Post by dark on Sept 22, 2008 18:21:33 GMT 1
Yamamura Junichiro
Nem: Férfi
Kor: 17
Rangja: Chuunin
Lakhelye: Víz földje
Elõtörténet:
„Az éj csendje, fenyõfák csúcsa. Harmatos fûnek zöldje, csillogó cserebogarak száza. Égbenyúló tornyok, rideg kõfalak. Hatalmas kapuk, szivárványos üvegablakok.
Hajnal pírja festi a sötétedõ eget. Barackszín púder homályosítja el a hófehér bárányfelhõket. A Napnak csupán homloka látszik ki a horizont mögül. Apró madarak kezdik meg halk csiripelésüket. Az éjszaka hajnalba nyúlt, s a kardinális pintyek dalolását kisgyermek gügyögése töri meg. Toronynak sugaras ablakán túlra lesnek be a selyemszárnyú pillangók, párkányára szállnak. S odabent a hajnal ajándékát pillantják meg.”
Augusztus 13… Kellemes nyári nap volt a Víz földjén, a Kage unokatestvérének a birtokán. Lágy szellõ játszadozott a csodálatos már kastélynak mondható ház környékén. A felkelõ nap hozta jó idõt, s el is vitte, õ maga. Ahogy lement a nap az égboltról lassan összegyûltek a fekete felhõk. Egy csillagot nem lehetet látni, viszont a holdat igen. Sápadt fényt adott az utcákra, s az elõbb említett ház udvarára. A kertész behúzódott a számára elkészített házba, s sokan besiettek a fõépületbe. Fehérruhás emberek… Gyógyítók, természetesen, hisz megkapták a hírt, hogy sietni kell.
Perceken belül megszületett az ekkor még apró gyermek, s hajnalban már saját kis ágyikójában szunyókált.
Lassan cseperedett, mint a falu legfõbb ninjái vették körbe, volt mit a tejbe aprítaniuk, így mindene megvolt a kis gyereknek, de neki mindig több kellett. Sosem volt képes megelégedni azzal a rengeteg dologgal, ami az övé volt. El volt kényeztetve rendesen, mondhatni, 200 éve nem volt ekkora kényesség egy fiúban, s szüleit ez nem zavarta, még.
7 éves volt, amikor elindult az akadémia falai közé, amin megszeppenten vágott át. Kis ninja-tanoncok töltötték be, nyüzsögve, a lányok az új pletykákat, fiúkat beszélték ki, míg a másik nem a délutáni lógást dumálta meg, persze azt is fontolóra vették, megjelenjenek-e az órákon.
Nagyon tetszett neki az óra, felismerte, hogy ahhoz, hogy hatalma legyen, most tanulnia kell, így hamar az osztály strébere lett, s ki is közösítették.
De jól alkalmazkodott a dologhoz, 12 éves korára már remekül elvolt velük, csupán velük tartott, akármit csináltak. Cigiztek, csajoztak, meg hasonlók.
Ám a szellõ nem csak új szórakozásokat hozott, hanem a Genin-vizsgát. Mint az általában lenni szokott, mindenki átment rajta. Gyakorlásként Kawarimi no Jutsu-t próbálták az erre kijelölt órán, míg a rendes vizsgán egyszerûen fel kellett venni a vizsgáztató alakját.
Így történt az, hogy végre-valahára nagyobb szintet ért el, de majdnem minden maradt úgy, csupán a lógás helyett unalmas küldetéseket kellett végrehajtani. Elég jó jounin-t kaptak maguknak, a csendes-gyilkolás igazi mestere volt, és a tanítványaiból is mindent ki akart hozni. A csakrakontrollt sokáig tanították neki, legalább 2-3 éven keresztül csak azzal foglalkoztak, úgy gondolta mesterük, hogy így tud hatalmas shinobikat faragni belõlük. Így haladtak, s minden nap fáradtan, új küldetéseket végrehajtva, és sok új dolgot tanulva. Emberi anatómia is fontos dolog volt, meg a csukott szemmel való mozgás is, hol csak az érzékekre lehet hagyatkozni, így lassan haladtak, de biztosan, s nem is jelentkeztek 13 évesen a chuunin vizsgára, inkább tovább tanultak, s a következõn már az egész csapat átment, míg más senki sem.
A tehetség, és a származás nem kis önbizalmat, egót adott neki az idõk során, de haladnia kellett tovább, ha azt akarta, hogy ne közösítsék ki a családból, hisz eddig mindenki nagyon jó eredményeket ért el, szégyen lenne, ha õ nem, nemde?
Ekkor már 16 éves volt, s egyértelmûen afelé haladt, hogy takarító lehessen, mint a család többi tagja, ez a legnagyobb álma. S már közel áll hozzá. Gyakran bíznak rá, ha nincs szabad ninja egy kis sürgõs komolyabb feladatot.
Megbíznak benne, eleme a szikla. Kemény, mint a szikla, vagyis magabiztos, megbízható, erõs, ám sosem lehet tudni mi rejtõzik a kõ álca mögött, senki sem tudja, hogy álmodozó, kedves lélek van benne, s álarcával úgy játszik, hogy ne is derüljön ki soha.
„... az álmodozás a világ legcsodálatosabb dolga. Álmaiban szabad az ember, minden békés, nyugodt, és csendes. Messze háborúktól, vitáktól meglelni egy olyan helyet, hol a harmónia isteni magaslatokba szökik. Meglátni az igaz ideák világát.”
Ilyen õ, legeslegbelül, próbálkozz, hátha ki tudod hozni belõle ezt az ént, mely benne él.
„Sokat kell még tanulnom, hogy elérjem azt a bölcsességet, amelyet õ képvisel. Addig is várok rá. Talán örökre is...”
Ez is az õ gondolata, tanítója felé küldte, soha nem tudta meg, hogy ennyire rajong érte, s vár még mindig, élete egy harc, hogy olyan erõs legyen, mint a példaképe.
„Sokat kell még tanulnom, hogy elérjem azt a bölcsességet, amelyet õ képvisel. Addig is várok rá. Talán örökre is...”
Relytéj az, hogy mire hozta össze ezt a megjegyzést...
Megjelenés:
Kb. 20 évesnek néz ki, aki ereje teljében van éppen. Tehát idõsebbnek néz ki, mint amilyen.
Arcán borosta, és kecskeszakáll, amit direkt növesztett, mivel tetszik neki. Ruházata egyszerû póló, és nadrág különbözõ színösszeállításokban. Kedveli az olyan kesztyûket, amibõl az ujjak kint vannak, gyakran hord ilyet. A cipõje meg általában surranó, amivel gyorsan, és minél halkabban tud közlekedni. Szereti a köpenyeket, amikbe még szakad, de kellõen rejtik a származást, ezáltal gyakran hord maszkot is. Meg a csuklyája is általában az arcában van. El lehet mondani róla, hogy eléggé jóképû. Hajkoronája fekete, szeme pedig smaragd, vagy jégkék, hangulatától függ, persze igazából nem változik csupán a tekintet miatt másnak tûnik.
Jellemrajz:
Nem lehet túl sokat ide írni, mert leírhatatlanul bonyolult személyiséggel rendelkezik, viszont jó tudni róla, hogy szárazon, fagyosan beszél, csupán akkor nem, ha haverjai, vagy egy szebb, vele kb egykorú leányzóval találkozik.
Gondolkodása filozófikus, szeret álmodozni, s nem ritka, hogy rébuszokban beszél.
Felszerelés:
Körülbelül 50 senbonja van, amit nem tekercsbõl idéz meg, a legtöbb részen ez van rajta, rajtuk kívül csak két kunai, meg 5-6 robbanó cetli, 1 dobócsillag, no meg a tekercsek, amibõl a többi fontosat meg lehet idézni.
Állat:
1 Harci kutyája van, vajszínû, s igen aranyos. Közepesen hosszú szõre van, és lehajló füle, szeret úszni, s a legnagyobb gyenge pontja a hangos zajok, attól úgy fut, hogy még a leggyorsabb jármû se éri utol.
Nem: Férfi
Kor: 17
Rangja: Chuunin
Lakhelye: Víz földje
Elõtörténet:
„Az éj csendje, fenyõfák csúcsa. Harmatos fûnek zöldje, csillogó cserebogarak száza. Égbenyúló tornyok, rideg kõfalak. Hatalmas kapuk, szivárványos üvegablakok.
Hajnal pírja festi a sötétedõ eget. Barackszín púder homályosítja el a hófehér bárányfelhõket. A Napnak csupán homloka látszik ki a horizont mögül. Apró madarak kezdik meg halk csiripelésüket. Az éjszaka hajnalba nyúlt, s a kardinális pintyek dalolását kisgyermek gügyögése töri meg. Toronynak sugaras ablakán túlra lesnek be a selyemszárnyú pillangók, párkányára szállnak. S odabent a hajnal ajándékát pillantják meg.”
Augusztus 13… Kellemes nyári nap volt a Víz földjén, a Kage unokatestvérének a birtokán. Lágy szellõ játszadozott a csodálatos már kastélynak mondható ház környékén. A felkelõ nap hozta jó idõt, s el is vitte, õ maga. Ahogy lement a nap az égboltról lassan összegyûltek a fekete felhõk. Egy csillagot nem lehetet látni, viszont a holdat igen. Sápadt fényt adott az utcákra, s az elõbb említett ház udvarára. A kertész behúzódott a számára elkészített házba, s sokan besiettek a fõépületbe. Fehérruhás emberek… Gyógyítók, természetesen, hisz megkapták a hírt, hogy sietni kell.
Perceken belül megszületett az ekkor még apró gyermek, s hajnalban már saját kis ágyikójában szunyókált.
Lassan cseperedett, mint a falu legfõbb ninjái vették körbe, volt mit a tejbe aprítaniuk, így mindene megvolt a kis gyereknek, de neki mindig több kellett. Sosem volt képes megelégedni azzal a rengeteg dologgal, ami az övé volt. El volt kényeztetve rendesen, mondhatni, 200 éve nem volt ekkora kényesség egy fiúban, s szüleit ez nem zavarta, még.
7 éves volt, amikor elindult az akadémia falai közé, amin megszeppenten vágott át. Kis ninja-tanoncok töltötték be, nyüzsögve, a lányok az új pletykákat, fiúkat beszélték ki, míg a másik nem a délutáni lógást dumálta meg, persze azt is fontolóra vették, megjelenjenek-e az órákon.
Nagyon tetszett neki az óra, felismerte, hogy ahhoz, hogy hatalma legyen, most tanulnia kell, így hamar az osztály strébere lett, s ki is közösítették.
De jól alkalmazkodott a dologhoz, 12 éves korára már remekül elvolt velük, csupán velük tartott, akármit csináltak. Cigiztek, csajoztak, meg hasonlók.
Ám a szellõ nem csak új szórakozásokat hozott, hanem a Genin-vizsgát. Mint az általában lenni szokott, mindenki átment rajta. Gyakorlásként Kawarimi no Jutsu-t próbálták az erre kijelölt órán, míg a rendes vizsgán egyszerûen fel kellett venni a vizsgáztató alakját.
Így történt az, hogy végre-valahára nagyobb szintet ért el, de majdnem minden maradt úgy, csupán a lógás helyett unalmas küldetéseket kellett végrehajtani. Elég jó jounin-t kaptak maguknak, a csendes-gyilkolás igazi mestere volt, és a tanítványaiból is mindent ki akart hozni. A csakrakontrollt sokáig tanították neki, legalább 2-3 éven keresztül csak azzal foglalkoztak, úgy gondolta mesterük, hogy így tud hatalmas shinobikat faragni belõlük. Így haladtak, s minden nap fáradtan, új küldetéseket végrehajtva, és sok új dolgot tanulva. Emberi anatómia is fontos dolog volt, meg a csukott szemmel való mozgás is, hol csak az érzékekre lehet hagyatkozni, így lassan haladtak, de biztosan, s nem is jelentkeztek 13 évesen a chuunin vizsgára, inkább tovább tanultak, s a következõn már az egész csapat átment, míg más senki sem.
A tehetség, és a származás nem kis önbizalmat, egót adott neki az idõk során, de haladnia kellett tovább, ha azt akarta, hogy ne közösítsék ki a családból, hisz eddig mindenki nagyon jó eredményeket ért el, szégyen lenne, ha õ nem, nemde?
Ekkor már 16 éves volt, s egyértelmûen afelé haladt, hogy takarító lehessen, mint a család többi tagja, ez a legnagyobb álma. S már közel áll hozzá. Gyakran bíznak rá, ha nincs szabad ninja egy kis sürgõs komolyabb feladatot.
Megbíznak benne, eleme a szikla. Kemény, mint a szikla, vagyis magabiztos, megbízható, erõs, ám sosem lehet tudni mi rejtõzik a kõ álca mögött, senki sem tudja, hogy álmodozó, kedves lélek van benne, s álarcával úgy játszik, hogy ne is derüljön ki soha.
„... az álmodozás a világ legcsodálatosabb dolga. Álmaiban szabad az ember, minden békés, nyugodt, és csendes. Messze háborúktól, vitáktól meglelni egy olyan helyet, hol a harmónia isteni magaslatokba szökik. Meglátni az igaz ideák világát.”
Ilyen õ, legeslegbelül, próbálkozz, hátha ki tudod hozni belõle ezt az ént, mely benne él.
„Sokat kell még tanulnom, hogy elérjem azt a bölcsességet, amelyet õ képvisel. Addig is várok rá. Talán örökre is...”
Ez is az õ gondolata, tanítója felé küldte, soha nem tudta meg, hogy ennyire rajong érte, s vár még mindig, élete egy harc, hogy olyan erõs legyen, mint a példaképe.
„Sokat kell még tanulnom, hogy elérjem azt a bölcsességet, amelyet õ képvisel. Addig is várok rá. Talán örökre is...”
Relytéj az, hogy mire hozta össze ezt a megjegyzést...
Megjelenés:
Kb. 20 évesnek néz ki, aki ereje teljében van éppen. Tehát idõsebbnek néz ki, mint amilyen.
Arcán borosta, és kecskeszakáll, amit direkt növesztett, mivel tetszik neki. Ruházata egyszerû póló, és nadrág különbözõ színösszeállításokban. Kedveli az olyan kesztyûket, amibõl az ujjak kint vannak, gyakran hord ilyet. A cipõje meg általában surranó, amivel gyorsan, és minél halkabban tud közlekedni. Szereti a köpenyeket, amikbe még szakad, de kellõen rejtik a származást, ezáltal gyakran hord maszkot is. Meg a csuklyája is általában az arcában van. El lehet mondani róla, hogy eléggé jóképû. Hajkoronája fekete, szeme pedig smaragd, vagy jégkék, hangulatától függ, persze igazából nem változik csupán a tekintet miatt másnak tûnik.
Jellemrajz:
Nem lehet túl sokat ide írni, mert leírhatatlanul bonyolult személyiséggel rendelkezik, viszont jó tudni róla, hogy szárazon, fagyosan beszél, csupán akkor nem, ha haverjai, vagy egy szebb, vele kb egykorú leányzóval találkozik.
Gondolkodása filozófikus, szeret álmodozni, s nem ritka, hogy rébuszokban beszél.
Felszerelés:
Körülbelül 50 senbonja van, amit nem tekercsbõl idéz meg, a legtöbb részen ez van rajta, rajtuk kívül csak két kunai, meg 5-6 robbanó cetli, 1 dobócsillag, no meg a tekercsek, amibõl a többi fontosat meg lehet idézni.
Állat:
1 Harci kutyája van, vajszínû, s igen aranyos. Közepesen hosszú szõre van, és lehajló füle, szeret úszni, s a legnagyobb gyenge pontja a hangos zajok, attól úgy fut, hogy még a leggyorsabb jármû se éri utol.