Post by Sarutobi Akio on May 30, 2012 20:52:50 GMT 1
*Már majdnem kidõlt volna a fáradtságtól, amikor egy ismeretlen álruhás alak zavarja meg ideiglenes nyugalmát Hayiko mellett. Felnéz ijedten, végig méris és máris leesik neki ki áll elõtte, bár a viselkedése sokkal meglepõbb. Ha arról van szó, akkor Akio tudja hol a helye, és ez egy olyan eset volt. Nem kekeckedhet egy ANBU-val, magasan felette áll, Sarutobi vagy sem. Hõsiesen állja a dühödt alak minden szavát, még azt is, hogy Hayikot nekivágja egy fának, bár legszívesebben jól arcon vágná érte.*
-Igen Uram...Köszönjük...
*Az ANBU-s hozzájuk lép, felkapja õket, majd szépen a társuk felé hajítja õket, akire rábízta a felvigyázást. Persze a landolás nem volt zökkenõmentes, eléggé fájt a feneke, ahol elõször érte a földet. Nyögve feláll és Osamuval tart, aki felkapta Hayikot. Sétálnak valamennyit végül Osamu megszólal.*
-Dehogy...igaza van. Nem kellett volna idejönni. Bár én nem akartam, csak az a féleszû szökött be. *Mutat Hayikora.* Én bolond meg jót akartam és utánna mentem, hogy visszavigyem. Erre egy ijesztõ ninjával kell megküzdenem, aki össze-vissza verte, és a legkissebb hálát sem mutatta.
*Keresztbe tett kezekkel puffog egyet.*
-Sarutobi Akio. Õ...hát...nem mutatkozott be. Annyi illem sincs benne mint egy kutyában.
~Persze ne említsük, hogy ki akart csinálni. De megint jószívû leszek, és nem mondom senkinek...
-És ne aggódjanak, tudom, hogy fontos a küldetésük. Nem beszélek senkinek. Az Õ hallgatását nem garantálom, de majd beleverem a fejébe, ha felébredne.
*A visszaút bár kevés beszélgetéssel telik, de legalább hallgatás sincs. Egészen a kórházig mennek, ahol leadják Hayikot, Akio pedig elbúcsúzik az ANBU-stól és elindul haza.*
~Vajon mit fogok otthon mondani...
-Igen Uram...Köszönjük...
*Az ANBU-s hozzájuk lép, felkapja õket, majd szépen a társuk felé hajítja õket, akire rábízta a felvigyázást. Persze a landolás nem volt zökkenõmentes, eléggé fájt a feneke, ahol elõször érte a földet. Nyögve feláll és Osamuval tart, aki felkapta Hayikot. Sétálnak valamennyit végül Osamu megszólal.*
-Dehogy...igaza van. Nem kellett volna idejönni. Bár én nem akartam, csak az a féleszû szökött be. *Mutat Hayikora.* Én bolond meg jót akartam és utánna mentem, hogy visszavigyem. Erre egy ijesztõ ninjával kell megküzdenem, aki össze-vissza verte, és a legkissebb hálát sem mutatta.
*Keresztbe tett kezekkel puffog egyet.*
-Sarutobi Akio. Õ...hát...nem mutatkozott be. Annyi illem sincs benne mint egy kutyában.
~Persze ne említsük, hogy ki akart csinálni. De megint jószívû leszek, és nem mondom senkinek...
-És ne aggódjanak, tudom, hogy fontos a küldetésük. Nem beszélek senkinek. Az Õ hallgatását nem garantálom, de majd beleverem a fejébe, ha felébredne.
*A visszaút bár kevés beszélgetéssel telik, de legalább hallgatás sincs. Egészen a kórházig mennek, ahol leadják Hayikot, Akio pedig elbúcsúzik az ANBU-stól és elindul haza.*
~Vajon mit fogok otthon mondani...