Post by jonny on Aug 25, 2008 11:23:01 GMT 1
Név: Hideyoshi Gennai
Származás: Homok Falu
Kaszt: Chuunin
chakra: Suiton
Nem: Férfi
Kor: 18
Felszerelések: 1 katana, 5 kunai, 5 shuriken, 2 demon wind shuriken, 10 robbanócetli, 100m fémdrót, 10 senbon, 5 füstbomba, 5 villanóbomba
Kinézet: Fekete, hosszú, emo haj, magas test, fekete ruha
Elõtörténet:
Hát tudjátok meg a szörnyű igazságot: így lehet egy kedves kisfiúból borzalmas, mindenkin átgázoló szörnyeteg.
Három évesen gondtalanul játszottam apámmal és anyámmal. Apám mindíg aztmondta:
- Fiam, belőled még nagy Shinobi lesz.
Próbálta nekem megtanítani az alap teknikákat, és saját jutsuját. Persze mit is tudott volna tanítani egy 3évesnek? Semmit. Nemzavarta, tovább próbálta, tanított, játszottunk, nem is akartam shinobi lenni addig a szörnyű napig ... ... ...
Igen. Szörnyű volt. Egy shinobi megtámadta a klánunkat. Fekete, galléros ruhában volt, vörös felhők voltak a ruháján, nemláttam a fejét, nagyon féltem elősször, de azután megnyugodtam, tudtam, hogy a shinobi erős, szinte a bőrömön éreztem a chakráját, mikor megfogott, felemelt, és a fülembe súgta:
- Kis patkány! Fuss el innen, hacsak nem szeretnéd megmenteni a klánod.
Miért nem félsz? Talán olyan ostoba vagy, hogy nemtudod felmérni a helyzet súlyát?
- Apa úgyis meg fog ölni.
Egy kissebb mosoly kezdett körvonalazódni az arcomon, mikor láttam apám tigris tekintetét, mintha jobban féltene az életénél, (persze tudtam, ez így is volt).
Mikor belekezdett a kézjelekbe nagyon megijedtem, használni akarta a saját jutsuját. Ezt a jutsut eddig rajta kívül nem élte túl senki, ő is csak kétszer próbálta, de mindkétszer kiszívott belőle minden energiáját, és mindkét alkalommal majdnem belehalt.
Láttam apám szemében körvonalazódni a könnycseppeket, nemértettem, engem rég elengedett az a fura ninja.
-Nem! NEM! Tudom már mitörtént - gondoltam. A lélegzetem elakadt, a szívem erősebben dobogott, a szemem könnybe lábadt, néma ordítással futottam oda egy holttesthez. -Anya! Kelj fel anya! ...anya... Meghalt.
Mikor ezeket a szavakat kimondtam, láttam, meghalt a támadó, de utánna apám is összeesett. Odamentem hozzá.
-Apa!
-Nyugodj meg fiam! Én jólvagyok.
-Apa! Anyával mivan?
-Anya meghalt, fiam.
-Megbosszulom! Ígérem!
Akkor elfutottam! Ki a klán birtokáról a közeli erdőbe. Gyakoroltam. Este, reggel és nappal egy napon keresztül. Elájultam, de még azután is csak arra a ninjára tudtam gondolni öntudatlanul álmodva is csak kérdések körvonalazódtak bennem. Ki küldte? miért ölte meg anyámat?
A kórházban ébredtem, apám mellettem ült, és aztmondta:
-Meghalt!
A támadóval együtt!
Kár lenne saját életedet áldozni érte, te csak élj, majdcsak halványul az emléke köré égetett fájdalom!
Tudtam, igaza van, de mégis, legalább genin akartam lenni, hogy ne legyek annyira tehetetlen.
Elkezdtem az akadémiát, elég unalmas volt, az elméleti órákon alig bírtam fentmaradni, Masakazu sensei volt az akadémia legunalmasabb, de legbámulatosabb tanára, ő volt az egyedül, aki erős jutsukat mutatott be a diákoknak, ez mindenkinek tetszett, de nemcsoda hogy a sima órákat mindenki unta. A tananyagot könyvől otthon tanultam meg egyedül, de mégis a jutsuk kivitelezése, tanulása nagyon könnyen ment nekem. A vizsgán a transzformációt és a shuriken dobást kérték, elsőre átmentem, genin lettem.
Apám megtanított a bábhasználatra és egy kis rutint szereztem benne, hogy megtudjam védeni magam.
Odaadta a család 2 ősi bábját a sólymot és a medvét.
Ezután befejeztem ezt a ninja játékot, gondoltam többet úgyse lesz rá szükség, amíg...
(Igen, ez egy újabb drámai amíg)
7 évvel a klán tragédiája után, ahol anyám mellett még 8 shinobi és 2 civil veszett el.
Sötét és esős nap volt az, a levegő fagyos, pedig a homok falu nyarához nem lehet semmit hasonlítani, mégis megfagyot a vér az ereimben reggel mikor felkeltem, és később is többször. Álmomban anyámat láttam sírva, aztmondta erősnek kell lennem azzal kapcsolatban amit ma látni fogok. Soha nem hittem az álmokban, de mégis, ez annyira valósághű volt.
Mikot épp jöttem haza a rétről, ahol néztem a kuonichik edzését, megrémültem!
Láttam azt a fiút! A szeme vörös vérerekkel volt tele, az arcán a gyűlölet és a vérszomj próbálta elnyomni a fájdalmat, még csak 5 éves volt, de hatalmas chakrája, ereje, fájdalma, dühe és vérszomja volt. Én akkor 10 éves voltam csak, de felismertem, leálltam, a lábam nem mozdult, a klánház felől jött, ott halvány füst körvonalazódott, nem mertem megmozdulni, ő rámnézett, aztán továbbment. A fején egy fura jel volt és homok vitte. 10 perc múlva, mikor összeszedtem magam a klánom vezére, apám testvére hozta a hírt, hogy apám meghalt. Aztmondta egy kisgyerek ölte meg, és hogy egy démon volt a testében. Úgyhallottam emlegetni, hogy Shukaku. Ekkor megszilárdult bennem a hit, shinobi leszek és megbosszulom apám halálát!
A szemgolyómból eltűnt a folt, odafordultam magamon kívüli arcal a klánom vezetőjéhez.
-Nagybátyjám! vigyél el egy Jounin kiképzőöz, és elkezdem a tanulást!
-Fiam! Ha elhatároztad magad, holnap megyünk, de...
-NEM! Nincs de! Teljesítsd a kérésem, eltökélt vagyok.
-Hát rendben, de gyere haza, pihenj!
-Nem! Viszlát nagybátyjám!
Ő lehajtott fejjel nézte, ahogy elsétálok. Aznap este nem aludtam, az erdőbe mentem gyakorolni. Másnap este odaértünk a jounin kiképzőmhöz, épp be tudtak osztani egy csapatba, jounin kiképzőm a klánom egy tagja, apám egyik legjobb barátja Hideyoshi Koichi, két társam Ibuka Izumo és Mazaki Yumi voltak.
A Chuunin vizsgám érdekes volt, 12 évesen. Az első vizsgán nem ijedtem meg, nem volt nehéz, a második annál inkább.
Az erdőben majdnem kizártak azért, mert a társam majdnem harcképtelen lett, a hátamon kellett elvinnem a toronyig, akkorra már elvettem a tekercset egy tehetségtelen ninjától, aki nemtudott védekezni a közelharcban, mikor mögé kerültem.
A Harmadik vizsgára 9en maradtunk, az egyik csapattársam, Yumi kiesett egy fű ninjaval szemben, én sorra ütöttem ki az ellenfeleket, mikor a másik csapattársam, Izumo-val kerültem szembe. Mindketten tiszteltük egymást, de nekem erősebb célom volt, míg ő csak erős akart lenni, én bosszút esküdtem, ezért bennem erős elhatározás volt, benne viszont nem, ezért feladta a meccset, és én lettem a legerősebbnek tűnő a vizsgán, csak én lettem akkor chuunin.
Sólyom báb: úgy néz ki mint egy madár, elég gyors, könnyen irányítható báb, a titka a sebességében és a hatékony mérgeiben van. Mérgezett tű van az ujjaiban, a csőrében, a mellkasából előre fúródik, és ha kettéválik, ottis van egy mérgezett tű. saját jutsuja a
Medve báb: Értelem szerűen medve alakja van, de csak miután összeraktam chakra szálakkal, igen összekell rakni, ez akár fél percet is igénybe vehet harc előtt, de ez a praktikus hordozás kulcsa, így nem túl nehéz cipelni. Kicsit nehezen irányítható, de erős szorítása akárkit megöl, éles karmai belemélyednek az áldozatba és a fogai mérgezőek. Saját teknikája: Átkarolja az áldozatot, kiesik belőle 2 elem+ leesik a feje, a 2 elem tűvel a végén átszúródik a medve kezén és áldozatán a feje pedig beleharap és mérget fecskendez az áldozat mellkasába.
Saját jutsuk: a sólyomé: kairai Shunsin no jutsu (Fürge Báb Test Jutsu)
Ez, ahogy a nevében is bennevan annyit tesz, hogy a fürge és jól irányítható báb még gyorsabb lesz, szinte kikerülhetetlenek lesznek a támadásai.
a medvéé: Az erdők védelmezője Jutsu
Ezt a jutsut használva a medve báb nehéz lesz, a súlya minimum 700 kiló, erősebb lesz és keményebb. Akit a báb ebben az állapotban elkap, annak nincs sok esélye a túlélésre. (A félreértések elkerülése érdekében: kemény lesz, azaz megváltozik az anyaga is)
Származás: Homok Falu
Kaszt: Chuunin
chakra: Suiton
Nem: Férfi
Kor: 18
Felszerelések: 1 katana, 5 kunai, 5 shuriken, 2 demon wind shuriken, 10 robbanócetli, 100m fémdrót, 10 senbon, 5 füstbomba, 5 villanóbomba
Kinézet: Fekete, hosszú, emo haj, magas test, fekete ruha
Elõtörténet:
Hát tudjátok meg a szörnyű igazságot: így lehet egy kedves kisfiúból borzalmas, mindenkin átgázoló szörnyeteg.
Három évesen gondtalanul játszottam apámmal és anyámmal. Apám mindíg aztmondta:
- Fiam, belőled még nagy Shinobi lesz.
Próbálta nekem megtanítani az alap teknikákat, és saját jutsuját. Persze mit is tudott volna tanítani egy 3évesnek? Semmit. Nemzavarta, tovább próbálta, tanított, játszottunk, nem is akartam shinobi lenni addig a szörnyű napig ... ... ...
Igen. Szörnyű volt. Egy shinobi megtámadta a klánunkat. Fekete, galléros ruhában volt, vörös felhők voltak a ruháján, nemláttam a fejét, nagyon féltem elősször, de azután megnyugodtam, tudtam, hogy a shinobi erős, szinte a bőrömön éreztem a chakráját, mikor megfogott, felemelt, és a fülembe súgta:
- Kis patkány! Fuss el innen, hacsak nem szeretnéd megmenteni a klánod.
Miért nem félsz? Talán olyan ostoba vagy, hogy nemtudod felmérni a helyzet súlyát?
- Apa úgyis meg fog ölni.
Egy kissebb mosoly kezdett körvonalazódni az arcomon, mikor láttam apám tigris tekintetét, mintha jobban féltene az életénél, (persze tudtam, ez így is volt).
Mikor belekezdett a kézjelekbe nagyon megijedtem, használni akarta a saját jutsuját. Ezt a jutsut eddig rajta kívül nem élte túl senki, ő is csak kétszer próbálta, de mindkétszer kiszívott belőle minden energiáját, és mindkét alkalommal majdnem belehalt.
Láttam apám szemében körvonalazódni a könnycseppeket, nemértettem, engem rég elengedett az a fura ninja.
-Nem! NEM! Tudom már mitörtént - gondoltam. A lélegzetem elakadt, a szívem erősebben dobogott, a szemem könnybe lábadt, néma ordítással futottam oda egy holttesthez. -Anya! Kelj fel anya! ...anya... Meghalt.
Mikor ezeket a szavakat kimondtam, láttam, meghalt a támadó, de utánna apám is összeesett. Odamentem hozzá.
-Apa!
-Nyugodj meg fiam! Én jólvagyok.
-Apa! Anyával mivan?
-Anya meghalt, fiam.
-Megbosszulom! Ígérem!
Akkor elfutottam! Ki a klán birtokáról a közeli erdőbe. Gyakoroltam. Este, reggel és nappal egy napon keresztül. Elájultam, de még azután is csak arra a ninjára tudtam gondolni öntudatlanul álmodva is csak kérdések körvonalazódtak bennem. Ki küldte? miért ölte meg anyámat?
A kórházban ébredtem, apám mellettem ült, és aztmondta:
-Meghalt!
A támadóval együtt!
Kár lenne saját életedet áldozni érte, te csak élj, majdcsak halványul az emléke köré égetett fájdalom!
Tudtam, igaza van, de mégis, legalább genin akartam lenni, hogy ne legyek annyira tehetetlen.
Elkezdtem az akadémiát, elég unalmas volt, az elméleti órákon alig bírtam fentmaradni, Masakazu sensei volt az akadémia legunalmasabb, de legbámulatosabb tanára, ő volt az egyedül, aki erős jutsukat mutatott be a diákoknak, ez mindenkinek tetszett, de nemcsoda hogy a sima órákat mindenki unta. A tananyagot könyvől otthon tanultam meg egyedül, de mégis a jutsuk kivitelezése, tanulása nagyon könnyen ment nekem. A vizsgán a transzformációt és a shuriken dobást kérték, elsőre átmentem, genin lettem.
Apám megtanított a bábhasználatra és egy kis rutint szereztem benne, hogy megtudjam védeni magam.
Odaadta a család 2 ősi bábját a sólymot és a medvét.
Ezután befejeztem ezt a ninja játékot, gondoltam többet úgyse lesz rá szükség, amíg...
(Igen, ez egy újabb drámai amíg)
7 évvel a klán tragédiája után, ahol anyám mellett még 8 shinobi és 2 civil veszett el.
Sötét és esős nap volt az, a levegő fagyos, pedig a homok falu nyarához nem lehet semmit hasonlítani, mégis megfagyot a vér az ereimben reggel mikor felkeltem, és később is többször. Álmomban anyámat láttam sírva, aztmondta erősnek kell lennem azzal kapcsolatban amit ma látni fogok. Soha nem hittem az álmokban, de mégis, ez annyira valósághű volt.
Mikot épp jöttem haza a rétről, ahol néztem a kuonichik edzését, megrémültem!
Láttam azt a fiút! A szeme vörös vérerekkel volt tele, az arcán a gyűlölet és a vérszomj próbálta elnyomni a fájdalmat, még csak 5 éves volt, de hatalmas chakrája, ereje, fájdalma, dühe és vérszomja volt. Én akkor 10 éves voltam csak, de felismertem, leálltam, a lábam nem mozdult, a klánház felől jött, ott halvány füst körvonalazódott, nem mertem megmozdulni, ő rámnézett, aztán továbbment. A fején egy fura jel volt és homok vitte. 10 perc múlva, mikor összeszedtem magam a klánom vezére, apám testvére hozta a hírt, hogy apám meghalt. Aztmondta egy kisgyerek ölte meg, és hogy egy démon volt a testében. Úgyhallottam emlegetni, hogy Shukaku. Ekkor megszilárdult bennem a hit, shinobi leszek és megbosszulom apám halálát!
A szemgolyómból eltűnt a folt, odafordultam magamon kívüli arcal a klánom vezetőjéhez.
-Nagybátyjám! vigyél el egy Jounin kiképzőöz, és elkezdem a tanulást!
-Fiam! Ha elhatároztad magad, holnap megyünk, de...
-NEM! Nincs de! Teljesítsd a kérésem, eltökélt vagyok.
-Hát rendben, de gyere haza, pihenj!
-Nem! Viszlát nagybátyjám!
Ő lehajtott fejjel nézte, ahogy elsétálok. Aznap este nem aludtam, az erdőbe mentem gyakorolni. Másnap este odaértünk a jounin kiképzőmhöz, épp be tudtak osztani egy csapatba, jounin kiképzőm a klánom egy tagja, apám egyik legjobb barátja Hideyoshi Koichi, két társam Ibuka Izumo és Mazaki Yumi voltak.
A Chuunin vizsgám érdekes volt, 12 évesen. Az első vizsgán nem ijedtem meg, nem volt nehéz, a második annál inkább.
Az erdőben majdnem kizártak azért, mert a társam majdnem harcképtelen lett, a hátamon kellett elvinnem a toronyig, akkorra már elvettem a tekercset egy tehetségtelen ninjától, aki nemtudott védekezni a közelharcban, mikor mögé kerültem.
A Harmadik vizsgára 9en maradtunk, az egyik csapattársam, Yumi kiesett egy fű ninjaval szemben, én sorra ütöttem ki az ellenfeleket, mikor a másik csapattársam, Izumo-val kerültem szembe. Mindketten tiszteltük egymást, de nekem erősebb célom volt, míg ő csak erős akart lenni, én bosszút esküdtem, ezért bennem erős elhatározás volt, benne viszont nem, ezért feladta a meccset, és én lettem a legerősebbnek tűnő a vizsgán, csak én lettem akkor chuunin.
Sólyom báb: úgy néz ki mint egy madár, elég gyors, könnyen irányítható báb, a titka a sebességében és a hatékony mérgeiben van. Mérgezett tű van az ujjaiban, a csőrében, a mellkasából előre fúródik, és ha kettéválik, ottis van egy mérgezett tű. saját jutsuja a
Medve báb: Értelem szerűen medve alakja van, de csak miután összeraktam chakra szálakkal, igen összekell rakni, ez akár fél percet is igénybe vehet harc előtt, de ez a praktikus hordozás kulcsa, így nem túl nehéz cipelni. Kicsit nehezen irányítható, de erős szorítása akárkit megöl, éles karmai belemélyednek az áldozatba és a fogai mérgezőek. Saját teknikája: Átkarolja az áldozatot, kiesik belőle 2 elem+ leesik a feje, a 2 elem tűvel a végén átszúródik a medve kezén és áldozatán a feje pedig beleharap és mérget fecskendez az áldozat mellkasába.
Saját jutsuk: a sólyomé: kairai Shunsin no jutsu (Fürge Báb Test Jutsu)
Ez, ahogy a nevében is bennevan annyit tesz, hogy a fürge és jól irányítható báb még gyorsabb lesz, szinte kikerülhetetlenek lesznek a támadásai.
a medvéé: Az erdők védelmezője Jutsu
Ezt a jutsut használva a medve báb nehéz lesz, a súlya minimum 700 kiló, erősebb lesz és keményebb. Akit a báb ebben az állapotban elkap, annak nincs sok esélye a túlélésre. (A félreértések elkerülése érdekében: kemény lesz, azaz megváltozik az anyaga is)
