Post by katsu on Feb 15, 2009 19:38:09 GMT 1
Név: Kazuo Katsu
Kaszt: Genin
Nem: Férfi
Kor: 12 éves
Chakra típus: Tûz
Felszerelés: 6 db kunai, 10db shuriken, drót, 3 db robbanó jegyzet és egy üres tekercs.
Kinézet: Rövid szõke haja az égnek mered. Geninjelzõ pántját a homlokán viseli, ami kiemeli kékeszöld szemét. Egy rövidujjú fekete polót és azon egy zöld mellényt hord, hasonlót, mint a chuninok. Hosszú zöld nadrágjának a szára rálóg a fekete cipõjére. Két vállán ott díszeleg a klánnak a szimbóluma, a zöld láng. A shuriken és kunai tokot az oldalán viseli. Kb. 155 cm magas és 40 kg. Korához képest jól kidolgozott test.
Jellem: Komor, jobb szereti a magányt. Ha az anyját megemlítik, akkor zaklatott lesz és dühös. Nem rohan fejjel neki a falnak, elõbb gondolkodik, aztán cselekszik. Minden helyzetben megõrzi a nyugalmát, kivéve, ha az anyjáról beszélnek.
Elõtörténet:
Volt szerencsém és a Kazuo klánba születtem egy hideg téli éjszakán, Kumogakure no Sotoban. Én voltam az elsõ gyermek a családban, így nagy boldogság örvendetett. Apám Kazuo Arata, egy shinobi volt, aki az akadémián tanított. Anyámat Kazuo Kikyonak hívták, õ egy chunin volt. A klán feje a nagyapám volt Kazuo Hideaki. Sajnos ez egy elfeledett klán volt és bennem volt minden reményük, hogy ismét felvirágoztatom majd hírnevét a Kazuo klánnak. Mint minden gyermeket, megjelöltek a klán szimbólumával, a zöld lánggal mindkettõ vállamon. A szimbólumnak van egy jelenetése, amit a klán alapítója Kazuo Yamakotsi vetett papírra:
"Élj harmóniába a tûzzel!"
Ez annyit jelent, hogy ne próbáld betörni a tüzet, de ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad.
Egy egyszintes épületben laktunk családommal. Nem szenvedtünk hiányt semmiben, és nem is kívántam semmit. Ami a barátaimnak megvolt, az nekem is. Korán kezdték a tanításomat, eleinte nem tudtam, hogy miért, de megpróbáltak ráébreszteni. Még nem is voltam akadémiai tanuló, már tanítani kezdtek, habár úgy viselkedtem, mint az átlag diák. Engem is untatott és inkább megléptem a tanulás elõl, majd mikor hazamentem jött a szidás.
- Szégyent hozol a klánunkra! Szerinted miért tanítalak már most 1 évvel korábban az akadémia elõtt! Azt hittük, hogy te majd megváltoztatod a klán helyzetét, de ahogy látom tévedtünk! - mordult rám fennhangon apám.
Én nem tudtam ezekhez mit szólni, csak elbõgtem magam gondolván, hátha megsajnálnak. Elzavartak a szobámba és lefeküdtem. Eltelt két év immáron az akadémiára jártam, de most is több volt az elvárás, mint a többiektõl. Szörnyû volt a gyerekkorom, de most is hanyagoltam a tanulást, mindig megléptem. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy megint a szokásos lesz, a kiabálás.
- Miért folytatod ezt?! Mindig eltûnsz az edzésekrõl és az órákról! Hogy tudod cserbenhagyni a klánt! -üvöltözi apám.
- Miért tesz a klán ekkora terhet Katsura, hisz még csak egy gyerek! -kiabál vissza apámra édesanyám, hogy védjen.
- Szerinted én ezt akarom!? Én sem ezt szánom neki, de a klán akarja így és másképp nem fogja megérteni! -mordul vissza apám anyámra.
Ekkor anyám elküldött a szobámba, így csak a veszekedésbõl csak a kiabálást hallottam semmi mást, nem is mertem hallgatózni. A párnával próbáltam befogni a fülem és elaludni. Eltelt pár nap és anyám küldetésre ment. Elbúcsúztunk majd elmentem a nagyapámhoz.
- Nagyapa, miért kell nekem ennyit tanulnom? -kérdezem kissé értetlenkedve.
- Azért, hogy ismét jó és nagyhírû klán legyünk! -mondja a maga mély öreges hangján.
- De miért fontos az, hogy nagyhírûek legyünk? -kérdem kissé félve.
Nagyapám ezen kérdésre összehúzta a szemöldökét és megsimította a szakállát, majd szóra nyílt a szája.
- Ez a büszkeség unokám! Büszkeségbõl kell ismét hírnévre szert tenni. -mondja magabiztosan.
Megköszöntem a dolgokat és elmentem az unalmas órára. Teltek a napok, majd apám hazaértemkor elém lépett és, így szólt:
- Gyere fiam, ülj le, beszélnünk kell! -hangja megremegett.
- Mirõl? -kérdezem kíváncsian.
- Nem tudom, hogy mondjam el neked! -könny csordult le az arcán, nyelt egy nagyot és folytatta. Édesanyád, meghalt!
Ezt az érzést nem tudom leírni, ami bennem kavargott. Elrohantam a szobámba anyám halála hallatán és hosszan tartó zokogás fogott el. Ekkor éreztem igazán a terhet magamon. Ekkor esküdtem bosszút anyám gyilkosa ellen. Azt hitték, hogy napokig otthon leszek a történtek után, hát nem ez történt. Egybõl nekiláttam az edzésnek. Felfogtam, hogy nagyon gyenge vagyok még ahoz, hogy egy olyanszintû ninjat megöljek, mint aki megölte anyámat. Rengeteget edzettem, a testem formálódott és egyre jobban vágott az eszem. Apám tanított, ha kértem rá, szerintem õ is tudta, hogy miért. Tudta, hogy én akarok bosszút állni anyám haláláért. Apám megosztott egy titkot velem amit a Raikage mondott neki. Megmondta, hogy az akatsuki egyik tagja végzett anyámmal. Tudtam, hogy az akatsuki tagjai erõsek és én ezért még erõsebb leszek. Ha elég erõs leszek elindulhat az akatsuki vadászat. Immáron 12 éves vagyok és úgy döntöttem leteszem a genin vizsgát. Apámat nem engedték be a vizsgabizottságba, hátha nekem segíteni akar, de nem volt szükségem a segítségére. Minden jutsut tökéletesen hajtottam végre és megkaptam a genineknek járó fejpántot. Apám dagadt a büszkeségtõl és a klán tagjai is. Most várom, hogy ki lesz a senseiem és a további két tag a csapatban.
Kaszt: Genin
Nem: Férfi
Kor: 12 éves
Chakra típus: Tûz
Felszerelés: 6 db kunai, 10db shuriken, drót, 3 db robbanó jegyzet és egy üres tekercs.
Kinézet: Rövid szõke haja az égnek mered. Geninjelzõ pántját a homlokán viseli, ami kiemeli kékeszöld szemét. Egy rövidujjú fekete polót és azon egy zöld mellényt hord, hasonlót, mint a chuninok. Hosszú zöld nadrágjának a szára rálóg a fekete cipõjére. Két vállán ott díszeleg a klánnak a szimbóluma, a zöld láng. A shuriken és kunai tokot az oldalán viseli. Kb. 155 cm magas és 40 kg. Korához képest jól kidolgozott test.
Jellem: Komor, jobb szereti a magányt. Ha az anyját megemlítik, akkor zaklatott lesz és dühös. Nem rohan fejjel neki a falnak, elõbb gondolkodik, aztán cselekszik. Minden helyzetben megõrzi a nyugalmát, kivéve, ha az anyjáról beszélnek.
Elõtörténet:
Volt szerencsém és a Kazuo klánba születtem egy hideg téli éjszakán, Kumogakure no Sotoban. Én voltam az elsõ gyermek a családban, így nagy boldogság örvendetett. Apám Kazuo Arata, egy shinobi volt, aki az akadémián tanított. Anyámat Kazuo Kikyonak hívták, õ egy chunin volt. A klán feje a nagyapám volt Kazuo Hideaki. Sajnos ez egy elfeledett klán volt és bennem volt minden reményük, hogy ismét felvirágoztatom majd hírnevét a Kazuo klánnak. Mint minden gyermeket, megjelöltek a klán szimbólumával, a zöld lánggal mindkettõ vállamon. A szimbólumnak van egy jelenetése, amit a klán alapítója Kazuo Yamakotsi vetett papírra:
"Élj harmóniába a tûzzel!"
Ez annyit jelent, hogy ne próbáld betörni a tüzet, de ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad.
Egy egyszintes épületben laktunk családommal. Nem szenvedtünk hiányt semmiben, és nem is kívántam semmit. Ami a barátaimnak megvolt, az nekem is. Korán kezdték a tanításomat, eleinte nem tudtam, hogy miért, de megpróbáltak ráébreszteni. Még nem is voltam akadémiai tanuló, már tanítani kezdtek, habár úgy viselkedtem, mint az átlag diák. Engem is untatott és inkább megléptem a tanulás elõl, majd mikor hazamentem jött a szidás.
- Szégyent hozol a klánunkra! Szerinted miért tanítalak már most 1 évvel korábban az akadémia elõtt! Azt hittük, hogy te majd megváltoztatod a klán helyzetét, de ahogy látom tévedtünk! - mordult rám fennhangon apám.
Én nem tudtam ezekhez mit szólni, csak elbõgtem magam gondolván, hátha megsajnálnak. Elzavartak a szobámba és lefeküdtem. Eltelt két év immáron az akadémiára jártam, de most is több volt az elvárás, mint a többiektõl. Szörnyû volt a gyerekkorom, de most is hanyagoltam a tanulást, mindig megléptem. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy megint a szokásos lesz, a kiabálás.
- Miért folytatod ezt?! Mindig eltûnsz az edzésekrõl és az órákról! Hogy tudod cserbenhagyni a klánt! -üvöltözi apám.
- Miért tesz a klán ekkora terhet Katsura, hisz még csak egy gyerek! -kiabál vissza apámra édesanyám, hogy védjen.
- Szerinted én ezt akarom!? Én sem ezt szánom neki, de a klán akarja így és másképp nem fogja megérteni! -mordul vissza apám anyámra.
Ekkor anyám elküldött a szobámba, így csak a veszekedésbõl csak a kiabálást hallottam semmi mást, nem is mertem hallgatózni. A párnával próbáltam befogni a fülem és elaludni. Eltelt pár nap és anyám küldetésre ment. Elbúcsúztunk majd elmentem a nagyapámhoz.
- Nagyapa, miért kell nekem ennyit tanulnom? -kérdezem kissé értetlenkedve.
- Azért, hogy ismét jó és nagyhírû klán legyünk! -mondja a maga mély öreges hangján.
- De miért fontos az, hogy nagyhírûek legyünk? -kérdem kissé félve.
Nagyapám ezen kérdésre összehúzta a szemöldökét és megsimította a szakállát, majd szóra nyílt a szája.
- Ez a büszkeség unokám! Büszkeségbõl kell ismét hírnévre szert tenni. -mondja magabiztosan.
Megköszöntem a dolgokat és elmentem az unalmas órára. Teltek a napok, majd apám hazaértemkor elém lépett és, így szólt:
- Gyere fiam, ülj le, beszélnünk kell! -hangja megremegett.
- Mirõl? -kérdezem kíváncsian.
- Nem tudom, hogy mondjam el neked! -könny csordult le az arcán, nyelt egy nagyot és folytatta. Édesanyád, meghalt!
Ezt az érzést nem tudom leírni, ami bennem kavargott. Elrohantam a szobámba anyám halála hallatán és hosszan tartó zokogás fogott el. Ekkor éreztem igazán a terhet magamon. Ekkor esküdtem bosszút anyám gyilkosa ellen. Azt hitték, hogy napokig otthon leszek a történtek után, hát nem ez történt. Egybõl nekiláttam az edzésnek. Felfogtam, hogy nagyon gyenge vagyok még ahoz, hogy egy olyanszintû ninjat megöljek, mint aki megölte anyámat. Rengeteget edzettem, a testem formálódott és egyre jobban vágott az eszem. Apám tanított, ha kértem rá, szerintem õ is tudta, hogy miért. Tudta, hogy én akarok bosszút állni anyám haláláért. Apám megosztott egy titkot velem amit a Raikage mondott neki. Megmondta, hogy az akatsuki egyik tagja végzett anyámmal. Tudtam, hogy az akatsuki tagjai erõsek és én ezért még erõsebb leszek. Ha elég erõs leszek elindulhat az akatsuki vadászat. Immáron 12 éves vagyok és úgy döntöttem leteszem a genin vizsgát. Apámat nem engedték be a vizsgabizottságba, hátha nekem segíteni akar, de nem volt szükségem a segítségére. Minden jutsut tökéletesen hajtottam végre és megkaptam a genineknek járó fejpántot. Apám dagadt a büszkeségtõl és a klán tagjai is. Most várom, hogy ki lesz a senseiem és a további két tag a csapatban.