Haiiro Csapat Próba /ERDŐ/

[Akarui Yoru]

www.youtube.com/watch?v=6GvQxlehXqY

Minden most kezdődik el!

[Akarui Yoru]

* A nyári nap kezdi felmelegíteni avarrejtek utcáinak levegõjét, de még mindig érezhetõ az éjszakai szél frissítõ hatása. A nap sugarai még hosszú árnyékot vetnek a kapu melletti jegenyékrõl. Ezen árnyékok tövében sétál Yoru és Hana a kapu felé.
Yoru kicsit Hana elõtt kullog, szeme a kaput és környékét vizslatja, Zaku-t keresve.
~ Nincs itt, pedig Õ mondta a 8 órát, és nincs itt, el fogunk késni ha sokáig marad el. Pedig nagyon örültem volna ha már itt van, akkor talán nem lenne bennem ez a rossz érzés, hogy Hana chan csalódott bennem, és talán elterelné a figyelmünket. Azt hitem ha illedelmes és odafigyelõ vagyok akkor nem hibázhatok. De ezek szerint mégsem volt jó ahogy én elképzeltem.
-Hana kedves. *szól alig halhatóan. -Te látod valahol Zaku-sant?
* Miközben A kapu tövéhez értek, Yoru újra végigellenõrzi fejben felszerelését, hogy elterelje gondolatait a reggeli "incidensrõl".
~ Hikari? Megvan. Shizukana? Itt van velem. Kunaiok, cetlik, drót nálam. Vért? Megvan. Remélem azt a pár gyógynövényt nem kell használnom, remélem nem lesznek sérülések senkin.
*Yoru elmerült gondolataiban. Lassan megnyugszik és nincs bûntudata, pedig rosszat úgy érzi nem tett.

[Harumi Hana]

*A lány a férfi háta mögött halad, aki nagy valószínûséggel még rosszul érzi magát a reggeli eset miatt. Nem mintha a lány így tenne. Jót szórakozott a férfival, olyan vicces volt. De persze egy pár megnyugtató szó az edzés elõtt nem árt majd, nem szeretné, ha emiatt rosszul teljesítene. Az emlegetett mamlasz meg is szólal halkan, hangja vesztetten.
-Nem látom sehol. *Mondja miután körülnéz.* Yoru-san. Jó volt a saláta és a tea, amit adtál. Már nem is fáj a fejem, erõs és fitt vagyok.
*Meséli szélesen vigyorogva. És innentõl saját felszerelésének ellenõrzésével foglalkozik, nem szeretné, ha bármi is hiányozna. Jelenleg egy egyszínû piros yukatát visel, fekete obival, azon a fejpánt övként felkötve, a stílus szokásos. Nála van ernyõje, nyelében a shinobitoval. Hátul lóg a kis táska, benne az elõkészített drót, robbanócetli és füstbomba, jobb lábára pedig a kis tartó, benne a kunaikkal és a shurikenekkel. Úgy tûnik mindent eltett, már csak Zaku hiányzik köreikbõl.

[Ichiga Zakuro]

*Zakuro aznap korán kelt fel.
~Ma van a nagy nap! Ma van a nagy nap!
*Szinte egész reggel ez a gondolat járt a fejében. Jól emlékezett még a tegnap estére, amikor is előtört belőle az állat. Zakurora nem túlzottan volt jellemző az efféle viselkedés. Ő úgy véli Haiironak rendkívül önbizalomkeltő természete van, így nem csoda, hogy a társaságában nem fogta vissza magát. Még reggeli közben is sokat töprengett azon, mért nem próbálkozott meg soha az énekléssel.
*Reggeli után gyorsan fogat mosott, és összeszedte a felszerelését. Kardját szokás szerint a ruhája egy szegletébe rejtette el, jelen esetben a nadrágja szárába. Nem akadályozta a mozgásban, mert bő ruhákat szokott hordani. Jobb oldalára tette fel a surikentartóját, benne minden egyéb fegyverével, köztük a Yorutól kapott sebonokkal is. Vitt magával cetliket, kunaiokat, surikeneket,egy kevés kötelet, amit az övére akasztott, úgy, hogy a ruhája eltakarja, valamint magával vitte a kutyáját, Tachimarát is. Eddig nem sokat tanított neki, csak az alapvető dolgokat, mint a nyomolvasás, követés, harc. Zakuro mégis érezte, hogy nagy hasznát fogja venni hűséges háziállatának Felhelyezett a bal oldalára egy kisebb tokot is amit egyelőre üresen hagyott. Majd dolga végeztével elindult hazulról. Tachimarát, vagy ahogy ő hívja Tachit, nem kellett pórázon vezetnie, követte őt magától. Zakuro büszke volt rá, hogy mennyi mindent megtanított neki, hiszen rengeteg idejébe került.
*Gondtalanul sétált végig a városon. Most nem nagyon izgatta, hogy hamarabb érjen oda. Már megtanulta: Haiiro mindig képes meglepetést okozni. Az ő órája szerint pont nyolc órakor ért oda a hídhoz. Látta, hogy Yoru és Hana már ott várja. Nyugodtan odament hozzájuk és köszönt.
- Sziasztok! Hogy telt az estétek?

[Akarui Yoru]

* Yoru és Hana a kapunál kínos csendben, csak tőmondatokban kommunikál, mikor Zaku megérkezik.
"- Sziasztok! Hogy telt az estétek?" kérdésére Yoru kissé elvörösödik. De választ próbál erőltetni ki száján.
- Jó..jól, köszönjük, kicsit fáradtan zuhantunk meg de jól. *rövidre zárva a mondatot, nehogy Hanát vagy magát kompromtálja, illetve Zaku kínos és valótlan következtetést vonjon le.
-Egyébként késtél ugye tudod, sietnünk kéne a gyakorló helyre. *Majd hogy a további kínos pillanatoktól megmeneküljön sarkon fordul és határozott léptekkel elindul az erdő felé.
~ Ha miatta késünk én tuti nem állok jót magamért, végre mestert kapun, csapat lettünk, és erre elkésünk az első közös edzésről. Tuti, hogy balhé lesz belőle, akármilyen laza is a sensei az edzés az edzés.
*Léptei gyorsulnak, majd szinte futásba mennek át amikor is ugrik egyet és a fák koronájában ugrálva eléri a lehető leggyorsabb utazó sebességét. Hogy mindent megtegyen a késés lefaragásával kapcsolatban. Ugrásai nyomán a fa ágak reccsennek súlya alatt és nagyokat hajolnak, de nem érdekli... ~Nem késhetünk el!
- Mozogjunk!

[Harumi Hana]

*Minden rendben felszerelése környékén, minden rendben. Még azt a kínos feszültséget sem érzékeli, maximum Yoru érezheti magát kényelmetlenül. Ami meg is látszódik, amikor megérkezik Zakuro, és máris egy jó kérdéssel nyit.
-Szervusz Zakuro-san! De még milyen jól, kényelmes ágy, kellemes társaság, és még a reggelit is elkészítették. Nincs okom panaszra.
*Mondja vigyorogva, a késéssel meg nem foglalkozik, nem valószínû, hogy ez megtörténne, még idõben vannak így is. Yoru után lépked, majd vele együtt szaporázza a lépteit egészen a futásig, majd a fák lombjai közé vetik magukat. A nagy mamlasz lábai alatt minden egyes ág hajol és recseg súlya alatt, ez a lányt picit aggasztja, mivel azok bõven himbálóznak, mire odaérne, így inkább feljebb lévõ ágakat választ a közlekedésre. Követi társait végig, egészen a találkahelyig, halkan, szótlanul.

[Ichiga Zakuro]

- Rendben van, menjünk.
*Mondja Zakuro, majd beleveti magát a magasba, nyomában Tachivan. A kutya látszólag nem erőltette meg magát nagyon. Valószínűleg még akkor is tudná tartani a tempót velük, ha fürge-testet használnának.
*Zakuro könnyedén ugrált a fák között, noha egy kicsit idegesítette a szembeszél.
~Lehet nem kellett volna ilyen bő ruhát felvennem.
* Szüksége volt rá, mert íj módon el tudta ejteni a ruhájába a kardját, és más fegyvereit. Szótlanul követi társait, szépen lassan felzárkózik. Pár perc múlva már mellettük ugrándozik.
- Jó kis bemelegítés, mi?
*Veti oda nekik, kissé humoros tekintettel. Zakuro szeretett volna egy kis önbizalmat önteni csapattársaiba. Kicsit némák voltak, és ez zavarta őt. Mindig ő szokott a legnémább lenni, noha a tegnap esti buli óta jócskán megnőtt az arca.

[Akarui Yoru]

* A fák közt a kis csapat viharos tempóban mozog, majd egy nagyobb ugrásnál Yoru keményen érkezik egy ágra és azzal a lendülettel le is törte, keményen érkezik a talajra, mintha egy mázsás szikla lenne // és tényleg, hiszen több mint egy mázsa//.
- Ezt nem így terveztem. *Motyogja bosszúsan miközben látja, hogy a többiek tovább siklanak felette.
~ Nah gyerünk nincs már messze a tó. *Lendületet vesz és kezeivel gyorsabb test jutsu kézjeleit mutogatja. Pillanattal később már mint egy nagy homokszínű buldózer tör utat magának az aljnövényzeten át, egy új turista útvonalat vágva magának kunaiával. Mikor társait utolérte felugrik melléjük és megszólal.
- Van ez így, a föld szeret engem "ölelni". * Majd mosolyogva kuncogni kezd.
- Itt a tisztás és a kis tó. Megérkeztünk *az utolsó fáról megint nagy lendületet vesz, és arra a sziklára érkezik amit a sensei korábban kettéhasított.
~ újra itt. Lássuk mi sül ki belőle.
- Időben vagyunk. * Mondja, és a sziklán kényelmesen elnyújtózik, miközben társait figyeli.

[Harumi Hana]

-Valóban jó bemelegítés Zakuro-san. Mondjuk ebben a melegben nem a legkellemesebb. De neki ott elöl ez meg sem kottyan, még fázik is...
*Ekkor egy nagyobb ág reccsenést hall, ami tisztán kivehetõen annak a jele, hogy Yorunak sikerült letörni egy ágat. Hatalmas erõvel érkezik meg a földre, ezt a fákon ugrálást nem ennek a nagy mamlasznak találták ki. Aggódva néz vissza a lány, de úgy tûnik semmi baja sincsen, egy gyorsabb testtel máris egy ösvényvágó mûveletbe fogott. Pillanatokon belül már mellettük száguldott újból, vigyorogva.
-Yoru-san, nem neked találták ki a fákon közlekedést. Nagyon sok zajt csapsz.
*Végül elérkeznek a tisztásra, a lány lehuppan a földre és kifújja magát. Elég gyorsan szaladtak, agy egy kicsit kimelegedett. A forráshoz térdel, és kezével merít a friss vízbõl, hogy ihasson belõle és megmossa arcát.
*Kíváncsi vagyok milyen edzést szánt nekünk a Sensei. Szerintetek mit fogunk csinálni?

[Ichiga Zakuro]

*Zakuro könnyedén veszi az iramot a tisztásig.
- Valóban Yoru. Kicsit tényleg zajos. Mondjuk, az is igaz, ezek itt még viszonylag fiatal fák.
*Tachimara Zakuroval együtt érkezik le az egyik fa tövébe, a tisztástól úgy tíz méterre, bokrokkal szegélyezve. Mivel Zakuro még álmában kapta fel Tachit, nem volt sok ideje a kutyának, hogy intézze a reggeli teendőit, csupán enni tudott. Így aztán Yoru és Hana most szemtanúja lehetett, ahogy Tachi megjelöli a területét azon a bizonyos fán. Majd gyorsan odafutott a többiekhez. Eléggé meglepődött a kettéhasított kövön.
- Te jó ég! Mi lett ezzel a kővel?
*Egy pillantást vetett Yorura, mert belőle nézte ki, hogy tud is valamit a kőről.

[Genso Haiiro]

* A forró gázgömb, csúfolva nap, szeret szórakozni a halandókkal, és idő előtt felkelteni őket... Haiiro is ennek a viselkedésformának lett áldozata, végül is kivételesen a szerencsének, és a redőny nem behúzásának köszönhetően. Karját felemeli, és órájára tekint.
~ Még bőven van időm... Egyáltalán nem aludtam el.
* Fejét pár pillanatig a futon párnáján pihenteti, miközben a mellette szunnyadó terhes asszonyt figyeli, nyugodt tekintettel a szemében.
~ Jó lehet egy méhben lenni... Egész nap alszol, sz@rsz a világra, a leglazább életmód, valaha is!
* Nagy nehezen nyújtózkodik egyet, majd feltérdel. Kezével végigsimítja szunnyadó kedvese aranyszín haját, illetve hasát. Na, ennyi éppen elég a meghitt pillanatokból. Felkászálódik, és ruháit lezser módon magára kapja, természetesen a kalapját sem felejtve. A másik szobából összeszed pár tekercset, mindenféle méretben, a tárolóból felszed egy Katanát és párdobfegyvert, kis időnek sem kell eltelnie, már ott is van az erdőben, a tisztásnál.
~ De rohadt meleg van... Asszem veszek egy gyors fürdőt.
* A rengetek sok tekercset leteszi az egyik méretes fa tövébe, ő maga pedig elmutogat egy pár jelet, és máris vízzé változik, a forrás tájékán. Így lehet a leggyorsabban lehűlni. Egy minimális idő kérdése, és a dejákok meg is érkeznek.
~ Pontosak azt hiszem.
*Hana egyenest a vízhez veszi irányát, és nem cicózik bele is iszik, ezzel hatalmas terrort okozva Haiironak. Menten vissza is változik, jobbkezének négy ujja Hana szájában.
- Huh ember, na most halálfélelmem volt... Látom harap a cica, de eleresztenéd a kezemet? Meginni se próbáltak még, de elég sz@r érzés!

[Akarui Yoru]

* Mindenki a tisztáson, Yoru a sensei álltal méretre szabott sziklán fekszik, Hana a vízhez sétál hogy felfrissítse magát, Zaku kutyát sétáltat. Majd kérdést szegez az éternek, de Yorunak célozta aki csak annyit mondott rá, hogy itt mutatta meg a sensei milyen is az a szél chakra. Valamit még dörmög az orra alatt majd megzavarja Hana meghökkenése.
- HANA chan minden rendben? Mi történt? * a Fiúk mind a ketten a lány felé indulnak megnézni a riadalom okát.

[Harumi Hana]

*Már elkezdi inni a vizet, amikor egészen váratlan érzés fogja el...a szájában...mintha a víz, valami egészen mássá változott volna, ami így is történt. Elõször a sokk csöndje uralkodik el rajta, ahogy a Sensei ujjai a szájában vannak. A poén valahogy nem hatja meg, de az eset annál inkább. Egybõl kiköpi szájából a férfi ujjait, majd ijedten sikítani kezd.
-Ííííííí!!! M-m-mit csinál a számban Sensei?! Mégis mit képzelt?!
*Mutogat dühödten, de nézzük el neki, nem számított ilyen meglepetésre.

[Ichiga Zakuro]

*Zakuro riadtan figyel fel Hanára. Nem marad le Yoru mögött, hogy megnézze, mi lett a lánnyal. Igyekszik magába folytani a röögőgörcsöt, amikor meglátja Hanát és a Senseit.
~Na, ez is jól kezdődik.
*Ennek ellenére igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna
- Jó reggelt, Sensei. Mikor kezdjük az edzést.
*Feleli, még mindig a magára erőltettet fapofával.
~Na, mosz aztán jól megkapjuk. Tuti, hogy megszívat ezért minket.
*Tachi ezalatt a fűben hempereg, majd dolga végeztével, amikor Zaku magához hívja, sietve odabaktat mellé.

[Genso Haiiro]

- Mit?* Rántja meg vállát, mintha csak közömbös lenne * Majdnem megittál engem. Jobb mintha később változtam volna vissza. Nem hiszem hogy voltak már benned sokan... De így biztosan nem!
* Nyálas kezét megtörli nadrágja hátuljában, víz az is, csak éppen valaki szájából jön!
- Ja, jó reggelt. Egészen pontosak voltatok. Senki nem késett el a próbáról! Ez nagyszerű hír! Nos, kell valakinek pisilnie, vagy hasonlók?