Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 11:08:18 GMT 1
*A lány hasonlóképpen létrehozott két klónt, de mire észbe kaphatott volna, Hayiko már rántotta is magával a legközelebbi bokorba. Mivel kicsit dúrvára sikeredett az akció, így ahogy landolnak Akio a vállához kap fájdalmában. Persze nem teszi említésre, nincs most itt az ideje a panaszkodásnak. De még pont látja, ahogy a kunaik eltûnnek, felettébb érdekes, ahogy Hayiko is említette.* -Ugyanúgy eltûntek, mint a klónok. Hasonlít nagypapa egyik technikájára... *De a helyzet nem igazán szeretne javulni, az ellenfél szó szerint ki akarja ugratni õket a bokorból.* -Hát ez nem csak bolond, egy vérszomjas õrült...én inkább nem is mennék a közelébe, szeretném túlélni ezt a kalandot, eddig nem volt jó vége, ha megpróbáltuk megtámadni. *A bokrok egyszercsak lángolni kezdtek, ahogy minden más is körülöttük, elkezd hátrálni, figyelve az elõttük lévõ ninját, de Hayikonak nem igazán ez a terve, botor módon elé veti magát.* ~Ostoba halálmadár, ez nem tanul? *Ha nem akar megégni, akkor gyorsan hátrálnia kell! Keres egy biztonságosabb utat, közben figyeli Hayiko botorságának következményeit. Szemei elkerekednek a látványtól, innentõl egyértelmû, ha túl akarnak élni, menekülniük kell.* -Shunshin no Jutsu! *Beszalad a fiúért a lángok közé, és vagy akarja, vagy nem, megragadja és magával rángatja.* -Ha van eszed akkor futunk! Biztonságos távolságban megbeszéljük mit tegyünk. *Remélhetõleg elég messze el tudnak jutni, hogy egy darabig eltûnhessenek a ninja szeme elõl.*
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 28, 2012 11:38:52 GMT 1
Egyszer csak azon kapom magam, hogy Akio elkapja a ruhámat hátulról és magával ránt. Sokkal több erő van ebben a lányban, mint azt először hittem. Nem ellenkeztem, nem ordibáltam vele. Lényegében tudomást sem vettem róla, mert teljesen lefoglalt az előbbi eset. Nem bírtam feldolgozni a dolgot, hogy mégis hogyan, hogy lehet valaki ennyire erős. Nem gondoltam volna soha, hogy valaki, aki egy idős velem, tudhat többet a ninjutsukról, mint én. De most kiderült, hogy hatalmasat tévedtem. Leblokkolva hagytam, hogy Akio a csata helyszínétől jóval távolabb rángasson. Végül egy fákkal nőtt, sűrű helyen lyukadtunk ki. Eddig nem gondolkoztam, csak meredtem ki a fejemből, de immáron az agyam újra aktivizálni kezdte magát, és gondolatok milliói pörögtek át rajta hihetetlen gyorsasággal. Egyszerűen nem bírtam ép ésszel felfogni, hogy a lány mért jött be értem és mentett meg. ~ Mért kockáztatta a saját életét értem? Hisz még csak nem is ismer. Azt sem tudja, hogy ki vagyok. Fél órája még egymást akartuk megölni, most meg megment? - suhantak át ezek a gondolatok a fejemen. A gondolatok, miket egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mért így van. Az meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg rosszul értelmezem az emberi természetet, és az eddigi szándékaim és cselekedeteim mind hibásnak mondhatóak. Eddig szent meggyőződéssel hittem, hogy az emberi faj egy fertő és ki kell irtanom őket, mert létüknek nincs más értelme csak a háború és a fájdalomokozás. Nem bírtam elképzelni egyetlen embert sem, hogy más lenne, ezért is nem bírtam megérteni Akio előbbi tettét. Teljesen tanácstalanul álltam a dolgokhoz, fogalmam sem volt, hogy mit is tehetnék. Most látszólag volt egy kis időnk átbeszélni a dolgokat, esetleg egy tervet kovácsolni, mert az idegen harcos úgy tűnik, hogy nem tudta követni a nyomunkat, hála Akio Fürge Test jutusjának. De ahelyett, hogy a tervet beszéltük volna meg, én ellenségesen estem neki a lánynak, mert nem értettem, hogy amit tett, azt mért tette: - Nem fogok neked hálálkodni, remélem tudod… Nem kértem a segítséged és nem is tartozom neked semmivel.
[/left]
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 12:05:58 GMT 1
*Fáradtan rogy össze a fa tövében, egy ekkora súly vonszolása sok energiát kivett belõle, legalább megpróbálhatott volna önállóan futni az út felénél! Ostobább ez a fiú mint gondolta, teljes sokkban ül ott pár percig, amíg végre magához tér, de ekkor sincs hozzá túl sok jó szava. Kicsit dühíti, meglátszik arcán is, de inkább nem foglalkozik ezzel, nagyobb bajuk van most ennél.* -Nem mintha vártam volna bármi hálát érte, szerintem nem örültél volna, ha hagylak meghalni, de ha igen, akkor még annál is ostobább vagy, mint amilyennek eddig hittelek. Egy büszke barom. De most a legkisebb gondunk is nagyobb ennél. *Kicsit megpaskolja saját arcát, hogy valamennyire felébredjen és át tudja gondolni a történteket.* -Nos akkor összegezzük mi történt eddig. Van egy hihetetlenül erõs ninjánk, aki lebegõ kunaikkal támad, és tûzzé tud változni. Mondhatnám akár azt is, hogy ez egy kekkei genkai...*kis szünet*...de még annak is elég hihetetlen. Meg olyan furcsa érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Megkockáztatnám azt, hogy egy genjutsu fogságába estünk. *Most megint elgondolkozik mit is tegyenek, a legjobb megoldás az lenne, hogy feloldják a jutsut, de mi vár rájuk odakint? Erre fel kell készüljenek, hogy azonnal cselekedni tudjanak.* -Mennyire vagy jó Feloldásban? Ha ez egy genjutsu, akkor még most is ott vagyunk valahol mozdulatlanul. Ha feloldjuk, azonnal cselekedni kell, mielõtt támadni tudna az ellenfél. Minden esetre, én megkockáztatom. *Ha nincs ellenvetés, akkor megpróbálja a feloldást, megformálja a kézjelet és bele is kezd.* -Kai!
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 28, 2012 12:46:54 GMT 1
Csendben, lenyugodva hallgatom Akio-t, aki láthatólag most nem foglalkozott az ellenségeskedésemmel. Neki több esze volt, mint nekem, és ő inkább egy terv kidolgozásán ügyködött. - Genjutsu? - kaptam fel kíváncsian a fejem a lány kérdésére. - Nem igazán vagyok jártas benne, még soha nem volt alkalmam tanulni és találkozni sem találkoztam vele. Eddig… Viszont rendben van, igazad van. Mielőbb ki kell szabadulnunk ebből a jutsuból, ha ez valóban az, old fel… Én is megpróbálkozok vele. Összeszedve minden koncentrációs erőmet, a kézjelet magam előtt tartva, lehunyt szemmel mondtam ki a feloldó szót: Kai. Lassan nyitottam ki a szemem és ott tértem magamhoz a talajon, ahol Akioval először találkoztunk. A földön feküdtem és kicsit szédelegve álltam talpra. Valószínűleg ez egy gyengébb genjutsu lehetett, ha ilyen egyszerűen ki tudtunk szabadulni belőle. Hallottam már olyanokról is, amiktől nincs menekvés, amik egy teljesen másik dimenzióba röpítenek át, ahol a technika használója dönti el, hogy miként teljen az idő. A hideg rázott ki pusztán egy ilyen hatalmas technikának a gondolatától is, hogy mekkora hatalommal bír. Sóvárogva vágyakozni kezdtem utána, hogy egyszer majd én is elsajátítsam. Viszont egyenlőre még a rejtélyes támadónkkal álltunk szemben, és ez egy olyan kaliberű ellenfél, aki nem tűri meg, hogy elkalandozzanak a gondolataim a csata közben. A kardomat szorosan megragadtam és védekezően magam elé emeltem, hogy bármerről is jön majd a támadás, hárítani tudjam. Egy gonosz kacajt hallottam valahol felettünk. A tekintetemet a fák teteje felé fordítottam és kiszúrtam ott az egyik nagyobbik ágán a ninját, aki nyugodtan üldögélt. Látszólag egyáltalán nem zavarta, hogy Akioval magunkhoz tértünk, ahogy az sem, hogy bármelyik pillanatban meg is támadhatjuk. Vajon tervez még valamit? - Ügyesek vagytok, hogy sikerült kiszabadulnotok… - nevetett fel ismét gonoszan. - Elárulom, csak, hogy ne szálljatok el annyira magatoktól, hogy ez volt a leggyengébb genjutsu technikám. - nevetett fel ismét. ~ Értem… A beszédéből azt veszem ki, hogy ő inkább a genjutsukhoz ért… Tehát a többi technikának akkor nem akkora ismerője, mint mi, tehát hátrányban van. Akiora pillantottam, remélve, hogy ő is felfogta az idegen szavainak a jelentését (legalábbis reméltem, hogy úgy volt, ahogy sejtettem, mármint, hogy csak a genjutsukhoz ért), majd egy klón csapatot hoztam létre és mindegyikünk elhajított a ninja irányába egy-egy kunait. De míg a klónoké az sima kunai volt, addig az enyémre egy robbanó cetli is volt erősítve. Nagyszerű ötletnek tűnt, hogy három oldalról támadom, de a ninja csak egyszerűen leugrott elénk a talajra, így elkerülve a kunaiok okozta sérülést. A cetlit okkal nem robbantottam fel. Nem pocsékolok, és meg voltam róla győződve, hogy még később kapóra jöhet. - Ennyivel engem nem fogtok megállítani… - mondta nekünk gúnyosan, miközben a kunaiok egyenesen a faágba álltak bele, amin eddig ült. - Na lássuk mit tudtok közelharcban… - húzta elő a hátára erősített kétpengéjű kardját, és dühödt oroszlán erejével és rettentő sebességgel csapott le ránk, egyszerre. A felém irányuló penge elől én elhajoltam, majd megpróbáltam a gyomrát felmetszeni, de ő egyszerűen csuklón rúgott, amitől kirepült a kardom a kezemből. De nem estem pánikba, előkaptam az egyik kunaiomat és ezzel fojtattam ellene a csatát. Lehet, hogy tévedtem, lehet, hogy nem csak a genjutsukhoz ért, hanem a közelharcban is hatalmas tapasztalatokkal rendelkezik? Remélem tévedek, mert akkor hatalmas veszélyben vagyunk. Elszántan védekezve folytattam a harcos ellen a küzdelmet és immár nyilvánvalóvá vált számomra: Akio-val muszáj lesz összedolgoznunk, különben meghalunk mindketten.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 13:35:50 GMT 1
*Heuréka! Úgy volt ahogy gondolta, egy genjutsu fogságába estek. A földön fekve ébred fel Hayikoval együtt. Szerencsére nem volt túl erõs a technika, mert különben nem tudtak volna kitörni belõle. De még mindig nem pihenhet, kezével kap is egy kunai után, féltérdre áll és a fegyvert maga elé tartja, majd a nevetõ alak felé tekint, aki nyugalomban csücsül egy fán.* ~Lehet blöfföl, de ha igazat mond, akkor nagyobb bajban lehetünk mint hittem. *De mire bármit is mondhatna, Hayiko támadásba lendül, nem mond erre semmit, inkább csak arrébb botorkál, hogy jobban pozícionálja magát, amíg az ellenfél a fiúval foglalkozik. A Kunaikat elkerülte, majd egy karddal rohamozza meg Hayikot, sajna az õ kezébõl viszont kirúgta a sajátját, ami nem jó jel...viszont jó alkalom a hátulról támadásra! Elõveszi két legyezõjét, majd elkezdi beléjük átáramoltatni a chakráját, még idõbe telik a technika felállítása, de hála a fiúnak, azt most kapott bõven. A két luxuscikk élén egy chakra penge alakul ki, reméli, hogy ez elegendõ lesz, mert eléggé emészti a chakráját, ha sokáig használja.* -Fuuton: Kazekiri! (közben nevet is adtam neki XD) Shunshin no jutsu! *Pillanatok alatt a háta mögött terem, és megpróbál egy jó széleset belevágni a hátába. (Jelenlegi állapotában úgy vág mint egy kunai, de azért így sem félvállról vevendõ! )
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 28, 2012 15:13:24 GMT 1
Amíg én Kunaiaimmal megtámadtam az idegen harcost, addig Akio kissé hátrébhúzódott a nyilvánosságból. Hagyta, hogy én tereljem el a figyelmét azzal, hogy rávetem magam. Végül mikor már kardot rántott és rám vetette magát az idegen ninja, akkor csapott le Akio is. Az ismeretlen harcossal éppen összeértek pengéink, és az a jobb oldali részével megpróbált oldalba vágni. Semmit nem tehettem volna, de szerencsémre Akio észrevétlenül feltűnt a ninja mögött és a két legyezőjébe irányítva a chakráját támadta hátba az ismeretlent. Balszerencsénkre az ellenfelünk rögtön kiszúrta és vetődött is vissza, arra a vastagabb faágra, ahol az imént még ült. Viszont ügyetlen volt, mert miközben ugrott, Akionak sikerült megsebeznie igen mélyen a lábát, amiből kibuggyant a meleg vér és csorgott végig hosszan, az előbb említett végtagon, majd a földre csöpögött. Valószínűleg a vágás valami artériát találhatott, mivel a vérzés nagyon megindult és nem nézett ki úgy, hogy el is akarna állni. - Szép… - hangzott el életem első dicsérete. Még én is csodálkoztam magamon, hogy mit cselekszek. Lehetséges, hogy ez a mai nap egy hatalmas forduló pont az életemben? Ha nem is, de valamit megváltoztatott bennem. Viszont nem tudtam pontosan, hogy mi is az. - Szóval még se vagy te olyan legyőzhetetlen, mint amilyennek mutattad magad… - vetem a tekintetem a ninjára, aki felettem ül a vastagabb faágon. - És ezennel véged is… - oldom fel a robbanó cetlit, ami azon a kunaion van rajta, ami abba a faágba állt bele, amin most éppen a sérült ninja ül. A cetli hatalmas robbanással veti szét a vastag faágat, a ninja pedig fél láb lévén leveti magát a talajra. Csakhogy rossz napja van ma, mert a robbanás ereje eléri a hátát, és hatalmas erővel préseli a földhöz szerencsétlent, ami eltöri a másik lábát is. Hatalmasat ordítva ér a talajra az idegen ninja, majd némán, már kevésbé magabiztosan, reszkető kézzel tartja a KÉTPENGÉJŰ kardját. Teljesen mozgásképtelen az idegen, ha nem vesszük számításba, hogy a kezeivel tud kúszni. Fagyos tekintettel, a kardomat szorosan markolva lépek a magatehetetlen ninja fölé, majd a torkához nyomom a kardom pengéjének az élét. - Beszélj vagy azonnal megöllek. Az idegen arcát a talajba nyomta, majd hirtelen őrült, vad nevetésbe kezdett, amitől rázkódott az egész teste. Rezzenéstelen, komoly és hideg arccal néztem, amint vihog szerencsétlen. ~ Lehetséges, hogy kínjában teszi? De az is előfordulhat, hogy megőrült, hisz két választása van, vagy beszél, vagy megölöm. - Megölsz? Komolyan? - nézett fel rám, még mindig őrülten röhögve. - Majd inkább én öllek meg téged! - mondta ki hatalmas nehézségek árán a szavalat, de nem azért, mert akkora fájdalmai voltak, hanem az őrült és már idegesítő nevetését nem tudta abbahagyni. Elkezdte leszedni a kötést az arcáról, és ami alatta volt… - Ez egy újabb genjutsu! - szóltam oda Akionak. A kötést leszedve a fiú arca helyén egy bőr nélküli arc volt, min nem voltak szemhéjak, sem ajkak, fülei sem voltak, az orra is le volt metszve, a fogai pedig hatalmasak és élesek voltak, amik kilógtak a szájából. - Biztos vagy benne? - röhögött rám, majd az egész testéről letépte a kötést és ott is a csupasz hús látványa fogadott, bőr nélkül. - Undorító torzszülött… - lépdeltem oda Akio mellé (aki elvileg a hátam mögött volt). - Ez nem genjutsu, ez maga a valóság. - röhögött őrült módon, egy adag nyálat köpve ezzel felénk. - Egyenlőre… - tolta el magát a földtől a karjai segítségével, meghazudtolva jelenlegi testi állapotát, és ugrott a nyakamba, majd a fogait mélyen belemélyesztette nyaki artériámba. Ahogy a fogait megéreztem bőrömön, hírtelen egy nagyot dobbant a szívem, majd a környezet körülöttem radikális változásokon ment keresztül. A fák mintha évmilliókat öregedtek volna, elsorvadtak, a gyep is hasonló sorsra jutott, az ég elsötétült, az a csekély napfény is, ami eddig bejutott a fákon keresztül eltűnt. A talaj is elveszett a talpam alól, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már csak a hatalmas sötétségben állok. Minden irányból idegesítő lánccsörgést hallottam. A ruháim a testemről eltűntek, meztelenül álltam ott, egyedül a semmiben. Kissé kiszolgáltatva éreztem így magam. Szégyelltem is meztelenségem, de ez, e percben nem igazán érdekelt. Meg voltam róla győződve, hogy ez egy Genjutsu, de akár hogy is próbálkoztam a feloldásával, nem sikerült, pedig tudtam, hogy ez nem a valóság. ~ Ez biztos valami erős… - a szavak a torkomra forrottak, mert hírtelen idegesítő lánccsörgések hallatszottak minden irányból. Kapkodtam a fejem, de nem láttam semmit, ekkor hírtelen valami éles és elviselhetetlen fájdalmat érezte a tarkómban. Odakaptam egyből a kezemet és egy kampót tapintottam, ami keresztülszúrta a nyakamon a húsomat. A kezemet továbbvezetve a kampón egy kifeszített láncon ragadt le a kezem. - Mi a fe… - tettem volna fel a kérdést, de ekkor több irányból egyszerre, nagyjából tizenöt-húsz ugyanilyen kampós lánc vájt bele a testem több pontjába is és feszültek meg, hogy így tartsanak fogva. A kínoktól gondolkozni sem bírtam. Tudtam, hogy ez egy genjutsu, de a fájdalom túl erős volt ahhoz, hogy bármit is tegyek ellene. Minden egyes ezred másodpercem szenvedés volt ebben a világban.
Eközben a valóságban az ismeretlen torzszülött ninja, most Akiora veti át magát rólam. A testem öntudatlanul rogy a földre és terül ott el némán. Az ismeretlen alak Akio elé esik a porba, de nem zavartatja magát, megragadja a lány lábát és megpróbál rajta felmászni a nyakáig. - Ne ellenkezz, úgysem tudsz. Téged is rabul ejtelek a genjutsummal. Csak egy apró harapás a nyakadon, és te is egy örökkévalóságig fogsz szenvedni, akár csak a barátod. - röhögött őrülten a lányra, majd végignyalta undorító, ragadós nyállal beborított nyelvével Akio lábát és megpróbált felkapaszkodni rajta, a nyakáig.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 17:47:35 GMT 1
*Úgy tûnik a támadás sikerrel járt...többé kevésbé. Csak a lábát sikerült eltalálnia, de azon is egy csúnya sebet ejtett, a vér megállás nélkül csorog belõle. Hayiko ezt megfejeli egy szép robbanással, és az idegen törött lábbal ér földet, hála annak taszító erejének. Látszólag a fiú sarokba szorította, de a helyzet egyáltalán nem ez volt. Eszelõsen kezdett röhögni, majd levette magáról maszkját. Hayiko felém kiált, hogy ez megint egy genjutsu, de vajon tényleg errõl van szó? Azonnal megpróbálkozik a feloldással, de nem úgy tûnik, hogy sikerrel járna. Hát ez egyre aggasztóbb. Mostmár a lány is meglátja a puszta, nyers, bõr nélküli húst, hát ezt már nem bírja a gyomra, az aznapi vacsorájának egy része kikívánkozik belõle.* -Hát ez undorító...miféle lény ez?! *Rá is veti magát a fiúra és vámpírként harap bele annak nyakába. A lány szeme pillanatok alatt elkerekedik, és a félelem szikrája is kezd felgyúlni benne, halványan reszkedni kezdenek végtagjai, eddig nagyon bátran viselkedett, de úgy tûnik ez már neki is sok. Ahogy végzett társával, máris Õrá veti a szemét, megragadja lábait és mint valami kutya nyalogatni kezdi. Ez mérhetetlen haragra gyújtja a lányt, elnyomva a félelmét, és ahogy a torzszülött próbál felmászni a nyakáig, egyik kezével nyakánál ragadja meg, próbálva azt visszatartani minden erejével, és ha sikerül neki, másik kezével a kunais táskájához nyúl, abból kikapva egyet a fegyverbõl.* -Abból te nem eszel! A nevem Sarutobi Akio, az egyik legtisztességesebb lány a faluban, egy harapás a nyakamon nem tenne jót a reputációmnak! *Mondja neki egy jó széles vigyorral, felemeli kezét és megcélozza egyenesen a fejét a fegyverrel.*
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 28, 2012 18:38:58 GMT 1
Akio eleinte rémült, de azután az undora győz az ijedsége felett és egy kunait vesz a kezébe, hogy azzal tegye ártalmatlanná a bizarr idegent. Amint a torzszülött megpillantja, hogy a lány mit is tervez ellene, egy hatalmasat ordít rá vérfagyasztó hangon, majd felveti magát egy fa tetejére. Onnan lesi a lányt és készül rá, hogy mikor az nem figyel, egy óvatlan pillanatában lecsaphasson rá és fogait mélyes, a nyakába eressze. Már gondolatban lezajlott ez a jelenet lelki szemei előtt és undorító nyelvéve végignyalja ajkatlan száját. - Lehet, nem használom ellened a *Kunan no Tochi - t egyből, hanem elszórakozok veled még egy kicsit előtte. - méregette az alatta lévő lányt. Pontosan Akio felett csüngött, egyik kezével egy faágat markolászva és azon gondolkozott, hogy miként foglya rajta végrehajtani szadista és perverz vágyait. Nyála hosszú, ragados csíkban lecsöppent és végigfojt Akio ruháján. Miután ez tudatosult az ismeretlen torzszülöttben, az elengedte magát és egyenesen Akio irányába kezdett el zuhanni, kezeit a lány felé nyújtva, hogy a kellő pillanatban megragadhassa őt és levihesse a földre. - Most elkaplak madárkám! - üvöltötte őrült hangon és tébolyultan vigyorogva a lányra, miközben egyenesen felé tartott a magasból.
*/igen, én találtam ki a tag-nak. Ez a genjutsujának a neve. Annyit jelent, hogy: Gyötrelmek földje. Neki ez a vérvonal képessége. Akit megmar a nyakán, az idekerül, ebbe a világba.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 19:22:56 GMT 1
*Az undormány lényecske megszökik, persze búcsú ajándékként hagy egy hangzatos üvöltést. A felette lévõ fán csüng most, jó hosszadalmasan nyáladzva, ami végül a ruhájá köt ki. A lány próbálja az undorító érzést elhessegetni, és feszülten figyeli ellenfelét, nem lankadhat, különben Hayiko sorsára jut. -Nem tetszik, ahogy rám nézel...nem olyan lány vagyok ugye tudod? Nem adom könnyen be a derekam! ~Még van valamennyi chakrám, hátha ez beválik! Kawarimi! *Ahogy a szörnyeteg hozzáér, egy farönk jelenik meg a helyén. Igen, ezt megint eljátszotta! Persze nem ment túl messzire, egy robbanócetlivel megtoldott kunait dob a rönkre, amit valószínûleg éppen szorongat. De ezúttal nem habozik, azonnal fel is robbantja.* -Kassei! *Ahogy az felrobbant, nem áll meg, jön a következõ technika!* -Bunshin no Jutsu! *Készít négy klónt, õ meg azonnal beveti magát egy bokor alá, remélhetõleg nem vette észre. A klónok pedig futásnak erednek annyi irányba, ahányan vannak.*
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 28, 2012 20:00:33 GMT 1
Akionak nem tetszik látszólag, hogy a rémes külsejű alaknak felkeltette az érdeklődését. Amint az alak ráveti magát, a lány gyorsan végrehajt egy testhelyettesítő jutsut, majd miután azt ragadta meg a rém és nem őt, egy robbanó cetlivel ellátott kunait vág a farönkbe, amit rögtön fel is robbant. A torzszülöttnek lábak nélkül nehezére esik elhárítani ezt a csapdát, így a rönkkel együtt robban fel, majd pár méterre odébb repül a robbanás helyszínétől. Nehézkesen tápászkodik fel, majd hirtelen megrökönyödve tapasztalja, hogy a bal karja hiányzik. Ijedten tapogatja a csonkot és keresi a hiányzó darabját. - Ezért megöllek te nyomorult kis senkiházi, érted?! Meg fogsz halni! De előtte még szenvedni fogsz! Megváltás lesz számodra a halál, te taknyos kis Avarrejteki! - üvölti őrült módon, teljesen magán kívül a négy Akio klón felé. Tébolyultan vizslatja őket a szemeivel, hogy melyikükkel kezdje. Nem tudja még, hogy a valódi egy bokor rejtekében van, biztonságban tőle. Egyenlőre még legalábbis biztonságban. - A kezem, a kezem! NINCS MEG A KEZEM! - üvölti teljesen megbolondulva. Nem törődve a fájdalommal, és azzal sem, hogy képtelen rá, lábra áll, majd rögtön el is esik. Ezt addig csinálja, míg az első klónig el nem ér, majd erős jobb karjával elkapja, magához rántja és belevájja hosszú fogait, amitől a klón azonnal köddé válik. - Franc, ez nem az igazi! - mérgelődik. Kergeti az összes klónt, majd miután végzett az összessel ismét elkezd tébolyultan ordibálni: - Hol vagy te kis pondró?! Hagy tépjem ki a beledet!!! Lerágom a karjaidat, majd a saját nyelvedre akasztalak föl!! Hirtelen kiszúrja az alélt testemet a földön és alávaló fény csillan a szemeiben. - Hát rendben… Ha nem jössz elő, akkor megeszem a barátodat… - nyalja végig a száját, majd szenvedve, egy kezével húzva magát, elkezd felém kúszni.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 20:34:02 GMT 1
*A lány szerencséjére a perverz torzszülött bedõlt a trükkjének, és még megszabadította egy kéztõl is...persze ettõl olyan haragra gyúlt, hogy megint elkezd egy kicsit félni. Amíg valahogy elintézi a klónjait, addig megpihen, összeszed valamennyi chakrát ahelyett, amit eddig elhasznált. Mire már az eredetit keresi, elég ereje összegyûlt ahhoz, hogy ismét szembeszálljon vele. De sietnie kell, mert Hayiko életére készül törni! ~Beteg, alávaló szörnyeteg...most megkapod a magadét, mégha ezaz utolsó, amit tenni fogok! Van még négy kunaim és négy cetlim. Pont elég egy utolsó rohamhoz. -Bunshin no Jutsu! *Készít még három klónt, és mindegyikük kezében egy-egy robbanócetlis kunaival kirohannak a bokorból, bemérik az ellenséget és feléje dobják a fegyvereket. Ahogy azok földet érnek mellette, egyszerre megformálják a jelet és elordítják:* -Kassei!
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 28, 2012 22:10:57 GMT 1
A torzszülött már majdnem elért engem, pár méter hiányzott már csak, mikor hirtelen Akio és három klónja kiugrott egy közeli bokor rejtekéből és mindannyian egy-egy robbanó cetlivel ellátott kunait vetettek a meglepett alak irányába, aki csak figyelte, hogy mi történik, de cselekedni már nem tudott. Hogy is tudott volna, ha szerencsétlennek se a két lába, sem az egyik keze nem működött úgy, ahogy kellet volna neki. Magatehetetlenül nézte, amint száll felé a négy kunai, robbanó cetlikkel ellátva. A fegyverek már majdnem célba értek, de ekkor egy fekete árny vetette magát a cetlik elé, felkapta a földön fekvő alakot és egy fa tetejére vitte, ahonnan mogorván nézett rám és Aiko-ra is. - De jó, hogy jöttél, testvérem! - kiált fel boldogan a torz alak az állítólagos testvére karjaiban, aki megvető pillantást mér rá. Ha valóban is a testvére volt, egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Míg a fehér pólyába bugyolált torzszülött ronda volt, addig a testvére fekete ruhában volt, és csinos, karakteres arccal és fizikummal is rendelkezett. Szemeiből az önbizalom áradt, de volt ott még valami más is… Valami, amit szavakkal nem lehet leírni, de ha mégis próbálkoznék, akkor azt mondanám, hogy az maga volt a gonoszság. / így nézett ki- Nem önszántamból jöttem, nehogy azt hidd. - válaszolja lenézően az újonnan érkezett ember. - Mégis mi volt a feladatod te ostoba? Nem az, hogy harcba szálj két fiatal senkivel, hanem, hogy behatolj a rejtett falujukba és információkat gyűjts. Ennyit sem lehet rád bízni? - bár nem ordított, de hallatszódott a hangján a szigor és a düh. - Csak azért nem hagylak itt, hogy ne szedhessenek ki belőled semmi infót, miután megöltek. - egy pillanatra elhallgatott. Csak a megvetést lehetett látni az arcán, amit érzett Akio, irántam és a testvére iránt. - Mennyire szánalmas is vagy, hogy ezek a gyenge kölykök el tudtak intézni téged… A megalázott torzszülött szóhoz sem tudott jutni, de látszott rajta, hogy bántják a szavak. - Csak enged meg, hogy megküzdhessek a lánnyal, ígérem megölöm! - ajánlotta fel mohón, vágyakozva és reménykedve, hogy ezzel talán elnyeri testvére bocsánatát. - Megölöd? - nézett hatalmas, gúnyos fintorral a nyomorékká tett testvérére a fekete ruhás férfi. - Nézz már magadra! Egy használhatatlan semmi lettél, még mozogni sem tudsz. - itt megállt egy kicsit, de rögtön folytatta is, teljesen más hangnemben. - Mellesleg maga a Mester fog megbüntetni téged, amiért ilyen szerencsétlen és semmirekellő vagy. - dobta át a hátán a testvérét, az egyetlen ép karjánál fogva, mintha csak egy homokzsák lett volna, amitől az hangos és torz visításba kezdett. Ezután felénk (jobban mondva csak Akio felé, mert ő volt magánál kettőnk közül) fordult: - Ti pedig… Szerencsésnek mondhatjátok most magatokat… Nem érek rá veletek foglalkozni, mert fontosabb dolgom is akad. De abban biztosak lehettek, hogy még találkozunk… - Azzal elszökkent a fák ágain és beleveszett az erdő sötétjébe, a hangosan visító testvérével.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on May 28, 2012 22:42:22 GMT 1
*Hát nem meglógott a kivégzõ támadás elõl a kis szemét? De sebaj, legalább életben vannak. Amíg az a kettõ szépen elcseveg a fa tetején, addig odamegy Hayikohoz és megnézi hogy van. Nem úgy tûnik, hogy egy darabig felkelne, így figyelmét visszairányítja a párosra.* ~Kémkedni jött? Hát elég bénán csinálta. Ez ettõl függetlenül aggasztó, nincs is rajtuk jelzés, biztos valami független szervezet tagjai. *Figyelmesen hallgatja végig a párbeszéd hátralévõ részét. Nem túl bizalomgerjesztõ, fõleg nem a fenyegetés, de legalább most életben maradtak. Ahogy elmentek leül Hayiko mellé, nagyon elfáradt és már nem tud tovább állni.* -Hát...ez kemény volt...mit fogok ezért kapni otthon...
|
|
|
Post by Gekko Hayate on May 30, 2012 15:03:02 GMT 1
* Hirtelen, mint villámcsapás, egy érett férfi kiáltása töri meg a megcsonkított alak visításának monoton hangját. Nem kell sok, a bozótból kivetődik egy fehér anbu öltözéket viselő személy, aki valamilyen furcsa, macskát formázó kerámiamaszkot visel. - AZ ISTENIT, megint elveszítettük... A hang túlzottan szétszórt, genjutsu lehet. Shinji, balról indulj el, míg Oni jobbról megy. * A maszk, tulajdonképpen mindent takar, csak a férfi fejének hátulja látható. Egyszerű, közepesen hosszan hagyott hajjal rendelkezik, igazán nem kirívó, olyasfajta amit az ember minden második-harmadik vele szembejövő alakon lát. ~ Hö? Kölykök? * Az érzelmet, és kifejezést nem sugalló arc Hayiko, és Akio irányába fordul. Pár pillanatig szüntelenül kémleli a két alakot, majd a fekvő Hayikora terelődik a figyelme. - Kölykök... Mi a büdös lósz@rt kerestek ti itt?!A belépés, tiltott. T-i-l-t-o-t-t! * Kémlelő tekintettel elindul Hayiko teste felé. - Ez kipurcant? * A pillanatokkal ezelőtt hullának hitt személy nyakát megérinti, végül megtudakolva, hogy mégis életben van. Ruhájának nyakát elkapja, majd felemeli, és iszonyatos erővel nekivágja a legközelebbi fa törzsének, ami elég inger ahhoz hogy kijózanítsa a fiút a genjutsu, vagy ájulás, vagy akármi hatása alól. - Jó Reggelt Piroska... Vagy Csipkerózsika, mit érdekel az engem. Vastagon beletenyereltetek a szarba. Ez itt egy S szintű küldetés lett volna, de itt nem látok csak S-z@rháziakat. A dulakodásból, arra tudok gondolni, hogy megtámadott titeket valaki. Abból pedig hogy éltek arra, hogy még sincs a tojás a hátsótokon. Ez mind szép, és jó, de akivel harcoltatok, valószínűleg a gyengébbik. Lehet, pont miattatok nem tudtuk elkapni az alakot. * Ökleit megropogtatja, majd egy közeli fába belevágja kezét, mély üreget hagyva maga után. - Megölhetnélek titeket, de jó ember vagyok. Olyan helyzetbe kerültetek, ahol barter üzletelnünk kell. Én kivitetlek titeket, és nem árullak be senkinek, ti pedig megígéritek, hogy nem beszéltek egy szót se erről. Egy szót se. Az Anbunak jogában áll meggyilkolni bárkit, aki a küldetés teljesítését akadályozza... Hé zöldfülű, vezesd ki őket! * Azzal, lezser lépésekkel a fehér ruhás katona felkapja Akiot, és Hayikot, egy-egy kézzel lök rajtuk egyet, az új fiú irányába, valószínűleg a két genin nagyot fog koppani a földön. - Fiúk, Oni és Shinji talán nyomon van. Osamu.. Akarom mondani új fiú! Ha végzel, gyere. * Osamu, egy langaléta alak, mégis inkább első ránézésre a szerencsétlenkedő hatását kelti, nem egy erős Ninjáét. Lilás-kék haja rendezetlen, úgy áll össze-vissza mint a szalmabála. Arcát egy kutya formájú porcelánmaszk fedi. Hangja közepesen mély, nem férfié, sokkalta inkább mintha egy férfi és fiú kor közötti személyhez illene. - Rendben. Gyertek srácok. * HA valamelyikük sántítana, vagy valamilyen fájdalmai lennének vállával megtámasztja, vagy akár hátra is veszi azt. Mikor már kissé eltávolodnak, a kellemtelen csöndet egy-két furcsa szóval próbálja megtörni. - Kérlek ne haragudjatok a főnökre... Nagyon dühös, hogy megint elvesztette a fonalat. Nem indokolt, ahogyan viselkedett, bár azért őt is megérthetitek. Nem lenne szabad ide csak úgy beszökni. Ez a terület nem biztonságos, pláne azóta nem hogy megjelent az a Szökött Nin... Felejtsétek el. Hogy hívnak titeket?
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Post by Genitada Hayiko on May 30, 2012 18:33:19 GMT 1
Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, hogy bekerültem ebbe a kínokkal teli világba, de már túl soknak éreztem az egészet. Kínjaim akkorára nőttek már, hogy ordítani nem tudtam a fájdalomtól. A nyálam csorgott végig mezítelen testemen és tűnt el a semmiben alattam. Vérem, az átlyukasztott testemből már nem folyt, mert a sebekben a vér megalvadt és a testem elkezdte gyógyítani magát, magyarul a láncok elkezdtek belegyógyulni a testembe. Nem tudtam magamról, azt sem tudtam, hogy hol vagyok, ki vagyok, csak egyetlen dologgal voltam tisztában: a fájdalommal. Ebben az átkozott világban a fájdalom körül forgott minden. Az egész sötétség tömény fájdalmat bocsájtott ki magából egyenesen az én, kifeszített és félholt testembe. Nem tudom mennyi idő telt el kifeszítésem napja óta. Éveknek éreztem, de lehetnek évtizedek is. De aztán történt a csoda: Hírtelen eltűnt minden, ami körülvett. Mintha ott sem lettek volna soha, és én csillagokat látva nyitottam ki a szemem, bár elég kómás voltam. Nem tudtam hol vagyok, mégis ismerős volt a hely. Sürgölődő és utasítgató hangokat hallottam magam körül. Kicsit oldalra néztem és észrevettem egy lányt. Akio - jelent mega lány neve az elmémben. És ezzel együtt minden más is: A harc egy torzszülöttel, majd egy harapás és végül a genjutsu, mi foglyul ejtett engem. Nem volt erőm ahhoz, hogy megszólaljak, vagy felálljak. Egy fehér maszkot viselő ninja hajolt felém és sértegetett engem és Akiot. Már hallottam ezekről az emberekről. Ők az ANBU, Konoha elit ninjái, akik a Hokage titkos küldetéseit teljesítik. Csak nem ők is azt a ninját keresték, akivel mi harcoltunk? És egyáltalán mi történt? Egyszer csak egy langaléta ninja lépett oda hozzám. Ő is azt a maszkot viselte, mint az ANBU többi tagja. Felvett a hátára és számomra ott képszakadás, minden elsötétült. Egy kórházban tértem magamhoz. Nehezen emeltem fel a fejem, mert még mindig gyenge voltam az eset miatt. Szétnéztem és megbizonyosodtam róla, hogy már nincs itt az ANBU, aki valószínűleg idehozott. Pedig meggyőződésem volt, hogy kérdésekkel esik majd nekem, amint felkelek. De szerencsére nem így volt. Alig bírtam felülni, sőt, ahogy megpróbáltam, már rogytam is vissza a párnáim közé és merültem mély álomba...
|
|