Post by Sarutobi Akio on Apr 27, 2012 20:26:47 GMT 1
Nos, piszkálta az orrom, hogy a Tai-Chiról nem esik szó, ezért gondoltam írok róla párat.
A Tai-Chi egy 173 mozdulatsorból álló rendszer. Ezek a mozdulatok a japán Karatéval való bizonyos hasonlóságát tükrözik napjainkban, mivel a Karate a kínai Kung-Fuból alakult ki. A Tai-Chi egy nagyon régi kifejezés, ami azt jelenti; "legmagasabb odafönn". Ez a magasság két különbözõ - a yin és a yang - formában létezik.
A yin negatív értelmû, sötét, hideg dolgokban nyilatkozik meg. A yang pozitívumra, világos, meleg dolgokra vonatkozik. A stílust azért alakították ki, mert úgy érezték, hogy az addigi stílusokban nincs olyan, mely a yin-yang harmóniáját egyenlõen tartalmazná.
A világ jelenségeinek összessége e két forma kölcsönhatásaképpen jön létre.
A Tai-Chi iskolája olyan rendszert teremtett, melyben a yin-yang egyensúlyban van. Ez azt jelenti, hogy az emberi lélek, az érzékszervek, a belsõ szervek és a végtagok mozdulatai összhangban kell, hogy legyenek.
A módszer, ahogy ezt elérhetjük: lassú mozdulatok sora, beleértve a levegõvétel szabályozását is. A gyakorlás eredményeképpen javul az általános fizikai erõnlét, fokozódik a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, magasabb kort lehet elérni, s az önvédelem tényleges mértéke is fokozódik. Magától értetõdik, hogy a kung-fu az önvédelem hatásos eszköze. Ezen túlmenõen fejleszti és megszilárdítja az egyéni erõt, gyorsaságot, érzékenységet és állóképességet. Több rendszer és iskola fejlõdött ki az elmúlt évszázadok során. Ezek csak a fõbb ágak:
•Chen (csen)
•Yang (jang)
•Wu (wuh)
•Wu (wuou)
•Sun (szun)
Yang. A legismertebb vonalnak tekinthetõ. Elsõdleges tulajdonsága a mozgás állandó, nyugodt sebessége, a formagyakorlat közben a gyakorló folyamatos magassága, a test laza, a gerinc függõleges. Elsõsorban ezt a vonalat javasolják gyógyászati célzattal is. A Yangot a legkönnyebb tanulni.
Chen. Mozdulatok rendkívül lágyak és körívesek, a mozgás rendkívül puha és dinamikus, a tempó gyakran vált a gyors és a lassú között. Nagyon nehéz megtanulni, de gyönyörû stílus. Elsõsorban harci alkalmazásáról híres.
Wu, Wu, Sun. Az állások mélysége, szélessége, a mozgások ívei (széles vagy szûk) váltakoznak fõleg. A Wunál fordul elõ például, hogy a gerinc nem függõleges, hanem az egész törzs dõl.
A mozgás jellege
A Tai-Chi, ahogy azt manapság nálunk is gyakorolják, egy jógaszerû mozgásforma és meditáció keverékének látszik. Számtalan formagyakorlat létezik, melyek különbözõ mozdulatsorokat tartalmaznak. Ezek legtöbbje harcmûvészetekbõl származik, sõt, ha még mélyebbre ásunk, akkor az állatok és madarak természetes mozgásának megfigyelésébõl.
A Tai-Chiban ezeket lassan, lágyan, kecsesen, egyenletesen és különféle összekötõ elemekkel mutatják be.
Életenergia
Sok gyakorló esetében a központban nem elsõsorban és mindenekelõtt a harcmûvészet áll, hanem a test meditatív gyakorlatoztatása. Másokat inkább a Tai-Chi harci vonatkozásai érdekelnek. A kínai filozófiában és gyógyászatban létezik a chi fogalma, ez az a vitális energia, amely élteti a testet.
A Tai-Chi egyik célja, hogy elõsegítse a chi körforgását a szervezeten belül, ez pedig megnöveli az illetõ életenergiáját, és megõrzi egészségét. A chi-áramlás mintázata szoros kapcsolatban áll az ideg- és érrendszerrel, ugyanúgy behálózza az egész szervezetet. Ezen alapul az akupunktúra, az akupresszúra, valamint más keleti gyógymódok is.
Agytisztítás
A Tai-Chi másik célja, hogy erõsítse a nyugodt és zavartalan elmét, amely e gyakorlatok pontos végrehajtására összpontosít. Az elsajátítás hosszú folyamat, melynek során fejleszthetjük az egyensúly, a finom motorikus kontroll, a mozgás ritmusa és egyéb képességeinket is. A Tai-Chi gyakorlása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az élet más területein is jobban boldoguljunk, vagy más fizikai gyakorlatokat is könnyebben végezzünk pl. állás, gyaloglás, mozgás, futás. Számtalan mûvelõje számol be arról, hogy javulást érez a rossz testtartásban, egyéb hibákban, melyek idõvel feszültséget, sérülést okozhatnak. Továbbá e gyakorlatok meditatív jellege lecsendesedést és nyugalmat eredményez.
A Tai-Chi egy 173 mozdulatsorból álló rendszer. Ezek a mozdulatok a japán Karatéval való bizonyos hasonlóságát tükrözik napjainkban, mivel a Karate a kínai Kung-Fuból alakult ki. A Tai-Chi egy nagyon régi kifejezés, ami azt jelenti; "legmagasabb odafönn". Ez a magasság két különbözõ - a yin és a yang - formában létezik.
A yin negatív értelmû, sötét, hideg dolgokban nyilatkozik meg. A yang pozitívumra, világos, meleg dolgokra vonatkozik. A stílust azért alakították ki, mert úgy érezték, hogy az addigi stílusokban nincs olyan, mely a yin-yang harmóniáját egyenlõen tartalmazná.
A világ jelenségeinek összessége e két forma kölcsönhatásaképpen jön létre.
A Tai-Chi iskolája olyan rendszert teremtett, melyben a yin-yang egyensúlyban van. Ez azt jelenti, hogy az emberi lélek, az érzékszervek, a belsõ szervek és a végtagok mozdulatai összhangban kell, hogy legyenek.
A módszer, ahogy ezt elérhetjük: lassú mozdulatok sora, beleértve a levegõvétel szabályozását is. A gyakorlás eredményeképpen javul az általános fizikai erõnlét, fokozódik a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, magasabb kort lehet elérni, s az önvédelem tényleges mértéke is fokozódik. Magától értetõdik, hogy a kung-fu az önvédelem hatásos eszköze. Ezen túlmenõen fejleszti és megszilárdítja az egyéni erõt, gyorsaságot, érzékenységet és állóképességet. Több rendszer és iskola fejlõdött ki az elmúlt évszázadok során. Ezek csak a fõbb ágak:
•Chen (csen)
•Yang (jang)
•Wu (wuh)
•Wu (wuou)
•Sun (szun)
Yang. A legismertebb vonalnak tekinthetõ. Elsõdleges tulajdonsága a mozgás állandó, nyugodt sebessége, a formagyakorlat közben a gyakorló folyamatos magassága, a test laza, a gerinc függõleges. Elsõsorban ezt a vonalat javasolják gyógyászati célzattal is. A Yangot a legkönnyebb tanulni.
Chen. Mozdulatok rendkívül lágyak és körívesek, a mozgás rendkívül puha és dinamikus, a tempó gyakran vált a gyors és a lassú között. Nagyon nehéz megtanulni, de gyönyörû stílus. Elsõsorban harci alkalmazásáról híres.
Wu, Wu, Sun. Az állások mélysége, szélessége, a mozgások ívei (széles vagy szûk) váltakoznak fõleg. A Wunál fordul elõ például, hogy a gerinc nem függõleges, hanem az egész törzs dõl.
A mozgás jellege
A Tai-Chi, ahogy azt manapság nálunk is gyakorolják, egy jógaszerû mozgásforma és meditáció keverékének látszik. Számtalan formagyakorlat létezik, melyek különbözõ mozdulatsorokat tartalmaznak. Ezek legtöbbje harcmûvészetekbõl származik, sõt, ha még mélyebbre ásunk, akkor az állatok és madarak természetes mozgásának megfigyelésébõl.
A Tai-Chiban ezeket lassan, lágyan, kecsesen, egyenletesen és különféle összekötõ elemekkel mutatják be.
Életenergia
Sok gyakorló esetében a központban nem elsõsorban és mindenekelõtt a harcmûvészet áll, hanem a test meditatív gyakorlatoztatása. Másokat inkább a Tai-Chi harci vonatkozásai érdekelnek. A kínai filozófiában és gyógyászatban létezik a chi fogalma, ez az a vitális energia, amely élteti a testet.
A Tai-Chi egyik célja, hogy elõsegítse a chi körforgását a szervezeten belül, ez pedig megnöveli az illetõ életenergiáját, és megõrzi egészségét. A chi-áramlás mintázata szoros kapcsolatban áll az ideg- és érrendszerrel, ugyanúgy behálózza az egész szervezetet. Ezen alapul az akupunktúra, az akupresszúra, valamint más keleti gyógymódok is.
Agytisztítás
A Tai-Chi másik célja, hogy erõsítse a nyugodt és zavartalan elmét, amely e gyakorlatok pontos végrehajtására összpontosít. Az elsajátítás hosszú folyamat, melynek során fejleszthetjük az egyensúly, a finom motorikus kontroll, a mozgás ritmusa és egyéb képességeinket is. A Tai-Chi gyakorlása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az élet más területein is jobban boldoguljunk, vagy más fizikai gyakorlatokat is könnyebben végezzünk pl. állás, gyaloglás, mozgás, futás. Számtalan mûvelõje számol be arról, hogy javulást érez a rossz testtartásban, egyéb hibákban, melyek idõvel feszültséget, sérülést okozhatnak. Továbbá e gyakorlatok meditatív jellege lecsendesedést és nyugalmat eredményez.