Post by jinnkazaki on Jul 16, 2008 9:47:45 GMT 1
Név: Jinn Kazaki
Kor: 16
Lakhely: Konoha
Kaszt: Genin
Kinézet: kék szem, fekete haj, bamba nézés és néha mogorva szempár
Súly: 60 kg
Magasság: 160 cm
Személyiség: jó kedvû, segít akinek tud, de bizalmatlan is mindenkivel szemben
Apja: Hetachi Kazaki (49 éves, jonin)
Anya: Kinamoki Hareti (45 éves, cunin,eltûnt)
Testvére: Hsami Hareti (20 éves,cunin)
Elõtörténet: Egy kicsi és nem túl gazdag család tagja vagyok. Az apám és az anyám az egyik közös küldetésen találkoztak és egymásba szeretek. Két év múlva házasodtak õsze. A nõvérem mikor megszületet csak vele foglalkoztak minden nap. Mikor én megszületem akkor már a nõvérem is csak rám figyelt mint apám és anyám rá. Hat évesen beíratták az akadémiára pont mikor betöltöttem a három évet. Õ az akadémiát könnyen vette és néhány év alatt le is vizsgázott pont amikor engem is beírattak hét évesen mert az apám egy évet visszatartott. Mikor genin lett én akkor kezdtem. Az elsõ éven sikeresen túlestem a második évbe. A második évben nehezebben ment de az is sikerült. A harmadik évben könnyebben ment mint vártam simán átmentem. A negyedik évet nehézkesen de sikerült átmennem csak az ötödik évet ismételtem meg mert megbuktam a genin vizsgán. De második próbálkozásra sikerült letennem és átmentem. A csapatommal csak másnap találkoztam mikor beosztottak minket. A senseyre nem kelet sokáig várnunk. Az elsõ dolog az volt hogy, bekellet mutatkoznunk a senseynek.
És másnap volt a próba amin át kelet menünk hogy geninek lehessünk. Az volt a feladatunk hogy, a senseyt elkellet kapnunk és bármilyen fegyvert lehet használni a szabályok szerint. A sensey a csapatmunkára buzdítót minket de én csak lassan fogtam fel a két társam egybõl rájöttek. Csak nekem tartott el egy ideig. De a csapatmunkánk eredményre vezetet és csapdába csaltuk a senseyt csak késõbb mondta meg hogy, nem teljes erejét használta ellenünk de így is szép munkát végeztünk. A jó napot a legszörnyûbb hír rontotta el mikor haza mentem az apám az ház elõtt ált és a falnak támaszkodva nézet rám mintha meghalt volna valaki. De nem még annál is rosszabb az anyám eltûnt a küldetésén és nem találták õt meg csak a felszerelését amit a küldetésre vitt. Azt mondták hogy, harc közbe vesztette el. Én ezt nem akartam elhinni hogy, az anyámat bárki is meg tudná ölni vagy elrabolni de nem találták meg a holttestét ezért eltûntnek nyilvánították. Azon a napon a nõvérem és én megígértük egymásnak mikor én és õ is cunin lesz megkeressük anyánkat. De más is történt közben az apám elvesztette az életkedvét és ha anyáról beszéltünk akkor apám a szobájába zárkózót és anyánk nevét mondta és mondta amíg el nem aludt. Minden reggel ara ébredek hogy, apám anyámat hívja. Pár hónap alatt viszont valamennyire apám elfogadta anyánk eltûnését.
Kor: 16
Lakhely: Konoha
Kaszt: Genin
Kinézet: kék szem, fekete haj, bamba nézés és néha mogorva szempár
Súly: 60 kg
Magasság: 160 cm
Személyiség: jó kedvû, segít akinek tud, de bizalmatlan is mindenkivel szemben
Apja: Hetachi Kazaki (49 éves, jonin)
Anya: Kinamoki Hareti (45 éves, cunin,eltûnt)
Testvére: Hsami Hareti (20 éves,cunin)
Elõtörténet: Egy kicsi és nem túl gazdag család tagja vagyok. Az apám és az anyám az egyik közös küldetésen találkoztak és egymásba szeretek. Két év múlva házasodtak õsze. A nõvérem mikor megszületet csak vele foglalkoztak minden nap. Mikor én megszületem akkor már a nõvérem is csak rám figyelt mint apám és anyám rá. Hat évesen beíratták az akadémiára pont mikor betöltöttem a három évet. Õ az akadémiát könnyen vette és néhány év alatt le is vizsgázott pont amikor engem is beírattak hét évesen mert az apám egy évet visszatartott. Mikor genin lett én akkor kezdtem. Az elsõ éven sikeresen túlestem a második évbe. A második évben nehezebben ment de az is sikerült. A harmadik évben könnyebben ment mint vártam simán átmentem. A negyedik évet nehézkesen de sikerült átmennem csak az ötödik évet ismételtem meg mert megbuktam a genin vizsgán. De második próbálkozásra sikerült letennem és átmentem. A csapatommal csak másnap találkoztam mikor beosztottak minket. A senseyre nem kelet sokáig várnunk. Az elsõ dolog az volt hogy, bekellet mutatkoznunk a senseynek.
És másnap volt a próba amin át kelet menünk hogy geninek lehessünk. Az volt a feladatunk hogy, a senseyt elkellet kapnunk és bármilyen fegyvert lehet használni a szabályok szerint. A sensey a csapatmunkára buzdítót minket de én csak lassan fogtam fel a két társam egybõl rájöttek. Csak nekem tartott el egy ideig. De a csapatmunkánk eredményre vezetet és csapdába csaltuk a senseyt csak késõbb mondta meg hogy, nem teljes erejét használta ellenünk de így is szép munkát végeztünk. A jó napot a legszörnyûbb hír rontotta el mikor haza mentem az apám az ház elõtt ált és a falnak támaszkodva nézet rám mintha meghalt volna valaki. De nem még annál is rosszabb az anyám eltûnt a küldetésén és nem találták õt meg csak a felszerelését amit a küldetésre vitt. Azt mondták hogy, harc közbe vesztette el. Én ezt nem akartam elhinni hogy, az anyámat bárki is meg tudná ölni vagy elrabolni de nem találták meg a holttestét ezért eltûntnek nyilvánították. Azon a napon a nõvérem és én megígértük egymásnak mikor én és õ is cunin lesz megkeressük anyánkat. De más is történt közben az apám elvesztette az életkedvét és ha anyáról beszéltünk akkor apám a szobájába zárkózót és anyánk nevét mondta és mondta amíg el nem aludt. Minden reggel ara ébredek hogy, apám anyámat hívja. Pár hónap alatt viszont valamennyire apám elfogadta anyánk eltûnését.