Post by Kuroda Lavi on Jul 25, 2012 18:24:57 GMT 1
Név: Kuroda Lavi
Kaszt: Genin - Genjutsu használó
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 16
Felszerelések:
5db Kunai
Ninjato
[/ul]
Kinézet: Vörös haj, zöld szem. 54kg 163cm magas.
Előtörténet:16 éve, Konohában születtem. Mivel, a csládom ninja család volt, ezért nem volt kérdéses hogy én is ninja leszek. Az ötletet először apám dobta fel egy családi vacsoránál. Mivel titkon én is az akartam lenni, csak szégeltem megmondani, ezért miután feltette a kérdést, pár másodpercre rá, azonnal rávágtam az igenleges választ. A vacsora után, a fater megdörzsölte a fejemet, és azt mondtda, komoly hangon:
-Fiam. Tudod a shinobik élete nem csak móka és kacagás, vannak pillanatok amikor a társaid, vagy éppen a saját életedről kell döntened. Ezért kérlek gondold meg hogy tényleg komolyan mondtad azt hogy shinobi akarsz lenni.
Először, csak hallgattam mert nem tudtam hogy mit szóljak hozzá, de végül mosolyogva böktem oda apámnak.
-Tudom, de bármi legyen én akkor is Shinobi leszek, és olyan erős leszek mint te. Sőt! Túl foglak szárnyalni és még jobb ANBU tag leszek.
-Úgy legyen! Mondta, majd azzal a lendülettel hogy kimondta a szavakat, tovább állt. Éjszaka az az elkövetkezendő harcokról, hősies pillanatokról, álmodtam. Másnap miután apa hazajött egy küldetésről, mélyebb beszélgetésbe kezdtem vele a ninjákról, a jutsukrók, a rangokról. Miután megtudtam hogy milyen pozícióban van, az eddiginél is nagyobb rajongást éreztem apám felé.
-Váóó! Azta , te ilyen magas pozícóban vagy? Nagyon kírály!
Egyre nagyobb késztetést éreztem afelé hogy Shinobi legyek. Eltelt egy év, sokat gyakoroltam néha az öreggel, néha egyedül legtöbbször a shuriken dobást, a kunaial való harcot, bár a közelharc sosem volt az én erősségem, sokkal nagyobb érdeklődést éreztem a genjutsuk felé. Ez lehet hogy részben apáról fiúra száll, mivel apa sem most kezdte űzni a genjutsuk iparát. Az egyik gyakorlás alkalmával, egy meglepetést kaptam : Egy Ninjatot. Eleinte csak annak örültem hogy vett nekem valamit, mert hát nem nagyon fogom használni, majd csak dísz lesz. De hát mindig jól jön egy plusz fegyver. Eljött az idő hogy végre beiratott az akadémiára. Az első nap, átlagos volt, és ezt követték a napok, hónapok. Elérkezett a genin vizsga ideje. Remekül teljesítettem, már alig vártam hogy megmondhassam hogy sikerült. Amikor kiléptem a vizsgateremből, először szomurú arcot vágtam, a fejpántomat a hátam mögé dugtam, majd amikor odaérrtem hozzá azt mondtam:
-Sikerült! A fejemre kötöttem a pántot, és átölteltem az apámat.
-Vége sikerült, végre! Genin vagyok. Az hazafelé vezető úton végig arról beszéltem hogy mennyire boldog vagyok. Ahogyan boldogan meséltem az ősömnek hogy mennyire örülök hogy végre genin vagyok, egy kunai repült a fejem felé, apám elrántott a kunai útjából, de végül megjelent az idegen alak és hason szúrta egy kunai-al.
-Mi? Ez mi? Abban a másodpercben hogy feltettem a kérdésemet a kunai a jobb szemembe vésődött, ezzel vakulást okozva annak a szememnek. Felordítottam, de még abban a percben elájultam. 5 óra múlva tértem eszméletembe, arra érberdtem hogy anya fogja a kezemet, a kórházban. Először csak értetlen kedtem.
-Hol vagyok? Mindezt halkan. Most ébredtem, és nem volt erőm. Mire ráeszméltem hogy a jobb szememmel nem látok, minden beugrott.
-Apa? Hol van apa? Jól van?
-Ne aggódj kincsem, apa jól van egy másik szobában pihen. Mondta anyám azzal az anyai mosollyal, amit nem helyetesíthet semmi. Ez a mosoly nyugtatott meg.
-Rendben. Majd visszaaludtam. Holnap mind a hárman együtt mentünk, haza, azóta minden a jól megszokott kerékvágásban megy.
Jelenleg arra várok hogy beosszanak egy csapatba.
Avatarnak ezt kérném: kepfeltoltes.hu/120725/994388126Avatar_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Köszönöm. ^^
Kaszt: Genin - Genjutsu használó
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 16
Felszerelések:
5db Kunai
Ninjato
[/ul]
Kinézet: Vörös haj, zöld szem. 54kg 163cm magas.
Előtörténet:16 éve, Konohában születtem. Mivel, a csládom ninja család volt, ezért nem volt kérdéses hogy én is ninja leszek. Az ötletet először apám dobta fel egy családi vacsoránál. Mivel titkon én is az akartam lenni, csak szégeltem megmondani, ezért miután feltette a kérdést, pár másodpercre rá, azonnal rávágtam az igenleges választ. A vacsora után, a fater megdörzsölte a fejemet, és azt mondtda, komoly hangon:
-Fiam. Tudod a shinobik élete nem csak móka és kacagás, vannak pillanatok amikor a társaid, vagy éppen a saját életedről kell döntened. Ezért kérlek gondold meg hogy tényleg komolyan mondtad azt hogy shinobi akarsz lenni.
Először, csak hallgattam mert nem tudtam hogy mit szóljak hozzá, de végül mosolyogva böktem oda apámnak.
-Tudom, de bármi legyen én akkor is Shinobi leszek, és olyan erős leszek mint te. Sőt! Túl foglak szárnyalni és még jobb ANBU tag leszek.
-Úgy legyen! Mondta, majd azzal a lendülettel hogy kimondta a szavakat, tovább állt. Éjszaka az az elkövetkezendő harcokról, hősies pillanatokról, álmodtam. Másnap miután apa hazajött egy küldetésről, mélyebb beszélgetésbe kezdtem vele a ninjákról, a jutsukrók, a rangokról. Miután megtudtam hogy milyen pozícióban van, az eddiginél is nagyobb rajongást éreztem apám felé.
-Váóó! Azta , te ilyen magas pozícóban vagy? Nagyon kírály!
Egyre nagyobb késztetést éreztem afelé hogy Shinobi legyek. Eltelt egy év, sokat gyakoroltam néha az öreggel, néha egyedül legtöbbször a shuriken dobást, a kunaial való harcot, bár a közelharc sosem volt az én erősségem, sokkal nagyobb érdeklődést éreztem a genjutsuk felé. Ez lehet hogy részben apáról fiúra száll, mivel apa sem most kezdte űzni a genjutsuk iparát. Az egyik gyakorlás alkalmával, egy meglepetést kaptam : Egy Ninjatot. Eleinte csak annak örültem hogy vett nekem valamit, mert hát nem nagyon fogom használni, majd csak dísz lesz. De hát mindig jól jön egy plusz fegyver. Eljött az idő hogy végre beiratott az akadémiára. Az első nap, átlagos volt, és ezt követték a napok, hónapok. Elérkezett a genin vizsga ideje. Remekül teljesítettem, már alig vártam hogy megmondhassam hogy sikerült. Amikor kiléptem a vizsgateremből, először szomurú arcot vágtam, a fejpántomat a hátam mögé dugtam, majd amikor odaérrtem hozzá azt mondtam:
-Sikerült! A fejemre kötöttem a pántot, és átölteltem az apámat.
-Vége sikerült, végre! Genin vagyok. Az hazafelé vezető úton végig arról beszéltem hogy mennyire boldog vagyok. Ahogyan boldogan meséltem az ősömnek hogy mennyire örülök hogy végre genin vagyok, egy kunai repült a fejem felé, apám elrántott a kunai útjából, de végül megjelent az idegen alak és hason szúrta egy kunai-al.
-Mi? Ez mi? Abban a másodpercben hogy feltettem a kérdésemet a kunai a jobb szemembe vésődött, ezzel vakulást okozva annak a szememnek. Felordítottam, de még abban a percben elájultam. 5 óra múlva tértem eszméletembe, arra érberdtem hogy anya fogja a kezemet, a kórházban. Először csak értetlen kedtem.
-Hol vagyok? Mindezt halkan. Most ébredtem, és nem volt erőm. Mire ráeszméltem hogy a jobb szememmel nem látok, minden beugrott.
-Apa? Hol van apa? Jól van?
-Ne aggódj kincsem, apa jól van egy másik szobában pihen. Mondta anyám azzal az anyai mosollyal, amit nem helyetesíthet semmi. Ez a mosoly nyugtatott meg.
-Rendben. Majd visszaaludtam. Holnap mind a hárman együtt mentünk, haza, azóta minden a jól megszokott kerékvágásban megy.
Jelenleg arra várok hogy beosszanak egy csapatba.
Avatarnak ezt kérném: kepfeltoltes.hu/120725/994388126Avatar_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Köszönöm. ^^