Halloween-i kaland

[Gekko Hayate]

Nos, kicsit elkéstem, de csak most ugrott be. Vajon milyen lesz ez a kaland? Jó kérdés. Halloween, és mindszentek ünnepe nem létezik a Naruto világában, de a őszi aratófesztiválon igenis van valami hasonló. Tréfás küldetéssel lep meg titeket ma a Hokage, persze, erről ti semmit sem tudtok. Akad egy része az erdőnek, ahol egyedül áll egy régi elhagyatott Kúria. Ott lesz valamilyen dolgotok.

Négy emberes minikaland, így ne várjatok grandiózus jutalmakat:
-
-
-
-

Várom a négy jelentkezőt

[Hotaka Makoto]

Jelentkezem Tisztelettel! *Kiáltja mély öblös hangján.*

[Ningai]

Szerény személyem is jelentkezne! ;D

[Takayuki Akio]

Én is csatlakoznék. ;D

[Ichiga Zakuro]

Én is jövök.

[Gekko Hayate]

* Baljósan kelt fel a nap Konoha szép táján, a vastag köd mely eddig is belepte a várost nem szándékozik eltűnni, mi több még tovább sűrűsödik. A Hokage, az ügy orvoslása képen négy személynek küldött sürgős üzenetet egy alkonyi találkával kapcsolatosan a Kapu előtt. Több információt nem kaptatok se felszerelésről, se arról hogy mi várható. Ki mit szándékszik hozni, azzal gazdálkodik. Eljöve hát a randevú ideje, a Kapu előtt már egy jó ideje vár titeket a férfiú aki ki lett rendelve. Nem látni rajta semmi érdekeset, de tartása roppant görbe és arcvonásai sem túlzottan szimpatikusak. Amíg nem érkezik meg mindenki, csak egy-egy biccentéssel üdvözli a Ninjákat, de mire mind a négyen helyben vagytok belekezd mondandójában.- Üdvözlök minden kedves Ninját. Az hogy ti lettetek kiválasztva egy ilyen roppant fontos jellegű feladatra, már magában megtiszteltetés. Nem tudom észrevettétek-e, de a köd ami terjeng a városban nem természetes jellegű. Valahol Északkeletre, a hegység lábánál van egy terület, amelyet a városban látott ködnél is sötétebb felhő takar. Több felderítőt küldtünk oda, de egyenlőre nem kaptunk választ. A Hokage félelmei szerint a vastag szürkeség talán egy a Konohára indított támadás első lépcsője lehet. Az ilyen időben nehezebb észrevenni a támadást, és az ember figyelme is lankad. Előreláthatólag is roppant veszélyes küldetéssel állunk szemben, de nem tudjuk a veszélymértékét. Talán B, vagy A szintű is lehet. A Falu Jouninjainak, és Chuuninjainak itt kell maradnia hogy felkészüljön a támadásra, de néhány jól képzett Genin, és tanuló * Pillant a Lányra * esetleg képes lehet orvosolni a problémát. Nem kérem se én, se a Hokage hogy halljatok meg a Városotokért, így ha valaki soknak találja a Feladatot, kérem ne habozzon visszafordulni. A köd közepén, egy Nagyobb Kúria állhat, régen itt volt a központja Konoha egyik nagyobb családjának, de mostanra kihalt. Ezek az úgynevezett szellemházak nem ritkán az Erdőben, de sajnos még nem lettek megtéve a szükséges lépések annak irányában hogy elpusztítsuk őket.. Khmm, nos, akkor aki maradni szándékozik, induljon. Rám itt többé nincs szükség.
* Az alak hátat fordít nektek és elindul / Volt ahol nem volt egyértelmű, attól elnézést :3 / nem veletek egy irányba hanem vissza a városba ami nem az utatokkal van együtt, avagy nem veletek megy, avagy vissza a városba, avagy nem veletek. Minden további kérdést egyszerűen csak ignorál. Úgy tíz lépés múlva megáll hogy hátrapillantson, elvigyorodik, majd tovább lépked a ködbe és az egyik pillanatról a másikra egyszerűen eltűnik.

/ Kérek mindenkit, hogy ne nagyon hosszúakat írjatok. Ha van rá egy mód, ne nagyon legyenek a hozzászólások 10 sornál hosszabbak, mert pörgős, és gyors kalandot szeretnék, ami nem húzódik el Áprilisig Naponta egy Kör, ha valaki kimarad akkor majd mesélővel mozgatom. Sorrend, a jelentkezés szerint. /

[Hotaka Makoto]

*Miközben a nap fáradalmait heveri ki katanája ápolásával és meditálással, egy sürgős üzenetet tel állítottak be kicsiny otthonába, mely a Hokagétól származott. Valami találkozóról van szó, ráadásul alkonyat táján, nah, a mai pihenésnek annyi. Mikor az ajtónál volt, felfigyelt arra, hogy a kinti köd még sűrűbb lett azóta, amióta otthonába belépett. Kirázza a hideg ettől a látványtól, valamiért azaz érzése, hogy nem egy sima ködről van szó. Befejezi Kagatsuchi ápolását, és hüvelyébe becsúsztatva készen is áll az indulásra. A lány viszont felölti könnyű bőrvértjét, arra pedig a Gi-t, ami ezúttal nem ujjatlan, és a Hakamát. Fegyvernek még bekészít 10 kunait és shurikent, 5 cetlivel és egy drótköteggel, az alap felszerelés sose maradhat el. Ezt letudván indul a kapuhoz, ahol már egy férfi várja őket. Már a ködtől kirázza a hideg, erre jön egy unszimpatikus külsejű alak is. Idegei pattanásig feszülnek ezektől a körülményektől.
-Jó estét.
*Üdvözli a ninját, aki csak egy biccentéssel válaszol. Mikor a másik három férfi is megérkezik, belekezd mondandójába. Hát mégis jól érezte, ez a köd nem természetes. Jól súgták neki ösztönei. A többi részlet sem túl kecsegtető, valószínű egy a falu elleni támadás része mindez. Nem kis feladatot bíztak rá felettesei, jól kell teljesítenie eme küldetés során. Egy kúriát kell elérniük a köd közepén, ahonnan eddig egy kém sem tért vissza. Nem túl bíztató, de ez nem hátráltatja meg, magabiztosan áll helyén, a férfira meresztve szemeit. Mikor már végzett mondandójával, elindul visszafelé a városba, ám még visszafordul, és rájuk vigyorog, ami mondanom sem kell, a lánynak nem tetszik. Útbaigazítójuk eltűnése után visszafordul a másik három hímnemű egyedhez.
-Azt mondta észak-keletre. Szerintem induljunk is el arrafelé.
*Nem is mond többet, elindul az említett irányba.

[Ningai]

Ez egy kivételes nap, hiszen Ningai nem az erdõben tartózkodik, hanem egy vendéglõben tölti a napját és zabál, de mint az állatok, úgy veti magát rá a kajára és tömi magába. Ilyen egy nomád vagy vad ember, amikor kifogy a tányérjából csak annyit tud kinyögni, hogy kérek még. Eléggé primitív és kulturálatlan viselkedés, amit Reidou nem is hagy szó nélkül és jól megdorgálja a fiút ezért. Utána szépen kér, amit eléggé furcsának tartanak a körülötte levõk. Amikor kihozzák az ételt egy üzenetet kap, miszerint küldetésre kell mennie, amivel eleinte nem különösebben foglalkozik, inkább az étel fontos a számára, hiszen üres hassal nem lehet jó munkát végezni, tartja a mondás... vagy nincs is ilyen mondás? Na mindegy! Ningai a karra erõsíthetõ fegyverén kívül nem visz magával semmit és a találka helyszínére igyekszik, ahol egy lányt lát és két másik fiút, és ott áll elõttük az egyik magasabb rangú ninja, de senkit sem ismer.- Jó es... estét! Nin... Ningai vagyok! - köszön és mutatkozik be kicsit félénken, majd meghallgatja a küldetés részleteit.
Kicsit elgondolkozik azon, hogy miféleképpen lehet ekkora és ilyen sûrû ködöt létrehozni, egy technika nem képes ekkora területet lefedni. Vagy több használó lehet? Kusza gondolatok futnak át a fiú agyán, miközben a többiek is vitába keverednek vele, de figyelmét továbbra is megossza a többiekkel. Ha támadásra számítanak, akkor nem õket küldték volna ki, itt valami más van a háttérben, de inkább csendben marad a genin és figyel. A támadást az ANBU osztag vagy jonin rangúakat küldtek volna, itt valami más difi van. Keresi Ningai a lehetõségeket, de amíg nem talál nyomra, addig feleslegesen spekulál. A kúriának meg nem érti miféle szerepe lehet az egésznek. Ez most valami próbatétel? Teszi fel magának a költõi kérdést. Ningai csak bólint a lány javaslatára és vele tart, hiszen jobb együtt maradni, így könnyebben megvédhetik egymást. Ningai éberen figyel és a természetre hagyatkozik, hátha megtud valami érdekeset tõlük az út során.

[Takayuki Akio]

- Végre valami jó is történik ezen a napon!
* Amint ezt kimondta, már rá is csapta az ajtót az üzenetet hozó emberre és el is kezdett pakolni. Nem számított nagyobb küzdelmekre a feladaton, mert azt biztos írták volna, így csak az alapfelszerelését azaz a Hóhér Pengét és 10 kunait vitt. Az estére való tekintettel az ujjatlanjára húzott még egy fekete felsőt.
~ Végre küldetésem lesz. Már úgy is nyomasztott ez a baljós köd.
* Kilépett a házból és elindult. D nem mert futni a sűrű köd miatt, nehogy neki menjen valaminek vagy valakinek. Mire oda ért a kapuhoz, már ott állt egy ijesztő ember és egy ismeretlen lány. Mindkettőjüknek illedelmesen bemutatkozot. Aztán örömmel vette észre, hogy barátja Zaku is velük tart. Mikor mindenki megjelent, az öreg ismertette a küldetést majd eltűnt. Ez kicsit megrázta, de nem annyira mint az amiket az öreg mondott nekik.
~ Lehet, hogy mégis több fegyver kellett volna? És az a lány még csak akadémiai tanuló? Mindent összevetve ez érdekes lesz.
* Mivel nem volt oknsabb ötlete követte a lányt. Út közben még gyorsan bemutatkozott a Zakuval megjelenő másik fiúnak is.
- Most, hogy már mindenki ismer mindenkit, kezdődjön a küldetés!
* Kiáltotta nagy örömmel.

[Ichiga Zakuro]

*Ködös reggel virradt Konohára.
~Újabb küldetés.
*Zakuro már napok óta csak jelentéktelen küldetéseket kapott, így most nagyon megörült, hogy egy rendes feladatot is rábíztak.
- Tachi, lábhoz, indulunk.
*Már előzőleg összepakolta a felszereléseit.
~Kunaiok, surikenek, sebonok, cetlik, kard, drót, lábsúlyok....minde megvan!
*Az Bőven volt még ideje a találka előtt, így minden sietség nélkül ballagott el a város kapujáig. Eléggé meg is lepődött, amikor rajta kívül már mindenki ott volt.
- Sziasztok!
*Egy furcsa alak, aki nyilván az összekötőjük lehet szóba elegyedett a csapattal. Megkapták a feladatukat. Egyszerű terepszemle...lenne, ha nem tűnt volna el eddig minden felderítő, akit küldtek.
~Szellemházak!
*Az alak a beszámolója után otthagyta őket, ami azt jelenti, hogy neki is láthatnak a feladatnak.
- Rendben van akkor menjünk észak-keletre.

[Gekko Hayate]

* A kis csapat útjának indul, és bevetik magukat az erdőbe. Van aki igen jól felszerelkezett, van aki csak egy pengét visz magával, és megint van olyan aki egy kisebbfajta hadi raktárat. Persze, nem mintha ez olyan nagyon sokat számítana. Ki mivel érzi magát biztonságban, azzal gazdálkodjon. Az út amit meg kell tennetek előreláthatóan olyan 4 óra sétát foglal magában, éppen futva, vagy ágakon ugrálva is tehetitek, de nem tudom garantálni hogy ebben a sűrű ködben nem töri-e ki valaki a nyakát. A nap, mely eddig sem volt túlzottan magasan végül teljesen lebukik a horizont alá, és utolsó szikrája is hamarosan eltűnik otthagyva titeket a félhomályban melyet sajnos, még nehezebben átláthatóvá tesz a vastag köd. A farkasvakoknak biztos nem lesz jó dolga ebben a fényviszonyban, de talán vigasztalódjanak azon hogy lesz ez még sötétebb is. Ha valaki gondolja egy zseblámpa elővétel, vagy valamilyen rögtönzött fáklya nem feltétlenül rossz ötlet mert távol tartja a sötétet, csak kérdéses hogy ami a sötétet taszítja, vonzza-e azt ami a sötétben búj meg? Fél óra járás múlva már mélyen vagytok az erdőben, és a város fényei sem melengetik testeteket. Fel vagytok öltözve rendesen, de a hideg így is talál utat hogy behatoljon a ruháitok legkiesebb nyílásán. A táj körülöttetek elég monoton, valószínűleg egy ideje már körbejártatok volna ha nem lennétek Tűzföldiek. Az erdő nappal is egy útvesztő, de ködös éjeken, ráadásul ilyen roppant vaskos tejfelhőben még nehezebb tudni hogy az út amelyen vagytok nem-e az út amelyen voltatok. Maga a helyzet sem túlzottan hívogató, de ami még jobban zavaró az talán az állatok zajainak teljes hiánya. Se egy dalos madár nem fütyüli el álma előtt az utolsó áriáját, se a szemtelen fakopáncs nem akar porszívóval házalni a fa vastag bőre alatt megbúvó szorgos kis férgeknek. Még egy farkas se vonyít fel a közelben, a csend teljes, és örök. Ha nem lennének ott a társaitok már valószínűleg magatokba beszéltetek volna, csak azért hogy halljatok valamit és a csend monotonitását valahogy megtörjétek. Hirtelen valamilyen zörej hallik a távolból, pont az irányból ahova mentek. A homályban olybá kevés látszik, de egy alak sziluettje felsínylik ahogy lehajol valamiért a földre. A félelem átjár titeket, nem is azért mert valakit láttok, hanem azért, mert a valaki egy pillanat alatt felegyenesedik, és roppant magassága már magában rémítő, arról nem is beszélve hogy ahogy megjelent, körvonala szempillantás alatt eltűnik a semmibe. Köröttetek léptek zaja hangzik fel, fordulhattok bármerre, de nem láttok semmit. Mit tesztek, MOST?

/ Ha valakinél van zseblámpa, és használja, akkor szóljon /

[Hotaka Makoto]

*Haladnak előre az úton, a lány úgy dönt ezt gyalog fogja tenni, nem lát eleget ahhoz, hogy fusson vagy az ágakon ugráljon. Kicsivel azután, hogy elhagyták a falut, eszébe jut, hogy nem mutatkozott be a többiekkel ellentétben. Hiába hímek, az illem az illem.
-Bocsánat, be sem mutatkoztam. Hotaka Makoto.
*És ennyiben is hagyja a dolgot. Nem beszélget igazán három társával, mégha ők ezt is tennék. Inkább a csendre hallgat, ami szokatlanul…csendes. Semmi állat zaja nincs jelen, ami nem sok jóra ad okot. Kirázza a hideg, egyre sötétebb van, és nyugtalan. Nehezen viseli ezt az állapotot, szemei körbe járnak a sötétet vizslatva, ellenséget keres. Persze nem sokat lát. Már tájékozódni is egyre nehezebb, lassan el is veszíti merre is járnak éppen. Amikor már jó messze járnak az erdőben, neszre lesz figyelmes a nagy csöndet megtörve. Egy lehajló alak látszik a ködben, hamar fel is egyenesedik, méretei nem átlagosak, vajon ki lehet az? De mire ez a gondolat végig fut agyán, az alak eltűnik, és ezzel egy időben léptek zaja hallatszik a kis csapat körül. Makoto azonnal kardja markolatára helyezi kezét harcra készen, de hiába tekint bármerre, nem lát semmit. Gyújthatna fényt Kagutsuchival, de lehet ez nem a legjobb ötlet, inkább hallására és ösztöneire hagyatkozik.
-Valami ötlet? Lehet mozognunk kéne, ha egy helyben állunk, akár körbe is vehetnek.

[Takayuki Akio]

* Már haladhattak egy ideje az erdőben, mivel a város fényei már csaknem teljesen eltűntek. Akiot kicsit zavarta a nagy csönd, de jól elbeszélgetett a mellette haladó Zakuval és Ningaivál. Kicsit zavarta, hogy Makoto különcködik, de ha nem akar velük társalogni, akkor nem kell. Azért az út során egy párszor megpróbálta oda hívni hozzájuk. Mivel még nem sok embert ismert, szeretett volna megismerkedni Makotoval. Vagy talán csak lenyűgözte a lány határozottsága.
~ Akadémiai tanuló létére egész jó vezető lehetne.
* Már teljes sötétség volt amikor egy alakot vettek észre. Először alacsonynak tűnt, de amint felegyenesedett, elég ijesztően nézett ki á magas árnyék. Egyszer csak hangokat hallottak mindenhonnan.
~ Mi lehet ez? Ilyen könnyen körbevettek minket?
* Senki sem tudta, hogy mi folyik itt. Makoto kérdezte, hogy mi legyen, mert így könnyen bajba kerülhetnek ha körbe veszik őket.
- Szerintem induljunk tovább kicsit gyorsabb tempóval. Ha nem követnek akkor csak véletlen a találkozásunk, ha viszont követnek, akkor elkerülhetetlen a harc. Ne feledjük, a köd őket is akadályozza.

[Ichiga Zakuro]

*Lassú, frusztráló séta elé néztek az egyre sűrűsödő ködben, ahol az ember minden apró neszre pánikba esik...eshetne, ha nem lenne akkora csend, mintha maga a halálisten araszolt volna errefelé. Zakuro az orráig se látott, de szerencséjére erre nem is volt nagyon szükség, mivel Tachi orra könnyen kiszúrja az idegen szagokat még ilyen zord körülmények között is. Így aztán csak szépen elbeszélgetett a többiekkel, annak ellenére, hogy a hangján is érződhetett, nem teljesen érzi bebiztosítva magát. Ahogy egyre haladtak előre, akármerre is mentek, mert már lassan ebbe sem lehet biztos az ember, egy fura alak jelent meg a köd sűrűjében, mintha csak azért lenne ott, hogy őket szemmel tartsa. Talán egy ellenséges ninja, aki elvétett egy hibát, így láthatják most egy röpke pillanatra, mielőtt újra eltűnne a köd sűrűjében. Mindenki megpróbálja nem tanácstalannak mutatni magár, ami, legalábbis Zaku szerint nem sikerült valami jól, Akio pedig már inkább naivan vélekedett a ködről.
- A köd....
*Kezdett bele, de inkább félbehagyta, mert azért ő sem volt annyira biztos a szavában, ami, ha belegondolunk meglehetősen nehéz ilyen körülmények között.
- Csak maradjunk együtt!
*Szögezi le végül. Ha nincs a többiek ellenvetésére Zaku az út folytatására dobja be a voksát.
~Látni akarom én azt az ellenséget!

[Gekko Hayate]

* A négy gyermek, vagy tán felnőtt? Gyermek inkább mégis, tanakodnak forgolódnak, hamarosan elindulnak. Szavaikra a léptek zaja csak fokozódik, mindenhonnan jön a hang, mégsem sehonnan. Félelem keríti titeket hatalmába, vagy tán izgalom... A kettő keveréke, de biztos hogy a páni zavartság járja át testeteket, mert halljátok hogy valami mozog de hogy hol, azt nem tudjátok. Természetesen Zaku kísérőjének, Tachinak sem tetszik igazán a helyzet, és hosszú, fájdalommal teli nyüszítésekkel adja tudtára hogy nem szívesen tartózkodik itt. A csapat elindul az úton amit korábban kijelöltek maguknak, és eljutnak a helyhez ahol eredetileg az alak állt. Ha egyikőtök körbepillant, láthatja hogy a földet egyes helyeken vastag, tintaszerű anyag borítja, mely nem tűnik természetes jellegűnek. Az egyik ilyen folt mentén egy Hófehér kis virág van, vélhetőleg itt hajolt le a... Személy? hogy felvegyen valamit. A kis növény nem mutatós, de mégis mintha egyetlen fénysugár lenne az öröknek tűnő sötétségben. Fehérsége szinte elvakítja, a monoton látványhoz szokott szemeteket. Pár pillanat múlva, kacagás hallatszik fel a közelből, és amilyen hirtelen felhangzott a hang, a körülöttetek visszhangzó lépések zaja egyre inkább felgyorsul. Az alak ismét feltűnik valahol a ködben, szörnyű magasságával megriasztva titeket. Puszta jelenléte ősi érzéseket ébreszt fel bennetek, nem látni ilyen távolságból hogy mi áll a ködben, de úgy érzitek magatokat mint a nyuszi aki a farkas elől búj. Szívverésetek felgyorsul, szinte fületekben érzitek kapkodó lüktetését. A lépések melyek körülvesznek a lassan kocogóból szinte rohanóvá váltanak, és valahonnan a távolból felhangzik egy velőtrázó sikoly. Pillanatokon belül az alak eltűnik, de nincs ilyen szerencsétek. Azonnal felbukkan egy másik helyen. A másik pont nincs sokkal közelebb, talán egy méterrel... Lassan ugyan, de biztos hogy megpróbálja csökkenteni a távolságot. Ti tudjátok hogy merre kell mennetek, úgy tűnik a személy is tudja, és szép lassan egyértelmű lesz, hogy nem nagyon akarja, hogy betévedjetek a vélhetőleg ott lévő Kúriába. Mit tesztek, most?

/ Kérek mindenkit, hogy dobjon egyet K6-tal, a karakterének lélekjelenlétpróbát /