Amegakure főkapu

[ino994]

Itt közlekednek a ninják ki és be.

[Yagato Tendo]

//Shikamaru//

Unalmas napnak nézek elébe. Furiko, még mélyen alszik a lábamnál, de én valahogy képtelen vagyok már csukva tartani a szemeimet. Mivel nem szeretném felkelteni a társamat, ezért nem kelek ki az ágyamból, csak a fejemet fordítom az ablak felé, úgy nézem a esõ áztatta üveget. Már réges-régen hozzászoktam a csapadékhoz, és szeretek is az esõben sétálgatni. Nem kell sok embert kikerülni az utcán, zavartalanul el tudok jutni az egyik helyrõl a másikra.
A gondolataim mélyébõl, a gyomrom korgása, és Furiko mocorgása is kizökkentett, így óvatosan kimásztam az ágyamból, és elindultam lefelé. A konyhaasztalon, meglepõ módon egy üzenetet találtam. Kicsit még szoknom kell, hogy a Sensei idõ közönként felszívódik valami küldetés miatt, de ez ellen nem tudok mit tenni, hiszen képzett Shinobi, és ha szólítja a kötelesség, akkor mennie kell. Most is ez volt a levélben, hogy legkésõbb egy hét múlva érkezik haza, de hogy addig ne unatkozzak, szerzett nekem egy küldetést.
~Hmm… legalább nem kell elmennem felvenni. Már csak az a kérdés, hogy kivel kell mennem, és hogy hova.~
Gondolkodtam az széken ücsörögve, egy tányér rizsgombóc felett. Közben Furiko is letévedt, biztosan észrevette, hogy nem vagyok az ágyban. Megsimogattam a fejét, adtam neki is enni, majd felmentem a szobámba, hogy felöltözzek. Összeszedtem a felszerelésemet, majd lehajoltam a társamhoz.
– Küldetésre megyünk kishaver. Izgulsz, mi? –kérdeztem tõle vigyorogva, de választ nem vártam, elvégre nem tud beszélni. Viszont farkcsóválással jelezte, hogy benne van.

A levélben az volt megadva, hogy a kapuhoz kell mennem, így nem késlekedtem, azonnal megindultam. Viszont, mikor odaértem, a kapuõrökön kívül senkit sem találtam ott. Hmm, elkésni tuti nem késtem el, nem szokásom. Az õrök sem tudtak semmit sem, hogy kit kellene várnom. Zsebre tettem a kezemet, és a kapunak dõlve várakoztam, hátha felbukkan valaki, aki tájékoztat a küldetésemrõl.

[Nara Shikamaru]

//Yagato Tendo//

Egy igazán unalmas napnak ígérkezik, és még te sem tudod hogy tulajdonképpen valami dolgod lenne, csak akkor mikor meglátod az asztalod a mestered levelét miszerint a kapunál kell várnod valakire, aki majd további indormációt mond neked. Így reggeli után el is indulsz, és egy kis séta után oda is érsz a kapuhoz, ahol az őröket megkérdezed hogy mégis kit is kellene várnod, vagy keresned,de ők sem tudnak többet mint te, így őrködnek tovább, míg te várakozol. Egy kis idő után, Furiko felkapja a fejét, előremereszti a füleit, és megfeszül melletted, pár másodperccel később te is meglátod az okot. Egy koromfekete cicát, amin semmi fehér nincs, csak egy vörös kendő a nyakán, ami jelzi hogy nem holmi kóbor macska. Odasétál hozzád, végigmér mintha nem is egy kiscica lenne, hanem egy párduc, ami csak megfelelő vacsorát keres magának, majd megkerül és újra megáll előtted. Nyávog valamit hosszasan és keservesen, majd mint aki rugóra lépett elrohant ki a kapun, és a kapu tetejéről halk kuncogást hallassz, majd ha feltekintessz egy hosszú ezüsthajú nőt pillantassz meg, szürke ruhában és piros sállal a nyakában. Szoros ruhája tökéletesen kiemeli az idomait formás csípőjét, és hatalmas kebleit. Átlendül a kapun, és fejjel lefelé lógatva magát, a lábfejével kapaszkodik, amit beakasztott egy résbe. Pont szemmagasságba van veled az arca csak fejjel lefelé.
- Nocsak, kicsit fiatal vagy az ízlésemnek, de sebaj. Te jössz velem küldetésre? Vagy kire vársz? - faggatózik, és ezüstös szürke szemeit is észreveheted nem sok érzelem tükröződik bennük. A fekete cica nem került elő.

[Yagato Tendo]

A várakozásom meghozta az eredményét… legalábbis részben. Egy koromfekete macsekot véltem felfedezni, aki nagyon körültekintõen végigmért. Ilyet sem látni mindennap, de biztosan veszem, hogy ez a macska nem mindennapi. Azután egy szempillantás alatt eltûnt, majd egy nõi hangot hallok a fejem fölött. Felpillantok, és tudatosul bennem, hogy még nem láttam, de valami azt sugallja, hogy nem fogok tõle egyhamar megszabadulni.
– Az attól függ. Nem tudom, a Sensei-em intézett nekem egy küldetést, és csak annyit említett meg a levélben, hogy itt kell várakoznom. Gondolom, magát várom. Yagato Tendo vagyok, esetleg így nem tud beazonosítani? –mutatkoztam be kedves hangon. Közben azért végigmérem, hogy tudjam ki is fog velem jönni, ha úgy adódna. A szemeibõl nem igazán tudok érzelmeket kiolvasni, ebbõl nagyon az jön le, hogy szemrebbenés nélkül képes ölni, ha úgy adódik. Jobb lesz vigyáznom, nehogy az egyik technikája áldozata legyek.
– Ha mégis magával kell mennem, esetleg beavatna a részletekbe? –fontos lenne tudni, hogy hova is megyünk, meg az is, hogy mit is kell csinálnunk. Kicsit izgulok is, s ahogyan látom Furiko is, de ez érthetõ. Talán az elsõ olyan küldetésem, ami nem a falun belül lesz, s végre egy kis izgalommal is járhat. Csak ne hagyjam ott a fogamat, amiért ennyire ki akartam kerülni innen, s megnézni, hogy milyen veszélyes helyre is megyek.