekkor Fujin egy kunai-á alakul Ren egyből érti a jelet és kirántja a csapdából ekkor Aru felrobbantja a cetliket, a sensei még odabent volt..
~Na kereshetünk új tanárt.
*Ám amikor a füst eloszolt nem volt nyoma se vérnek se szétrobbant sensei daraboknak. Csak ételmaradványok voltak dögivel.
~Hol lehet az igazi sensei.
*Ekkor egy hangot hallott, és mikor odanézett a sensei Aru-t elragadja és kidobja a tisztásra. Aztán Fujin és Ren felé fut. Ren próbál egy jutsu segítségével elmenekülni de hiába.
- Helycsere ju.. * a sensei őt is megragadja és Fujin-nal együtt kidobja őket is Aru mellé. Ren elvesztette eszméletét. Éppen Aru-val egyszerre tért magához kikötve. Ruháján a szétrobbant kaja maradványai voltak.
~Nagy kár szívesen meg kóstoltam volna a sensei főztjét. *ekkor hatalmasat korgott a gyomra.
A sensei elmondta, hogy csak Fujin ehet .. igen mivel Fujin nem volt megkötve Ren csak ekkor vette észre. Végül el monda,hogy kapunk még egy esélyt a csengők megszerzésére.
~Remek akkor üres hassal kell tovább harcolni.. Fujin remélem ad kaját, a sensei úgy is elment.
*Ekkor megint korgott a gyomra hisz majd kilyukad neki az éhségtől.

[Gushiken Fujin]

*Pillanatok alatt felgyorsultak az események, noha egy percig sem kételkedett a tervében Fujin, még is egy másodperc erejéig átfutott az agyán mi van, ha Izumi-sensei magasról tesz rá, hogy megpróbál a kajából enni. Ezt a gondolat szinte azonnal el is szállt a fejébõl, amint meglátta a felé közeledõ nõt.
~ Most megvagy!
*Még éppen idejében gyártja le a szükséges kézjeleket, immáron kunai formájában zuhan a föld felé, bízva a társaiban, hogy mindketten éberen figyelnek, és nem rontják el a feladat rájuk esõ részét. Izumi már-már megkaparintotta volna a kunait, de Ren tökéletes idõzítésének köszönhetõen, próbálkozása kudarcba fulladt. Nem úgy, mint a csapaté, Aru is kifogástalanul hajtja végre a saját feladatát, éppen hogy átlépte Fujin a veszélyzónát, jött is a hidegzuhany Izumi-sensei számára. Ami talán annyira nem is volt hideg, hála a bombáknak, amelyek robbanást követõn rengeteg hõt szabadítottak fel. Nem volt értelme tovább fenn tartani a kunai formáját, fel is oldotta a jutsut, amint földet ért valahol Ren és Aru közelében. Egyelõre nem tudják mi történt Izumival, várniuk kell, amíg eloszlik a füst és a por, amit a robbanás kavart fel. Végül kitisztulni látszik a táj, a nõnek nyoma sincs, cserébe mindenhol ételmaradékok hevernek a földön.
~ Merre lehet? A robbanás végzett volna vele? Neeem, annál õ sokkal képzettebb. De akkor…
*A semmibõl ott terem mellettük a sensei, és nem is tétlenkedik sokáig. Aru után nyúl, hogy megtanítsa milyen madárként élni és szárnyalni. De csak a közeli tisztásig repülhetett, s ott a földbe csapódva elvesztette eszméletét. Úgy látszik, ebbõl a remek mókából õk sem maradhatnak ki, hiába is próbálnak ellenkezni, mindketten Aru sorsára jutnak. Nem sok idõt töltenek ebben az állapotban, de eleget ahhoz, hogy Izumi átrendezze kicsit a tájat, és odakötözze a fához a két szerencsés nyertest.
~ Ó, a fejem… mi történt?
*A földön fekve ébred meg, a feje hasogat, a gyomra majd kilyukad az éhségtõl, és még a látása sem az igazi. Némi idõbe telt, amíg szemei ismét hozzászoktak a fényhez. A nõ hangját meghallva felkapta a fejét, és tekintete felé irányult. Figyelmesen hallgatta végig a nõ minden egyes szavát, addig fel sem tûnt neki, hogy a társai ki vannak kötözve.
- Szóval én lennék a szerencsés?
* Kérdésére nem kapott választ, legalábbis szóban nem. A sensei odasétált hozzá és letette elé az ételt, szigorúan megtiltva, hogy bárkinek is adjon belõle, majd eltûnt a fák között.
~ Vajon miért hagyott engem szabadon, és adott nekem ebedét? Egy teszt lenne ez? Megmérgezte volna az ételt?
*Ujjaival csíp egy kis darabot az ebédbõl, orrához emeli és szagolgatni kezdi.
~ Nincs semmilyen fura szaga.
*Most a szájába teszi ugyanazt az a darabot, de az íze sem árulkodik méregrõl. Kicsit forgatja a szájába, végül úgy dönt lenyeli. Hiába vár, nem történik semmi, ezek szerint tényleg szerencsés.
-Itadakimaasu!
* Összecsapja tenyereit, és nekilát az ebédnek. De inkább csak látott volna, a két fiú gyomrának korgása megzavarta, még mielõtt a szájába ért volna a falat. Mérgesen fordul hátra, és néz a srácokra.
- HÉ! Nem tudnátok csendesebben éhezni? Így nem tudok nyugodtan enni.

[Akise Aru]

-Hogy mi? Mi éhezzünk halkabban, ugye te sem gondolod ezt komolyan. A gyomornak nem lehet parancsolni és te elvárod hogy csendben éhezzünk miközben te falod a kajádat? *Mindezeket, kioktatási, szigorítási hangon mondja Fujin-sannak.*
-Pff, éhezzünk csöndben.. éhezzünk.. tudod mit? Inkább menj arrébb a kajáddal együtt úgy hogy ne is lássam a te kis kajádat, és azt se ahogyan megeszed, mert hát tudod neked milyen érzés lenne ha most te lennél idekötözve helyettem és én enném a finom kaját szerintem neked sem esne valami jól, tisztelt csapattársam.
~Szemét.. Ő itt zabál, azt mondja éhezzünk csendben semmit sem törődve az érzéseinkel, sem azzal hogy csapattársak vagyunk, ilyet kegyetlen embert én még nem is láttam. *Próbál kiszabadulni a kötésből de hiába mivel szorosan megvolt kötözve, majd hosszas küszködés után feladja és belenyugszik. Mély levegőt vesz, majd hosszan kifújja.*
-Gyerünk gyorsan edd meg hogy azután újra megpróbálhassuk a próbát. Szerintem Ren-san is egyetért ezzel az észjárással.. vagy nem. Vélemény.. Ren-san?