|
Post by Itami Rokousak on Jun 18, 2012 8:53:10 GMT 1
Kiri érdeklődve követte a lány minden mozdulatát. Kissé sajnálta, hogy nem halt bele a zuhanásba, de ez még csak úgyis a második nap volt. Nem is tervezte, hogy elsőre életveszélybe sodorja. Miután Akio sikeresen megúszta a zuhanást, azután a fehér holló békén hagyta őt. Időt adott neki a pihenése és felkészülésre, mivel a holnapi nap még veszélyesebb lesz számára.
Miután sikeresen megúsztad a zuhanást, fáradtan veted a hátad a falnak. A nap iszonyatos hőjével bombáz téged, víznek pedig hírmondója sincs ezen a környéken. Esni is csak havonta egyszer-kétszer szokott, akkor is egy órán keresztül maximum. Sem élelem, sem víz, igencsak gazdálkodnod kell az energiáiddal, ha ki akarod húzni ezt a hetet. De mégis, neked sikerül átvészelni valahogy ezt a napot és csendesen meditálva töltöd az éjszakát, de készen bármire, nehogy ismét megismétlődjön az a korábbi eset, mikor lezuhantál. A nap gyönyörűen ragyogva kel fel a horizonton, ezzel jelzi az éjszaka végét. Még csak a hajnali óráknál tartunk, de máris hőségrekord dőlt. Megállíthatatlanul csorog rólad a víz és mindent megtennél, hogy egy kis vízhez juss.
Kiri mindvégig lesben állt, láthatatlanul és figyelte a lányt. Elismerően tekintett rá, de azért annyira mégsem nyűgözte le. Nehéz elnyerni a fehér holló megbecsülését. - Remélem kipihented magad kisasszony, mert a mai nap még nehezebb lesz. - suttogta maga elé vészjósló hangon, majd a hegy teteje felé szárnyalt. Egy hatalmas csőrcsapások sorozatával, akár a harkály a fa törzsét, ütögette meg a hegyoldalt, amiből hatalmas szikladarabok váltak és hatalmas morajlással és porfelhővel körülvéve iramodtak meg, egyenesen a meditáló Akio irányába.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 18, 2012 10:01:30 GMT 1
*Eltelt a második nap, hála a jó magasságosnak. Sajna viszont tartalékainak lába kélt, így kénytelen étlen szomjan kihúzni a hetet, ami olyan szinten fel fogja emlészteni, hogy biztos a halál szélén lesz...nem mintha nem egy pengén táncolna már most is. Ráadásul nincs is egyedül, ezt megérezhette elõzõ nap, bár azután az incidens után nem bukkant fel. De az érzés továbbra sem múlt, az a feszült érzés, hogy valaki figyeli, ez már csak amolyan hatodik érzék. A Nap felkelte után már nem is kell sokáig várnia, megfigyelõje akcióba lendül, és sziklákat zúdít rá. Meghallja a robajt és feltekint a zaj forrására. -EEEEH?!!! D8 *Ellöki hátát a faltól és feláll, egybõl futásba kezd, hogy kikerülje valahogy a sziklákat, egyiket a másik után, egy nagy darab majdnem el is találta, éppenhogy mellette suhant el, végül elfogy a törmelék. Nem elég, hogy tikkasztó meleg van, még meg is futtatják, izzadjon mégtöbbet. Az összes víz el fog így tûnni a szervezetébõl. Erõsen liheg, szörnyen dühös. Végül nem bírja tovább, és elkiáltja magát. -EZÉRT MÉG FIZETNI FOG SENSEI!!!
|
|
|
Post by Itami Rokousak on Jun 18, 2012 18:34:55 GMT 1
- Ügyes. Nagyon ügyes! - figyelem Kiri szemein keresztül Akiot, amint ügyesen kitér a feléje gördülő szikladarabok elől. Néha egyik-másik bizony megszorongatja, de úgy összességében véve az élete egy pillanatig sem volt veszélyben. - Hmm… Talán ez nem volt valami nagy kunszt, elvégre egy Sarutobi… - jegyeztem meg magamnak, amit természetesen a fehér holló tisztán hallott. - Sarutobi vagy sem, nem hiszem, hogy azért úszta volna meg, mert akkora tudása van. Hisz még csak egy gyermek. Nem a név tesz naggyá, ezt jegyezd meg jól! - okított ki az öreg Kiri. Őszintén szólva már régen volt, hogy az ő szavait kellet hallgassam nap, mint nap és igazán nem vágytam rá. De mégis… Volt igazság abban, amit mondott. - Talán igazad lehet öreg. Akkor drasztikusabb megoldásokhoz kell nyúljunk. Ne riadj vissza a vértől se. Tegyél komolyabb kárt benne nyugodtan, lássuk, hogy bírja az igazi szenvedést és megpróbáltatásokat. - Ahogy akarod… Rokousak. - válaszolta a holló érzelemmentes hangon, ezután megszakadt köztünk a kommunikáció. A köd formában lévő holló tisztán megértette az utasítást. Gyilkolja meg a lányt. A látszólag nyugodt Akio közelébe lebegett és körülvette a fejét. Ebből a genin, csak annyit érzékelhetett, hogy a köd szállt le. Viszont nem az volt Kiri célja, hogy elhomályosítsa Akio tekintetét. A feje körül minden oxigént kizárt a lány feje közeléből, így az fuldokolni kezdett. Ha nem talál ki valami okos megoldást, bizony bele is halhat!
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 18, 2012 19:57:39 GMT 1
*Kiscsajszi ügyes, ha kerülgetésrõl van szó! Le is nyugszik , adrenalinja csökken, és már készülne visszamenni meditáló pozícióba, amikor egy elég fura köd ereszkedik fejére. Gyanútlanul hagyja a lány, ami talán a vesztét jelentheti, mert az elzárja elõle a levegõ útját. A lány lassan elveszíti az összes levegõt, amit belélegezhet, kapálózni kezd kezével feje körül, ám mindez hatástalan. Levegõje a tüdejében egyre csak fogy, a halál küszöbén áll ismét, és pánik rohamának köszönhetõen mindkét kezére egy-egy pengét varázsol a chakrájával, majd azzal kapkod bele a feje körül lévõ ködbe, hajából is levagdosva kisebb darabkákat.
|
|
|
Post by Itami Rokousak on Jun 18, 2012 21:10:54 GMT 1
- Höh?! Hát ez meg?! - hökkent meg Kiri, és vált egy pillanatra láthatóvá Akio előtt, de csak addig, míg kitért a lány szélpengéi elől. Ez nem vehetett több időt igénybe, mint egy másodperc és a lány abban sem volt biztos, hogy valóság volt-e amit látott vagy csak a képzelete szórakozott vele. Mindenesetre a fehér holló sietősen a magasba emelkedett, hogy elkerüljön egy újabb esetleges csapást és kifújja magát. - Ez aztán nem sokon múlott… Láttad te is, Rokousak? - Igen… Tisztán láttam mindent. Több van ebben a lányban, mint látszik. Úgy tűnik, hogy bölcselkedésed megbukott, mert bár nem a nevétől lesz valaki nagy, de neki sikerült olyan dolgot létrehoznia, amit az ő korában még az édesapja is képtelen volt. Aholló csak hallgatott, most nem tudott semmit sem hozzáfűzni a dolgokhoz. Csak magányosan, hangtalanul lebegett, ismét köd alakjában a lány fölött, úgy, hogy Akio ne lássa őt, de ő tisztán lássa, ezzel együtt én is tisztán lássam Akiot. - És mit gondolsz, meddig fogja még bírni? Elvégre egy ilyen technika létrehozása rengeteg chakrát emészt fel. Csoda, hogy nem ájult el. - Fogalmam sincs Rokousak. Ez csak azon múlik, hogy mennyire kitartó és mennyire szeretné elérni céljait. - Akkor bizony egy évig is ott fent hagyhatjuk, mert bizony ő ki fog tartani. - mondtam komisz mosollyal az arcomon. - Főleg, hogy öreg vagy már és képtelen vagy rendesen elvégezni azt, amire kérlek. - próbáltam direkt húzni a holló agyát, hogy tényleg valami veszélyes és morbid dolgot tegyen a lánnyal, így, a negyedik napon. - Óh! Szóval azt mondod, hogy már öreg vagyok? - háborodott fel a holló, egy újabb komisz mosolyt csalva az arcomra, mert ezzel tudtomra adta, hogy sikerült feldühítenem. - Na várjál csak Rokousak, majd megmutatom én neked! Ezek voltak Kiri utolsó szavai, ezután megszakította a beszélgetésünket. ~ Remélem azért nem szedi darabokra. Biztos megkapnám a magamét a Hokagétől… - haraptam alsó ajkamba, de ekkor egy női kéz átkarolta meztelen felsőtestem és berántott vihogva maga mellé a forró fürdőbe (amit nem fürdőzésre használtunk), hogy rakoncátlan nyelvemmel a víz alatt, kéjes sikolyokra késztessem, a sötét hajú, dús keblű bombázót. Amíg én a fürdőben élvezkedtem a csinibabával, addig Kiri dacosan és baljós tekintettel, immár alakot öltve közeledett a lány felé. Csak az Istenek tudhatták, hogy vajon mire készül az öreg holló. Még mielőtt Akio bármit is reagálhatott volna a jelenségre, vagy talán a meglepetéstől nem is tudott, mivel mindannyian tudjuk, hogy a fehér holló igen ritka jelenség, Kiri vészjósló szárnycsapásokkal a szenvedőhöz repült, igen nagy sebességgel, majd a csőrével egyenesen a lány felsőtestét támadta. Hegyes szájszervével mélyen beledöfött a genin gyomrába és fúrt bele egy mély lyukat, ezután köddé vált és eltűnt, mintha soha nem is lett volna ott, magára hagyva a lányt, akinek a gyomrából megállíthatatlanul patakzott a vére. Akio fájdalmai valószínűleg iszonyatosak lehettek és ilyen állapotban kétséges volt, hogy fent bírja-e még tartani jelenlegi chakra eloszlását. - Na Rokousak, most megvagy elégedve? - motyogott magában a holló, miközben próbált kapcsolatot teremteni velem, hogy én is láthassam a szörnyűséges cselekedetét.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 18, 2012 21:31:38 GMT 1
*A lány csak kapálózik, nem kap levegõt, pánikol mint ahogy még soha. Ám a reflex támadás sikeres, a köd elolszlik körûle, hirtelen és váratlan tódul be a levegõ újra tödejébe. Szinte más sípolva lihegi be a levegõt, nagyon sokkban volt, már majdnem el is vesztette az irányítást chakrája felett, elkezdett lefelé csúszni a falon, amit még valahogy meg tudott állítani. A mennyisége is lényegesen megfogyott a váratlanul bevetett technika miatt. A levegõt kapkodva veti újra neki hátát a falnak, ahogy kezdenek idegei megnyugodni, úgy beugrik fejéne a fehér holló alakja, amit talán ha csak egy pillanatra látott. -Vajon mi lehetett az? Ez szörnyen nem tetszik Sensei…szörnyen nem. *Tudja magát valahogy tûrtõztetni, hogy ne fakadjon sírva, erõsnek kell maradnia bármibe kerül is. Így fészeli át ezt a napot is, amit követi a negyedik nap. Minden nyugalmasnak tûnik. Semmi mozgás. Éppen biztonságban érzi magát, így lefelé kezd bámulni, ezért nem veszi észre idejében a holló közeledtét. A szárnycsapások hangja hívja fel figyelmét, de már késõ volt. A madár csõre pillanatok alatt egy mély lyukat fúrt gyomrába, ami olyan sokkoló fájdalommal járt, hogy sikítani sem tudott. Pillanatok múlva már nem csak a lyukból, de a szájából is elkezdett ömleni a vér, pupillái összeszûkültek, és chakra kontrolja is egyre hézagosabb lesz, csúszni kezd lefelé. De csodához méltó módon picit összekaparja magát, és kezét a testén tátongó lyukra nyomja, hátha segít vele valamit, de csak mégnagyobb fájdalmakat okoz. Már a látása is mintha kihagyna, egyáltalán nincsen jól. ~Ez lenne a vég? Gyomron szúr egy fehér holló a hegyen? Mondja valaki, hogy ez csak álom… -…biztos…csak…álom…
|
|
|
Post by Itami Rokousak on Jun 18, 2012 22:06:15 GMT 1
Kiri szeme elkerekedett a látottaktól. - Mond Rokousak, látod te is, amit én? - létesített velem kapcsolatot és hallottam a csodálkozó hangját a fejemben. Épp a víz alatt voltam, és egy leányzó édes nektárját ízlelgettem, mikor a kapcsolat létrejött és teljesen megfeledkeztem róla, hogy hol is vagyok. A nyelvem egyszer csak megdermedt ( és milyen véletlen, a lány ettől nyögött egy kicsit és combjait szorosan összekulcsolta fejemen, de én ebből semmit nem érzékeltem), lelki szemeim elkerekedtek. ~ Ez teljességgel lehetetlen… - Mond Kiri, ugye nincs magánál? - Nincs. Tökéletesen céloztam. Még a legerősebbek is elájultak volna egy ilyen szúrástól. - válaszolta, némi büszkeséggel a hangjában. - Értem. De akkor mégis hogyan lehetséges ez? - csodálkoztam továbbra is. De hogy mért is? Akio aléltan, fennakadt szemekkel, a szájából és a gyomrán lévő lyukból folydogáló vérző testtel, továbbra is fent tartotta a chakrakontrolt a testében, és továbbra is a sziklához tapadt, igaz, eléggé furcsa pózban. Ha majd magához tér a lábai iszonyatosan fognak fájni (már ha nem esik le), mivel az achilles ina annyira feszül. Lényegében az tartja az egész lányt (na meg persze a sziklafalhoz tapadó talpa). - És most akkor mégis mi legyen Rokousak, mit tegyek? - Hagyd csak ott, had lógjon. - hoztam meg, talán túl gyorsan is a döntést. - Elvégre ez számára egy próbatétel. Legalábbis valami olyasmi… Csakis így válhat erősebbé. Ha belehal, azt jelenti, hogy gyenge volt, és nem lett volna helye köztünk. - Ahogy akarod… - válaszolta sejtelmesen a holló. - Mostantól csak azt akarom, hogy tartsd szemmel őt addig, míg oda nem megyek. - Rendben van Rokousak. És az mikorra várható? - Egyelőre még… Nyelvtant tanulok, szóval ma biztos nem. - jelent meg a csíntalanság szikrája hangomban, majd szétkapcsoltam a köztünk futó kapcsolatot. - Na, hol is tartottam édesem? - bukkant fel a fejem a víz felszínére, de a leányzó egyből vissza is nyomta, és amint nyelvem és két újam elérték a nőnek azt a bizonyos szervét, a combjai ismét összefonódtak a fejem körül, magához szorítva ezzel, én pedig gyönyörök tárházát kínáltam fel számára. - Ezalatt, Kiri a lány közelébe lebegett, természetesen láthatatlanul, és végezte, amire megkértem.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 19, 2012 0:22:27 GMT 1
*A fájdalom hatalmas nyögéseket vált ki, a vérzés meg csak egyre rosszabb lesz. Elméjét az idegszálain átfutó szörnyû érzés elhomályosítja, ezzel együtt valamennyire látását is. Talán csak túlélõ ösztönei tartják ott a falon, mert éppenhogy csak magánál van a lány. Bár gondolkodása nem teljesen tiszta, azért a helyzete teljesen világos számára. ~Ha nem csinálok valamit, akkor talán egy órán belül elvérzek...elvérzek...nem akarok meghalni...nem... *Bár még sohasem csinált ilyet, de ha nem próbálja meg, akkor mindenképpen oda fog veszni a lány. Kínjában vagy szomorúságában, már a fene se tudja, könnyek kezdenek el folyni szemeibõl, arcát is eltorzítja a fájdalom, vagy talán a harag, mert most ilyen érzelem is van benne. -Nem...fogok meghalni...már csak ezért sem...be akarom verni annak a...annak a...senkiházi Senseinek a képét...hallod...Itami Rokousak...ha túlélem...akkor...beverem a képedet...*most a szenvedéssel teli arc gyûlölettel teli, gyilkos tekintetté változik*...ne legyen a nevem Sarutobi...ha én...ha én ezt most...nem élem túl...*másik kezét is a sebre helyezi és chakráját oda gyûjti*...addig nem halhatok meg...amíg...amíg...nem tudom milyen az...ha viszont szeretnek...az elsõ csók...istenem Baka-Yasu....Ya...su... *Mondta mindezeket félhangosan, talán Kiri is hallotta ezeket. De mostmár képtelen tovább beszélni, mert a fájdalomtól éppenhogy észnél van.
|
|
|
Post by Itami Rokousak on Jun 19, 2012 18:57:18 GMT 1
- Na és még meddig szeretnéd, hogy meddig szenvedjen? - teremtett velem ismét kapcsolatot a holló. - Egy perccel se tovább. - jelentem meg hirtelen fölötte, amitől az annyira meglepődött, hogy tudom hol, merre van, méghozzá pontosan, hogy láthatóvá vált. Ott gubbasztottam Kiri mellet a falon és a szenvedő Akiot figyeltem. - Magánál van már? - kérdeztem a bölcs hollótól. - Hát úgy félig-meddig már igen. De ha nem sietsz, ismét elájul vagy még rosszabb... Hát te meg mi a fészkes fenét csinálsz? - förmedt rám a madár, és nem ok nélkül. - Hát éppen teát főzök. Problémád van vele esetleg? - néztem kérdőn a madárra, holott tudtam, hogy jogos a dühe, de csak bosszantani akartam őt. No meg kíváncsi voltam, hogy a lány vajon feladja-e az egészet vagy tovább küzd az életéért. Kissé bajosan, de előkészítettem a teafőzéshez szükséges dolgokat a hegy oldalán és hozzáláttam. Miközben begyújtottam alá (ne kérdezzétek hogyan), szórakozottan fütyörésztem magamban, csak hogy ezzel is idegesítsem az öreg Kirit. - Nem zavar, hogy a lány éppen haldoklik? - förmedt rám szemrehányóan. - Nem. - vettem le a teát a tűzről és öntöttem ki egy kis csészébe, majd az egészet levetettem a hegyoldalon, természetesen úgy, hogy Akionak ne tűnjön fel, hogy felette vagyunk Kirivel. - Majd megnézheted magad, hogy mit kapsz a Hokagétől, ha hírül kapja, hogy meghalt a lány. - A Hokagétől? Ki fogom magyarázni magam, ne izgulj. Az egész balesetnek lesz beállítva. - szürcsölgettem nyugodtan az innivalómat. - Aljas vagy te Rokousak. - jegyezte meg a holló, fél szemével rám sandítva. - De még mennyire! - jelent meg egy csíntalan vigyor az arcomon. A hátralévő időben, amíg elszürcsölgettem a teát, nem szóltunk egymáshoz a hollóval, csak az alattunk függő lányt figyeltük. Végül miután befejeztem a teát, a csészét messzire magamtól elhajítva, a combjaimra csaptam egy nagyot (mert eddig, tudják csak meg kedves olvasóim, törökülésben gubbasztottam a sziklafalon, függőlegesen lefelé lógva, Akio feje felett, ha ez eddig nem lett volna világos), majd talpra álltam. - Most pedig, ha megbocsájtasz Kiri, ideje megnéznem, hogy is van a mi kis Sarutobink. - Már épp ideje volt. - válaszolta a holló, de ezt én már nem hallhattam, mivel Akio felé iramodtam meg, igen gyors iramban. Meg sem álltam, mikor a kezeim közé kaptam a lányt, csak akkor pihentem meg, mikor elértem vele a talajt. - Hogy vagyunk, kisasszony? - helyeztem le magam elé a földre a lányt és mosolyogtam rá, mintha semmiről sem tudnék, ami eddig történt vele.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Jun 19, 2012 19:24:02 GMT 1
*A lány önkéntelen próbálkozása sikertelenül zárul, és chakrája is elfogy, ami még a falhoz tartotta a talpánál. ~Hát...úgy tûnik ennyi volt... *Gondolja magában és elkezd elválni a faltól, pont abban a pillanatban, mikor a Sensei megmentésére "siet". Karjában pihen mindaddig, amíg el nem érnek a hegy lábához és leteszi a földre. Bár már éppen ájulóban van, de még látja "megmentõje" mosolyát. Szörnyû dühöt érez, ami elméjét majd szétveti, de már nincsen ereje még ahhoz sem, hogy véres nyálával arcon köpje, de válaszolni sem. Csak tekintetébõl jöhet rá a Sensei, hogy mit szeretne nagyon, de nagyon elmondani neki.
|
|
|
Post by Itami Rokousak on Jun 19, 2012 19:41:08 GMT 1
- Tessék? Nem hallom! - hajolok a lány teste fölé, aki már aléltan fekszik a porban. - Ne szórakozz vele Rokousak. Nem látod, hogy már elájult? - förmedt ráma holló. - De... És akkor azt hiszem, hogy én mennék is. - kaptam fel Akiot a vállamra, akár egy zsákot. - Tudod Kiri... Gondolkoztam azon, amit mondtál, és lehet mégse tudnám kimagyarázni magam. Már eredtem volna futásnak, hogy visszavigyem a lányt Konohába és kórházba vigyem, de egy percre megtorpantam. - Köszönök mindent neked. Majd még szólítalak, ah szükségét érzem. - intettem hátra a hollónak. - Remélem az csak akkor lesz, mikor az életed is bajban van. - szánta nekem búcsúzásul ezeket a szavakat, majd hatalmas durranás és füstfelhő kíséretében, visszatért saját otthonába. A lányt megigazítottam a vállamon és elindultam vele vissza a faluba. Biztos voltam benne, hogy növekedett és erősödött a chakra kontrollja, de nem tudtam mennyire. Ki akartam deríteni, de ezzel még várnom kellet, míg meggyógyul. Hosszú és unalmas út volt ez. Akio teste teljesen összevérezte a ruhám, ezért meg kellet álljak, hogy levegyem magamról és félmeztelen folytassam vissza az utat Konohába. Igaz út közben megbántam ezt a cselekedetemet, mert így a lány engem vérzett össze, de már nem volt mit tenni, nem állhattam meg megint, mert minden egyes másodperccel romlott az állapota. Ahogy elértem Konoha kapuját, azt egy hatalmas ugrással átszökelltem, majd egyenesen a kórházhoz vettem az irányt. Ott a recepción szóltam a nővéreknek, akik sikongva fogadtak (nem, nem a lány állapotán, valószínűleg csodás testem láttán), hogy súlyos állapotban van Akio és kezelésre szorul. A recepciónál álló asszisztensek rögtön hívtak egy orvost, aki elvitte a műtőbe a lányt. Mielőtt elhagytam volna kórházat, megtorpantam, és visszafordultam a recepciós pulthoz. - Egy pillanatra nővér, ha ráérne... - fordultam hátra. A nő felemelte fejét a papírmunkájából és éreztem, amint szemével szinte felfalja testemet. - Miben segíthetek? - mosolygott rám. - Ha magához tér a lány, kérem közöljék vele, hogy a próba számára sikerrel zárult és sok szerencsét kívánok neki a továbbiakban. Ahogy befejeztem mondandómat, kisétáltam a létesítményből és ott hagytam Akiot, az orvosok gondoskodó kezeire bízva őt.
|
|