Akio naplója

[Sarutobi Akio]

Elsõ bejegyzés: A vizsga után

Ez az elsõ bejegyzés, vajon mit is írjak? A nevem Sarutobi Akio. A Harmadik Hokage egyik unokája. Bár megígértem magamnak, hogy nem dícsekszem ezzel, de mégiscsak a naplómról van szó. Nemrég mentem át a Genin vizsgán. Nagyon könnyû volt, szinte el sem hittem. Egy sima klón jutsu volt a feladat, kisebb vagy nagyobb sikerrel, de azért mindenki végrehajtotta, köztük én is. Nagyon örültem, hogy vége az Akadémiai éveknek, és elkezdhetem az edzést egy csapattal...bár még nincs is csapatom. Egyenlõre még nem osztottak be, de a fejpántom legalább már megvan. A szüleim egy kisebb ünnepet csaptak ennek örömére, ajándékot is kaptam. Aminek jobban örülök, azaz új barátom Hoshi, a fehér fejû ninja sas. Még fiatal mint én. Nagyon jól kijövünk. A testén a tollak éjfeketék és a szemei is, a feje pedig hófehér. Én is mindig ezt a két színt hordom. Azért neveztem el Hoshinak, mert az éjfekete szemei nagyon szépen csillognak. Mintha csillagok lennének benne. Nagyon örülök az új társamnak. A másik ajándék, aminek nem annyira örültem, azt anyu vette, nem tudom hová tette az ízlését. Tõle egy pink színû kabátot kaptam, azt gondolta, hogy olyan szép lányos, biztos tetszene nekem, hát tévedett. ÚTÁLOM A RÓZSASZÍNT!

[Sarutobi Akio]

Második bejegyzés: Egy új barát

Tegnap elmentem edzeni a Tisztásra. Anya reggel azt a förmedvény pink kabátot adta rám, mert úgy nézett ki az idõ, hogy talán esni is fog. Annyira mérges voltam, hogy vettem a kedvenc helyemen édes gombócot, az mindig felvidít. Mikor a tisztásra értem, már gyakorolt ott valaki. Pont láttam, ahogy mérgében beledöfi a bokkenjét egy kõbe. Eléggé leesett az állam, egy bokkent?! Letörtnek látszott, még maradt gombócom, úgyhogy odamentem hozzá és adtam neki egy pálcikával. Nagyon pislogott, azt hitte csak ugratom, végül a hezitálása elkezdett idegesíteni és belenyomtam a kezébe. A neve Kurorai Yasuhiko. Nagyon humoros srác, egy másik faluból jött. Most az Akadémián tanul, pedig idõsebb mint én. Visszatérve a humorára...néha nagyon idegesítõ. Elkezdett Chibinek hívni. Erõsen rángatózott a szemöldököm minden egyes alkalommal, ahogy kimondta. Ezért én Baka-Yasunak hívom, bár nem úgy tûnik, mintha érdekelné. A nap végére csak megszoktam...valahogy.

Együtt edzettünk estig, Õ is hasonló technikát gyakorolt mint én, csak neki villám elemû a chakrája. A bokkenjébe vezetett villám chakrával akar úgy vágni, mint egy éles katanával. Érdekes. Bár az enyém sem hétköznapi, legyezõbe vezetett szél chakrával kapálózni sem mindennapi dolog. Nagyon elfáradtam napnyugtára. Utánna elmentünk az Ichiraku Ramenhez vacsorázni. Vagyis egész pontosan én nem mentem, hanem vittek. Yasu poénból felkapott, mint egy krumpliszsákot és átvetett a vállán. Nos, túl lusta voltam nagyobb ellenállást tanúsítani, így végül lovacskázás lett a dologból. A falusiak, akik ismernek nagyon néztek, de különösebben nem izgat mit gondolnak. Beültünk Ichirakuhoz, és elfogyasztottuk a természetesen finom vacsorát. Közben anyu is üzent Hoshival, hogy menjek már haza, én meg vissza, hogy még nem. Jóllakottan végül elmentünk a Hokage hegyre.

Hát, már mint korábban is rájöttem, Yasu a humor embere, és most sem hagyta ki a lehetõséget a poénkodásra. Szaladtunk felfelé a lépcsõkön, éppenhogy lépést tudtam vele tartani. Ahogy felértünk a csillagokat kezdtük el nézni, és elmondta, hogy az anyja mit mesélt neki. Hogy is volt? "Az ég az egyetlen cseresznyefa, ami mindig virágzik, és ha nagyon erõsen összpontosítok, néha egy-egy szirom le is esik." Nagyon szép, nemde? A szüleinkrõl kezdtünk el mesélni, persze csak pár szót, nem untatlak ezzel. Hirtelen ötlet volt, de elmeséltem neki a Nagy Lecke történetét. Érdekesnek találta, legalábbis elég feszülten nézett rám közben.

De Õ sem maradt el rémtörténetekben, elmesélt egyet a repertoárjából...túl jóra sikerült. A képzelõerõm annyira jó, hogy kitört belõlem a frász. Elbújtam egy szikla mögé és elkezdtem sírni. Eh, elég gyenge vagyok, ha ennyit sem bírok ki, dehát ha egyszer nem vagyok kibékülve a rémtörténetekkel...próbált Yasu vígasztalni, aztán elkezdett filozofálni. Fejbe kólintottam és a hátának dõltem, el is sikerült aludnom, ne kérdezzétek hogyan. Túl fáradt lehettem.

Valamikor hajnalban ébredtem fel újra. Nagyon furcsa volt. Egy levél ágyon voltam, egy GI-vel betakarva, Yasu meg a fülembe suttogott...egy ízléstelen tréfát. Persze nem vettem be, így én is megpirongattam kicsit. Elkaptam és a hátára döntöttem, kicsit elcsábítottam, majd jól meghúztam a fülét, mert nem ébresztett fel. Persze azaz arc is felejthetetlen. Arra viszont nem számítottam, hogy vissza is fog vágni. Elkapott és lenyomott a földre. Azt mondta, hogy elmondja a szüleimnek, hogy "együtt aludtunk". Eléggé sokkban voltam, de próbáltam visszavágni...nem sok eséllyel.

Sietnem kellett hazafelé, így Yasu felsegített és felkaptam a táskámat...ne kérdezd miért tettem, én magam sem tudom, de mielõtt elindultam átöleltem. Egész úton hazafelé ezen gondolkoztam. Baka-Yasu...így összezavarni a gondolataimat. Nem kellett volna belemennem a játékba...

Hazaértem, nem volt senki a folyosón, még elég korán érkeztem. Elõre ittam a medve bõrére, a szobámban anyu várt, nagyon aggódott. Kaptam is a fejemre ezért, hát elmondtam, hogy egy barátommal kempingeztem a hegyen. Hirtelen döntés volt, és Hoshi már nem volt ott, mondtam neki. Ami tulajdonképpen igaz is. Valahogy megbocsájtott, és ment tovább minden. Aludtam még egy kicsit, és most írom a naplóba, mi is történt velem azon a napon...