Inamoto bírtok

[mizoka]

Maga a birtok egy jó nagy domb tetõn van, rajta egy nagy két szintes lakással ami áll: 1 nappali, 1 elõszoba, 1 konyha, 2 fürdõ szoba, 2 hálószoba, 2 vendég szoba, 1 pince és 1 raktárt ahol a kajától kezdve a fegyverekig minden van.
Inamoto Kanoto él itt és a szülei. Boldogak, nem hiányzik semmilyük. A kertben még egy kiképzõ terep is van, hogy legyen hol edzeni.

[mizoka]

Amikor Kanoto hazaért, már késõ este volt így szülei már aludtak, jobb is volt így, legalább nem kérdezõsködtek, meg nem oktattak ki hogy mit hogyan kellett volna csinálnom.-gondolta
Még gyorsan lefürdött, fogat mosott, majd le feküdt.
Reggel mint ahpgy arra számítani lehetett, megtörtént az amitõl Kanoto az éllyel félt. A szülei kérdezõsködtek utána ki oktatták. Mondta ma lessz az elsõ küldetés, úgyhogy lement a raktárba és vitt annyit cuccot hogy lett nála 5 kunai, 5 shuriken és 10 robbanó cetli. Utána kiment a megbeszélt helyre, hogy találkozzon az újdonsûlt barátaival és végre kezdetét vegye az elsõ küldetés.

[mizoka]

Korom sötét éjszaka volt, mikor Kanoto hazaért. Kintrõl még látszott ,hogy bent pislákol a fény az elõszobában.
-Na biztos anyám az!-gondolta- Õ szokott ilyen sokáig fent maradni.
Kinyitotta az elõszoba ajtaját, és ott ült anyja az egyik szövött széken, kezében a kedvenc könyvével, ami nem más mint az Icha Icha Paradise egyik kötete. Kanoto köszönt elõbb, anyja már kicsit fél álomba volt, de meg akarta várni, hogy fia haza érjen az elsõ küldetésbõl. Azt mondván, hogy nagyon aggódott, hogy mindjárt egy C szintû küldetést kaptunk. Utána megkért ,hogy meséljem el, mi történt. Kanoto gondolkodott, mit is mondjon, anyja infarktust kap ha meghalja ,hogy egy óriás homokdémon ellen küzdöttek ami majdnem megölte õket. De hát nincs mit tenni, Kanoto anyja szeme elõl nehéz elrejteni valamit így Kanoto inkább nem is próbálkozott.
-Hát jó elmesélem. De készülj fel, elég megrázkódtató élményben jutottak nekem részesül. De nyugalom anya, a lényeg, hogy még itt vagyok. Na tehát az úgy volt,hogy elindultunk reggel a faluból, és hogy közben ne unatkozzunk, a sensei adott valami fecnit amivel állítólag meg lehet határozni a chakrád típusát, sok órát próbálgatunk, de a végén sikerült, és ebben a nyaklánc is a segítségemre volt. Egyébként szél típusú a chakrám, elvileg. Eközben oda értünk a banditákhoz, fel kellet derítenünk, ami sajnos elbukott mert észre vettek bennünket. Tizenöt bandita és kettõ ninja volt a kis táborban. A sensei-ünk elintézte a kettõ ninját, nekünk hármunknak pedig jutott a tizenöt bandita, öt fejenként. Én személy szerint kettõt megöltem, hármat pedig ájultra vertem, majd megkötöztem õket és elvettem a fegyvereiket. Közben a sensei elfogta és ki hallgatta az egyik ninját. Azt mondta ,hogy egy démont akarnak megidézni a közelben, majd rámutatott az egyik hegyre. Ekkor gyorsan odamentünk, láttuk ,hogy öt jounin csinál valamit. Ekkor a sensei idézett egy sárkányt azzal megölte azokat a hülyéket lent. De az idézés sikeres volt és a sárkányt megölte a homok démon. Teljesen véletlenül pont az a démon volt amelyik az egyik csapat társamnak megölte a hozzá tartozóit. A sensei felvette a harcot vele, de nem volt a helyzet magaslatán így segítségképen a démonra robbantottuk a hegyet, ami természetesen az én ötletem volt. Azt gondoltam ,hogy ezzel majd a senseit helyzeti elõnyhöz juttatjuk, de õ nem ment arrébb így õt is betemették a kövek. Ezután a sensei kikecmerkedt valahogy, majd a maradék erejével elüldözte a démont. Utána össze esett, de pár perc múlva már talpon volt és idézett egy beszélõ sárkányt, te biztos hallottál már róluk anya! Na mindegy a sárkány haza hozott minket, a senseit korházba vitték, mi meg haza jöttünk, és aztán elkezdtem mesélni neked hogy mi történt!
*Kanoto anyja fal fehér-re sápadt a hallatán,hogy fia mindjárt az elsõ küldetésén egy démon-al küzdött meg.*
-Te jó ég! Kanoto, te akár meg is halhattál volna, ide hallgass, féltelek, de sajnos nem tudok mindig ott lenni ,hogy segítsek. Tehát magadat kell segítened. Holnap lemondom a programjaim, és egész nap gyakorolni fogunk. Késõbb elmondom mit, de most mars az ágyba. holnap korán kelünk.
-De anya! Nekem be kéne mennem a sensei-hez a korházba! Muszáj el....
*félbe harapta a mondatot, anyja olyan szemekkel nézett rá mint akit meg akar ölni. Kanoto anyjával nem jó vitatkozni, eddig sosem járt õ roszabbúl egy vitában.*
-Akarom mondani, persze! Majd holnap után beugrok hozzá. -mondta Kanoto azzal tûzött is fel a szobájába, azonnal. Gyorsan fogat mosott, lefürdött majd ment aludni az igazak álmát.

[mizoka]

Másnap reggel Kanoto korán kel, anyja kelti fel, hogy most már ideje edzeni. Kezében egy régi,poros doboz van. Oda adja Kanoto-nak és azt mondja hozza mert arra még szüksége lesz.
-Szóval ahoz,hogy jó erõs legyél, egy finom reggelivel kell kezdeni a napot. Azzal odadob elé egy poharat benne három tojással.
-Idd meg!-mondja Kanoto anyja, õ kicsit értetlenkedik egy ideig de csak rá veszi magát, és megitta. Ezután ki mennek az udvarba. Bemelegítésnek futnak 10 kört a ház körül. Majd ekkor anyja belenyúl a földön heverõ dobozba, és kihúz pár súlyt
-Ezek mire lesznek?-kérdi Kanoto, de anyja nem szól semmit csak ráfûzi a õket a két alkarjára, a két lábszárára és pedig a derekára. Hirtelen Kanoto úgy érzi meg sem tud moccanni.
-Tudsz mozogni?-kérdi anyja
-Nem, szinte egyáltalán nem.-mondja nyögdécselve Kanoto.
Kanoto anyja erre a válaszra számított. Majd gyorsan le vette a súlyokat. Vissza rakta a helyére õket, majd ki vett egy másik szettet. Azt is felfûzte majd ismét megkérdezte hogy jó-e.
-És ez jó?-kérdi
-Egy fokkal jobb, de még mindig nehezen tudok mozogni-mondja Kanoto
Erre Kanoto anyja nagyot sóhajt és megismétli az elõbbi folyamatot, majd ismét kérdez.
-Na ezek már csak jók!-mondja Kanoto anyja
Ekkor Kanoto kicsit megijedt és ,hogy ne dühítse fel anyját, azt válaszolja igen.
-Persze tökéletes!-mondja
-Rendben van, pont erre számítottam. Gondoltam hogy az elõzõ kettõt nehéznek találod. Ezek, mint gondolom rájöttél súlyok. Most a két lábszáradon kettõ darab három kg-os súly van, a derekadon öt kg és az alkarodon pedig 1 kiló. Megkérhetnélek, hogy próbálj meg mozogni benne egy picit, utána elmagyarázom,hogy miért van ezekre szükség.
*Kanoto megpróbált tenni egy pár kört sétálva, hogy szokja a súlyokat. Majd mikor már úgy érezte, megpróbált futni is több-kevesebb sikerrel. Ekkor anyja vissza hívta majd elmagyarázta mire is valók.*
-Tehát, ezek a súlyok most azért vannak rajta, hogy próbáld meg így megszokni a mozgást, az edzést, ha így megszokod a mozgást és úgy tudsz majd mozogni mint súlyok nélkül, akkor ha harcban úgy adódik és leveszed a súlyokat, plusz erõhöz jutva, képes lehetsz a te javadra fordítani a meccs állását. Csupán azzal, hogy leveszed a súlyokat.
-Szóval most próbál meg így edzeni én közben figyellek és közben adok pár tanácsot is. -mondta Kanoto anyja
-Rendben van, tegnap amikor jöttem haza pont valamiféle ilyen segítségre gondoltam.*mosolygott* Akkor kezdjük is az edzést, mivel kezdjem anya?
-Mondjuk fuss újabb tíz kört a ház körül, az elõbb mértem az idõnket, tehát majd össze lehet hasonlítani az idõket.
*Kanoto elkezdett futni, ilyen súlyokkal a lábán semmiféle gyors sebességet igénylõ jutsu-t nem tud alkalmazni jelenleg. Így tehát elkezdõdtek Kanoto szenvedései, amely egészen a nap végéig fognak tartani.*
*Elsõ kör még viszonylag hamar lement, de utána Kanoto fokozatosan elkezdett le lassulni. A tízedik kör után anyja lenyomta a stoppert. Leolvasta az idõt, gyorsan összevetette az elõzõ idõvel, majd közölte az eredményt.*
-Majd nem kétszer annyi idõ kellet fiam, kb ez az a szint amit egy genintõl el lehet várni. A nap hátra lévõ részében majd három óránként fogunk egy újabb ilyen "felmérést" csinálni. Megnézzük, hogy javul-e a teljesítményed. Ha javul akkor maradnak a súlyok, de viszont ha nem. Akkor levesszük õket, és pár hónap múlva ismét megpróbáljuk. A lényeg, pihenõt nem tarthatunk,csak szusszanásnyit. Kifulladásig kell edzened, csak akkor engedélyezek nagyobb pihenõt ha nyomós okod van rá. Addig is, NYOMÁS EDZENI!!!-kiabálta Kanoto anyja
-Pihenõ nélküli edzés? értetlenkedett Kanoto. Na mindeggy, anyám biztos tudja!-gondolta Kanoto
*Órákon keresztül csak edzett, pihenõ szinte alig vólt, de szerencsére az eredmények folyamatosan javultak. Legalábbis az elsõhöz képest az utána lévõ kettõ jobb volt. Az utolsó három órában anyja azt tanácsolta, próbálja megcsinálni a levél forgószelet. Elõször eggyáltalán nem megy neki, de a végére csak belejön Kanoto. Az utólsó idõ eredmény nagyon bíztató vólt, így úgy döntöttek a súlyok maradnak. Egyetlen nagy szünet volt, amit anyja nem mondott, mégpedig az ebéd. Ekkor Kanoto kicsit kipihente magát és utána újult erõvel tudott edzeni.*
Büszke vagyok rád Kanoto!- mondta anyja- de most nyomás lefeküdni, nagyon fáradt lehetsz!
-Nem kell kétszer mondani.- gondolta-, egy ilyen edzés után úgy érzem, hogy át aludnám a telet is!
*Jó alaposan le tusolt, fogat mosott, majd viszonylag korán bedõlt az ágyba.*

[mizoka]

Másnap reggel Kanoto korán kelt, úgyhogy volt idelye renbe szedni a szonáját. Fogatmosott, megfürdött,majd lement reggelizni. A reggeli olyasmi volt mint tegnap, anyja megint valamit kisérleti patkánynak használja a fiát,hogy ki kiísérletezzen új vitamon bonmákat.
Dél elött körül elindúlt a sensei-hez a kórházba meglátogatni, kiváncsi volt, hogy vajon mennyire épült már fel, a sebesüléseibõl.
//Folytatás a korházban...//

[Hiroshi Senshi]

*Megérkeznek Berasuval az ajtóhoz majd kopogtatnak és várják ,hogy valaki nyisson már ajtót.*
~Hát ez a hááz nemtudom túl giccses szerintem ronda. Na mindeggy jöhetne már nem akarok itt várni egész nap még sokat kell edzenem.~
*Fel alá sétál és közbe az orra alatt duzzog ,hogy miért nem tudnak végre ajtót nyitni.*

[kerijaberasu]

~Berasu megérkezett az Inamoto birtokra.
-Huh a fenébe jó messze laknak, na de mindeggy az a lényeg hogy ide értünk nagy nehezen nah remélem, hogy itthon van nincs már többett kedvem utána rohangálni jobb lesz, ha bemegyünk, na akkor indulás Senshi sok dolgunk van még.
~Berasuék még mindig csak várják hogy valaki nyisson ajtót a fenébe már nyisd már ki Kanoto remélem hogy itthon vagy gondolja magában Berasu.

[mizoka]

*Kanoto mit sem sejtve sétál haza felé, amikor befordul az eggyik sarkon és pár kutya majdnem letarolja. Alig tudott kiugrani elõllük, de a súlyok miatt elvesztette a maradék egyensúlyát és elesett.*
-Kóbor kutyák, mingyárt utánuk megyek, valakinek elkéne õket kapni!-*mérgelõdött magában Kanoto, majd felált leporolta magát és elindult ismét haza felé. Az úton azon gondolkodott, hogy valyon a sensei felépült-e már és mikor kapnak megint új küldetést. Befordulva az utólsó sarkon, látta hogy Senshi és Berasu ott állnak a kapu elött.*
Végre megkérdezhetem mit tanultak!-gondolta ,majd oda ment hozzályuk majd azt mondta.
-Hát ti meg milyáratban? Esetleg megkínálhatlak titeket valamivel?-kérdezi közben kinyitja a kaput és közben várja a választ.-

[kerijaberasu]

-Mi a azt hittük egész végig oda bennt voltál na de mindegy ez most nem fontos a Sensei új küldetést adott nekünk azt írta hogy már eleg lett a sok szekálásból és ezért adott egy új küldetést azt írta a levélben hogy tizennégy elszökött kutyát kell megtalálnunk ismertetõ jelük
~Bárhol lehetnek a városban. A nyakörvükrõl felismerhetitek õket, mivel aranyozott, és egy konoha szimbólum van rajta.
-Na gyere te is kelleni fogsz.
~Berasu el hagyta az Inamoto birtokot.

[Hiroshi Senshi]

~Ez a gyerek egyszer olyan szúrósan néz máskor meg megkínálna valamivel ? Hát jó lenne ha eldöntené ,hogy mégis milyen személyiségû lázadó magára számító vagy pedig kedves barátkozó.~
-Szia nem nincs idõnk itt iszogatni vagy eszegetni mennyünk és kapjuk el a kutyákat röktön. Amugy meg lenne jobb dolgom is mint kutyákat hajkurászni szóval siessünk.
*A mondata befejeztével elkezd a kapu fele sétálni.*

[kerijaberasu]

~Berasu oda ment Kanoto ajtaja elé és elkezdett dörömbölni rajta.
-Kanoto nyisd ki most hamár a küldetésünkön nem segítettél akkor legalább had agyjunk valamit a Sensei küldött nekünk Chuunin vizsgára jelentkezési vizsgára gyere már le!!!!
~Gyerünk már ne várattas meg minket ha nem jön le akkor én betörtöm az ajtót elegem van már hogy folyton megvárattat minket gondolja magában Berasu.

[Hiroshi Senshi]

*Senshi is megáll az ajtó elött és mérgesen elkezd ordibálni.*
-EGÉSZ NAP CSAK LAZSÁLSZ MOST LEGALÁBB TOLD LE A KÉPEDET.*Orditotta Senshi.*
~Ha nem jön le aszthiszem betöröm az ablakát egy kõvel és bemászok rajta. Azután meg kidobom az ágybol ezt a hétalvót.~
-Nyugi Berasu üljünk le aszthiszem ez elfog tartani egy idejig még. Nem nagyon akarja letolni a képét.

[Hiroshi Senshi]

*Senshi feláll már jo sok idej várnak még egy kicsit fel alá sétál.*
~Nem hiszem el hol lehet ez a gyerek egy kész csapás én nem maradok itt.~
*Elindult az ajtó felé fogott egy papircetlit majd ráírt egy pár sort. "Helo Kanoto itt vártunk rád sokáig az ajtó elõtt nem jöttél ,majd ha olvasod ezt a levelet már vagy edzem vagy már alszom. Keress meg majd minket mert fontos lenne. Szia" A levelet becsúsztatta az ajtó alatt.*
-Szia Berasu ha majd keresel akkor az edzõpályán vagyok vagy alszom.
*A mondat befejeztével elindult a kiképzõpálya fele.*

[mizoka]

Kanoto éppen indult volna barátai után, amikor hirtelen elkezdett körülötte sötétülni a világ, elvesztette az egyensúlyát majd a hátára esett, fájdalmat nem érzett, hiszen elájult, csak egy enyhe puffanást érzett. Anyja utána ért haza egy két percel majd azonnal bevitte õt a házba, a lábát fel lógatta, és félmeztelenre öltöztette, hogy letudja venni a súlyokat. Sokkal nehezebb volt úgy, hogy Kanoto meg sem moccant, de nagy nehezen még is sikerült. Tíz perc múlva Kanoto magához tért, anyjáról csöpögött az izzadtság, annyira aggódott fiáért. Majd akadozva megszólalt lágy hangján:
-Mi történt veled?-kérdezi
Kanoto meg sem tud szólalni, még nincs teljesen magánál, olyan érzése van mintha a szédülés és a hányinger keveredne benne. Gondolkodni sem tudott normálisan, így a küldetés is ki esett az emlékezetébõl. Anyja látta rajta, hogy még mindig nem érzi jól magát. El beszélgetett vele, amíg jobban lett. Kiderült az ájulás a reggeli hiányától és a kemény edzés eredménye lett. Miközben Kanoto kezdett magához térni, be kapcsolták a TV-t, így nem hallották, ahogy Kanoto barátai kiabálnak, a papírkát elfújta a szél így Kanoto azt sem látta. Egy óra múlva Kanoto már teljesen magához tért, de mivel már kezdett be sötétedni. Inkább otthon maradt, hogy jól kipihenje magát a holnapi napig. Érezte holnap sokat fogja gyakorolni az aznap tanult technikát, úgy határozott anyjának még nem mondja el mit tanult, majd csak akkor ha már tökéletesen megy. Minden esetre még bekell ugorjon a csapat társaihoz is, hátha van valami újdonság. Miután megvolt a fogmosással és a fürdéssel. Kanoto lefeküdt, majd arról álmodott ahogy erdõket hasít ketté az új technikájával.

[mizoka]

Kanoto aznap korán reggel kelt, fogat mosott, lefürdött, megreggelizett, majd azon gondolkodott, mivel kezdje a napot. Azon gonolkodott, hogy valyon a csapat társai befejezték tegnap a küldetést. Még az is eszébe jutott, hogy már egy másik küldetést is kaptak.
-Megkéne õket keresnem.-gondolta- kiváncsi vagyok vajon mit csinálnak, és egyébként is. Még mindíg nem tudom ,hogy õk mit tanultak. -tette hozzá
*Mivel amúgysem volt jobb dolga így elindult megkeresni csapat társait. Elõször a sense-hez nézett be, utána Senshi-hez majd utoljára Berasu-hoz. Egyikük sem volt otthon.
-Hol lehetnek vajon?-kérdezte magától, és mivel jobb ötlete nem volt, elment Konoha kapujához, hátha az õrök tudnak segíteni.
//ott folytatom...//