A Határ menti Hegyvidék

[Gekko Hayate]

A Szél országát, és a Tűz országot elválasztó hegyvidék. Klímáját tekintve, ez a terület kissé sivatagos.

[Itami Rokousak]

És végül megérkeztem a határ menti hegyvidékhez. A szél elég szárazon kavarta a homokot előttem. Mögöttem a távolban, egy hatalmas zöldességen kívül, más nem is látszódott az erdőből. Előttem egy hatalmas hegy állt, a teteje szinte a felhőkbe nyúlt.
Rettentően melegem is volt ezen a területen, ezért hát gyötrelmemben lehajítottam magamról lenge felsőruházatom, hogy a szél lehűthesse verejtékező szálkás felsőtestemet.
Fáradtan törölve meg a homlokomat kerestem valami árnyékosabb helyet és vetettem le magam törökülésbe, hogy meditáljak addig, amíg nem érkezik meg a lány.
~ Elég nehéz és kegyetlen próbának néz most elébe, de ha sikerrel jár, sokkal erősebb lesz, mint jelenleg. - mosolyodtam el a tudattól.
Behunytam a szemeimet és elgondolkozva az elkövetkezendő órákon kezdtem bele meditációmba, de természetesen mivel annyira folyt rólam az izzadság, hogy nem tudtam koncentrálni, ezért egy egyszerű jutsut végrehajtva vizet fakasztottam a sziklafalból, ami egyenesen a testemre ömlött állandóan és kifogyhatatlanul, így hűtve le forró testemet. Ez után már nem okozott gondot számomra a meditálás és türelmesen vártam a lányra, hogy mikor bukkan fel.

[Sarutobi Akio]

*Ez a Sensei is jól ki tudja találni a dolgokat, utazgatni ilyen messzire nem túl kellemes mulatság. Dehát ha ez kell, ám legyen. Reggelire most az átlagosnál is jobban bepakolt, mert ha a Sensei nem viccelt, akkor nem lesz egy sétagalopp ez a tréning. Szokásos cucca van nála, mindenbõl öt, meg a két legyezõ, anyja még bepakolt neki két ebédes dobozt rizzsel, hallal, és még egyéb zöldséggel, túl kedves és még a Senseire is gondolt, de a kulacs víz sem maradhatott ki. Ahogy haladt elõre az erdõben, érezte a meleg sivatagi szellõket, már nem volt messze, örvendezett magában. Végül megérkezett a Sensei pihenõhelyéhez, meleg volt, tikkadt hõség, nem hiába, hiszen a sivatag határán vannak már. Ott ül a tanár a fa alatt, mezítelen felsõ testtel, magára vizet csurgatva, itt már elkerülhetetlen, hogy a fantáziája beinduljon.*
>Húúúha, nézd azokat a domborodó izmokat, ahogy lecsurog rajtuk a víz! Micsoda látvány, nem bánnám, ha azokon a karokon lehetnék, ájulj már el mégegyszer, hogy felvegyen!
~Hallgass te perverz!
*Arcára is kiül egy pillanatra ezaz érzelem, persze a Sensei nem tudhatja, hogy a vízre vagy az izmaira vágyakozik a lány valójában, csak a kis orrából folyó vércsíkból.*
-Jó napot Sensei! Látom jó dolga van...

[Itami Rokousak]

Lépések zaja üti meg a fülem. Megszakítom meditációs gyakorlatomat és a hangokra kinyitom a szemeimet. Akio áll előttem, teljes valójában. Hatalmas megrakott csomagot hozott magával, arcán pír, és az orra…
- Mi baj van Akio? Mitől vérzik az orrod?
Kelek fel, sétálok oda hozzá és guggolok le mellé, és hajolok közel az arcához, hogy megvizsgálhassam. Testem kockás domborulatai jobban kirajzolódnak a rajtuk lévő vízcseppeken megcsillanó napfénytől, hajamból kissé csepeg a víz és néhány csepp a lányra is hullik, ami hűsítően is hathat rá.
- Tudod, egészséges kell legyél, mert itt minden erődre szükséged lehet… - karolom át gyengéden a lány vállát és finoman a vízesés felé tolom. - Ülj be egy kicsit alá, hátha jobban elszel majd tőle.

Meglepő a kedvességem és a gyengédségem, mi? De ez nem akár mért van ám! Neeeem, nem azért mert beleszerettem volna a lányba, vagy valami ilyesmi… A próba rettenetesen nehéz lesz, veszélyes és kimerítő és nem az a célom, hogy megtörjem a lányt. Inkább az, hogy megkínozzam és megöljem. Lehet kissé bizarrak a módszereim, de elég hatásosak…

- Ha eleget pihentél, szólj, ha kész vagy… - ültem be a vízesés alá (attól függetlenül, hogy a lány is ott van-e vagy sem) ismét, hogy hűtsem magam, ebben az iszonytató, több mint negyven fokos melegben.

[Sarutobi Akio]

-Oh, ez? Áháháh...semmi baj...
*Nevet fel a lehetõ legkínosabban, közben tarkóját vakargatva, majd a Sensei feláll hozzá, izmai most mégnagyobbak, amiket kiemelnek a csillogó vízcseppek. A látványtól orra elkezd kicsit hevesebben vérezni, de amikor átkarolja a vállánál, akkor kész volt.*
>HELL YEAH!!! X3
~Kussolj már! Jobb ha lecsillapodsz és elmész aludni!
>Menj a fenébe! XP
-R-rendben Sensei.
*Hagyja magát vezetni a hûsítõ vízzuhatagig, de mielõtt leülne a táskáját leveszi, annak nem kéne vizesnek lenni. Elõször lemossa arcáról a lecsorgott vért, majd beül a zuhany alá. Aaah, ebben az idõben ez olyan mint egy álom. A Sensei sem rest, beül mellé.*
-Sensei...nem azért, hogy bókoljak vagy ilyesmi. De az elõbb úgy nézett ki, mintha egy lány magazin poszterjérõl lépett volna elõ.
*Mondja mostmár lehiggadva, remélhetõleg ilyen nem lesz többet. Miután ázott egy jó darabig, teste a normális hõmérsékletet felvette, kimászik a víz alól, ruhája teljesen vizes és a szokásosnál is jobban tapad testéhez, mégjobban kiemelve vékony alakját. Felveszi a táskáját és a Sensei felé fordul. Mehetünk, ha úgy gondolja.

[Itami Rokousak]

- Lánymagazin poszteréről? Valóban? - nézek furcsán a lányra. - Csak nem megvetted a „Tűzföld legtüzesebb ninjapasijai” százhatvanötödik számát, ami az erotikus tartalma miatt kifejezetten felnőtteknek szól? Abban volt egy rangsor és én voltam az első helyezett… Mellesleg a címlapján is én szerepeltem. - ráztam meg a fejem, a lány szavait hallva. - Na de ha jobban érzed magad, akkor induljunk hát! - álltam fel és léptem ki a zuhany alól.
Amint Akio is kilépett a vízesés alól, nem túl méretes, ám de szemmel jól látható domborulatait a víztől tapadó ruha kiemelte, valamint csodás alakját is.
~ Awh… - nyaltam meg a felső ajkamat. ~ Ha csak egy kicsit idősebb lenne… Legalább pár évvel… Akkor…
MÉGKEMÉNYEBBEN MEGEDZENÉM, HOGY ERŐSEBB LEGYEN!!!!
De sajnos még nem elég idős egy olyan intenzitású edzéshez…
- Hát rendben van… Ha valóban készen állsz, kezdhetjük is az edzésedet. - álltam a lány elé karba tett kézzel. - Először is a te érdekedben… Vetkőzz le melltartóra és bugyira. Hidd el, csak neked akarok jót… - mondtam a lánynak egy csalafinta mosoly kíséretében, de elég komoly hangon.

[Sarutobi Akio]

-Eh? Az micsoda? Nem, nem veszek én olyasmit. Én a tiniknek szóló változatra gondoltam...
*Egy pillanatra megfordul a Sensei felé, és még pont látja a nyalakodást és azt a tekintetet. Ez határozottan nem tetszett a lánynak, aztán magára nézett és rájött a reakció mivoltára. Mérgesen ránéz, jelezve, hogy inkább hagyja abba. Persze nem mintha ez bármilyen hatással lenne rá, sõõõt...ez a kérés határozottan kihozza a sodrából, bár próbál uralkodni magán, és csak a gyílkos tekintetével bombázza a Senseit.*
-Yaaada, kono hentai...(szabad fordításban: na még mit nem maga perverz )...elõbb mondja el, hogy miért kéne nekem ezt megtenni, aztán meggondolom, hogy elhiszem-e.

[Itami Rokousak]

Szemeim elkerekednek a lány reakcióján. Még hogy perverz? Én? Ezt ki kérem magamnak!
- Idefigyelj Akio… Nehogy azt hidd, hogy meg fogja kívánni egy nálad több tíz évvel idősebb ember a hamvas és édes tested, a selymes hajad, a telt ajkaidat, a formás fenekedet, és a csinos kis alakodat. Nehogy azt hidd! De ha akarod, csináld csak ruhában… - fordítottam hátat a lánynak, majd felmutattam a hegy tetejére, ami már lassan a felhőkbe nyúlt bele.
- Oda fogsz felmászni, de nem kapaszkodva, hanem úgy, hogy a lábadba összpontosítod a chakrád és úgy sétálsz fel a legtetejére. Ott fogsz eltölteni egy teljes hetet úgy, hogy közben a lábaidba összpontosítod minden chakrádat! De közben meditál, koncentrálj is, mert így töltöd fel a chakra raktáraidat a szervezetedben.
Ezután visszafordultam a felháborodott lányhoz és barátságtalanul, mint a szigorú tanár a tanítványára, néztem rá.
- Rettentően meleg van, még odafent is és éjszaka is. Ezért ha nem akarsz megsülni és egy héten keresztül kitenni magad annak a veszélynek, hogy összerogyj ott a magasban és halálra zúzd a törékeny kis testedet, akkor le kell vetkőznöd. Most már megértesz és nem érted félre a szándékaimat, mond? - változott át szigorú tekintetem kíváncsivá. - Mindenesetre, ha döntöttél, akár így, akár úgy, irány fölfele! És egy hét múlva akarlak csak lejönni látni onnan.
Hátat fordítottam a lánynak, de ekkor eszembe jutott még valami: - Ja, igen… Ezúttal nem leszek itt. Ha lezuhansz, elájulsz ott fent, nem fogok a segítségedre sietni, szóval ehhez mérten cselekedj. Mindenesetre, ha csalni próbálsz, én tudni fogok róla! - emeltem föl intésem jeleként a mutatóujjam. - Most pedig indulás! - mondtam a lánynak, visszautasítást nem tűrő hangon. - Előbb látni akarom, hogy fölballagsz, azután hagylak csak itt magadra.

[Sarutobi Akio]

~Talán el is hinném, ha nem ilyen részletesen írná le a dolgot...
*Gondolja magában, és durcás arccal hallgatja végig a Sensei elõadását. Nos, ha valóban olyan meleg van éjjel és nappal odafennt, akkor tényleg nincs más választása, mint megválni a melegebb ruháitól...ami nem igazán tetszik neki. De nem akarja magát összezúzni, mert elájul.*
~Kíváncsi vagyok, honnan fogja tudni, hogy csalok, ha nem is lesz itt...
-Tch...legyen.
*Mondja a lehetõ legflegmább módon, ahogy tudja és derekát beadva leteszi táskáját, és lassan elkezdi kibontani elõször felsõrészét, majd kitárja, felfedve ezzel egy a sportmelltartóhoz hasonló fehér ruhadarabot, ilyeneket hordanak a kislányok, akiknek növésben van a melle. Elkezdi vállán lecsúsztatni a vízes ruhadarabot, majd folytatja lefelé útját karjain és ahogy leér a kezére, megmarkolja, és ha a Sensei esetleg nézegetné a jelenetet, annak arcába dobja a ruhadarabot. Ezek után leoldja jobb lábáról a kunai tasakot és folytatja a nadrággal. Ezt már olyan gyorsan kapja le, ahogy tudja, mert nem igazán akar jó belátást adni sehova. Alsó fehérnemûje is fehér, és a dizskrétebb fajtából természetesen. A nadrággal is megcélozza a Senseit. Visszaköti a kunai táskát lábára, felkapja a nem is olyan nagy cókmókját és egy pillanatra a Sensei felé fordul.*
-Egy hét múlva...
*Ennyi, és már szalad is felfelé a sziklákon egészen a hegy tetejéig, ami eltart ugyan egy darabig, de sikeresen végrehajtja. Táskáját egy kiálló párkányra helyezi, hogy bármikor elérhesse, de útjában sem legyen, így sétálgat és meditálgat a hegy oldalán.*

[Itami Rokousak]

Amint kiszúrom, hogy a lány elkezd vetkőzni, rögtön megfordulok és legeltetem a szemeimet a „sztriptíz” előadáson. Minden egyes idegszálam azt súgja, hogy „teperd le! teperd le!”, de belül tudom, hogy ez helytelen dolog lenne.
Ahogy a lány megszabadult felső ruházatától és aranyos melltartójában állt ott előttem, megfordult a fejemben, hogy valóban csak tizenhárom éves a kicsike? A mellbősége sokkal érettebb korról árulkodik.
Legszívesebben kedvem lett volna jól belemarkolni, de megelégedtem (egyenlőre ) annyival is, hogy csak a ruháit markolhatom. Igaz azokat is csak egy pillanatig, mert ahogy elkaptam már dobtam is a hátam mögé, egy flegma mozdulattal.
A nadrágjánál tartott Akio és próbált gyors lenni a hajolásnál, de az én nagyszerű reflexeimnek és vadászó szemeimnek hála, nem menekülhetett senki és semmi a tekintetem elől, így hát a lány keblei sem. Láttam ahogy ugrálnak ide-oda, jobbra-balra, fel-le. Tökéletesen ráláttam és a vérem máris a második agyamba fojt, a lenti fertályamon. A felém szálló nadrágját egy laza mozdulattal elkerültem és egy virgonc mosolyt engedtem meg a lány irányába.
Végül fölkötötte a kunaitáskáját a lábára és elbúcsúzott tőlem.
- Viszlát… - köszöntem el én is tőle, ezután végignéztem (természetesen mindvégig a gyönyörű gömbölyű hátsólyát vizslatva, amitől máris beindult a perverzebb fantáziám) amint fölrohan a hegy oldalán, egészen addig, amíg egy kis ponttá nem zsugorodik össze.
- Rendben… Innen most már én jövök… - haraptam meg a hüvelykujjam, majd hajtottam végre egy kézjel kombinációt. - Kuchiyose no Jutsu! - kiáltottam, majd a kezemet a talajra nyomtam. Hatalmas füst keletkezett körülöttem, majd a füst nem oszlott el, hanem egy fehér holló alakját kezdte el felölteni, ami ezután megszilárdult. ( Így nézett ki: KATT )Az állat egy ideig nézett engem, kissé eldöntve a fejét, majd fölrepült a talajtól, kicsit magasabbra, mint én (guggolok).
- Mért idéztél meg, mit szeretnél? - szólt hozzám rekedtes hangján.
- Van egy tanítványom és…
- Óh… Hát már tanítványod is van? - vágott közbe a szemtelen madár. - Nem is olyan rég, még te magad voltál a tanítvány! Hahahahaha! - nevetett jóízűen.
- Az a nem is olyan rég, már évtizedek óta volt… - válaszoltam kissé sértődötten. - Tudom ritkán idézlek meg, és eddig is csak egyszer tettem, mikor szerződést kötöttünk, de…
- És ez így i van jól… Nem szeretem, ha zargatnak…
- Francokat! Öreg vagy már és bolond!
- Kit hívsz te bolondnak, fiú?
- Senkit… - válaszoltam megbánást színlelve. A holló egy ideig mereven nézett rám, majd sóhajtott egy nagyot.
- Rendben nem bánom… Segítek neked. Miről lenne szó?
Arcomon egy komisz mosoly jelent meg, majd vázoltam a helyzetet a madárnak: - Na szóval ott tartottam, hogy van egy tanítványom, akit edzek. De nekem máshol is lenne dolgom. Egy titkos küldetés ( Belső Rokousak: magyarul egy bordélyházban akarom elütni a hátralévő időt, nincs kedvem itt maradni és figyelni, hogy miként bénázik a kicsike ) tudod… És arra szeretnélek megkérni, hogy helyettem is vigyázz a lányra, tartsd szemmel őt, és ami a legfontosabb! - emeltem föl mutatóujjam. Ha csalni próbál, azonnal jelentsd nekem! Megértetted? - néztem kérdőn a fehér madárra.
- Tisztán és érthetően Rokousak. Tehát én legyek a bébi csősz… - mondta kissé letörten a madár. - Régebb bezzeg mennyivel megtisztelőbb küldetéseken vettem részt az IGAZI NAGYOKKAL… - merengett előttem. - Például, mikor…
- Oké, én mentem! Akkor, ahogy megbeszéltük! - integettem a madárnak vissza, már igen nagy távolságból és elindultam a bordélyház irányába, csak a meztelen lányokon járó ésszel és az italon gondolkozva.
A fehér holló megrázta a fejét: - Ezek a mai fiatalok… Túlságosan is hirtelen cselekszenek…
Ezután felvette a ködalakját és fölszállt a lány után, hogy egy álló héten keresztül szemmel tartsa őt.

[Sarutobi Akio]

-Perverz alak, mégis mit képzel, így megbámulni...
*Motyogja magában, amíg járkál fel és le idegrohamában, pillanatok alatt el is felejti, hogy meditálnia kéne, hogy ne veszítse el összes chakráját. Lábába vezetett chakrája odatapasztja talpát a falhoz, így egy guggoláshoz hasonlatos testhelyzetet vesz fel, hátát nekivetve a sziklának. Próbálja nem pazarolni energiáit, nyugalmi helyzetben mereng el sokáig.*
~Nos akkor lássuk. Van egy kulacs vízem, szerencsére nem ittam sokat belõle. Egy hétre nagyon be kell osztanom...már látom is magam elõtt, mennyire ki fogok tikkadni, mire végre le fogok kerülni innen. Állapítsuk meg a napi adagot napi négy kortyban, legalábbis az elején, hogy több maradjon a végére. Esetleg ha szerencsém van, hajnali órákban lesz egy-két hely, ahol lesz egy kis harmatvíz. Étel. Hát mondanom sem kell, örülök, hogy anyu bepakolt, de abból sem ehetek sokat egyszerre.
*Ekkor felnéz a nap felé, kezével valamennyire árnyékot vetve szemeire.*
~Meg valami árnyékosabb területet is keresnem kell, könnyen leéghet így a bõröm, és még nehezebb lesz túlélni ezt az egészet. Vándorolnom kell majd a nap állása szerint. De egyenlõre még maradok itt és gyûjtök egy kis chakrát, aztán megkeresem az árnyékos oldalt.
*Így is tesz, és ha végzett táskájával együtt vándorútba kezd napszakonként, tartva a magának elõírt szabályokat.*

[Itami Rokousak]

Női kacajok és füst. Ez fogadja Konoha falujától nem messze, egy kisebb helységben lévő bordélyházba belépő vendéget. Ez fogadott engem is, de mindez kiegészült két igen csinos és telt keblű nő társaságával. Ez jár minden törzsvendégnek, csak hogy az igazság az, hogy én itt már törzs - törzs - törzsvendégnek számítok, annyira kedvelem ezt a helyet. Illetve nem is a helyet, hanem inkább Atsumi-t. Ő a leg kedvencebb lányom innen. De nem csak azért, mert ő a leg szemrevalóbb, hanem mert (Belső Rokousak: CSODÁS AZ ÁGYBAN!!!! ) olyan titkos információkkal is tud szolgálni, amikkel más nem. Járnak hozzájuk igen fontos emberek is és tőlük olyan titkokat szed ki női fondorlatival, amiket ninja, legyen az nő-férfi, nem tudna. Most is a lány ült az ölemben és iszogattuk a… Nos igen… Ő a szakét, én pedig a turmixomat. Legalábbis az elején. Aztán sikerült „nehezen” rávennie engem is az ivásra és már jóízűen iszogattuk egymás társaságában az ötödik üveg rizspárlatot. De persze közben nem feledkeztem meg Akioról sem. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet vele, de amíg Kiri ( a fehér holló neve, akit megidéztem) nem szól, addig minden bizonnyal minden rendben is van.
Ebben a bordélyban még az is nagyszerű, hogy akár hetekre is ki lehet venni egy szobát, így minden probléma nélkül itt tölthettem az időt, amíg Akio végez (már ha nem csal, mert akkor a semmiért fizettem ki előre egy hétre a díjat).
Így telt el az első napom és Akio első napja is. Az enyém szórakozással, nőkkel, itallal és önfelett nevetéssel, míg Akionak szenvedéssel, fájdalommal és kínokkal, valamint sok koncentrációval, hogy ne zuhanyon le a sziklafalról.

/Akio, a következő postod már a második napot fogja elmesélni, úgy írd!/

[Sarutobi Akio]

*Eltelt egy éjszaka. Egy szenvedésekkel teli éjszaka, mivel nem aludhatott nagyon, különben leesett volna. Már csak a meditálással szolgálhatott magának némi energiával, bár nem teljesen pótolja az alvást…de legalább nem fog összeesni…vagyis leesni a mélybe. Már kezd világosodni az ég, már tudni ebben a pillanatban, hogy a Nap hamarosan megjelenik a horizonton vöröses fényét szétárasztva ezen a szép tájon. Ahogy bekövetkezik ez a csodálatos esemény, Akio lenyûgözve nézi végig a fényes égitest felemelkedését, furcsa guggolós pozíciójában, hátát a falnak vetve.
-Mit is mondjak, legalább nem tiszta szenvedés az egész. Szép kilátás. Hegyi levegõ…kit áltatok, ez a legrosszabb túra, amin valaha voltam…ideje körbenézni, hátha van harmat valahol.
*Örül, hogy legalább egyedül van, puszta alsónemûben mászkálni nem a legjobb. Tény, hogy a ruhája így nem akadályozza, meg melege sincs…de akkoris! Kellemetlen! Felkel eddigi meditáló pozíciójából, és útnak indul megkeresni a korábbi lehetséges helyeket, amiket korábban kinézett, ahol megállhat a harmat. Nézi egyiket és másikat, de csak egyikükben volt néhány korty harmatvíz. Egyenlõre beérte azzal, és visszament nézni a napfelkeltét, újból a guggolós meditálós pózában.

[Itami Rokousak]

Kiri érdeklődve követi Akio minden mozdulatát. Látom a szemeimmel. Amit a fehér holló lát, azt látom én is. Ez egy bonyolult technika és rengeteg chakrát igényel, így még engem is megterhel.
Látom tisztán, amint a meredek sziklafalat járja és reggeli harmat után kutat. Látom feszes kis fenekét is, ami egyenlőre, még csak nem is fogható a bordélyban dolgozó egyik női fenékhez sem, de már alakul.
Ebben a jutsuban még nem csak az volt a jó, hogy láttam, amit Kiri is látott, hanem, hogy hallhatta a gondolatimat, ha úgy tetszik, telepatikusan beszélgethettünk.
- Kiri, hallasz? Itt Rokousak.
- Tisztán hallak fiú. Mi a probléma? Talán meguntad a lányka folytonos bámulását?
- Nem. Őőő… Azaz, hogy igen. Illetve… Áááá. Nem vagyok perverz!!!!
- Fejezd be, én meg hülye nem vagyok. Tisztában vagyok vele hogy értetted! - ripakodott rám a holló, miközben Akio mellet lebegett észrevétlenül. - Szóval mit szeretnél?
- Nem gondolod, hogy unalmasan telnek a napjai?
- Az elmúlt nap és a mai nap is azért küzd, hogy megmaradjon. Viszont való igaz, hogy régen ennél sokkal keményebb volt egy ilyen szintű tréning. Mit szeretnél, mit tegyek?
- Hmmm… - simítottam végig borosta mentes államat. - Azt akarom, hogy a hetedik napra kikészüljön. - válaszoltam a hollónak komoly hangon. - Szépen fokozatosan haladj fölfele. Remélem értesz.
- Hát hogyne értenélek… - jelent meg egy baljós mosoly a köd holló csőrén.
- Akkor majd később. Viszlát!
- Jelenteni fogom, ha történik valami, addig is szervusz! - búcsúzott el a holló is és ezennel megszakadt minden összeköttetésünk. Egyenlőre.
- Nos lányok? Akkor folytathatjuk? - mosolyogtam az előttem heverő, csupasz, dús keblű nőkre, akik pusztán a takaróval rejtették el szemrevaló domborulataikat.
A lányok csak kuncogtak és tíz perc elteltével, aki esetleg volt olyan pofátlanul bátor, hogy az ablakom alatt hallgatózott, kéjes hangokat hallhatott, amit igen gyakran női sikolyok és nyögések követtek.
Ezalatt Kiri akcióba lendült, ahogy megkértem rá. Aljas módon és észrevétlenül a lány felé repült (persze továbbra sem lehetett látni, mivel láthatatlan volt), majd karmaival megrántotta a lányt, akkora erővel, hogy elváljanak a lábai a faltól. Ennek következtében Akio zuhanni kezdett.

[Sarutobi Akio]

*Idillinek tûnik a táj, eltereli figyelmét szörnyû helyzetérõl. Legalább nem kattan meg. Egyenlõre…de sajna nem tart sokáig ezaz idilli pillanat, hirtelen a semmibõl azt érzi, hogy valami megragadja és húzni kezdi.
-Mi a fene…ugh!
*Próbál ellenállni, még kezével is tapasztja magát, mint hirtelen ötlet, de minden próbálkozás hasztalan, a láthatatlan erõ lerántja a falról és zuhanni kezd a mélybe. Hirtelen nem is tudja, mit tegyen, próbál nyugodt maradni és kitárt tagokkal, arccal elõre esik szabadon. A faltól túl messze van, nem tudja magát oda húzni, vagy lökni, vagy akármi. Aztán bevillan elméjébe a megoldás! Kezével a tartójához nyúl, amibõl kiránt egy shurikent és eldobja a fal felé. Ha elég közel ért a fegyver a falhoz, esetleg beleállt, akkor megformálja a kézjelet és végrehajtja a jutsut.
-Kawarimi no Jutsu!
*És ezzel helyet is cserélt a shurikennel. Nyomban megvetette lábát a hegyoldalon és rohan vissza felfele.
~Egyértelmû, hogy nem vagyok egyedül. Nem hiszem, hogy a semmi, vagy a puszta szél ilyen erõsen rántott volna meg!
*Visszaért a megszokott magasságba és ismét megveti a hátát, de ezúttal egy kunaival a kezében, maga elõtt tartva. Nem szeretné, ha ez mégegyszer megtörténne.