Post by Tenki Miairo on Sept 17, 2012 18:36:09 GMT 1
Név:Tenki Miairo
Ország: Tûz országa
Falu: Konoha
Nem: Férfi
Kor:14
Beosztás : Genin
Kaszt: ninja
Faj: Ember
Elemek: Tûz
Másodlagos: szél (nem képes még használni)
Jellem: Humoros jellemû , szabályok betartása az elsõ mindig neki, hatalomra törõ .
Felszerelések:
Kinézet: Õsz haj , piros fekete ruházat, fekete sál,
Elõtörténet:
14 éve születtem Konohába . A családomat 5 éves koromra elvesztettem egy Konohai tûz tragédiában. További éveimben nagyapámra bíztak
és elsajátítottam a ninja élet alapjait tõle . Sosem a legokosabbak közé tartoztam de kitartásom és fáradhatatlan évekbe behoztam a
lemaradásom másokkal szemben .
Nagyapám 7 éves koromban íratott be az akadémiára , nekem csak úgy mondta mindig hogy apám és anyám célja születésemtõl kezdve az volt
hogy shinobi legyek.
Sokáig készültünk az akadémia melet hogy sikeresen átmehessek a genin vizsgán és fejemre köthessem konoha jelével megjelölt fejpántot.
Kunai dobás mindig is az erõsségem volt , de az igazi képességemet az eszméletlen gyorsaságom mellet éreztem .
Apám a gyorsaságáról és az eszérõl volt híres konohában de nagyapám mindig azt mondta hogy a gyorsaságát születésemtõl örököltem de
a ninják éles küldetéseken mutatják meg igazán mire képesek.
Különösebb jutsukat nem bírtam elsajátítani csak egy gyengébb klón jutsut és egy helyettesítõt.
Úgy gondolom a ninják igazi ereje nem a jutsuk-ban mutatkozik meg .
Mikor elindultam a genin vizsgára nagyapám megragadta a vállamat és ezt mondta:
- Tudom hogy képes leszel rá. Tessék itt ez a katana apád hagyta rád , mert tudta hogy megakarod majd keresni a testvéred.
Meglepõdtem mert még sose volt velem ilyen komoly az öreg. És így válaszoltam rá:
- Héjj öreg ne aggódj nem meghalni megyek de azért köszönöm szépen ezt a fegyvert ígérem vigyázni fogok rá.
Szemtelenül de mégis tisztelettel válaszoltam és elvigyorodott magabiztosságom miatt. Hitte hogy megtudom csinálni és nagyszerû shinobi lesz
belõlem.
Mikorra oda érkeztem már nem volt olyan magabiztos mint amilyen voltam . Az arcomról folyt az izzadtság de nem a félelem miatt,
meg akartam felelni az elvárásainak amiknek kitett engem . Eszembe jutottak menet közbe emlékek amiket apám mondott kiskoromban.
" - Olyan gyors és okos leszel mint apád ,hiszem hogy te leszel az aki felül tud múlni engem"
Tudtam hogy valami fontosat akar mondani és csak körít mellé, és válaszoltam:
" - Akarsz valamit mondani apám?"
" - Majd ha idõsebb leszel meg fogod tudni"
Közben már a genin vizsgán voltam , minden jól sikerült és nagy örömömre megkaptam a fejpántom. Éreztem azt hogy már én is igazi
konohai shinobi vagyok amint felkötöttem a fejemre . Eszméletlen érzés volt nem lehet leírni.
Mikor hazaértem elmeséltem nagyapámnak hogy sikerült a genin vizsga , büszkeség töltötte el az öreget tudta hogy nem hagyom cserben.
Utána megkérdeztem hogy mire gondolt apám ezzel a mondatával. A levegõ megállt , fülledt hangulat volt nagyapám mosolya is eltûnt az arcáról.
Elmesélte hogy van egy testvérem akit születésekor elraboltak. A rejtett homok faluból érkezõ shinobik vitték el , ami késõbb kiderült apám és anyám
is ez miatt halt meg . Próbálták megállítani õket de sajnos túl erõben voltak .
Testvérem máshol nevelkedett más szokások szerint. Abban a pillanatban mikor nagyapám ezt elmesélte én arcra fagyott tekintettel álltam a szobában.
Ígéretet tettem hogy megtalálom és visszahozom konohába a testvérem amíg nem késõ.
Egyik nap arra érkeztem haza hogy egy levél hever az asztalon. Alig mertem a kezembe venni mikor megláttam hogy nagy apám hagyta itt nekem.
Leírta benne hogy sajnálja hogy itt hagyott és találok pénzt a házban és ne felejtsek el mindent amit tanított, a papírhoz hozzá volt tûzve egy családi
fotó a testvéremmel együtt.
A levelében elköszönt nem tudtam mire vélni azt hitem csak elment valahova. Aztán bementem nagyapám szobájába és holtan találtam már napokkal ezelõtt láttam hogy
szenvedett betegségeiben de nem hittem volna hogy ilyen komoly.
Kiléptem az ajtón kiabáltam egy nagyot. Attól a naptól kezdve elhatároztam hogy megtalálom az egyetlen rokonom , a testvéremet és vissza hozom konohába.
Ez az én ninja utam.
Ezt a képet szeretném:
www.kepfeltoltes.hu/view/120917/b103813000cd5_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ország: Tûz országa
Falu: Konoha
Nem: Férfi
Kor:14
Beosztás : Genin
Kaszt: ninja
Faj: Ember
Elemek: Tûz
Másodlagos: szél (nem képes még használni)
Jellem: Humoros jellemû , szabályok betartása az elsõ mindig neki, hatalomra törõ .
Felszerelések:
10 db shuriken
5db kunai
1db katana
5db kunai
1db katana
Kinézet: Õsz haj , piros fekete ruházat, fekete sál,
Elõtörténet:
14 éve születtem Konohába . A családomat 5 éves koromra elvesztettem egy Konohai tûz tragédiában. További éveimben nagyapámra bíztak
és elsajátítottam a ninja élet alapjait tõle . Sosem a legokosabbak közé tartoztam de kitartásom és fáradhatatlan évekbe behoztam a
lemaradásom másokkal szemben .
Nagyapám 7 éves koromban íratott be az akadémiára , nekem csak úgy mondta mindig hogy apám és anyám célja születésemtõl kezdve az volt
hogy shinobi legyek.
Sokáig készültünk az akadémia melet hogy sikeresen átmehessek a genin vizsgán és fejemre köthessem konoha jelével megjelölt fejpántot.
Kunai dobás mindig is az erõsségem volt , de az igazi képességemet az eszméletlen gyorsaságom mellet éreztem .
Apám a gyorsaságáról és az eszérõl volt híres konohában de nagyapám mindig azt mondta hogy a gyorsaságát születésemtõl örököltem de
a ninják éles küldetéseken mutatják meg igazán mire képesek.
Különösebb jutsukat nem bírtam elsajátítani csak egy gyengébb klón jutsut és egy helyettesítõt.
Úgy gondolom a ninják igazi ereje nem a jutsuk-ban mutatkozik meg .
Mikor elindultam a genin vizsgára nagyapám megragadta a vállamat és ezt mondta:
- Tudom hogy képes leszel rá. Tessék itt ez a katana apád hagyta rád , mert tudta hogy megakarod majd keresni a testvéred.
Meglepõdtem mert még sose volt velem ilyen komoly az öreg. És így válaszoltam rá:
- Héjj öreg ne aggódj nem meghalni megyek de azért köszönöm szépen ezt a fegyvert ígérem vigyázni fogok rá.
Szemtelenül de mégis tisztelettel válaszoltam és elvigyorodott magabiztosságom miatt. Hitte hogy megtudom csinálni és nagyszerû shinobi lesz
belõlem.
Mikorra oda érkeztem már nem volt olyan magabiztos mint amilyen voltam . Az arcomról folyt az izzadtság de nem a félelem miatt,
meg akartam felelni az elvárásainak amiknek kitett engem . Eszembe jutottak menet közbe emlékek amiket apám mondott kiskoromban.
" - Olyan gyors és okos leszel mint apád ,hiszem hogy te leszel az aki felül tud múlni engem"
Tudtam hogy valami fontosat akar mondani és csak körít mellé, és válaszoltam:
" - Akarsz valamit mondani apám?"
" - Majd ha idõsebb leszel meg fogod tudni"
Közben már a genin vizsgán voltam , minden jól sikerült és nagy örömömre megkaptam a fejpántom. Éreztem azt hogy már én is igazi
konohai shinobi vagyok amint felkötöttem a fejemre . Eszméletlen érzés volt nem lehet leírni.
Mikor hazaértem elmeséltem nagyapámnak hogy sikerült a genin vizsga , büszkeség töltötte el az öreget tudta hogy nem hagyom cserben.
Utána megkérdeztem hogy mire gondolt apám ezzel a mondatával. A levegõ megállt , fülledt hangulat volt nagyapám mosolya is eltûnt az arcáról.
Elmesélte hogy van egy testvérem akit születésekor elraboltak. A rejtett homok faluból érkezõ shinobik vitték el , ami késõbb kiderült apám és anyám
is ez miatt halt meg . Próbálták megállítani õket de sajnos túl erõben voltak .
Testvérem máshol nevelkedett más szokások szerint. Abban a pillanatban mikor nagyapám ezt elmesélte én arcra fagyott tekintettel álltam a szobában.
Ígéretet tettem hogy megtalálom és visszahozom konohába a testvérem amíg nem késõ.
Egyik nap arra érkeztem haza hogy egy levél hever az asztalon. Alig mertem a kezembe venni mikor megláttam hogy nagy apám hagyta itt nekem.
Leírta benne hogy sajnálja hogy itt hagyott és találok pénzt a házban és ne felejtsek el mindent amit tanított, a papírhoz hozzá volt tûzve egy családi
fotó a testvéremmel együtt.
A levelében elköszönt nem tudtam mire vélni azt hitem csak elment valahova. Aztán bementem nagyapám szobájába és holtan találtam már napokkal ezelõtt láttam hogy
szenvedett betegségeiben de nem hittem volna hogy ilyen komoly.
Kiléptem az ajtón kiabáltam egy nagyot. Attól a naptól kezdve elhatároztam hogy megtalálom az egyetlen rokonom , a testvéremet és vissza hozom konohába.
Ez az én ninja utam.
Ezt a képet szeretném:
www.kepfeltoltes.hu/view/120917/b103813000cd5_www.kepfeltoltes.hu_.jpg