Saki-sama naplója!

[Yuube Sakime]

Múlt:

Huh, hol is kezdjem! Olyan izgatott vagyok, hogy elkezdhettem írni a saját naplómat. Kislányos zavaromban, nem is tudom hogy mit kéne ide lefirkantanom... Nos, azt hiszem illedelmes hölgy leszek, és kezdem a bemutatkozással. Sakime Yuube vagyok, neked Saki-san, másnak Sakime-sama, 7 éves. Most kezdtem el a Ninja akadémiát, és eldöntöttem, hogy én leszek a legjobb konuichi az egész világon. Szerencsére, ez nem lesz túl nagy feladat, hiszen már most is egyike vagyok ezeknek a személyeknek. Amikor gyakoroltunk, sikerült eltalálnom egy gyakorlótőrrel a Senseimet, tuti hogy nem hagyta magát, mert fel tudtom ismerni mikor hazudik valaki, és mikor nem! Egy napja vagyok Ninja, és máris leköröztem a tanárt! Nem semmi igaz? Csakis én, Sakime-sama, a Yuube család géniusz utódja vagyok képes ilyesmire. Azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy én vagyok a legtehetségesebb kezdő! Vagy talán nem is kezdő vagyok? Mi van ha már elértem a haladó szintet egy nap alatt? Áh, nem azt talán nem. Józanul, és reálisan kell gondolkodnom, hiszen ebben a mostoha világban annyi minden elvakítja az emberlányát, és annyi ármányos mocsok piszkíthatja be az igazság ablakát, hogy ha nehezünkre is esik, de meg kell próbálunk a józan ész, és objektivitás vitriolos kétélű kardja segítségével megszabadulni a piszoktól, és tisztán tekinteni az igazságra, legyen az kellemes, vagy sem. Így, most nekem is szembe kell néznem azzal a keserű, ámbár erősen józan ténnyel, hogy nem vagyok haladó, pusztán csak a kezdők legtehetségesebbike, aki képes volt az első napján két vállt fektetni önnön tanárját. De most rohanok, mert gyakorolnom kell! Ki tudja, holnap talán a Hokage-t terítem leeeeee!

Folytatás következik.

[Yuube Sakime]

Nos, eltelt egy kis idő azóta hogy utoljára írtam ide. Immáron, ez a második hét, hogy Ninjának tanulok, és be kell vallanom hogy talán kicsit túloztam a múltkori alkalommal a tehetségemmel kapcsolatosan. Olyan ember vagyok, aki nem érzi jól magát a hazugságok, súlyos és nap által nem látogatott süppedős ingoványában, és inkább lecsapolja azt egy gyors bocsánatkéréssel, ámbár nem publikusan a sensei felé. Valamelyik nap, egy koszos kis közrétegi lurkó elporolta nemesi tomporomat közelharcban... Had ne mondjam hatalmas szégyen volt! És az az önelégült arc, amikor hozzám lépett, és kezét nyújtotta hogy felsegítsen... Látszott rajta, hogy a mosolya nem valódi, és tulajdonképpen csak megvet és fejében hangosan kacarászik csúfos vereségemen. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy az egész osztály abból csinál pletykatémát, hogy az önjelölt Géniusz milyen csúfosan vereséget szenvedett... Nem hagyhattam magamat, és felismertem hogy ez nem egy kis játék. Nem vagyok jó közelharcból, ezért hanyagolni fogom azt. De a fegyverek dobálása eléggé jól megy... Talán képes leszek specializálódni arra. Ki tudja, talán mégis van tehetségem ehhez! Olyan butus vagyok, hiszen nem is említettem a dolog előzményét még! Nem vaktölténnyel lövöldözök itt összevissza, múltkor sikeresen bebizonyítottam, hogy én bánok a legjobban a shurikennel az osztályomból. Sajnos, itt nagyjából ki is merül a dolog, de nem kell engem ám félteni! Ne legyen a nevem Sakime Yuube, a Yuube család leszármazottja, ha nem leszek képes elsajátítani elég magas szinten a Kés, és fegyverdobálás művészetét. Ezt, most tényleg nagyon nagyon komolyan veszem, és nem hagyom annyiban a dolgot... Tudom már, most elvágom a kezemet, és vérrel szentesítem az ígéretemet! NEM ÁLLOK MEG ADDIG, MÍG NEM ÉN VAGYOK A LEGJOBB ABBÓL AMIT TESZEK! Azt hiszem, sikeresen kiválasztottam a nindomat... És azt hiszem megyek és bekötözöm az ujjamat, mert eléggé vérzik.

/ Ezen az oldalon különböző véletlen elhelyezésű vérfoltok találhatóak. /

[Yuube Sakime]

Kis ugrás, átlépve pár érdektelen és nem túl lényeges oldalt. Immáron Saki 12 éves, és éppen a Genin vizsgára készülődik.

Holnap lesz a Genin vizsga. Valószínűleg azt gondolhatod, hogy nagyon izgulok, és hogy a félelem ránehezedik testemre, hogy nem leszek képes megfelelni a magam által választott útnak, megbukva, és megalázva magamat, és ha valóban így gondolod, teljesen igazad van! Félek, nagyon nagyon félek, hogy nem fog sikerülni. Hehehehe, ha ezt komolyan vetted csalódok benned! Már hogy félnék? Én vagyok Sakime, a Yuube család Géniusz utódja! Már hogy okozna nekem gondot egy ilyen kis dolog, mint ez? Fogadni merek, hogy én leszek a legjobb vizsgázó az összes között. Ez nem is kétséges szerintem, de ha mégis akkor legfeljebb egy kicsit. A Ninjutsukat sokat gyakoroltam, és nem is sikertelenül. A taijutsuval sem lehet baj, ugyan abban nem vagyok a legjobb, de akkor is képes leszek helytállni. A fegyverdobálás, meg had ne kelljen említenem, hogy a zsebemben van! Mármint, egyáltalán megfordul a fejedben, hogy megkérdőjelezd a képességemet akkor nagyon rosszul fogsz járni, nekem elhiheted. Még szép hogy csak vicceltem! Téged sosem bántanálak, te egy jó barát vagy! De, ez nem jelenti azt, hogy eltűröm neked hogy lenézz! De ne aggódj, majd megmutatom én neked hogy mennyire is bánok jól a shurikennel! Éjt nappallá téve gyakoroltam, és immáron kizárt hogy ne én legyek a legjobb az akadéiai tanulók közül a Shurikenjutsuban! De, sajnos nincs több időm beszélgetni veled. Indulok, és folytatom a tréninget, mert biztosan van még olyan, akinél nem vagyok jobb, és az nekem nincs szándékomban, hogy ez így is maradjon!!!