Post by sbotond on Jun 27, 2008 13:23:43 GMT 1
Név: Anso Saniko
Kaszt: Genin
Felszerelés: 1 katana, 5 suriken, 5 kunai,
Kinézet: Vézna testfelépítésű alkat, félhosszú fekete haj 168cm 60 kg. Barna szem miben az elszántság tükröződik. Öltözékében semmi szokatlan nem lelehető fel.
Kor: 15
Nem: Férfi
Természet: Nyugodt hűvös, idegesítő. Sokat tűnődik az élet dolgain filozófus alkat, akiben nagy a versenyszellem.
Előtörténet: A tűz országában nevelkedtem fel, az Anso klán tagja ként. A klán utolsó tagja vagyok, mert a családomat egy háborúban kiirtották, amikor még csak 4 éves voltam. Ezek után egy vénember (Istanura) nevelt fel és felügyelte a kiképzésemet. Istanura nagyon keménykezű edző volt. Minden nap 5 órakor (reggel) keltem fel és 10 órakor (este) feküdtem le (persze voltak kisebb nagyobb szünetek). 7 éves koromba iratkoztam be a ninja akadémiára, ahol elég anti szociális típus voltam így nem szereztem barátokat. Tanulmányi eredményemmel nem volt baj 12 évesen ki is jártam a sulit. 12 éves koromba sajnos Istanura természetes halált halt. Innentől kezdve magam maradtam magamat edzettem éjjel nappal. Célom, hogy az emberekből gondolkozó lényt alakítsak, de ehhez hatalom kell, mert így senki nem halja meg szavaim jelentését. Ahhoz viszont, hogy hatalmat szerezek erősé, erősebbé kell válnom, mint a nagy többség. Lehet, hogy a barátok hiánya és a szülök hiánya az életembe elég kőszívűvé tett, de nekem nem tetszene egy érzelgősebb másom. Az érzelmek csak legyengítenének. A stratégia kidolgozásom átlagon felüli és bár vézna vagyok, nem nevezném magam gyengének. Sokszor harcoltam genin társaimmal és bár csak az alaptechnikáknál tartok még egy csatát se vesztetem el. Aki a fejlődésem útjába áll azt megölöm, aki viszont segít célom elérésében az akár még a barátom is, lehet (ha ez lehetséges). Nem halhatok, meg míg az én logikámmal meg nem fertőzők mások elméjét is. Egy tanácsot adhatok, dönts el vagy szövetséges vagy, ellenség, nekem mindkét változat csak fejlődésemmel szolgál. Ha szövetséges vagy eltanulhatom trükkjeidet, ha ellenség, akkor majd a harcaink erősítenek meg. Talán a legszebb napomnak az a nap számít, amikor genin-é váltam. Három feladatunk volt, az első egy egyszerű dolgozat, amit semmiség volt megcsinálni. A második egy Bunshin no jutsu (Klón jutsu) volt majd a harmadik az volt, hogy suriken-neket kellet 3 kör közepébe dobni, ami szintén csak sikerült. Hihetetlen büszkeséggel vettem át a fejpántot. Aznap megfogadtam, hogy még keményebben edzek, hogy ne hozzak szégyent a falumra. Van egy katana-m amit még én kovácsoltam 4 napon keresztül segítség nélkül. Már 3-szor eltört, ami miatt újra kellet kovácsolnom, de nagyon a szívemhez nőt. Már szinte mániákusan élezem és fényesítem a fegyvereimet, de én úgy tekintek erre, mint egy hasznos pihenésre. Eddig még nem volt részem nehezebb szintű küldetésekben, de majd idővel úgyis lesz elég részem a veszélyekben, minek hozzam előrébb ezt? Nem szeretek meggondolatlanul cselekedni, ha van egy feladatom, akkor azt, csak a legkidolgozottabb terv alapján szeretem végrehajtani, bár sokszor fordul ellő, hogy nincs idő mindent kiszámítani. Ilyen esetekben rögtönözni kell ami sajnos nagyobb kockázattal jár, de hát ilyen a ninja élet és napról napra csak várom az izgalmas küldetéseket, hisz ettől pörög az élet.
Kaszt: Genin
Felszerelés: 1 katana, 5 suriken, 5 kunai,
Kinézet: Vézna testfelépítésű alkat, félhosszú fekete haj 168cm 60 kg. Barna szem miben az elszántság tükröződik. Öltözékében semmi szokatlan nem lelehető fel.
Kor: 15
Nem: Férfi
Természet: Nyugodt hűvös, idegesítő. Sokat tűnődik az élet dolgain filozófus alkat, akiben nagy a versenyszellem.
Előtörténet: A tűz országában nevelkedtem fel, az Anso klán tagja ként. A klán utolsó tagja vagyok, mert a családomat egy háborúban kiirtották, amikor még csak 4 éves voltam. Ezek után egy vénember (Istanura) nevelt fel és felügyelte a kiképzésemet. Istanura nagyon keménykezű edző volt. Minden nap 5 órakor (reggel) keltem fel és 10 órakor (este) feküdtem le (persze voltak kisebb nagyobb szünetek). 7 éves koromba iratkoztam be a ninja akadémiára, ahol elég anti szociális típus voltam így nem szereztem barátokat. Tanulmányi eredményemmel nem volt baj 12 évesen ki is jártam a sulit. 12 éves koromba sajnos Istanura természetes halált halt. Innentől kezdve magam maradtam magamat edzettem éjjel nappal. Célom, hogy az emberekből gondolkozó lényt alakítsak, de ehhez hatalom kell, mert így senki nem halja meg szavaim jelentését. Ahhoz viszont, hogy hatalmat szerezek erősé, erősebbé kell válnom, mint a nagy többség. Lehet, hogy a barátok hiánya és a szülök hiánya az életembe elég kőszívűvé tett, de nekem nem tetszene egy érzelgősebb másom. Az érzelmek csak legyengítenének. A stratégia kidolgozásom átlagon felüli és bár vézna vagyok, nem nevezném magam gyengének. Sokszor harcoltam genin társaimmal és bár csak az alaptechnikáknál tartok még egy csatát se vesztetem el. Aki a fejlődésem útjába áll azt megölöm, aki viszont segít célom elérésében az akár még a barátom is, lehet (ha ez lehetséges). Nem halhatok, meg míg az én logikámmal meg nem fertőzők mások elméjét is. Egy tanácsot adhatok, dönts el vagy szövetséges vagy, ellenség, nekem mindkét változat csak fejlődésemmel szolgál. Ha szövetséges vagy eltanulhatom trükkjeidet, ha ellenség, akkor majd a harcaink erősítenek meg. Talán a legszebb napomnak az a nap számít, amikor genin-é váltam. Három feladatunk volt, az első egy egyszerű dolgozat, amit semmiség volt megcsinálni. A második egy Bunshin no jutsu (Klón jutsu) volt majd a harmadik az volt, hogy suriken-neket kellet 3 kör közepébe dobni, ami szintén csak sikerült. Hihetetlen büszkeséggel vettem át a fejpántot. Aznap megfogadtam, hogy még keményebben edzek, hogy ne hozzak szégyent a falumra. Van egy katana-m amit még én kovácsoltam 4 napon keresztül segítség nélkül. Már 3-szor eltört, ami miatt újra kellet kovácsolnom, de nagyon a szívemhez nőt. Már szinte mániákusan élezem és fényesítem a fegyvereimet, de én úgy tekintek erre, mint egy hasznos pihenésre. Eddig még nem volt részem nehezebb szintű küldetésekben, de majd idővel úgyis lesz elég részem a veszélyekben, minek hozzam előrébb ezt? Nem szeretek meggondolatlanul cselekedni, ha van egy feladatom, akkor azt, csak a legkidolgozottabb terv alapján szeretem végrehajtani, bár sokszor fordul ellő, hogy nincs idő mindent kiszámítani. Ilyen esetekben rögtönözni kell ami sajnos nagyobb kockázattal jár, de hát ilyen a ninja élet és napról napra csak várom az izgalmas küldetéseket, hisz ettől pörög az élet.
