Post by Ningai on Oct 16, 2012 20:05:50 GMT 1
Név: Ningai
Beosztás: Genin
Kaszt: Harcos
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 16
Felszerelések: a csuklóhoz erõsíthetõ speciális penge,
Kinézet:
Jellem:
Ningai többszemélyiségû, akinek elméje több részre bomlott.
Ningai (Kitaszított) - Nem sokat beszél, õ inkább az, aki a természet nyugalmát keresi. A természetet otthonának érzi és annak is tartja. Mivel mások se foglalkoznak vele, õ se foglalkozik másokkal. Hiába tudja mit akar mondani, nehezére esik a szavakat kiejteni, mivel nem kommunikál szinte senkivel. Mondhatni, hogy egy aranyszívû jó gyerek, ami részben igaz is, de nem az. Ha valaki a természetet bántani meri, akkor azt megtorolja véletlenül elõtörõ rejtett képességeivel, ami nem is annyira véletlen. Úgy érzi, hogy kapcsolatban van minden növénnyel és érzi a fájdalmukat, meg a boldogságukat. Egész felnõttesen viselkedik, pedig még csak egy suhanc. Azt lehet mondani, hogy barátja egy sincs. Egy vágya van, hogy megtudja kicsoda is valójában. Ningai az a személyiség, aki majdnem minden más személyiséget háttérbe tud szorítani és õ uralja a testet. (Férfi)
Enseika (Pesszimista) - Már a nevébõl is tudni, hogy milyen személyiség. Mindenben csak a rosszat látja meg, és szeret elég csípõsen beszólni. Elég sokat beszél, szinte minden eseménynél jelen van, nem húzódik hátra a tudatalatti egy sarkába. Õ kimondja amit gondol, ha tetszik másoknak, ha nem. Ha teheti és hagyják, akkor elsorol minden lehetséges negatívumot, amirõl éppen a tárgyalás folyik. Egész okosnak mondhatni, ahhoz képest hogy tapintatlan és bunkó. (Férfi)
Reidou (Anya) - Õ az a személyiség, aki anyapótlóként van jelen Ningai életében. Úgy viselkedik, mintha a saját anyja lenne a fiúnak. Tanácsokat ad, védi, oltalmazza. Mindig segít neki minden olyanban, ami egy anyának a dolga lenne. Õ az, aki át tudná venni a test felett az uralmat, de nincs benne a szándék. Miért tenné ezt egy anya a gyermekével? Alapjába véve kedves és szigorú is egyben. Ha valamit nem hajlandó megcsinálni, amit szépen megkér, akkor átveszi a test felett az uralmat és megteszi helyette. Nem igazán támogatja a ninjává válásban, mert veszélyesnek tartja, de végül enged, hogy gyermeke azt csinálhassa, amit szeretne. Õ szinte mindig jelen van a belsõ beszélgetésekben. (Nõ)
Sutoraika (Szoknyavadász) - Õ az a személyiség, akinek kinyílik a csipája, amikor egy gyönyörû nõ van a láthatáron. Valóban érti a dolgát. Tud romantikus, érzéki lenni, éppen amit egy nõ kívánhat. Mindig tudja, hogy mit kell mondani. Sokat tapasztalt a nõk terén és olyan, mintha beszélné a nyelvüket. Õ csak amikor nõ van a közelben, akkor vesz részt a társalgásban, máskor nem igen. (Férfi)
Kyoukan (Tanító) - A nevébõl is tudni lehet milyen szerep van neki szánva. Õ az, aki oktatni próbálja Ningait. Nagyon szigorú és haragtartó tud lenni. Sokszor mérgelõdik, ha nem sikerül valamire rávennie a fiút. Kyoukan az, aki felébreszti benne a rejtett képességeket és õ tanítja meg neki annak használatát. Hogy honnan tudja, arról senki sem tud semmit, mert nem sokszor mutatkozik és elrejtõzik Ningai tudatának legmélyére. Az a feltételezés járja, hogy ösztönös érzékének mondható Kyoukan, és valójában Ningai saját maga jön rá, hogy hogyan kell használnia képességeit. Persze erre a tanító jön rá, de mint minden személyiség Ningai része, vagy talán mégsem. Ki tudja, hogy ki uralta elõször a testet. Lehet, hogy csak õ vette át az irányítást. Kyoukan gondolkodó és merengõ zseni, aki nem sokat beszél, de ha közbeszól, akkor azt bölcsen teszi. Õ is át tudná venni a test felett az irányítást, de eddig nem volt rá példa. Inkább visszahúzódik és nem beszél senkivel, csak a belsõ személyiségekkel, habár velük sem túl sûrûn. (Idõs férfi)
Kumo (Árnyék) - Õ rá nem pontos a leírás. Senki sem tudja, hogy valójában kicsoda, de az biztos, hogy egy valóságos gyilkológépezet. Valahol Ningai tudatában rejtõzködik és ha a test élet halál között lebeg, akkor átveszi a test feletti uralmat. Gyilkolás közben vigyor van az arcán és nagyokat kurjongat, amikor látja, hogy az áldozat vére kibuggyan. Mást nem igazán lehet tudni róla. Valamilyen oknál fogva õ se veszi át a test irányítását, hanem visszabújik, ahonnan elõjött. (Férfi)
Chigo (Gyerek) - Chigo Ningai gyermeki része, aki vágyik a játékosságra és keresi a számára új dolgokat. Kíváncsi és bármit hajlandó kipróbálni. Kedves és örökmozgónak mondható. (Lány)
Elõtörténet:
Hinné az ember, hogy egy hatalmas klánt egy betegség írt ki. Senki se gondolta volna, de gyógyíthatatlan volt a kór. Eleinte hatalmas láz, majd véres köhögés vette kezdetét, amit már csak a halál követett. A Hideki klán így járt, ami miatt útra keltek, hogy felkeressék a legjobb orvosokat, akik majd segítenek rajtuk, de nem jártak sikerrel. Senki sem tehetett semmit, elkerülhetetlen volt a vég. A Fû országának leghatalmasabb klánja, csak úgy eltûnt a világ színérõl, mintha nem is létezett volna. Nem tudni, hogy a betegséget hogy kapták el, de csak a klán tagok jártak így, ami abszurdnak tûnik. Elég gyanús, hogy senki más nem kapta el, de nem tudtak ellenségekrõl, akik ezt tehették velük, talán irigységbõl történhetett meg egy mérgezés vagy halálos kórság elszabadítása, nem tudni. A klán összes tagja meghalt, kivéve egyet. Egy csecsemõt, akire az útszélen sipákolva talált egy vándor ninja. Mellette egy nõ, aki valószínûleg az édesanyja lehetett, oltalmazó karjaival védte meg kicsi fiát, aki némileg magához ölelve kilehelte életét. Szájából vér folyt ki és már halott volt. A ninját nem tudni, hogy milyen szándék vezérelte, de felemelte a kicsit és megmentette a kölyköt, akit Konohagakurebe vitt, a Tûz országába. Ott a falu színe elé tárult a csecsemõvel és megkérte, hogy fogadják be. Mivel a vándor járatos volt a faluban, és már sokat segített nekik, a falu vezetõje, a Hokage meghallgatta a kérését és a fiúnak menedéket nyújtott. Egy kis családhoz helyezte, akik pénzt kaptak azért, hogy felneveljék a kicsit. Jól bántak vele míg a csecsemõbõl gyerek nem lett. Kisgyermek létére folyton dolgoztatták alig volt öt hat éves. Gorombán bántak vele, kevés ételt adtak neki, amit a tudata megelégelt. Korábban is hallotta a hangokat a fejében, de nem foglalkozott vele, sõt megijedt és próbálta kizárni õket a fejébõl, de nem sikerült. Most viszont egy hatalmas pofon akart elcsattanni, mert a gyerek kezdett összeroskadni a kimerüléstõl és nem folytatta a munkát, de a fiú keze megállította a csapást. Ekkor az asszony megdöbbent. A fiú gyilkos tekintettel nézett. Egy rúgást mért rá az asszony lábára, amitõl összecsuklott, majd fejbe rúgta. A rúgásnak olyan ereje volt, mintha egy felnõtt tette volna és a nõ elfeküdt a porban. Másnap a falu vezetõje elõtt megjelentek, hogy õ a Sátán kölke, nem kell nekik. Ekkor kapta a nevét a vezetõtõl. Ningai, lefordítva kitaszított. Nem szívlelte senki a gyermeket, leginkább a kinézete miatt, de a falu vezetõje magához befogadta és tanítani kezdte. Megtanult rendesen írni és olvasni, de nehezen ment neki, amikor rájött a vezetõ, hogy miért. Nem õ volt az okos, hanem egy hang megszólalt, amitõl megrémült.
- A nevem Kyoukan! Én vagyok a fiú tanítója és megkérnélek, hogy ne avatkoznál bele! -szólalt meg a fiú.
Kissé leesett az álla a Hokage-nak, de néhány éves tanulmányozás után rájött, hogy a fiúnak tudathasadása van és az elméje több személyiségre bomlott. Nem sokról tudott, de volt fogalma róluk. A fiúnak nehéz gyerekkora volt, mert egy ideig magában beszélt hangosan. Persze a személyiségeivel tárgyalt éppen, de mindenki bolondnak hitte és elfordultak tõle. A falu vezetõje mellett jó sora volt, de nem tudta pótolni a barátokat. Egyre inkább kezdett felnõttesen viselkedni és a múltjáról kérdezgetett, amirõl a vezetõnek fogalma sem volt. Annyit kértek meg tõle, hogy fogadja be, õ megtette. Végül úgy gondolta, hogy beíratja a ninjaakadémiára, amit meg is tett, mert a fiú beleegyezett, de az egyik személyisége nem. Õ volt Reidou, aki elmagyarázta a falu vezetõjének, hogy miért nem mehet, majd nehéz szívvel engedett, amikor a Ningai kezdett magyarázkodásba. Azt mondta, hogy valamivel meg kell hálálnia, hogy befogadta és felnevelte. Ez a legkevesebb, amit tehet. Ennek Anya nem tudott ellent mondani, mert hogyan hálálhatnák meg, amit tettek értük, hát azzal, hogy a falu szolgálatába állnak. Kilenc éves korára elkezdett járni az akadémiára. Úgy ahogy! Nagyon sokat lógott és egy erdõt keresett magának. Nem tudni miért, mintha az ösztöne azt súgta volna, hogy menjen oda. Sok idõt töltött az erdõben, aminek hátránya az lett, hogy kezdett elfelejteni beszélni és nem mentek az akadémiai vizsgák. Nem is törte magát érte, hiába mondta, hogy beáll ninjának, ilyen hozzáállással nem ment neki. Úgy érezte, hogy a természet hívja és volt olyan, hogy napokra eltûnt. Kint bóklászott az erdõ sötétjében, mintha keresett volna valamit vagy valakit. Teltek múltak az évek és egyre többet járkált az erõben, aminek következménye az lett, hogy az akadémián bukások sorozata következett. Meg volt hozzá a képessége, de nulla tudással lehetetlen átmenni a Genin vizsgán. Tizennégy éves korára már messzebbre is elcsatangolt, ahol néhány kóbor haramia tüzet csiholt és fákat égettek. Ningai fejében, mintha sikítás hallatszott volna. Olyan érzése volt, mintha õ égne ott, pedig nem fáj neki, csak érzi a fák életének kimulását. Ekkor a tanító egy kézpecsétsorozatot mondott a fiúnak, amit ösztönös módon megcsinált. A fûszálak ekkor mint éles kések egy méteres magasságig hirtelen feltörtek, majd felnyársalták õket. A fiú nem szörnyülködött a tettén, sõt elégedett volt. Végül otthagyta õket és visszatért Takigakurébe. Fogalma sem volt hogy csinálta, de megismételni nem tudta volna, hacsak a Kyoukan megtanítja neki. Sokáig könyörgött neki, de nem kapott választ. A falu vezetõje hiába beszélt neki, hogy tanuljon nem foglalkozott vele, aztán már õ sem. Végül megtörtént valami csoda. Az erdõbe egyre kevesebbet járt és visszatért az akadémiába, mint komoly tanuló. Az eredményei egyre javultak fel és a tanára is elégedett lett, aki folyton azt hajtogatta neki, hogy elõbb kellett volna ez a változás. A csoda maga Kyoukan volt, aki megbeszélte vele, hogy csak akkor hajlandó beszélni és tanítani, ha átmegy a genin vizsgán. Eljött a nagy nap, amire a falu vezetõje is felfigyelt. Tizenhat évesen éppen itt van az ideje. Teste hiába volt edzett a sok erdõben léttõl, ha az elméje gyenge. Beült a tanterembe, ahol szólítgatták a vizsgázókat. Elõször nem izgult, amíg nem kezdte mindenki nyugtatgatni, kivéve Enseika, aki folyton azt hajtogatta, hogy megint nem fog sikerülni. Ettõl már kezdett stresszelni. Hiába mondta hogy fejezzék be, mindenki mondta a magáét. Egy név csendül fel a belsõ hangzavarban. Ningai következik! Szólította az egyik vizsgáztató. Verejtéktõl kiverve ment be a terembe, ahol vele szembe ültek a vizsgáztatok. Egy transzformációs jutsut és egy klón jutsut vártak el tõle, amit könnyedén teljesített. Felvette az egyik vizsgáztató alakját, majd létrehozott magából öt klónt. Ezek után elnyerte a genin címet. A tanár nagy megkönnyebbülésére fújt egyet és mosolygott, hogy végre sikerült és nem bõgött már le megint, mert ez õt is minõsítette volna. Ningai nem annak örült, hogy genin lett, hanem annak, hogy mostantól Kyoukan beszélni fog neki és tanítja. Ez így is lett! Elmondta, hogy leginkább a természethez áll közel és õ valószínûleg valami hasonló ninjáknak a leszármazottai. Hirtelenjében ennyit tudott felhozni. Annyit mondott még, hogy valamilyen kapcsolatban van a természettel, ami szoros köteléket alkot közöttük és ennek megfelelõen tudja alkalmazni a technikákat, hisz látja minden növénynek életét és halálát, a környezetükben történt eseményeket, ami egy valóságos csodának minõsül. A sikeres vizsga után a Hokage hívatta, hogy a vándor ninja, aki megmentette, hagyott itt hátra valamit, ami nem volt más, mint egy különleges fegyver, amilyet még nem is látott. Ajándékba kapta, ha rátermettnek bizonyult hozzá, és a geninvizsgával ezt ki is érdemelte. Amióta genin lett õ a közeli erdõben él és csak benézeget a faluba a csapatba osztás miatt.
Beosztás: Genin
Kaszt: Harcos
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 16
Felszerelések: a csuklóhoz erõsíthetõ speciális penge,
Kinézet:
Jellem:
Ningai többszemélyiségû, akinek elméje több részre bomlott.
Ningai (Kitaszított) - Nem sokat beszél, õ inkább az, aki a természet nyugalmát keresi. A természetet otthonának érzi és annak is tartja. Mivel mások se foglalkoznak vele, õ se foglalkozik másokkal. Hiába tudja mit akar mondani, nehezére esik a szavakat kiejteni, mivel nem kommunikál szinte senkivel. Mondhatni, hogy egy aranyszívû jó gyerek, ami részben igaz is, de nem az. Ha valaki a természetet bántani meri, akkor azt megtorolja véletlenül elõtörõ rejtett képességeivel, ami nem is annyira véletlen. Úgy érzi, hogy kapcsolatban van minden növénnyel és érzi a fájdalmukat, meg a boldogságukat. Egész felnõttesen viselkedik, pedig még csak egy suhanc. Azt lehet mondani, hogy barátja egy sincs. Egy vágya van, hogy megtudja kicsoda is valójában. Ningai az a személyiség, aki majdnem minden más személyiséget háttérbe tud szorítani és õ uralja a testet. (Férfi)
Enseika (Pesszimista) - Már a nevébõl is tudni, hogy milyen személyiség. Mindenben csak a rosszat látja meg, és szeret elég csípõsen beszólni. Elég sokat beszél, szinte minden eseménynél jelen van, nem húzódik hátra a tudatalatti egy sarkába. Õ kimondja amit gondol, ha tetszik másoknak, ha nem. Ha teheti és hagyják, akkor elsorol minden lehetséges negatívumot, amirõl éppen a tárgyalás folyik. Egész okosnak mondhatni, ahhoz képest hogy tapintatlan és bunkó. (Férfi)
Reidou (Anya) - Õ az a személyiség, aki anyapótlóként van jelen Ningai életében. Úgy viselkedik, mintha a saját anyja lenne a fiúnak. Tanácsokat ad, védi, oltalmazza. Mindig segít neki minden olyanban, ami egy anyának a dolga lenne. Õ az, aki át tudná venni a test felett az uralmat, de nincs benne a szándék. Miért tenné ezt egy anya a gyermekével? Alapjába véve kedves és szigorú is egyben. Ha valamit nem hajlandó megcsinálni, amit szépen megkér, akkor átveszi a test felett az uralmat és megteszi helyette. Nem igazán támogatja a ninjává válásban, mert veszélyesnek tartja, de végül enged, hogy gyermeke azt csinálhassa, amit szeretne. Õ szinte mindig jelen van a belsõ beszélgetésekben. (Nõ)
Sutoraika (Szoknyavadász) - Õ az a személyiség, akinek kinyílik a csipája, amikor egy gyönyörû nõ van a láthatáron. Valóban érti a dolgát. Tud romantikus, érzéki lenni, éppen amit egy nõ kívánhat. Mindig tudja, hogy mit kell mondani. Sokat tapasztalt a nõk terén és olyan, mintha beszélné a nyelvüket. Õ csak amikor nõ van a közelben, akkor vesz részt a társalgásban, máskor nem igen. (Férfi)
Kyoukan (Tanító) - A nevébõl is tudni lehet milyen szerep van neki szánva. Õ az, aki oktatni próbálja Ningait. Nagyon szigorú és haragtartó tud lenni. Sokszor mérgelõdik, ha nem sikerül valamire rávennie a fiút. Kyoukan az, aki felébreszti benne a rejtett képességeket és õ tanítja meg neki annak használatát. Hogy honnan tudja, arról senki sem tud semmit, mert nem sokszor mutatkozik és elrejtõzik Ningai tudatának legmélyére. Az a feltételezés járja, hogy ösztönös érzékének mondható Kyoukan, és valójában Ningai saját maga jön rá, hogy hogyan kell használnia képességeit. Persze erre a tanító jön rá, de mint minden személyiség Ningai része, vagy talán mégsem. Ki tudja, hogy ki uralta elõször a testet. Lehet, hogy csak õ vette át az irányítást. Kyoukan gondolkodó és merengõ zseni, aki nem sokat beszél, de ha közbeszól, akkor azt bölcsen teszi. Õ is át tudná venni a test felett az irányítást, de eddig nem volt rá példa. Inkább visszahúzódik és nem beszél senkivel, csak a belsõ személyiségekkel, habár velük sem túl sûrûn. (Idõs férfi)
Kumo (Árnyék) - Õ rá nem pontos a leírás. Senki sem tudja, hogy valójában kicsoda, de az biztos, hogy egy valóságos gyilkológépezet. Valahol Ningai tudatában rejtõzködik és ha a test élet halál között lebeg, akkor átveszi a test feletti uralmat. Gyilkolás közben vigyor van az arcán és nagyokat kurjongat, amikor látja, hogy az áldozat vére kibuggyan. Mást nem igazán lehet tudni róla. Valamilyen oknál fogva õ se veszi át a test irányítását, hanem visszabújik, ahonnan elõjött. (Férfi)
Chigo (Gyerek) - Chigo Ningai gyermeki része, aki vágyik a játékosságra és keresi a számára új dolgokat. Kíváncsi és bármit hajlandó kipróbálni. Kedves és örökmozgónak mondható. (Lány)
Elõtörténet:
Hinné az ember, hogy egy hatalmas klánt egy betegség írt ki. Senki se gondolta volna, de gyógyíthatatlan volt a kór. Eleinte hatalmas láz, majd véres köhögés vette kezdetét, amit már csak a halál követett. A Hideki klán így járt, ami miatt útra keltek, hogy felkeressék a legjobb orvosokat, akik majd segítenek rajtuk, de nem jártak sikerrel. Senki sem tehetett semmit, elkerülhetetlen volt a vég. A Fû országának leghatalmasabb klánja, csak úgy eltûnt a világ színérõl, mintha nem is létezett volna. Nem tudni, hogy a betegséget hogy kapták el, de csak a klán tagok jártak így, ami abszurdnak tûnik. Elég gyanús, hogy senki más nem kapta el, de nem tudtak ellenségekrõl, akik ezt tehették velük, talán irigységbõl történhetett meg egy mérgezés vagy halálos kórság elszabadítása, nem tudni. A klán összes tagja meghalt, kivéve egyet. Egy csecsemõt, akire az útszélen sipákolva talált egy vándor ninja. Mellette egy nõ, aki valószínûleg az édesanyja lehetett, oltalmazó karjaival védte meg kicsi fiát, aki némileg magához ölelve kilehelte életét. Szájából vér folyt ki és már halott volt. A ninját nem tudni, hogy milyen szándék vezérelte, de felemelte a kicsit és megmentette a kölyköt, akit Konohagakurebe vitt, a Tûz országába. Ott a falu színe elé tárult a csecsemõvel és megkérte, hogy fogadják be. Mivel a vándor járatos volt a faluban, és már sokat segített nekik, a falu vezetõje, a Hokage meghallgatta a kérését és a fiúnak menedéket nyújtott. Egy kis családhoz helyezte, akik pénzt kaptak azért, hogy felneveljék a kicsit. Jól bántak vele míg a csecsemõbõl gyerek nem lett. Kisgyermek létére folyton dolgoztatták alig volt öt hat éves. Gorombán bántak vele, kevés ételt adtak neki, amit a tudata megelégelt. Korábban is hallotta a hangokat a fejében, de nem foglalkozott vele, sõt megijedt és próbálta kizárni õket a fejébõl, de nem sikerült. Most viszont egy hatalmas pofon akart elcsattanni, mert a gyerek kezdett összeroskadni a kimerüléstõl és nem folytatta a munkát, de a fiú keze megállította a csapást. Ekkor az asszony megdöbbent. A fiú gyilkos tekintettel nézett. Egy rúgást mért rá az asszony lábára, amitõl összecsuklott, majd fejbe rúgta. A rúgásnak olyan ereje volt, mintha egy felnõtt tette volna és a nõ elfeküdt a porban. Másnap a falu vezetõje elõtt megjelentek, hogy õ a Sátán kölke, nem kell nekik. Ekkor kapta a nevét a vezetõtõl. Ningai, lefordítva kitaszított. Nem szívlelte senki a gyermeket, leginkább a kinézete miatt, de a falu vezetõje magához befogadta és tanítani kezdte. Megtanult rendesen írni és olvasni, de nehezen ment neki, amikor rájött a vezetõ, hogy miért. Nem õ volt az okos, hanem egy hang megszólalt, amitõl megrémült.
- A nevem Kyoukan! Én vagyok a fiú tanítója és megkérnélek, hogy ne avatkoznál bele! -szólalt meg a fiú.
Kissé leesett az álla a Hokage-nak, de néhány éves tanulmányozás után rájött, hogy a fiúnak tudathasadása van és az elméje több személyiségre bomlott. Nem sokról tudott, de volt fogalma róluk. A fiúnak nehéz gyerekkora volt, mert egy ideig magában beszélt hangosan. Persze a személyiségeivel tárgyalt éppen, de mindenki bolondnak hitte és elfordultak tõle. A falu vezetõje mellett jó sora volt, de nem tudta pótolni a barátokat. Egyre inkább kezdett felnõttesen viselkedni és a múltjáról kérdezgetett, amirõl a vezetõnek fogalma sem volt. Annyit kértek meg tõle, hogy fogadja be, õ megtette. Végül úgy gondolta, hogy beíratja a ninjaakadémiára, amit meg is tett, mert a fiú beleegyezett, de az egyik személyisége nem. Õ volt Reidou, aki elmagyarázta a falu vezetõjének, hogy miért nem mehet, majd nehéz szívvel engedett, amikor a Ningai kezdett magyarázkodásba. Azt mondta, hogy valamivel meg kell hálálnia, hogy befogadta és felnevelte. Ez a legkevesebb, amit tehet. Ennek Anya nem tudott ellent mondani, mert hogyan hálálhatnák meg, amit tettek értük, hát azzal, hogy a falu szolgálatába állnak. Kilenc éves korára elkezdett járni az akadémiára. Úgy ahogy! Nagyon sokat lógott és egy erdõt keresett magának. Nem tudni miért, mintha az ösztöne azt súgta volna, hogy menjen oda. Sok idõt töltött az erdõben, aminek hátránya az lett, hogy kezdett elfelejteni beszélni és nem mentek az akadémiai vizsgák. Nem is törte magát érte, hiába mondta, hogy beáll ninjának, ilyen hozzáállással nem ment neki. Úgy érezte, hogy a természet hívja és volt olyan, hogy napokra eltûnt. Kint bóklászott az erdõ sötétjében, mintha keresett volna valamit vagy valakit. Teltek múltak az évek és egyre többet járkált az erõben, aminek következménye az lett, hogy az akadémián bukások sorozata következett. Meg volt hozzá a képessége, de nulla tudással lehetetlen átmenni a Genin vizsgán. Tizennégy éves korára már messzebbre is elcsatangolt, ahol néhány kóbor haramia tüzet csiholt és fákat égettek. Ningai fejében, mintha sikítás hallatszott volna. Olyan érzése volt, mintha õ égne ott, pedig nem fáj neki, csak érzi a fák életének kimulását. Ekkor a tanító egy kézpecsétsorozatot mondott a fiúnak, amit ösztönös módon megcsinált. A fûszálak ekkor mint éles kések egy méteres magasságig hirtelen feltörtek, majd felnyársalták õket. A fiú nem szörnyülködött a tettén, sõt elégedett volt. Végül otthagyta õket és visszatért Takigakurébe. Fogalma sem volt hogy csinálta, de megismételni nem tudta volna, hacsak a Kyoukan megtanítja neki. Sokáig könyörgött neki, de nem kapott választ. A falu vezetõje hiába beszélt neki, hogy tanuljon nem foglalkozott vele, aztán már õ sem. Végül megtörtént valami csoda. Az erdõbe egyre kevesebbet járt és visszatért az akadémiába, mint komoly tanuló. Az eredményei egyre javultak fel és a tanára is elégedett lett, aki folyton azt hajtogatta neki, hogy elõbb kellett volna ez a változás. A csoda maga Kyoukan volt, aki megbeszélte vele, hogy csak akkor hajlandó beszélni és tanítani, ha átmegy a genin vizsgán. Eljött a nagy nap, amire a falu vezetõje is felfigyelt. Tizenhat évesen éppen itt van az ideje. Teste hiába volt edzett a sok erdõben léttõl, ha az elméje gyenge. Beült a tanterembe, ahol szólítgatták a vizsgázókat. Elõször nem izgult, amíg nem kezdte mindenki nyugtatgatni, kivéve Enseika, aki folyton azt hajtogatta, hogy megint nem fog sikerülni. Ettõl már kezdett stresszelni. Hiába mondta hogy fejezzék be, mindenki mondta a magáét. Egy név csendül fel a belsõ hangzavarban. Ningai következik! Szólította az egyik vizsgáztató. Verejtéktõl kiverve ment be a terembe, ahol vele szembe ültek a vizsgáztatok. Egy transzformációs jutsut és egy klón jutsut vártak el tõle, amit könnyedén teljesített. Felvette az egyik vizsgáztató alakját, majd létrehozott magából öt klónt. Ezek után elnyerte a genin címet. A tanár nagy megkönnyebbülésére fújt egyet és mosolygott, hogy végre sikerült és nem bõgött már le megint, mert ez õt is minõsítette volna. Ningai nem annak örült, hogy genin lett, hanem annak, hogy mostantól Kyoukan beszélni fog neki és tanítja. Ez így is lett! Elmondta, hogy leginkább a természethez áll közel és õ valószínûleg valami hasonló ninjáknak a leszármazottai. Hirtelenjében ennyit tudott felhozni. Annyit mondott még, hogy valamilyen kapcsolatban van a természettel, ami szoros köteléket alkot közöttük és ennek megfelelõen tudja alkalmazni a technikákat, hisz látja minden növénynek életét és halálát, a környezetükben történt eseményeket, ami egy valóságos csodának minõsül. A sikeres vizsga után a Hokage hívatta, hogy a vándor ninja, aki megmentette, hagyott itt hátra valamit, ami nem volt más, mint egy különleges fegyver, amilyet még nem is látott. Ajándékba kapta, ha rátermettnek bizonyult hozzá, és a geninvizsgával ezt ki is érdemelte. Amióta genin lett õ a közeli erdõben él és csak benézeget a faluba a csapatba osztás miatt.