Post by sayami on May 23, 2008 18:01:41 GMT 1
Név: Sayami Ruriko
Ország: Víz országa
Falu: Ködben rejtõzõ falu
Kaszt: chuunin
Nem: Lány
Kor: 17
Felszerelések: 3 shuriken
Kinézet:
Tépett vállig érõ sötétbarna haj, gesztenye barna szemek, 58 kg és 175 cm magas. A fejpántja a jobb combjára kötve, fegyvertartója a csípõjén az övére csatolva hordja.
Elõtörténet:
Egy szép napos délutánon születtem a Ködben rejtõzõ faluban. Édesanyám és édesapám egy kisebb klánba tartoznak a Ruriko klánba. A klán hagyományai szerint, minden gyermeknek ninjává kell vállnia, ha mégsem úgy lesz, akkor a klán számûzi a gyermeket és nem használhatja ezt a nevet.
Nagyon életvidám gyerek voltam, mindent kiváncsian figyeltem, és tanulmányoztam. Ahogy nõttem úgy érdekelt egyre jobban a ninja élet. Amikor bekerültem az akadémiára, nagyon figyeltem az órákon, semmi nem tudott kizökkenteni a tanulásból. Mivel nagyon figyeltem az órákon, nem esett nehezemre megcsinálni mindent elsõre. Kicsit ki is közösítettek, emiatt. Engem eleinte nagyon zavart, hogy mindenki rólam beszél a hátam mögött, de végül megszoktam. Mikor átmentem a vizsgán és genin lettem nagyon örültem neki. Egybõl haza szaladtam, és büszkén mutogattam a fejpántot. A jobb combomra kötöttem és mindig ott hordom. Majd bekerültem egy fantasztikus csapatba, Yumi és Hiro voltak a csapattársaim. A sensei-ünk középkorú volt, de nagyon kedves, néha-néha igaz, hogy szigorú volt, de nagyon jó volt nalá tanulni. Hiro és én egymásba szerettünk, ez hatalmas hiba volt. Az egyik küldetésen rabul ejtettek, és õ megpróbált megmenteni. Egy hatalmas terembe voltam bezárva. Hiro könnyedén bejutott oda, viszont a kivezetõ útnál problémák akadtak. Épp mikor elhagytuk volna azt a szörnyû helyet, rengeteg õr került a szemünk elé. Hiro és én csatába szálltunk velük.
Egyik pillanatban Hiro még a hátam mögött küzdött, mikor legközelebb odafordultam már a földön feküdt és elvolt vágva a torka. Én rögtön odaszaladtam hozzá, mikor rám támadtak volna akkor jelent meg Yumi és a sensei a felmentõcsapattal. De számomra ez már nem jelentett semmit. Az õröket elfogták és börtönbe zárták. Mi pedig hazamentünk, és ott temettük el Hirot. Ezután bevettünk még egy fiút a csapatba, Naganorit. Sokat készültünk a chuunin vizsgára. Elõször azt hittük, hogy nem fog sikerülni, de aztán átmentünk a vizsgán. Elõször is egy érdekes feladatot kellett megcsinálnunk. Egy fejtörõt kellett megoldani, a kérdés így hangzott: " Ha egy shurikent eldobnak, akkor hogyan érkezik a célba? Az élével fölfelé vagy az élével lefelé, vagy esetleg a dobástól függ, hogy hogyan érkezik a célba".
Ezt a kérdést végig kellett gondolni, aztán a választ gyakorlatban is megmutatni, ha a válasz és a gyakorlat nem egyezett akkor vége a vizsgának.
Egy kis idõbe beletelt mire rájöttünk a helyes válaszra. Én jelentkeztem, hogy elmondom a választ és a gyakorlatot is megcsinálom.
-A helyes válasz az, hogy a dobástól függ. Mivel, ha az élével lefele fogod a shurikent és úgy dobod el, akkor nagy valószínûséggel úgy is érkezik a célba, ha az élével felfele fogod és úgy dobod el akkor úgy érkezik a célba. De esetleg meglehet még cifrázni a dolgot egy kicsit, ha úgy dobod el, hogy fordul egyet a levegõben a shuriken...-kicsit izgulva mondtam, de mégis magabiztosan.
-'Akkor ezt légyszives bizonyítsd is be...
Én engedelmesen bólintottam, majd 3 shurikent vettem a kezembe. Egy fal felé fordultam, és eldobtam az elsõ shurikent az élével lefelé, szerencsémre úgy is lett ahogy mondtam, élével lefelé érkezett a falba. Vettem egy mély levegõt és folytattam. A második shurikent élével fölfelé dobtam el, ez is bejött, már csak a cifrázás volt hátra. Itt egy kicsit hezitáltam, majd cselekedtem. Élével fölfelé dobtam el és a levegõben fordult egyet, így élével lefele érkezett a falba. Erre a vizsgáztatók bólintottak egyet, majd halkan így szólt az egyik:
-'Gratulálok, tovább jutottatok...az asztalon találtok egy tekercset amiben egy térkép található, ha eljuttok a kijelölt helyre ott megküzdhettek ellenségeitekkel, ha az kész van, akkor hivatalosan is átmentetek a vizsgán...
Yumi elvette az asztalról a tekercset kibontottuk, majd egy bonyolult térkép tárult a szemünk elé. Hirtelen nagyot néztünk mind a hárman, egymásra néztünk, majd vissza a tekercsre. Egy kis tanulmányozás után elindultunk. Hosszas séta és futás után találtuk meg a kijelölt helyet. Igencsak elfáradtunk, mivel árkon-bokron át kellett mennünk, amik teli voltak csapdával, és a természetet is ellenünk fordították. Átkellett kelnünk egy nagy sodrású folyón, erdõn és dombokon. Ahova mennünk kellett az egy kisebb aréna volt. Mikor beléptünk az ajtón, három másik ninja várt minket és két vizsgáztató. Az én csatám egy érdekes sráccal történt, majdnem minden lépésemet tudta, már lassan kifogytam az ötletekbõl és a chakrából is. Ekkor elõvettem egy shurikent és azzal támadtam felé, az ellenséges ninja is nekem támadt. Mikor elég közel volt hozzám megfogtam a srác vállát, majd átfordultam a fejefölött, de miközben én a levegõben voltam õ megvágta a kezem, de nem figyeltem rá különösebben, mikor a hátamögött voltam hirtelen a torkához szorítottam a shurikent, majd belerúgtam a térdizületébe amitõl a srác térdre esett a másik kezemmel pedig hátrafogtam a kezeit. Mivel ilyen szorult helyztebe került, nem volt más választása felkellett adnia a küzdelmet. Mikor kijelentették, hogy a küzdelmet én nyertem, odasétáltam a csapattársaimhoz megöleltem õket, majd nekidõltem a falnak, ezután csak arra emlékszek, hogy szólítgatnak, ugyanis annyira kifáradtam, hogy elaludtam. De örömmel értesültem arról, hogy a csapattársaim is átmentek a vizsgán. Azt a napot még együtt töltöttük utánna szétválltak az útjaink, és azóta sem hallottunk egymásról....
A képem: ( méretre szabva meg minden..XD és még rímel is ;D )
www.kepfeltoltes.hu/080514/a5-1_www.kepfeltoltes.hu__www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ország: Víz országa
Falu: Ködben rejtõzõ falu
Kaszt: chuunin
Nem: Lány
Kor: 17
Felszerelések: 3 shuriken
Kinézet:
Tépett vállig érõ sötétbarna haj, gesztenye barna szemek, 58 kg és 175 cm magas. A fejpántja a jobb combjára kötve, fegyvertartója a csípõjén az övére csatolva hordja.
Elõtörténet:
Egy szép napos délutánon születtem a Ködben rejtõzõ faluban. Édesanyám és édesapám egy kisebb klánba tartoznak a Ruriko klánba. A klán hagyományai szerint, minden gyermeknek ninjává kell vállnia, ha mégsem úgy lesz, akkor a klán számûzi a gyermeket és nem használhatja ezt a nevet.
Nagyon életvidám gyerek voltam, mindent kiváncsian figyeltem, és tanulmányoztam. Ahogy nõttem úgy érdekelt egyre jobban a ninja élet. Amikor bekerültem az akadémiára, nagyon figyeltem az órákon, semmi nem tudott kizökkenteni a tanulásból. Mivel nagyon figyeltem az órákon, nem esett nehezemre megcsinálni mindent elsõre. Kicsit ki is közösítettek, emiatt. Engem eleinte nagyon zavart, hogy mindenki rólam beszél a hátam mögött, de végül megszoktam. Mikor átmentem a vizsgán és genin lettem nagyon örültem neki. Egybõl haza szaladtam, és büszkén mutogattam a fejpántot. A jobb combomra kötöttem és mindig ott hordom. Majd bekerültem egy fantasztikus csapatba, Yumi és Hiro voltak a csapattársaim. A sensei-ünk középkorú volt, de nagyon kedves, néha-néha igaz, hogy szigorú volt, de nagyon jó volt nalá tanulni. Hiro és én egymásba szerettünk, ez hatalmas hiba volt. Az egyik küldetésen rabul ejtettek, és õ megpróbált megmenteni. Egy hatalmas terembe voltam bezárva. Hiro könnyedén bejutott oda, viszont a kivezetõ útnál problémák akadtak. Épp mikor elhagytuk volna azt a szörnyû helyet, rengeteg õr került a szemünk elé. Hiro és én csatába szálltunk velük.
Egyik pillanatban Hiro még a hátam mögött küzdött, mikor legközelebb odafordultam már a földön feküdt és elvolt vágva a torka. Én rögtön odaszaladtam hozzá, mikor rám támadtak volna akkor jelent meg Yumi és a sensei a felmentõcsapattal. De számomra ez már nem jelentett semmit. Az õröket elfogták és börtönbe zárták. Mi pedig hazamentünk, és ott temettük el Hirot. Ezután bevettünk még egy fiút a csapatba, Naganorit. Sokat készültünk a chuunin vizsgára. Elõször azt hittük, hogy nem fog sikerülni, de aztán átmentünk a vizsgán. Elõször is egy érdekes feladatot kellett megcsinálnunk. Egy fejtörõt kellett megoldani, a kérdés így hangzott: " Ha egy shurikent eldobnak, akkor hogyan érkezik a célba? Az élével fölfelé vagy az élével lefelé, vagy esetleg a dobástól függ, hogy hogyan érkezik a célba".
Ezt a kérdést végig kellett gondolni, aztán a választ gyakorlatban is megmutatni, ha a válasz és a gyakorlat nem egyezett akkor vége a vizsgának.
Egy kis idõbe beletelt mire rájöttünk a helyes válaszra. Én jelentkeztem, hogy elmondom a választ és a gyakorlatot is megcsinálom.
-A helyes válasz az, hogy a dobástól függ. Mivel, ha az élével lefele fogod a shurikent és úgy dobod el, akkor nagy valószínûséggel úgy is érkezik a célba, ha az élével felfele fogod és úgy dobod el akkor úgy érkezik a célba. De esetleg meglehet még cifrázni a dolgot egy kicsit, ha úgy dobod el, hogy fordul egyet a levegõben a shuriken...-kicsit izgulva mondtam, de mégis magabiztosan.
-'Akkor ezt légyszives bizonyítsd is be...
Én engedelmesen bólintottam, majd 3 shurikent vettem a kezembe. Egy fal felé fordultam, és eldobtam az elsõ shurikent az élével lefelé, szerencsémre úgy is lett ahogy mondtam, élével lefelé érkezett a falba. Vettem egy mély levegõt és folytattam. A második shurikent élével fölfelé dobtam el, ez is bejött, már csak a cifrázás volt hátra. Itt egy kicsit hezitáltam, majd cselekedtem. Élével fölfelé dobtam el és a levegõben fordult egyet, így élével lefele érkezett a falba. Erre a vizsgáztatók bólintottak egyet, majd halkan így szólt az egyik:
-'Gratulálok, tovább jutottatok...az asztalon találtok egy tekercset amiben egy térkép található, ha eljuttok a kijelölt helyre ott megküzdhettek ellenségeitekkel, ha az kész van, akkor hivatalosan is átmentetek a vizsgán...
Yumi elvette az asztalról a tekercset kibontottuk, majd egy bonyolult térkép tárult a szemünk elé. Hirtelen nagyot néztünk mind a hárman, egymásra néztünk, majd vissza a tekercsre. Egy kis tanulmányozás után elindultunk. Hosszas séta és futás után találtuk meg a kijelölt helyet. Igencsak elfáradtunk, mivel árkon-bokron át kellett mennünk, amik teli voltak csapdával, és a természetet is ellenünk fordították. Átkellett kelnünk egy nagy sodrású folyón, erdõn és dombokon. Ahova mennünk kellett az egy kisebb aréna volt. Mikor beléptünk az ajtón, három másik ninja várt minket és két vizsgáztató. Az én csatám egy érdekes sráccal történt, majdnem minden lépésemet tudta, már lassan kifogytam az ötletekbõl és a chakrából is. Ekkor elõvettem egy shurikent és azzal támadtam felé, az ellenséges ninja is nekem támadt. Mikor elég közel volt hozzám megfogtam a srác vállát, majd átfordultam a fejefölött, de miközben én a levegõben voltam õ megvágta a kezem, de nem figyeltem rá különösebben, mikor a hátamögött voltam hirtelen a torkához szorítottam a shurikent, majd belerúgtam a térdizületébe amitõl a srác térdre esett a másik kezemmel pedig hátrafogtam a kezeit. Mivel ilyen szorult helyztebe került, nem volt más választása felkellett adnia a küzdelmet. Mikor kijelentették, hogy a küzdelmet én nyertem, odasétáltam a csapattársaimhoz megöleltem õket, majd nekidõltem a falnak, ezután csak arra emlékszek, hogy szólítgatnak, ugyanis annyira kifáradtam, hogy elaludtam. De örömmel értesültem arról, hogy a csapattársaim is átmentek a vizsgán. Azt a napot még együtt töltöttük utánna szétválltak az útjaink, és azóta sem hallottunk egymásról....
A képem: ( méretre szabva meg minden..XD és még rímel is ;D )
www.kepfeltoltes.hu/080514/a5-1_www.kepfeltoltes.hu__www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Na nem baj, ezek nem hibák. ;D