Post by Kurorai Yasuhiko on Feb 9, 2012 20:21:06 GMT 1
Még a Faluban:
Nos, nem is tudom hogy mi lehetne a megfelelő előszó a naplómnak... Talán kezdhetném azzal, hogy sokba került az nekem, hogy megörökítem sorsom érdekesebb, vagy éppen érdektelenebb fordulatait... Mit meg nem teszek én azért, hogy követhessem az ösvényt, amit a Falu vezetői szabtak ki rám.
- " A napló formálja a személyiségedet blablabla, visszaolvasva felismered hogy mely aspektusaid megvetendőek blablabla! Rájössz hogy mi a gyengeséged blablabla. "
Emiatt a mocskos papírköteg miatt üres kenyeret, és hagymát kellett vacsoráznom, lévén a napi porcióból nem maradt elég valami épkézláb ételre. De hát, végül is én vagyok a hülye. Ha nem mondok gondolkodás nélkül igent a vén bugrisok kérésére, akkor most nem kéne percenként masszíroznom az írástól sajgó kezemet. Furcsa lény a Ninja. Panaszkodik azután, amit tesz, de azt, a világ kincséért sem hagyná. Makacsság ez? Talán pusztán csak dilettáns tükörképe igazi valónknak... De drága a papír ahhoz, hogy érdektelen szövegeket, és csipkézett, ámbár vajnyi kevés értelemmel rendelkező furcsa hasonlatokat kreáljak, melyeket megjegyzem valószínűleg rajtam kívül senki nem fog elolvasni, és ha már itt tartunk, magamat sem untatnám szívesen, számomra oly triviális dolgokkal? Summa Summaru nem sokára elutazok Konohába, és elkezdem az akadémiai éveket. Azt mondják, hogy az ifjak 7 évesen szoktak kezdeni... Azt hiszem én leszek nekik a nagy tesó, ki tudja talán az osztályelső. Férfiideált fogok állítani a lányoknak egy életen keresztül, és ki tudja, talán valamilyen nagy klánbeli ninjának a riválisa is lehetek! Mondjuk, most így belegondolva miért akarok imponálni a nálam jóvalta fiatalabbaknak? Te jó ég, de jó hogy ezt senki nem fogja elolvasni! Egy ferde hajlamú hormonkazánnak tűnnék, ha még azt is szükségesnek érezném, hogy a pre-kamaszkorú lányok utánam omladozzanak... Drága a papír ahhoz, hogy fecsegjek! Tehát, úgy egy pár nap múlva elkezdem az iskola padlóját koptatni. Remélem, bele fogok férni a padokba, mi van ha gyerekméretekre elegendő csak a hely! Csak megoldódnak majd a dolgok... Csak úgy szolidan saját magamnak megsúgom, hogy kissé izgulok! Igaz, valószínűleg egy könnyed kis séta lesz az Akadémia, de remélem meg tudják majd tanítani nekem a Klón jutsut, vagy ki tudja annak is nagyon tudnék örülni, ha képes lennék hely cserélni! Talán, kifejleszthetek majd új Jutsukat is, egy már van is, bár praktikusan bevetni, még nem nagyon volt alkalmam... Edzés oh igaz! Talán inkább a Chakra kontrollt kéne gyakorolnom, ahelyett, hogy körmölök itt a holdfényben. Említettem a porciót, nemde kedves olvasó, más néven én? Nos, lekapcsolták az áramot, és gyertyát nem nagyon tudtam szerezni. Igaz ami igaz, hatalmas segítség az, hogy kapok némi kis alamizsnát amiből élelmezhetem magam, de annyi biztos, hogy nem próbálkoznak túl keményen. Egész nap edzek, és amikor önmagamtól edzenék természetesen, a Hold pislákoló fénye mellett kell vakulásig írnom. Ilyenkor igazán tudnék örülni a tűzelemnek, de engem a villámmal áldott meg a sors. Mondjuk, ez igazán hasznos a kardok mellé, a mester azt mondta, hogy ha elég magas szinten el tudom sajátítani a képességet ( amit immáron elkezdtem, és egészen jól megy... DE NEM ELÉGGÉ! KEVÉS NEKEM!... Azonkívül pedig ér bármi mást is ez az elem? Nem hiszem... ) bármit képes leszek átvágni. Míg más katanával se megy semmire, én egy puszta bottal, vagy bokennel is képes leszek akár hegyeket keresztbe vágni! Bár látnám a dolgot már... Igaz, a sensei mindig azt hangoztatja, hogy iszonyatosan ügyes vagyok, de mégsem tudtam még igazán használni a technikát! Nem hogy hegyet, de még egy fát sem bírtam akárcsak háromnegyedig kettévágni. Milyen Kenjutsu zseni az, akinél egy közönséges favágó is jobb? Mondjuk, talán a fákat kímélnem kéne. Amíg azok vannak, tudom gyakorolni a Chakra használatot, mert kedves én, képzeld el, hogy ahhoz elég vagyok én, a chakra, meg a fa! Egészen jól megy már a dolog lassacskán. Immáron, képes vagyok megmászni komolyabb probléma nélkül. Igaz ez még nem olyan nagy teljesítmény, de ne aggódj, már gyakorlom hogyan kéne egy kezemmel feljutnom a legtetejére. Megsúgom, azon az elven alapszik, hogy hirtelen nagy energiát eresztek ki a kezemen keresztül, és ellököm magam... Kár hogy ennek eddig csak esés lett a végeredménye, de hát nem baj az! Ki jobb személyen tudom gyakorolni a gyógyítást, mint magamon? Az alak, aki azt mondta hogy okos a más kárán tanul, egy marha volt. Ha nem károsítanám magamat, akkor mégis hogy a manóba tudnék gyakorolni! Ergo... Talán ki kéne fejlesztenem egy ilyen típusú jutsut. Már hallom is a fejemben! Mazochista stílus, Tűzföldi önpusztító Jutsu! Tigris, Kígyó, Tigris, Ökör, Sárkány! Hajh, ez egy halva született ötlet volt, és természetesen tollat kellett használnom, így még ki se törölhetem. Akármilyen keményen is próbálkozok, ha valaki elolvassa ezt a szöveget, az fog lejönni a dologból, hogy egy beteges alak vagyok. Azt hiszem, itt az idő hogy ezt befejezzem. Éppen eléggé fáj már a kezem. Talán megyek egy kicsit, és még alvás előtt gyakorlom a Kenjutsukat, ki tudja, tán viszek azon kevés anyámtól maradt sembonból is. Egy jó Ninjának tudnia kell pontosan dobnia. Nyomorult naplóm, mára búcsút intek tőled. De szavam ne feledd, nehogy azt hidd, hogy a legkevésbé is örömet okoz nekem, hogy vitriolos, vagy éppen mézédes iróniával, esetleg szarkazmussal, cinizmussal, vagy pusztán csak zokszóval töltselek.
Had búcsúzzak egy hangzatos kis versecskével, amit én írtam, magamnak, hogy motiváljalak engem.
A Bölcs harcos nem tétova,
Ahol sz@r van, nem lép oda.
Hol bűzlik, csapda jele,
Lábad oda jobb nem teszed.
Fegyvered kezed legyen,
Vagy éppen ellenfeled?
Ha a kezed ellened,
Jobb ha edzésbe kezdesz!
S nem lenne túl fineszes,
És úgy szint nem túl eszes,
Ha rossz emberért kezed,
Égő tűzbe te teszed!
Tartód, ám tele legyen!
Kunai, sembon egyre megy!
De ha szükség órája,
Kezed ám legyen nálad!
S csapj le gyorsan biz ám!
Légy megtestesült villám!
Mert a Jó Shinobi gyors!
Ezzel zárom most a sort!
A te nyomorult Yasu-chanod.
Folyt. Köv.
A Második kör, mert egy sosem elég!:
Hé kedves én, régen láttalak! Talán ott hagytalak a faluban, vagy csak pusztán nem volt időm bájcsevegni veled? Abszurdum! Pusztán csak kerüllek, mint leprás a veszett kutyát. Puszta személyiséged irritál, és ahogy előadod magad... Nem is merek belenézni a szemembe! Miért kellett ilyennek születnem, mikor lehettem volna valami jobb is, óh! Ezerszer jobb. De nekem Yasu-vá kellett válnom. Egy szerencsétlen marhává, akinek nem sikerült elsőre a helycsere jutsu. Az egy dolog lenne, ha csak egy kicsit elszúrtam volna... Például, egy fadarab helyett egy széket hoztam volna a helyemre. De, mi az, hogy egy a közelben bámészkodó háziasszony felsőjére cseréltem magam!!! A szégyen, te jó ég! Még most is érzem azt a kellemetlen fagyást az időben, amikor észrevettem, hogy... rossz helyen vagyok. Talán, nem is tudom, el terelte a figyelmemet a pubertás? Nem, nem erről szó sem lehet. Talán az időjárás volt, az zavarhatta meg a chakra áramlásomat. Mondjuk, legalább megdicsért a tanár, hogy roppantul élelmes vagyok... Rohad kéjenc. Bár, nem csodálkoznék, ha ez lenne a következő trendi Jutsu a fiatalok körében. Már látom is, ahogy leányok nemzedéke menekül a méltán híres Ruhacsere jutsu elől... Baklövés a javából! Bár, az erősen meglepett, hogy nem is néztek annyira ki a fiatalok mint ahogy azt vártam. Egészen jól vegyülök velük, ami meglepő azt tekintve, hogy majd 10 év van köztünk. Semmi gond. Azt kivéve, hogy egy női felsővel cseréltem helyet, nagyszerűen sikerült a technika ( és azután ráéreztem a lényegre is) bár, nem kétséges, hogy félve fognak csak egy csapatba kerülni velem a lányok, amikor végre genin leszek, és hármasokra osztanak. Remélem, jó embereket fogok kapni. Mit kezdenék, egy csapat kölyökkel, akik kiidegelnék még a fogamat is a visongásukkal. Ember, mit meg nem teszek én hogy Ninja legyek. Egyáltalán kell ez nekem? Igaz is, ma részem volt abban, hogy megfigyelhettem egy két genint. Érdekes alakok voltak, azt meg kell mondanom. Továbbá, szerencsém volt egy két Jouninnal is szót váltani. Kicsit furcsállták hogy ilyen korban még csak genin sem vagyok... Éreztem, hogy arra gondolhatnak, hogy mekkora dilettánsnak kell ahhoz lenni, hogy erre se legyek képes, de semmi gond. Elmagyaráztam nekik a dolgot, és ki gondolta volna, de a végén még néhány tippet is adtak, melyeket meg is fogadtam. Talán, meg kéne látogatnom a Hokagét is. Úgy hallottam hogy egy értelmes fazon. Talán a legértelmesebb az egész nyomorult városban. Igazán megérné végre egy hasonló értelmes személlyel beszélnem, mert a bugris kis kölkök, és a hülye tévésorozataik, melyekről őszintén megvallva én még alig hallottam, már iszonyatosan untatnak. Így ez, úgy az. Mit érdekel engem, hogy melyik film milyen! Otthon rádió is alig volt, nemhogy ilyen hülyeség, mint a Tv. Eszem megáll. És az a legérdekesebb a dologban, hogy hülyének néztem, amikor rákérdeztem, hogy mi is az! Kölykök... Azt hiszik, hogy mindent lehet nekik, csak azért mert a világ Konohába dobta ki őket anyjuk méhéből. Nos, talán még fontos lenne megemlítenem, hogy most egy Kollégiumszerűségeben lakom. Egészen megfelelő, ugyan kissé spártai, de tetszik hogy olyan kis otthonos az egész. Mi több, végre életemben elsőre megtapasztalhattam az előbb olyan nagy ütemben szidott Televíziót. Ugyan, mozihoz már volt szerencsém egy a Faluban tartott fesztivál során, amikor is vándoremberek hozták a vásznát, és valamilyen ősrégi szamuráj filmet mutattak meg, de ez teljesen más. Hogy fér bele olyan sok dolog, egy ilyen pici tárgyba? Miért nem látok én az utcán olyan szép nőket, mint a filmekben, illetve miért vonja ez el a figyelmemet a tanulás, és a gyakorlás felől!? De, a legjobb kérdés, hogy miért nem érdekel a lehető legkevésbé sem az hogy elvonja? Óh, és igaz is! Toshiro, egy itteni genin srác, aki nagyjából korombeli azt mondta, hogy ma valamilyen nagyon ijesztő film lesz éjféltájt, és hogy ki kéne osonni megnézni. Elég jó emberismerő vagyok, és mivel Toshirot érdekes, és barátkozásra méltó alaknak gondolom megyek és megnézem vele, és talán két másik sráccal is, bár az az igazság, hogy nem tudom honnan kellett volna pelenkát szereznem. A következőt mondta nekem:
- " Húzzál pelenkát Yasu-san, mert ezt nem fogod szárazon végignézni"
El is mentem a boltba, de nagyon furcsán néztek rám amikor pelenkát kértem a méretemben. Nem tudom miért... De, most megyek, mert időben ott akarok lenni, amikor átverjük a Chuunin portást. Az élelmes ninja, nem válogat az eszközeiben!
Csókoltatlak, szeretett Yasu-chanem
Huh, ez egy rövid lesz... Furcsa hogy ezt így saját magamnak kell megjegyeznem, de minden bizonnyal, nem fogok hosszasan írni, mert valamilyen buli lesz ahova, ha minden igaz hivatalos vagyok. De, nem is ez a lényeg... Toshiro, azt mondta, hogy lesz szaké, és másféle ital is. Nincs nagy múltam az alkohollal, de mikor fiatal voltam ( 5 éves nagyjából, ha nem kevesebb ) anyám, egy barátjával italozott, és odáig fajult a dolog, hogy versenyivás lett a vége. Nos igen, ezt a gyermeke előtt, de sosem volt a szigorú nevelés híve, éppen ezért szerettem annyira. A végén annyit ittak mind a ketten, hogy az asztalon landoltak, és elég kellemesen elaludtak. Én, meg mivel volt még egy csomó ital az asztalon... Kicsit megkóstoltam a dolgot, nem volt túl jó, se rossz, de úgy voltam vele, hogy akkor leszek felnőtt ha iszok ilyesmit, és így egén pityókásra ittam magam. Furcsa, de nagyon érdekes élmény volt. Vajon milyen lesz most megismételni? Persze, csak mértékkel kéne, mert nem lenne jó, ha valamilyen komoly gondot okoznék. De, nem lesz baj.
Szeretettel, Yasunak, Yasutol!
Nos, nem is tudom hogy mi lehetne a megfelelő előszó a naplómnak... Talán kezdhetném azzal, hogy sokba került az nekem, hogy megörökítem sorsom érdekesebb, vagy éppen érdektelenebb fordulatait... Mit meg nem teszek én azért, hogy követhessem az ösvényt, amit a Falu vezetői szabtak ki rám.
- " A napló formálja a személyiségedet blablabla, visszaolvasva felismered hogy mely aspektusaid megvetendőek blablabla! Rájössz hogy mi a gyengeséged blablabla. "
Emiatt a mocskos papírköteg miatt üres kenyeret, és hagymát kellett vacsoráznom, lévén a napi porcióból nem maradt elég valami épkézláb ételre. De hát, végül is én vagyok a hülye. Ha nem mondok gondolkodás nélkül igent a vén bugrisok kérésére, akkor most nem kéne percenként masszíroznom az írástól sajgó kezemet. Furcsa lény a Ninja. Panaszkodik azután, amit tesz, de azt, a világ kincséért sem hagyná. Makacsság ez? Talán pusztán csak dilettáns tükörképe igazi valónknak... De drága a papír ahhoz, hogy érdektelen szövegeket, és csipkézett, ámbár vajnyi kevés értelemmel rendelkező furcsa hasonlatokat kreáljak, melyeket megjegyzem valószínűleg rajtam kívül senki nem fog elolvasni, és ha már itt tartunk, magamat sem untatnám szívesen, számomra oly triviális dolgokkal? Summa Summaru nem sokára elutazok Konohába, és elkezdem az akadémiai éveket. Azt mondják, hogy az ifjak 7 évesen szoktak kezdeni... Azt hiszem én leszek nekik a nagy tesó, ki tudja talán az osztályelső. Férfiideált fogok állítani a lányoknak egy életen keresztül, és ki tudja, talán valamilyen nagy klánbeli ninjának a riválisa is lehetek! Mondjuk, most így belegondolva miért akarok imponálni a nálam jóvalta fiatalabbaknak? Te jó ég, de jó hogy ezt senki nem fogja elolvasni! Egy ferde hajlamú hormonkazánnak tűnnék, ha még azt is szükségesnek érezném, hogy a pre-kamaszkorú lányok utánam omladozzanak... Drága a papír ahhoz, hogy fecsegjek! Tehát, úgy egy pár nap múlva elkezdem az iskola padlóját koptatni. Remélem, bele fogok férni a padokba, mi van ha gyerekméretekre elegendő csak a hely! Csak megoldódnak majd a dolgok... Csak úgy szolidan saját magamnak megsúgom, hogy kissé izgulok! Igaz, valószínűleg egy könnyed kis séta lesz az Akadémia, de remélem meg tudják majd tanítani nekem a Klón jutsut, vagy ki tudja annak is nagyon tudnék örülni, ha képes lennék hely cserélni! Talán, kifejleszthetek majd új Jutsukat is, egy már van is, bár praktikusan bevetni, még nem nagyon volt alkalmam... Edzés oh igaz! Talán inkább a Chakra kontrollt kéne gyakorolnom, ahelyett, hogy körmölök itt a holdfényben. Említettem a porciót, nemde kedves olvasó, más néven én? Nos, lekapcsolták az áramot, és gyertyát nem nagyon tudtam szerezni. Igaz ami igaz, hatalmas segítség az, hogy kapok némi kis alamizsnát amiből élelmezhetem magam, de annyi biztos, hogy nem próbálkoznak túl keményen. Egész nap edzek, és amikor önmagamtól edzenék természetesen, a Hold pislákoló fénye mellett kell vakulásig írnom. Ilyenkor igazán tudnék örülni a tűzelemnek, de engem a villámmal áldott meg a sors. Mondjuk, ez igazán hasznos a kardok mellé, a mester azt mondta, hogy ha elég magas szinten el tudom sajátítani a képességet ( amit immáron elkezdtem, és egészen jól megy... DE NEM ELÉGGÉ! KEVÉS NEKEM!... Azonkívül pedig ér bármi mást is ez az elem? Nem hiszem... ) bármit képes leszek átvágni. Míg más katanával se megy semmire, én egy puszta bottal, vagy bokennel is képes leszek akár hegyeket keresztbe vágni! Bár látnám a dolgot már... Igaz, a sensei mindig azt hangoztatja, hogy iszonyatosan ügyes vagyok, de mégsem tudtam még igazán használni a technikát! Nem hogy hegyet, de még egy fát sem bírtam akárcsak háromnegyedig kettévágni. Milyen Kenjutsu zseni az, akinél egy közönséges favágó is jobb? Mondjuk, talán a fákat kímélnem kéne. Amíg azok vannak, tudom gyakorolni a Chakra használatot, mert kedves én, képzeld el, hogy ahhoz elég vagyok én, a chakra, meg a fa! Egészen jól megy már a dolog lassacskán. Immáron, képes vagyok megmászni komolyabb probléma nélkül. Igaz ez még nem olyan nagy teljesítmény, de ne aggódj, már gyakorlom hogyan kéne egy kezemmel feljutnom a legtetejére. Megsúgom, azon az elven alapszik, hogy hirtelen nagy energiát eresztek ki a kezemen keresztül, és ellököm magam... Kár hogy ennek eddig csak esés lett a végeredménye, de hát nem baj az! Ki jobb személyen tudom gyakorolni a gyógyítást, mint magamon? Az alak, aki azt mondta hogy okos a más kárán tanul, egy marha volt. Ha nem károsítanám magamat, akkor mégis hogy a manóba tudnék gyakorolni! Ergo... Talán ki kéne fejlesztenem egy ilyen típusú jutsut. Már hallom is a fejemben! Mazochista stílus, Tűzföldi önpusztító Jutsu! Tigris, Kígyó, Tigris, Ökör, Sárkány! Hajh, ez egy halva született ötlet volt, és természetesen tollat kellett használnom, így még ki se törölhetem. Akármilyen keményen is próbálkozok, ha valaki elolvassa ezt a szöveget, az fog lejönni a dologból, hogy egy beteges alak vagyok. Azt hiszem, itt az idő hogy ezt befejezzem. Éppen eléggé fáj már a kezem. Talán megyek egy kicsit, és még alvás előtt gyakorlom a Kenjutsukat, ki tudja, tán viszek azon kevés anyámtól maradt sembonból is. Egy jó Ninjának tudnia kell pontosan dobnia. Nyomorult naplóm, mára búcsút intek tőled. De szavam ne feledd, nehogy azt hidd, hogy a legkevésbé is örömet okoz nekem, hogy vitriolos, vagy éppen mézédes iróniával, esetleg szarkazmussal, cinizmussal, vagy pusztán csak zokszóval töltselek.
Had búcsúzzak egy hangzatos kis versecskével, amit én írtam, magamnak, hogy motiváljalak engem.
A Bölcs harcos nem tétova,
Ahol sz@r van, nem lép oda.
Hol bűzlik, csapda jele,
Lábad oda jobb nem teszed.
Fegyvered kezed legyen,
Vagy éppen ellenfeled?
Ha a kezed ellened,
Jobb ha edzésbe kezdesz!
S nem lenne túl fineszes,
És úgy szint nem túl eszes,
Ha rossz emberért kezed,
Égő tűzbe te teszed!
Tartód, ám tele legyen!
Kunai, sembon egyre megy!
De ha szükség órája,
Kezed ám legyen nálad!
S csapj le gyorsan biz ám!
Légy megtestesült villám!
Mert a Jó Shinobi gyors!
Ezzel zárom most a sort!
A te nyomorult Yasu-chanod.
Folyt. Köv.
A Második kör, mert egy sosem elég!:
Hé kedves én, régen láttalak! Talán ott hagytalak a faluban, vagy csak pusztán nem volt időm bájcsevegni veled? Abszurdum! Pusztán csak kerüllek, mint leprás a veszett kutyát. Puszta személyiséged irritál, és ahogy előadod magad... Nem is merek belenézni a szemembe! Miért kellett ilyennek születnem, mikor lehettem volna valami jobb is, óh! Ezerszer jobb. De nekem Yasu-vá kellett válnom. Egy szerencsétlen marhává, akinek nem sikerült elsőre a helycsere jutsu. Az egy dolog lenne, ha csak egy kicsit elszúrtam volna... Például, egy fadarab helyett egy széket hoztam volna a helyemre. De, mi az, hogy egy a közelben bámészkodó háziasszony felsőjére cseréltem magam!!! A szégyen, te jó ég! Még most is érzem azt a kellemetlen fagyást az időben, amikor észrevettem, hogy... rossz helyen vagyok. Talán, nem is tudom, el terelte a figyelmemet a pubertás? Nem, nem erről szó sem lehet. Talán az időjárás volt, az zavarhatta meg a chakra áramlásomat. Mondjuk, legalább megdicsért a tanár, hogy roppantul élelmes vagyok... Rohad kéjenc. Bár, nem csodálkoznék, ha ez lenne a következő trendi Jutsu a fiatalok körében. Már látom is, ahogy leányok nemzedéke menekül a méltán híres Ruhacsere jutsu elől... Baklövés a javából! Bár, az erősen meglepett, hogy nem is néztek annyira ki a fiatalok mint ahogy azt vártam. Egészen jól vegyülök velük, ami meglepő azt tekintve, hogy majd 10 év van köztünk. Semmi gond. Azt kivéve, hogy egy női felsővel cseréltem helyet, nagyszerűen sikerült a technika ( és azután ráéreztem a lényegre is) bár, nem kétséges, hogy félve fognak csak egy csapatba kerülni velem a lányok, amikor végre genin leszek, és hármasokra osztanak. Remélem, jó embereket fogok kapni. Mit kezdenék, egy csapat kölyökkel, akik kiidegelnék még a fogamat is a visongásukkal. Ember, mit meg nem teszek én hogy Ninja legyek. Egyáltalán kell ez nekem? Igaz is, ma részem volt abban, hogy megfigyelhettem egy két genint. Érdekes alakok voltak, azt meg kell mondanom. Továbbá, szerencsém volt egy két Jouninnal is szót váltani. Kicsit furcsállták hogy ilyen korban még csak genin sem vagyok... Éreztem, hogy arra gondolhatnak, hogy mekkora dilettánsnak kell ahhoz lenni, hogy erre se legyek képes, de semmi gond. Elmagyaráztam nekik a dolgot, és ki gondolta volna, de a végén még néhány tippet is adtak, melyeket meg is fogadtam. Talán, meg kéne látogatnom a Hokagét is. Úgy hallottam hogy egy értelmes fazon. Talán a legértelmesebb az egész nyomorult városban. Igazán megérné végre egy hasonló értelmes személlyel beszélnem, mert a bugris kis kölkök, és a hülye tévésorozataik, melyekről őszintén megvallva én még alig hallottam, már iszonyatosan untatnak. Így ez, úgy az. Mit érdekel engem, hogy melyik film milyen! Otthon rádió is alig volt, nemhogy ilyen hülyeség, mint a Tv. Eszem megáll. És az a legérdekesebb a dologban, hogy hülyének néztem, amikor rákérdeztem, hogy mi is az! Kölykök... Azt hiszik, hogy mindent lehet nekik, csak azért mert a világ Konohába dobta ki őket anyjuk méhéből. Nos, talán még fontos lenne megemlítenem, hogy most egy Kollégiumszerűségeben lakom. Egészen megfelelő, ugyan kissé spártai, de tetszik hogy olyan kis otthonos az egész. Mi több, végre életemben elsőre megtapasztalhattam az előbb olyan nagy ütemben szidott Televíziót. Ugyan, mozihoz már volt szerencsém egy a Faluban tartott fesztivál során, amikor is vándoremberek hozták a vásznát, és valamilyen ősrégi szamuráj filmet mutattak meg, de ez teljesen más. Hogy fér bele olyan sok dolog, egy ilyen pici tárgyba? Miért nem látok én az utcán olyan szép nőket, mint a filmekben, illetve miért vonja ez el a figyelmemet a tanulás, és a gyakorlás felől!? De, a legjobb kérdés, hogy miért nem érdekel a lehető legkevésbé sem az hogy elvonja? Óh, és igaz is! Toshiro, egy itteni genin srác, aki nagyjából korombeli azt mondta, hogy ma valamilyen nagyon ijesztő film lesz éjféltájt, és hogy ki kéne osonni megnézni. Elég jó emberismerő vagyok, és mivel Toshirot érdekes, és barátkozásra méltó alaknak gondolom megyek és megnézem vele, és talán két másik sráccal is, bár az az igazság, hogy nem tudom honnan kellett volna pelenkát szereznem. A következőt mondta nekem:
- " Húzzál pelenkát Yasu-san, mert ezt nem fogod szárazon végignézni"
El is mentem a boltba, de nagyon furcsán néztek rám amikor pelenkát kértem a méretemben. Nem tudom miért... De, most megyek, mert időben ott akarok lenni, amikor átverjük a Chuunin portást. Az élelmes ninja, nem válogat az eszközeiben!
Csókoltatlak, szeretett Yasu-chanem
Huh, ez egy rövid lesz... Furcsa hogy ezt így saját magamnak kell megjegyeznem, de minden bizonnyal, nem fogok hosszasan írni, mert valamilyen buli lesz ahova, ha minden igaz hivatalos vagyok. De, nem is ez a lényeg... Toshiro, azt mondta, hogy lesz szaké, és másféle ital is. Nincs nagy múltam az alkohollal, de mikor fiatal voltam ( 5 éves nagyjából, ha nem kevesebb ) anyám, egy barátjával italozott, és odáig fajult a dolog, hogy versenyivás lett a vége. Nos igen, ezt a gyermeke előtt, de sosem volt a szigorú nevelés híve, éppen ezért szerettem annyira. A végén annyit ittak mind a ketten, hogy az asztalon landoltak, és elég kellemesen elaludtak. Én, meg mivel volt még egy csomó ital az asztalon... Kicsit megkóstoltam a dolgot, nem volt túl jó, se rossz, de úgy voltam vele, hogy akkor leszek felnőtt ha iszok ilyesmit, és így egén pityókásra ittam magam. Furcsa, de nagyon érdekes élmény volt. Vajon milyen lesz most megismételni? Persze, csak mértékkel kéne, mert nem lenne jó, ha valamilyen komoly gondot okoznék. De, nem lesz baj.
Szeretettel, Yasunak, Yasutol!