|
Post by Gekko Hayate on Feb 7, 2012 14:16:39 GMT 1
A hegy, melyen a Hokagék fejének büszke kővésete pihen az örökkévalóságig ( vagy amíg le nem rombolják... )
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 24, 2012 17:45:03 GMT 1
/Még Ichirakunál/
-Hát, meg tudom érteni, nem kevés lépcsõ vezet fel oda, de egye fene, ez is edzés. Meg a kilátásért is megéri, belátni onnan az egész falut! Igazán szép. *Az, hogy Yasu ismét vigye, most nem igazán hangzik jól a számára. Fõleg mert most evett õ is, és az a hordozási mód kb mindent kirázott volna belõle.* -Nem is bánom, jobb is... ~De még mennyire... *Megy Yasu után, és (remélhetõleg) egy kellemes tempóban baktatnak át a falun, egészen a Hokage Hegyig.*
/Hokage Hegy/
*Elérkeztek a Hokage Hegy lépcsõjéhez, na ez vajon mennyi ideig fog tartani? Még mindig el tud ámulni, hogy mennyi lépcsõ van itt.* -Ez hosszú lesz. Meg fárasztó. Neki ugorjunk? *Ha a válasz igen, akkor máris megteszi az elsõ lépéseket a "fejtetõk" felé.*
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 27, 2012 21:57:49 GMT 1
// Figyelmeztetés: Az elkövetkező rész, erősen Cliché lesz, de azért jó szórakozást kívánunk kedves olvasóinknak! //
- Nos... Azért vagyunk itt, nemde? Persze, ha szemetek lennénk akkor használhatnánk a gyorsabb test jutsut is, hiszen volt egy kis időnk összeszedni egy kis chakrát, de az gonoszság lenne. Aljas, gonosz lépés. * Megformázza a kézjelet * Aljas, gonosz húzás, a fene is! Ki tenne ilyet... ... ... Találkozunk fent! * Azzal pedig elteszi a kezét, és futásnak ered a lépcsőn. Nem túl okos lépés, de remélhetőleg nem fog a föld csúszós lenni belsőségeinek tartalmától, hehe. Mindenesetre egy rövid idő alatt végül felér, hogy Chibivel a sarkában, vagy sem az már nem az én dolgom. - Szép az ég, nemde? Ilyenkor, kedvem van csak úgy... * Paff, elveti magát mint egy kutya, és akkora dobban háttal lefele a földön, mint az Alföld. * leheveredni, és nézni az eget. Anyám sokat mesélt a csillagokról. Volt hogy kiülünk a tetőre, ő egy üveg szakével, én meg semmivel, és bámultunk fel. Mindig azt mondta, hogy az ég az egyetlen cseresznyefa, ami mindig virágzik, és ha nagyon erősen összpontosítok, néha egy-egy szirom le is esik. Gyermekies butaság volt, de nehéz feledni az ilyet.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 27, 2012 22:14:18 GMT 1
*Yasuban egy pillanatra felmerül az ötlet, hogy esetleg csaljon, de mégis meggondolja magát, szerencséjére.* -Igen, az nagy gonoszság lett volna, de nem csak te ismered a gyorsabb test jutsut. *Azon nyomban elkezd rohanni felfelé, hát a nekiugrani kifejezést elég komolyan vette. Akio nem is rest, elkezd futni utánna, bár éppenhogy csak lépést tud tartani vele. Ahogy felért, Yasu el is veti magát a földön. Pár pillanattal érkezik csak utánna.* -Gyors vagy. *Mondja lihegve.* Az ég? *Felnéz* Na igen, valóban szép és tiszta. Én apámmal ültem ki néha az udvarra, Õ azt mesélte, hogy minden csillag valakinek a kívánsága, amikor legelõször mesélte, kívántatott velem valamit. Még ennél is kisebb voltam. *Végül leül Yasu mellé és hátra dõlve megtámaszkodik a kezein.* -Persze az is szép, amit anyukád mesélt. Milyen anyukád? Kedves?
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 28, 2012 20:51:26 GMT 1
- Alapképesség. Mondtam én, hogy nem ismerheted? * Majd értelmetlen, és gyomorforgató loholás következik... - Te is gyors vagy. Bár, gondolom sokkal jobban ment volna, ha nincs tele a hasunk, huh? * A lány kis történetére elmosolyodik. Ki tudja, oly sok az ismeretlen. Talán a csillagok tényleg kívánságok, csak aztán, nehogy túl sokat kívánjon valaki, és megteljen a hely, mint egy pattogatott kukoricával töltött zacskó. - Anyukám? Nos... Legrövidebben jellemezve halott, de gondolom nem ezt akarod hallani. Amikor élt, egy nagyon kedves asszony volt, mégis időnként bohókás mint egy bohóc, és mindig azt mondta, hogy kövessem azt, amit az érzéseim diktálnak. Egy igazi angyal volt. Saját életét tette kockára értem amikor megtaláltak egy fa tövében. A Falu többi lakója úgy döntött, nem kell még egy éhes száj, és jobb lesz pusztán csak megölni, de anya nem hagyta, és végül ő nevelt abból a kevéskéjét is megosztva, ami volt. Valamilyen oknál fogva, nem lehetett gyereke, így olyan voltam neki, mint a sajátját, mégsem titkolta el előlem, sose hogy valahol az igazi szüleim is élnek... Hogy őszinte legyek, a lehető legkevésbé sem táplálok érdeklődést irántuk. A nevelőanyám az igazi anyám, nem kell nekem olyan ember, aki ott hagyott egy fa tövében. Nos, meséltem én. Mesélj te is valamit! * Azzal egy fűszálat kitép maga mellől, és szájába veszi, kezeit pedig tarkójára illeszti.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 28, 2012 21:37:48 GMT 1
-Köszi a dícséretet. *Vigyorog egy kört, de a halál említésére már elkorodik arca.* Oh...sajnálom, nem tudtam. *Amíg Yasu mesél, térdeit átkarolva kicsit felé fordul, ls figyelmesen hallgatja, mint egy pici gyermek az esti mesét. Eléggé el is kerekedik a szeme, amikor azt mondta, hogy a falusiak megölték volna kisbaba korában, de nem szól semmit egyenlõre.* ~Ez szörnyû, ilye emberek is vannak? Szerencséje volt, hogy ilyen anyukára talált. -Biztosan jó ember volt anyukád, ha ennyit megtett érted. Én csak hallomásból ismerem a nélkülözést. Sohasem volt gondom semmire. A családom is átlagosnak mondható, annak ellenére, hogy a Harmadik rokonai vagyunk. Persze kivéve akkor, amikor az idegeimre mennek. *Morog erre egyet.* -Meséljek valamit? Oh...had gondolkozzam. Anyukám nagyon kedves, jószívû, mindig gondoskodik rólam, amit általában túlzásba is visz. *Utal a kabátra.* De azért nagyon szeretem, ha arról lenne szó, az életem árán is megvédeném, hiszen nem ninja, hogy megvédje magát. Édesapám a Hokage fia, Õ viszont ninja, Jounin. Jellemében a nagypapához tudnám hasonlítani. Õ is mindig kedves, de jól hátsón tud billenteni, ha rosszat csinálok. *Szenvedõ arcot vág.* -Apu nem mindig van otthon, még aktív állományban van. Mindennel együtt mondhatni jó dolgom volt ideáig. *Aztán eszébe jut valami.* -Akarod, hogy elmeséljem milyen voltam az Akadémián? Hidd el, emlékezetes történet.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 29, 2012 17:09:22 GMT 1
- Semmi baj, úgy sem zavar a dolog igazán. * Kissé hideg kijelentés, de mindennek megvan az oka, és egy jó lövész sem lő el minden lehetséges lövedéket, így én sem vezetek bele mindenkit azonnal a karakter legféltettebb titkaiba, vagy lelkének mélyébe. - Nos, hehe, azt szokták mondani, hogy nagyobb család több szeretet. Ezek szerint, ez sem teljesen igaz... Vagy csak egy bizonyos fokon. * Közben a kitépett fűszálat rágcsálja. Nem mintha lenne bármilyen kellemes íze, fanyarsága viszont valahogy jól esik tele gyomrának. - Óh, értem. Mindenkinek megvannak a furcsa szokásai, de mint családtag, kötelesek vagyunk szemet hunyni a dolog felett * Miközben beszél, arca oldalát megvakarja... Azért, mert valamiért itt megfagyott az ihletem . Fekszik, kérődzik, stb. - Nos, ha szívesen elmeséled, több mint örömmel fogadnám a dolgot! * Vigyorodik el, majd kiköpi a füvet, nem tehén! Könyökével feltámaszkodik félig, és csillogó tekintettel figyel. Story telling time! _
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 29, 2012 19:35:01 GMT 1
-Hát még milyen furcsák idõnként... *Úgy tûnik Yasu érdeklõdik az eset iránt, erre egy jó száles vigyort ejt meg, és máris belekezd.* -Nos, amikor az Akadémiára kerültem, mondhatni addigra eléggé elkényeztetett lettem. Nagyon sokat hallottam azt, hogy én vagyok a Hokage unokája, és legtöbbször emiatt ki is tudtad bújni bizonyos dolgok alól. *Most megköszörüli a torkát.* -"Én vagyok a Hokage unokája!" *Mondja jó kis színjátszó stílusban.* Imádtam ezt mondogatni. A tanáraim és a társaim már nem annyira. Mondhatjuk, hogy elég beképzelt voltam. *Zavartan megvakarja a tarkóját.* -Aztán egyszer az osztálytársaim elhívtak, hogy menjek velük egy bátorság próbára az erdõbe, a Hokage unokájának ez meg sem kottyanhat. Persze a májam dagadt a dologtól és belesétáltam egy kellemetlen csapdába. *Aztán kicsit ijesztõbb arcra vált és közelebb hajol Yasuhoz.* -Hallottad már, a Konohai Szellem Ninják történetét?
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 29, 2012 20:38:02 GMT 1
- Elkényeztetett, mint Saki... Brrrrrr, a hideg is kirázott. Ki tudja, lehet hogy pont egy bokorból figyel most engem. Olyan mint a legyek a hulla körül. Mindig felbukkan ahol én vagyok. Talán egy démon... Oh, bocsánat. Folytasd csak. * Szól, miközben gyanús, ferde szemekkel körbetekint, hogy az említett hölgy valóban nincs-e a közelében. Kirázza a hideg tőle... De végül is, ő is legalább annyira piszkálja a hölgyet, mint a hölgy magát. - Nos... Más tollával ékeskedni nem szép dolog. Bár, úgy vélem hogy ezt mostanra megtanultad. Másképpen, azt mondtad volna, hogy " Nem mesélem el, mivel én vagyok a Hokage unokája" * Most ő az aki színészkedik, de sajnos teljes erejével sem képes olyan jól csinálni, mint a Akio. - Éjjel az erdőben? Ajjaj, már alig várom hogy kiderüljön miről is van szó. * Szólal meg, de minimális cinizmus, és szarkazmus nélkül, mert talán egyébként úgy hangozna. Inkább csak rájátszik egy kicsit az érdeklődésére . - Nos... Olyan Ninják, akik... Szellemek?
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 29, 2012 21:57:14 GMT 1
*Sejtelmesen kuncog.* -De nem akármilyenek ám. Olyan ninják, akik egy rejtélyes genjutsu rabjaivá váltak, és napokig járták a Konoha körüli erdõt, észre sem vették, hogy csak körbe-körbe járnak. A végére annyira legyengült a testük, hogy az nem bírta tovább, de a szellemük továbbra is a genjutsu rabja maradt, és kísértetként részévé váltak az illúziónak. Senki sem tudja, honnan ered ez a rejtélyes technika, vagy hogy ki áll mögötte. *Ezek után egy gonoszabb kifejezés ül ki arcára, ha most lenne lámpája, megvilágítaná alulról.* -De a pletykák úgy tartják, hogy maga az erdõ az, ami ezt a jutsut fenn tartja, és idõközönként áldozatokat ejt magának. A ninják lelkét pedig örök fogságban tartja, hogy azok segítsenek neki újabb áldozatokat ejteni. *Visszaáll normál üzemmódba.* -Vagy legalábbis ezt mesélték nekem. Este összegyûltünk az erdõ szélén, én mentem be elsõnek. Eléggé be voltam rezelve, ami azt illeti. Elkezdtem hangokat hallani, meg fura alakok jelentek meg a fák között. Nem is kell mondanom, hogy sikítva szaladtam, mert féltem, hogy elkapnak. Nem tudtam merre van a kifelé, így feloldással próbálkoztam, de semmi hatása nem volt. A szellemek ugyanúgy követtek, aztán amikor már sírtam félelmemben, a srácok leleplezték magukat. *Ekkor sóhajt egy nagyot.* -Elmondták, hogy az egészet csak kitalálták, mert már unták, hogy mennyire beképzelt vagyok, így meg akartak leckéztetni. Azt az esetet azóta is A Nagy Leckének hívjuk. Akkor tanultam meg, hogy nem járok jól, ha a nevemmel dicsekszem. *Zavartan vakargatja a tarkóját, elég kellemetlen élmény volt ez neki kiskorában, de egyben emlékezetes is, amit megér elmesélni másoknak is.*
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 29, 2012 22:16:21 GMT 1
* A történetet, kíváncsi, érdeklődéstől csillogó szemekkel hallgatja végig, néha-néha bólogatva egy keveset hogy jelezze Akionak hogy figyel, és nem máshol jár az esze. ~ Érdekes rémtörténet. Egészen hihető is. * Jó hallgatóság okán, amikor a nő arckifejezése vált, ő közelebb dől, és ijedten mered rá. Persze, hogy igazán fél, vagy csak színjáték, azt nem tudni. - És, és, és? * Játszik megint egy kicsit rá a dologra, mintha egy kíváncsi gyerek lenne. Végül, feladja és csöndben végighallgatja a történetet. - Ez... Érdekes... És tanulságos is egy kicsit. Gonosz volt, amit veled tettek, de indokolt is. Gondolom, megtanultad a leckét, és végül is, egyébként is ez a lényeg. * Lassan felül, és arcán fondorlatos kígyóvigyor ül ki. - Nos, ez egy nagyszerű rém történet volt... Szereted őket? Én is ismerek egyet, mi több... Egy történetnek, részese is voltam. Szeretnéd hallani?
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 30, 2012 1:53:01 GMT 1
*Ezt a kis színjátékot most nagyon élvezte, fõleg, hogy Yasu is belejátszott, bár kérdéses, hogy valóban játék volt e.* -Persze, hogy tanultam belõle. Ezért vagyok jellemben ott, ahol vagyok. Elég meggyõzõ volt az érvelésük...Ami meg a rémtörténetet illeti, a társaim érdeme, õk találták ki. *Most ezúttal Yasu ajánlja fel, hogy mesél egy történetet. Hát ezt nem lehet kihagyni! Behelyezkedik kényelmes pozícióba, és feszült arccal várja a történetet.* -Halljuk!
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 30, 2012 19:59:13 GMT 1
- Rendben. De, nem vállalok felelősséget ha egy életre megkarcolom a lelkedet, vagy akár... VAGY AKÁR * Őrült tekintettel a hajába túr, miközben egy pár pillanatra a semmibe mered, valahova el távolra. Tébolyultan vesz három nagy levegőt * RAJTAD FOG MÚLNI. * Kezét iszonyatosan belevágja a földbe, ami csak tetézi az őrültség hangulatát. Nem olyan rossz színész ez a Yasu, ha hülyeségről van szó! - Fiatalabb lehettem... Talán 10 éves. A faluban volt egy nagyon jó barátom, vagyis barátném hiszen női nemű... Egyik éjszaka, úgy döntöttünk hogy frászt hozunk a szüleire, és elmegyünk az erdőbe játszani egész éjjel. Így is tettünk. Egyre beljebb, és beljebb mentünk az erdőbe... Az addig hófehér hold, kezdett elvörösödni az őszülő fák tarkabarka lepedőjén át, és oly megvetéssel... Oly MOCSKOS ÖNELÉGÜLTSÉGGEL BÁMULT RÁNK * Szinte köpi a szavakat * Tudta, hogy ez nem annyi lesz, mint azt egyébként vártunk volna. Hirtelen * Gyorsít fel mondandója, és ismét homloka felett fogja meg haját. * Farkasvonyítást halottunk. Nem olyat, mint ami megszokott, mély, öblös hangú volt... Futásnak eredtünk. Se fegyverünk nem volt, se semmink. Egyre mélyebbre, és mélyebbre rohantunk az erdőbe. A fák lombja, egyre sötétebb, egyre vörösebb lett, és amikor rápillantottunk az oly önelégült Hold képére, színe olyan piros volt, mint a VÉR. * Ekkor nagy levegőt vesz, kilihegi magát, mintha valóban ott lenne a helyszínen. - FUTOTTUNK. FUTOTTUNK AHOGY A LÁBUNK BÍRTA... Mikor már éreztem a vér ízét számban, a hosszú fárasztó loholás után, a vér ízét, amit a tüdőm hagyott el végső kétségesésében, megpillantottunk egy rozoga kis vályog épületet. Ennél minden jobb... BÁRMIT, csak ezt ne. Félve, beléptünk a helységbe. Üres volt, mint az erdő. Se itt, se ott egy árva lélek, patkány, madár... Csönd, csak csepegés... Csepp, csepp, csepp... A furcsa hang a pincéből érkezett. Talán víz, vetettem fel. Társam egyetértett velem, és úgy döntött, hogy ő ott marad a bejáratnál, amíg én megkeresem hogy mi történt. Nem tellett sokba, míg észrevettem, hogy az épület egyik sarkában egy keskeny kis lépcsősor vezetett le. A hang onnan érkezett, így lemásztam rajta. Pár lépést tettem a félhomályba, míg megláttam egy ajtót, aminek az aljából fény szűrődött át. Kitárta- a reteszt, és elhánytam magam... * Egy pillanatra, maga elé tekint. Vár, meg sem szólal, olyan fehér mint a fal. - A szoba tele volt hullával. Kezek, testek, ruhák egy halomba vetve... Egy sütő... A szag, a szag ami terjengett bent... Égett hús... Sült, emberi hús. A legijesztőbb az volt, hogy aki ezt készítette ízletesen fűszerezte az étkét... Ismét elhánytam magamat, de akkor azért, mert megkívántam a húst... ÉS akkor megpillantottam egy hófehér kádat, felette henteskampóval egy hasánál átdöfött ember lógott, szemeiben nem volt már értelem... Nyaka el volt metszve, onnan folyatták a vért a kádba bele. Közelebb léptem. Az említett tárgy, háromnegyedjéig töltve volt vérrel, és a jóember nyakából még mindig csepegett a nedű... Hány ember testnedve lehetett ez... Miért... HIRTELEN SIKÍTÁST Hallottam. Az ijedségtől... Egyszerűen elájultam. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, lehettek pillanatok, akár órák is. A fejem lüktetett, lábra ugrottam, és felrohantam. ÉS akkor... A barátom hullája ott hevert a falnak támasztva, nyakára vésett hatalmas mosollyal. Vére beterítette a szoba egy részét, és a falra egy rövidke üzenet volt felvésve, kísértetiesen szép, cikkormányos betűkkel... " Vajon kint vagyok, vagy bent" A félelem elkapott, és összehugyoztam magamat. Bent maradjak, vagy kimenjek. Mit tegyek. Úgy döntöttem, hogy el kell mennem innen... Bármi csak ez nem, nem bírtam viselni a látványt, ha meghalok sem. Lábaim fájdalomtól lüktettek de futottam, futottam végig a halott, és csöndes erdőn. Egy pillanatra oldalra tekintetem, amikor is Áhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh * Kiált rá a lányra miközben a történet tetőpontján tart. Remélhetőleg a hatás garantált, és ha a nő megijed, Yasu iszonyatos röhögve dől el jobbjára.
|
|
Sarutobi Akio
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (13 Pont)
Posts: 626
|
Post by Sarutobi Akio on Apr 30, 2012 20:43:29 GMT 1
*Akio feszengve várja a történetet, Yasu színjátéka viszont picit kezdi aggasztani. Amikor a földbe csap, a lány egy hangyányit meghátrál és nyel egy nagyot. Majd kezdõdik a történet, ekkor kicsit megnyugszik és figyelmesen hallgatja, itt-ott bólogat is. A farkas vinyításától kezdve a szeme kicsit tágabbra nyílik, nem a félelemtõl, pusztán az izgalomtól, vajon mi fog történni. Amikor eljut az ajtóig, és Yasu megáll, a lány feszültebb lesz, egyre merevebben bámul Yasura, bár nem mondta, de a kísértet történetek nagyon meg szokták viselni. Abban a pillanatban, hogy befejezte a mondatot, a pupillái is összeszûkülnek. Látszik íriszeiben a kezdõdõ félelem, szíve is a torkában dobog, és nagyokat nyel. Mivel meglehetõsen jó a képzelõ ereje, szinte látja maga elõtt, a hullákkal teli szobát, és a vérrel teli kádat, felette a friss nyaka metszett hullával. Gondolatai egyre jobban az örület irányába terelõdnek, ahogy Yasu folytatja a történetet.* ~Kinnt...vagy bennt? *Mostmár a merev tekintet hevesen ugráló pillantásokba váltott, hol egyik, hol másik irányba. Túlságosan is jól mesél. Õ is elkezdte érezni a fájdalmat halványan a lábaiban, elképzelte, ahogy a kis Yasu fut, majd ahogy oldalra néz...* -KJÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁH *Sikítja el magát Yasuval együtt, az adrenalin hatására reflexbõl a könnyebb test jutsu jeleit kezdi el formázni, ráadásul a szokásosnál gyorsabban, majd pillanatok alatt eltûnik egy közeli szikla mögött. Térdét átkarolva bújtatja el arcát, és próbálja könnyeit elrejteni...Jah, túl jóra sikerült az ijesztés.* ~Baka-Yasu...
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Post by Kurorai Yasuhiko on Apr 30, 2012 21:37:00 GMT 1
* Hatalmas örömére, egy igazi sikoltást kap válaszul. Nevetve dől el, de sajnos úgy tűnik, hogy a vicc egy kicsit... nagyon túl ment a határon. Tulajdonképpen arra számított hogy fejbe kólintja a lány, de inkább Akio menekülésre fogja. ~ Hajh, kellett neked megint hülyeségeket csinálnod. Micsoda sz@r helyzet. * A kellemetlen helyzethez párosuló arcát felveszi, és egy gyorsabb test jutsu segítségével ott terem a szikla tetején, az eget vizslatva. - Tudod, anya mindig azt mondta, hogy félni jó dolog. Emlékeztet rá hogy élek, és amíg a félelem jelen van, erőt meríthetsz belőle, ha már más dologból nem tudsz, vagy pusztán csak elfogyott minden remény. Könnyű azt mondani, hogy a félelem mélyebbre mar mint a penge / Trónok Harca v. Tűz és jég dala utalás, ha nem is 100%-osan is/, de sajnos bármennyire bátor is az ember, nincs aki nem fél. Lehet belőle erőt meríteni, de el is veheti azt. Sokáig azt hittem gyerekkoromban, hogy nem félek semmitől. Ez egy történet volt, száz ilyet tudok. Remmel, az egyik barátommal versenyt űztünk hogy ki bírja jobban ráhozni a frászt a másikra. Mégis, amikor azon a végzetes estén, anyám tőlem centikre nyugvó torkát néhány Homoki Ninja vágta el, minden bátorság elszaladt a testemből. Ordítottam volna ahogy láttam hogy a penge közelít testéhez, de nyögni sem tudtam. Az alakok végeztek, én pedig magzatpózban vártam meg a reggelt, saját pisámban hűlve, görcsös tekintettel figyelve, hogy mikor nyílnak már ki a szemei. Persze, nem volt rossz vég ez, én is szívesen halnék meg álmomban majd valamikor... Mint kiderült, az én drága anyám egy Szökött Ninja volt Homokrejtekből. Egy áldott teremtés, de valamit biztosan tett hogy így végezte... Talán pont valami olyat, ami magának igaz volt, és ezért nem haragudhatok rá. * Egy pillanatra a könnyes szemű nőre tekint, majd elmosolyodik, úgy téve mintha nem látná a nedves tekintetét. - Ez nem rémtörténet volt, mégis sokkal rémisztőbb, mert igaz. Igaz, mert nem tudni hogy mikor fog Pál fordulatot venni az ember élete. Persze, ez nem jelenti azt hogy veled is ez fog történni, pusztán csak arra mutat rá, hogy az élet egy b@..... rossz humorú viccek tömkelege. Ha van egy felső akarat, szívesen szórakozik velem, mert még azt is elveszi amim van. De nem baj, inkább vigyorgok, és mosolygok, hogy hergeljem tovább! * Szólal meg keserű beletörődöm hangsúllyal, miközben ezzel ellentétesen vigyorog.
|
|