Post by usano26 on May 26, 2008 21:17:27 GMT 1
Név: Norata Tetsu
Kor: 15 év
Nem: Férfi
Kaszt: Elveszett Ninja /chuunin/
Kinézet: Fején csuklyával,fekete köpeny, alatta chakra páncél. Hátán egy karddal. Fehér haj, kék szemek.
Magasság: 170 cm
Súly: 67 kg
Előtörténet:
Hatalmas hóvihar dúlt odakinn. Aki kiment, az biztosan nem jött vissza. Ezért nem is látni sok embert kinn a hófedte utcákon. Néha egy-egy jegesmedvét, de annál többet nem. Ezen a rideg környéken látta meg a napvilágot Tetsu Norata. Tetsu apa nélkül jött a világra, mivel a fogantatás után pár hónappal eltűnt egy hatalmas hóviharban. Egyedül maradt így anyjával Tareso Mitsuval. Tetsu még kiskorában súlyos betegségen ment keresztül. A haláltól szint egy hajszál választotta el. Hosszú hónapokig küzdöttek az életéért, míg végül sikerült valahogy megmenteni. Ezután anyja úgy vigyázott Tetsura mintha hajszálrepedésekkel teli porcelán baba lenne aki bármikor képes összetörni. Ilyen állapotban felcseperedni nagyon könnyű volt. Noratának volt egy remek barátja Idego Hata. Ők ketten nagyon jóban voltak. Mindig, mindenhol együtt voltak. Ha valaki akkor érkezik a faluba azt hiszik, hogy sziámi ikrek. Tetsu apja ninja volt, és így fiának is annak kellett lennie. És így került Norata is a Hó shinobik útjára. Szeretett volna barátjával tartani, mert nagyon izgalmasnak tűnt, de egy valami visszatartotta. Az anyja. Amióta Norata halál közeli állapotba került, azóta óvta fiát minden féle veszélytől.
- Nem-nem és utoljára is nem! – ordította most már Mitsu akit nem könnyű kihozni a sodrából, de fiának még is sikerült.
- De anya… Idego is megy, és mindig vigyázunk egymásra. – viaskodott tovább anyjával Norata.
- Akkor sem. Semmiféleképpen. És ezzel a vitát lezárom. - majd egy hangos csattanással becsapódott Mitsu mögött az ajtó.
- Akkor is elmegyek. – motyogta az orra alatt. És így is lett. Anyjának csak azt mondta, hogy elmegy barátjával, de közben a Ninja Akadémiára ment. Persze a beiratkozásnál gondok adódhattak volna, ha rá nem veszik Idego apját, hogy őt is írassa be. Egy könnyű hazugsággal el is hitették, hogy Tetsu anyja azért nem jön el mert valami fontos dolga akadt. Ezek után már csak az akadémiát kellett kijárnia, hogy elnyerje a genin címet. Könnyebben ment, mint ahogy gondolta volna. Olyanokra lett képes amiről nem is álmodott. Tetsuval együtt rohamosan fejlődtek. 11 évesen el is végezték az Akadémiát mind a ketten. Geninné válása után furcsa módon Tetsuval került egy csapatba. Mivel a Hó shinobik száma eléggé kevés, így a csapat létszámok nem mindig érték el a hármas számot. Így volt ez Noratáéknál is. De ez nem volt lényeges. Együtt volt a gyerekkori legjobb barátjával, és csak ez számított. Egyik délután amikor a hóvihar lecsitult, Tetsunak és Idegonak találkozniuk kellett a senseiükkel. Amint álltak és vártak, egyszer csak megjelent a várva várt személy. A jounin valami furcsa ruhát viselt, amin meg is akadt a fiúk szeme.
- Sziasztok fiúk. Én leszek a mesteretek, egy darabig. Utána meglátjuk meddig bírjátok. – tette hozzá semmi észrevehető kedvesség nélkül.
- Először is kezdjük a bemutatkozással, és a hozzá tartozó szöveggel. Cél, álmok stb. Mondjuk kezd te. – bökött az ujjával Tetsuval.
- Én Idego Hata vagyok. Álmom és célom egy és ugyanaz. Szeretnék apám nyomdokaiba lépni.
- Én Norata Tetsu vagyok. Álmom, és célom… hát az még nincs, de ugye ez nem baj? És ő a legjobb barátom – mutatott Idego felé.
~ Szóval az egyiknek az álma az, hogy az apja nyomdokaiba lépjen a másiknak meg fogalma sincs. Micsoda egy csapat lesz… ~
- Na akkor kezdjük máris az elemetek megismerésével. Az elementáris chakrátok megismerése a legfontosabb. Így tudjuk meg azt, hogy kinek mi az alap chakra típusa, és melyik jutsukhoz fog majd érteni. Először kezdjük vele. – majd intett Noratának. A jounin eközben elővett egy apró papír cetlit és odaadta Noratának.
- Vezess bele egy kis chakrát, és máris megtudjuk… - a mondatot nem fejezte be hiszen már az előbb elmondta, és nem szeret mindent kétszer elmagyarázni.
- Oké. – Amint Norata hozzáért a papírhoz nem is kellett sokáig várni. A papír egyből meggyűrődött amint Norata hozzáért. A jounin csak nézett.
~ Nem is mondtam, hogy vezessen bele chakrát, és máris sikerült. ~
- Gratulálok. A chakratípusod Raiton vagyis Villám. ~ És milyen erős. Elképesztő ~ mondta magában a jounin.
- Villám? – motyogta az orra alatt Norata, majd hátrahúzódott helyet adva Idegonak.
- Akkor most te jössz. – mutatott a másik fiúra, majd még egy cetlit vett elő.
- Vezess egy kis chakrát a papírba… - mondta ezúttal Idegonak.
- Rendben. – válaszolta a fiú, és próbált senseie szavainak megfelelően cselekedni.
A papír először nem változott, majd egy kis idő múlva lángra kapott, és hamuvá vált.
- Rendben, akkor a te elemed Katon vagyis Tűz. – mondta egyhangúan a sensei. – Ez remek, akkor mind a kettőtöknek tudok tanítani technikákat, mivel az én két elemem a Tűz és a Villám.
- De hát akkor kezdjük is az edzést. – majd a sensei bámulatos gyorsasággal, elkezdett kézpecséteket mutogatni.
- Katon: Dai Endan / Tűz stílus: Nagy Tűzlabda – majd egy eléggé méretes lyukat égetett a jégbe.
- Először is meg kell tanulnotok irányítani a chakrátokat. Mivel a lábfej van a legtávolabb az agytól, így ott a legnehezebb irányítani. A mostani feladatotok az lesz, hogy chakrát vezettek a lábatokba, és azt folyamatosan fenn tartjátok. Így lesztek képesek fennmaradni a víz felszínén. – mutatott a nagy lyukra. – És ha netán nem sikerülne, vagy lusták lennétek akkor belesetek a jéghideg vízbe. Akkor kezdjük is.
A fiúknak először nem nagyon akart sikerülni, ezért a vízbe pottyanhattak volna, ha nincs ott senseiük, aki felügyel rájuk. Bár a kemény edzés a Hó shinobik fő szabálya, a mostani mesterük mégis tett kivételeket, mivel látott valamit a fiúkban. Hosszas idő után voltak csak képesek normálisan a vízen járni, de akkor már tökéletesen.
- Na jól van fiúk mára elég lesz. Gyertek ki. Holnap ugyanitt ugyanekkor találkozunk. – majd a sensei eltűnt egy nagy füstfelhő keretében.
A fiúk haza is mentek, és Norata közben azon törte a fejét mit is hazudjon anyjának. De végül megoldásra jutott, és azt hazudta neki, hogy dolgozni jár Idagoval. Segít a helyi munkákban és hasonlókban. A trükk be is jött mivel Mitsu elengedte minden nap. Egyik nap amikor találkoztak, nem edzetek, mivel senseie jobbnak látta, ha először megismerkednek a Hó shinobik különleges páncéljával.
- Üljetek le fiúk, mert most egy kis mesedélutánt tartok nektek. Csodálom, hogy eddig nem kérdeztétek meg, hogy mi ez a ruha rajtam, de lehet, hogy nem is érdekelt. Na mindegy. Azért elmondom. Ezt a ruhát Chakra Páncélnak nevezzük. Ez egy igen drága és csak hazánkban előforduló felszerelés. A páncél képes felerősíteni a bennünk lévő chakrát, és képessé tesz olyasmire amire másokat nem. Képesek vagyunk irányítani egy harmadik elemet. Az úgynevezett Hyotont. Normáls állapotban a Hyoton egy Kekkei Genkai ami két elemből a vízből és a szélből tevődik össze. – majd tartott egy kis szünetet, hogy a fiúk felfoghassák miről beszél. - A ruha segítsége miatt nekünk nem szükséges ez a két elem. Sőt mivel a Kekkei Genkai családon belül öröklődő vérvonal, ezért nem lennénk képesek használni. De a ruha képessé tesz rá. Azon belül a páncélra lehet szerelni különböző kiegészítőket. Ilyenek a szárnyak, vagy a kilőhető kezek. Remélem értitek az előbb elhangzottakat.
A fiúk a nagy részét felfogták vagyis azt, hogy a ruha nagyon erősé teszi a használóját.
- Sensei mi mikor kapunk ilyen ruhát? – Kérdezte Norata és Idego szinte egyszerre, mivel nagyon megtetszett nekik.
- Ezt csak jounin, vagy ha erős chuuninok lesztek. De ne aggódjatok egyszer a tiétek lesz. – mondta egy kis mosolyt hozzá erőltetve, mivel látszott a fiúkon a boldogság. – De most nincs vesztegetni való időnk. Edzenünk kell.
És csak teltek a hosszú hónapok. A fiúk egyre erősebbek lettek. Elsajátítottak pár technikát. Így például Idego a Tűzlabda jutsut és Norata Villámszórás technikát. Pár év elteltével mikor a két fiú elérték a 14 éves kort elérkezett a chuunin vizsga időszaka. Az elő rész egy egyszerű teszt volt, a második viszont kicsit keményebb. A Hó Országától távol elrejtettek egy tárgyat. Ezt a tárgyat kell megtalálni mindenkinek. Ezen a vizsgán összesen 16-an indultak. De csak kettő lehet közülük chuunin. Norata vállalkozott a feladatra, mivel megadták annak a lehetőségét, hogy aki nem akar menni az visszakozhat. Így vágott neki a most már 15 éves Norata a Chuunin vizsgának. Hosszú napokig vándorolt és senkivel sem találkozott. Egyedül csak egy hátizsákja maradt amiben élelmiszer, ruhák, és egy térkép van a tájról, no meg a képe a tárgynak amit meg kell találnia. Egyik nap elérkezett egy hegyhez amiben a várva várt tárgy lakozott. Mikor megtalálta a bejáratot, két választási lehetősége akadt, mivel a bejára egyből két részre ágazódott. Gyorsan öntést kellett hoznia mivel híján volt az időnek. Ugyanis aki 5 napon belül nem ér vissza a tárggyal az elesik a chuuninná válás lehetőségétől.
És az igazi történet most kezdődik el. Vajon létezik-e véletlen, vagy a végzetünk megvan írva? Ki tudja. De Norata története most kezdődik. Vajon, ha nem így tett volna ahogy tett, akkor másként alakultak volna a dolgok. Nem hiszem... De már nincs mit tenni. A fiú sorsa megpecsételődött.
Az idő hánya miatt elhamarkodott döntést tett, és a bal irányba indult el. Sokáig ment a labirintus szerkezetű járaton, míg el nem ért egy nagy termet. A teremben nem sok minden volt, kivéve egy nagy emelvényt, amin egy kisebb fajt üvegkupola.
~ Mi a franc…? Biztos rossz irányba jöttem. ~ majd fordult is volna vissza, de meghallott valamit. Mintha valaki csoszogott volna a háta mögött. Mikor visszafordult meglátott egy öreget aki kék talárban görnyedten sétált.
- Már ideje volt fiacskám… - mondta az öreg kicsit rekedtes hangon.
- Elnézést, de én nem ismerem önt. – és már indult s volna tovább, de megint megállt.
- Nem is kell ismerned fiacskám. A lényeg az, hogy itt vagy. – majd tovább csoszogott egy láda felé, amit Norata észre sem vett.
- És ez miért is jó önnek. És hogy értette az előbb, hogy végre megjöttem? Honnan tudta, hogy jövök? És ki ön?
- Szerintem meg túl sokat kérdezel. – majd amikor odaért, kivett a ládából, egy hosszú textil anyaggal körbetekert valamit és elindult a fiú felé.
- Ezt most neked adom, és remélem jó hasznát veszed. – majd azt a valamit odaadta a fiúnak. – A többit leírtam ebbe, olvasd el figyelmesen. – majd odasietett az emelvényhez, felnyitotta a kupolát, és kivett belőle valami tekercs félét.
- Ebbe minden kérdésre megtalálod a választ. – mondta az öreg, és visszasietett egy fekete lyuk felé ahonnan jött.
- Várj, várj, várj. Ezt így nem értem. Nem kell ez a sok minden. Nekem most éppen chuunin vizsgám van, és az anyám is vár otthon. Szóval kösz, de nem.
- Felejtsd el. Minden ami eddig voltál, nem leszel többet. El kell menned. Felejts el mindent. És ami az anyáddal történt… hát, sajnálom. –majd abban a pillanatban el is tűnt a fekete lyukban. Heiza sietett volna utána, de addigra a fekete lyuk eltűnt, már csak a szép kék jégfal maradt ott. Amint ott állt és nézett, hirtelen elkezdett rengeni a föld. Felülről a jégcsapok lezuhantak, és a kifelé vezető járat kezdett beomlani. Norata gyorsan hóna alá kapta a textil anyagot, és elindult kifelé. Úgy rohant ahogy csak tudott. Kénytelen volt ilyen gyorsan futni, hiszen az életéért futott. Már majdnem kiért amikor egy jégcsap kezdett felé zuhanni. Gyorsan előkapott egy kunai és felfele dobat. Persze akkor a kunaion már rajta volt a Robbanó Címke.
- Aktiválás! – üvöltötte, és a jégkaró, ezernyi kis szilánkká robbant szét.
~ Huhh.. Ez közel volt ~ majd újból megindult, és épphogy kiért a barlang falán. Ahogy az öreg megmondta, nem lehet belőle chuunin, vagyis egy darabig nem mivel a barlang szája beomlott, ezzel elvágva az utat a másik irányba.
- Igaza volt… - merült el magában. És közben meg is feledkezett a hóna alatt lévő tárgyról, amit az öregtől kapott. Szomorúan indult visszafele az úton tudván, hogy nem lehet belőle chuunin, de Idegonak biztosan sikerül. Így hát elkeseredetten indult vissza, de nem is sejtette micsoda kaland vár még rá, és milyen erős shinobi lehet belőle. Két nap elteltével vissza is ért a falujába, ahol egy rettenetes hír fogadta. Igaz ő még nem sejthette, de már ott volt a levegőben. Először mielőtt hazament volna elment a falu vezetőjéhez, hogy bejelentse a történteket. Persze az öregről semmit sem szólt. Mikor „mindent” elmondott elindult hazafelé.
- Anya megjöttem. – de válasz nem érkezett.
- Anya! Hol vagy, anya? – kiabált tovább, de válasz ismét nem érkezett. Elkezdett kicsit aggódni, mivel anyja mindig itthon van, de most lehet, hogy elment a boltba. Így hát felkapta a ruháját, és elindult keresni. Már vagy fél órája kereste, amikor végre talált valakit.
- Yaso - bácsi! Yaso – bácsi! – ordibált utána Norata. Yaso – bácsi nagyon gyakori vendég volt náluk, és Norata nagyon szerette. De most Yaso nem volt olyan mint régebben. Sokkal fáradtabbnak és szomorúbbnak látszott. Persze Norata ezt egyből észrevette.
- Yaso – bácsi, mi a gond? - nézte Norata és most már ő is kezdett aggódni egy kicsit. Yaso hosszú percekig csak hallgatott, de végül megköszörülte a torkát.
- Norata. Nem fogok hazudni neked. Míg te távol voltál, anyád elment egy közeli faluba. Épp tartott visszafele, mikor egy szörnyű viharba keveredett. És még nem jött vissza. – és itt néhány könnycsepp hullott Yaso szeméből. Hosszú, kemény percek teltek ezután néma csendben. Ezután Norata térdre hullott, és halkan sírt. Szörnyű kínok gyötörték belülről. Elvesztette az apját, és most az anyját is. Hosszasan sírt, és mint a villámcsapás jutott eszébe valami.
~ „Ja, és ami anyukáddal történt. Sajnálom.” ~ jutottak eszébe az öreg szavai. ~ Az öreg… tudta, hogy ez fog történni. Ezért mondta, hogy felejtsek el mindent. Tudta, hogy ha anyám meghal nem köt ide semmi. ~ majd villámos sebességgel felpattant, és elindult vissza a házuk felé. Mit sem törődött a vele szembe jövőkkel ( nem mintha olyan sokan lettek volna ) nekiment mindegyiknek, közben könnycseppek folytak végig az arcán. Nem tudta miért, és nem is érdekelte, de tudta, hogy mennie kell. Nem maradhat itt többet. Ez az Ország nem elég ahhoz, hogy teljesítse a rá kiszánt feladatot. Amint összecsomagolt, éjszaka el is ment. Amint haladt a kikötő felé, egy ismerős alakot vélt felfedezni. Az öreg volt az a barlangból. Azt gondolta, hogy többet nem fogja látni, de tévedett.
- Úgy látszik meggondoltad magad. – monda halkan az öreg, de mégis erőteljesen vízhangzott a fiú fülében.
- Te tetted! Te ölted meg az anyámat, és te kényszerítettél valahogy arra, hogy elhagyjam a falum. Nem is kellene, most itt lennem. És most vissza is mehetnék, hogy keresztbe tegyek neked.
- Akkor menj! De úgysem tudsz ellenállni majd a benned lakozó szellemnek. Kényszeríteni fog, ahogy most is tette. Te vagy az egyik Őrző. Most még nem érted a szavaimat, de majd egyszer. Ha megérettél rá. Most viszont csak annyit mondhatok, hogy vigyázz magadban, és az isten szerelméért nyisd már ki azt a csomagot. – majd ezzel a mondattal el is tűnt. De még intézett néhány utolsó szót a fiúhoz:
- Kövesd a jeleket, és végezd jól a munkádat, ahogy én is tettem. - majd teljesen eltűnt Norata szeme elől.
A fiú csak nézett, és ahogy az öreg is mondta semmit nem értett az előbb elhangzottakból. De annyit megértett, hogy most azonnal meg kell néznie a csomagot. Ott helyben elő is vette, és kicsomagolta. Amint kibontotta elkerekedett a szeme. Egy chakrapáncél volt benne és egy kard. De a kard valami gyönyörű szép volt. Igaz csak a tokjában volt, de úgy is gyönyörűen festette. A chakrapáncél pedig eltért a korábban látottaktól. Nem olyan volt a kinézete, mint amilyen senseiéjé volt. Ez teljesen fekete volt. Talált benne még egy tekercset, ami elég réginek látszott és egy palástot. Egyből felvette a ruhát, és amint már rajta volt, érezte, hogy ereje megnövekszik. Mintha valamilyen energiabomba robbant volna benne. Igaz első próbára kicsit nagy volt rá, de meglehetett szokni. De ennél jobban érdekelte a kard. Megpróbálta kihúzni hüvelyéből, de az nem jött ki. Bármilyen erősen rángatta csak nem akart ereszteni. Így egy öt perc múlva fel is hagyott a próbálkozással, majd a hátára rakta a kardot, és elindult a kikötő felé. A palástot már magára öltötte így csak a kard markolata dudorodott ki a köpeny alól. A csuklyát a fejér húzta és úgy indult el a kikötőkhöz. Amint odaért kifizette egy jegyet a Villámok Országába, és már bontotta is ki a levelet…
Kor: 15 év
Nem: Férfi
Kaszt: Elveszett Ninja /chuunin/
Kinézet: Fején csuklyával,fekete köpeny, alatta chakra páncél. Hátán egy karddal. Fehér haj, kék szemek.
Magasság: 170 cm
Súly: 67 kg
Előtörténet:
Hatalmas hóvihar dúlt odakinn. Aki kiment, az biztosan nem jött vissza. Ezért nem is látni sok embert kinn a hófedte utcákon. Néha egy-egy jegesmedvét, de annál többet nem. Ezen a rideg környéken látta meg a napvilágot Tetsu Norata. Tetsu apa nélkül jött a világra, mivel a fogantatás után pár hónappal eltűnt egy hatalmas hóviharban. Egyedül maradt így anyjával Tareso Mitsuval. Tetsu még kiskorában súlyos betegségen ment keresztül. A haláltól szint egy hajszál választotta el. Hosszú hónapokig küzdöttek az életéért, míg végül sikerült valahogy megmenteni. Ezután anyja úgy vigyázott Tetsura mintha hajszálrepedésekkel teli porcelán baba lenne aki bármikor képes összetörni. Ilyen állapotban felcseperedni nagyon könnyű volt. Noratának volt egy remek barátja Idego Hata. Ők ketten nagyon jóban voltak. Mindig, mindenhol együtt voltak. Ha valaki akkor érkezik a faluba azt hiszik, hogy sziámi ikrek. Tetsu apja ninja volt, és így fiának is annak kellett lennie. És így került Norata is a Hó shinobik útjára. Szeretett volna barátjával tartani, mert nagyon izgalmasnak tűnt, de egy valami visszatartotta. Az anyja. Amióta Norata halál közeli állapotba került, azóta óvta fiát minden féle veszélytől.
- Nem-nem és utoljára is nem! – ordította most már Mitsu akit nem könnyű kihozni a sodrából, de fiának még is sikerült.
- De anya… Idego is megy, és mindig vigyázunk egymásra. – viaskodott tovább anyjával Norata.
- Akkor sem. Semmiféleképpen. És ezzel a vitát lezárom. - majd egy hangos csattanással becsapódott Mitsu mögött az ajtó.
- Akkor is elmegyek. – motyogta az orra alatt. És így is lett. Anyjának csak azt mondta, hogy elmegy barátjával, de közben a Ninja Akadémiára ment. Persze a beiratkozásnál gondok adódhattak volna, ha rá nem veszik Idego apját, hogy őt is írassa be. Egy könnyű hazugsággal el is hitették, hogy Tetsu anyja azért nem jön el mert valami fontos dolga akadt. Ezek után már csak az akadémiát kellett kijárnia, hogy elnyerje a genin címet. Könnyebben ment, mint ahogy gondolta volna. Olyanokra lett képes amiről nem is álmodott. Tetsuval együtt rohamosan fejlődtek. 11 évesen el is végezték az Akadémiát mind a ketten. Geninné válása után furcsa módon Tetsuval került egy csapatba. Mivel a Hó shinobik száma eléggé kevés, így a csapat létszámok nem mindig érték el a hármas számot. Így volt ez Noratáéknál is. De ez nem volt lényeges. Együtt volt a gyerekkori legjobb barátjával, és csak ez számított. Egyik délután amikor a hóvihar lecsitult, Tetsunak és Idegonak találkozniuk kellett a senseiükkel. Amint álltak és vártak, egyszer csak megjelent a várva várt személy. A jounin valami furcsa ruhát viselt, amin meg is akadt a fiúk szeme.
- Sziasztok fiúk. Én leszek a mesteretek, egy darabig. Utána meglátjuk meddig bírjátok. – tette hozzá semmi észrevehető kedvesség nélkül.
- Először is kezdjük a bemutatkozással, és a hozzá tartozó szöveggel. Cél, álmok stb. Mondjuk kezd te. – bökött az ujjával Tetsuval.
- Én Idego Hata vagyok. Álmom és célom egy és ugyanaz. Szeretnék apám nyomdokaiba lépni.
- Én Norata Tetsu vagyok. Álmom, és célom… hát az még nincs, de ugye ez nem baj? És ő a legjobb barátom – mutatott Idego felé.
~ Szóval az egyiknek az álma az, hogy az apja nyomdokaiba lépjen a másiknak meg fogalma sincs. Micsoda egy csapat lesz… ~
- Na akkor kezdjük máris az elemetek megismerésével. Az elementáris chakrátok megismerése a legfontosabb. Így tudjuk meg azt, hogy kinek mi az alap chakra típusa, és melyik jutsukhoz fog majd érteni. Először kezdjük vele. – majd intett Noratának. A jounin eközben elővett egy apró papír cetlit és odaadta Noratának.
- Vezess bele egy kis chakrát, és máris megtudjuk… - a mondatot nem fejezte be hiszen már az előbb elmondta, és nem szeret mindent kétszer elmagyarázni.
- Oké. – Amint Norata hozzáért a papírhoz nem is kellett sokáig várni. A papír egyből meggyűrődött amint Norata hozzáért. A jounin csak nézett.
~ Nem is mondtam, hogy vezessen bele chakrát, és máris sikerült. ~
- Gratulálok. A chakratípusod Raiton vagyis Villám. ~ És milyen erős. Elképesztő ~ mondta magában a jounin.
- Villám? – motyogta az orra alatt Norata, majd hátrahúzódott helyet adva Idegonak.
- Akkor most te jössz. – mutatott a másik fiúra, majd még egy cetlit vett elő.
- Vezess egy kis chakrát a papírba… - mondta ezúttal Idegonak.
- Rendben. – válaszolta a fiú, és próbált senseie szavainak megfelelően cselekedni.
A papír először nem változott, majd egy kis idő múlva lángra kapott, és hamuvá vált.
- Rendben, akkor a te elemed Katon vagyis Tűz. – mondta egyhangúan a sensei. – Ez remek, akkor mind a kettőtöknek tudok tanítani technikákat, mivel az én két elemem a Tűz és a Villám.
- De hát akkor kezdjük is az edzést. – majd a sensei bámulatos gyorsasággal, elkezdett kézpecséteket mutogatni.
- Katon: Dai Endan / Tűz stílus: Nagy Tűzlabda – majd egy eléggé méretes lyukat égetett a jégbe.
- Először is meg kell tanulnotok irányítani a chakrátokat. Mivel a lábfej van a legtávolabb az agytól, így ott a legnehezebb irányítani. A mostani feladatotok az lesz, hogy chakrát vezettek a lábatokba, és azt folyamatosan fenn tartjátok. Így lesztek képesek fennmaradni a víz felszínén. – mutatott a nagy lyukra. – És ha netán nem sikerülne, vagy lusták lennétek akkor belesetek a jéghideg vízbe. Akkor kezdjük is.
A fiúknak először nem nagyon akart sikerülni, ezért a vízbe pottyanhattak volna, ha nincs ott senseiük, aki felügyel rájuk. Bár a kemény edzés a Hó shinobik fő szabálya, a mostani mesterük mégis tett kivételeket, mivel látott valamit a fiúkban. Hosszas idő után voltak csak képesek normálisan a vízen járni, de akkor már tökéletesen.
- Na jól van fiúk mára elég lesz. Gyertek ki. Holnap ugyanitt ugyanekkor találkozunk. – majd a sensei eltűnt egy nagy füstfelhő keretében.
A fiúk haza is mentek, és Norata közben azon törte a fejét mit is hazudjon anyjának. De végül megoldásra jutott, és azt hazudta neki, hogy dolgozni jár Idagoval. Segít a helyi munkákban és hasonlókban. A trükk be is jött mivel Mitsu elengedte minden nap. Egyik nap amikor találkoztak, nem edzetek, mivel senseie jobbnak látta, ha először megismerkednek a Hó shinobik különleges páncéljával.
- Üljetek le fiúk, mert most egy kis mesedélutánt tartok nektek. Csodálom, hogy eddig nem kérdeztétek meg, hogy mi ez a ruha rajtam, de lehet, hogy nem is érdekelt. Na mindegy. Azért elmondom. Ezt a ruhát Chakra Páncélnak nevezzük. Ez egy igen drága és csak hazánkban előforduló felszerelés. A páncél képes felerősíteni a bennünk lévő chakrát, és képessé tesz olyasmire amire másokat nem. Képesek vagyunk irányítani egy harmadik elemet. Az úgynevezett Hyotont. Normáls állapotban a Hyoton egy Kekkei Genkai ami két elemből a vízből és a szélből tevődik össze. – majd tartott egy kis szünetet, hogy a fiúk felfoghassák miről beszél. - A ruha segítsége miatt nekünk nem szükséges ez a két elem. Sőt mivel a Kekkei Genkai családon belül öröklődő vérvonal, ezért nem lennénk képesek használni. De a ruha képessé tesz rá. Azon belül a páncélra lehet szerelni különböző kiegészítőket. Ilyenek a szárnyak, vagy a kilőhető kezek. Remélem értitek az előbb elhangzottakat.
A fiúk a nagy részét felfogták vagyis azt, hogy a ruha nagyon erősé teszi a használóját.
- Sensei mi mikor kapunk ilyen ruhát? – Kérdezte Norata és Idego szinte egyszerre, mivel nagyon megtetszett nekik.
- Ezt csak jounin, vagy ha erős chuuninok lesztek. De ne aggódjatok egyszer a tiétek lesz. – mondta egy kis mosolyt hozzá erőltetve, mivel látszott a fiúkon a boldogság. – De most nincs vesztegetni való időnk. Edzenünk kell.
És csak teltek a hosszú hónapok. A fiúk egyre erősebbek lettek. Elsajátítottak pár technikát. Így például Idego a Tűzlabda jutsut és Norata Villámszórás technikát. Pár év elteltével mikor a két fiú elérték a 14 éves kort elérkezett a chuunin vizsga időszaka. Az elő rész egy egyszerű teszt volt, a második viszont kicsit keményebb. A Hó Országától távol elrejtettek egy tárgyat. Ezt a tárgyat kell megtalálni mindenkinek. Ezen a vizsgán összesen 16-an indultak. De csak kettő lehet közülük chuunin. Norata vállalkozott a feladatra, mivel megadták annak a lehetőségét, hogy aki nem akar menni az visszakozhat. Így vágott neki a most már 15 éves Norata a Chuunin vizsgának. Hosszú napokig vándorolt és senkivel sem találkozott. Egyedül csak egy hátizsákja maradt amiben élelmiszer, ruhák, és egy térkép van a tájról, no meg a képe a tárgynak amit meg kell találnia. Egyik nap elérkezett egy hegyhez amiben a várva várt tárgy lakozott. Mikor megtalálta a bejáratot, két választási lehetősége akadt, mivel a bejára egyből két részre ágazódott. Gyorsan öntést kellett hoznia mivel híján volt az időnek. Ugyanis aki 5 napon belül nem ér vissza a tárggyal az elesik a chuuninná válás lehetőségétől.
És az igazi történet most kezdődik el. Vajon létezik-e véletlen, vagy a végzetünk megvan írva? Ki tudja. De Norata története most kezdődik. Vajon, ha nem így tett volna ahogy tett, akkor másként alakultak volna a dolgok. Nem hiszem... De már nincs mit tenni. A fiú sorsa megpecsételődött.
Az idő hánya miatt elhamarkodott döntést tett, és a bal irányba indult el. Sokáig ment a labirintus szerkezetű járaton, míg el nem ért egy nagy termet. A teremben nem sok minden volt, kivéve egy nagy emelvényt, amin egy kisebb fajt üvegkupola.
~ Mi a franc…? Biztos rossz irányba jöttem. ~ majd fordult is volna vissza, de meghallott valamit. Mintha valaki csoszogott volna a háta mögött. Mikor visszafordult meglátott egy öreget aki kék talárban görnyedten sétált.
- Már ideje volt fiacskám… - mondta az öreg kicsit rekedtes hangon.
- Elnézést, de én nem ismerem önt. – és már indult s volna tovább, de megint megállt.
- Nem is kell ismerned fiacskám. A lényeg az, hogy itt vagy. – majd tovább csoszogott egy láda felé, amit Norata észre sem vett.
- És ez miért is jó önnek. És hogy értette az előbb, hogy végre megjöttem? Honnan tudta, hogy jövök? És ki ön?
- Szerintem meg túl sokat kérdezel. – majd amikor odaért, kivett a ládából, egy hosszú textil anyaggal körbetekert valamit és elindult a fiú felé.
- Ezt most neked adom, és remélem jó hasznát veszed. – majd azt a valamit odaadta a fiúnak. – A többit leírtam ebbe, olvasd el figyelmesen. – majd odasietett az emelvényhez, felnyitotta a kupolát, és kivett belőle valami tekercs félét.
- Ebbe minden kérdésre megtalálod a választ. – mondta az öreg, és visszasietett egy fekete lyuk felé ahonnan jött.
- Várj, várj, várj. Ezt így nem értem. Nem kell ez a sok minden. Nekem most éppen chuunin vizsgám van, és az anyám is vár otthon. Szóval kösz, de nem.
- Felejtsd el. Minden ami eddig voltál, nem leszel többet. El kell menned. Felejts el mindent. És ami az anyáddal történt… hát, sajnálom. –majd abban a pillanatban el is tűnt a fekete lyukban. Heiza sietett volna utána, de addigra a fekete lyuk eltűnt, már csak a szép kék jégfal maradt ott. Amint ott állt és nézett, hirtelen elkezdett rengeni a föld. Felülről a jégcsapok lezuhantak, és a kifelé vezető járat kezdett beomlani. Norata gyorsan hóna alá kapta a textil anyagot, és elindult kifelé. Úgy rohant ahogy csak tudott. Kénytelen volt ilyen gyorsan futni, hiszen az életéért futott. Már majdnem kiért amikor egy jégcsap kezdett felé zuhanni. Gyorsan előkapott egy kunai és felfele dobat. Persze akkor a kunaion már rajta volt a Robbanó Címke.
- Aktiválás! – üvöltötte, és a jégkaró, ezernyi kis szilánkká robbant szét.
~ Huhh.. Ez közel volt ~ majd újból megindult, és épphogy kiért a barlang falán. Ahogy az öreg megmondta, nem lehet belőle chuunin, vagyis egy darabig nem mivel a barlang szája beomlott, ezzel elvágva az utat a másik irányba.
- Igaza volt… - merült el magában. És közben meg is feledkezett a hóna alatt lévő tárgyról, amit az öregtől kapott. Szomorúan indult visszafele az úton tudván, hogy nem lehet belőle chuunin, de Idegonak biztosan sikerül. Így hát elkeseredetten indult vissza, de nem is sejtette micsoda kaland vár még rá, és milyen erős shinobi lehet belőle. Két nap elteltével vissza is ért a falujába, ahol egy rettenetes hír fogadta. Igaz ő még nem sejthette, de már ott volt a levegőben. Először mielőtt hazament volna elment a falu vezetőjéhez, hogy bejelentse a történteket. Persze az öregről semmit sem szólt. Mikor „mindent” elmondott elindult hazafelé.
- Anya megjöttem. – de válasz nem érkezett.
- Anya! Hol vagy, anya? – kiabált tovább, de válasz ismét nem érkezett. Elkezdett kicsit aggódni, mivel anyja mindig itthon van, de most lehet, hogy elment a boltba. Így hát felkapta a ruháját, és elindult keresni. Már vagy fél órája kereste, amikor végre talált valakit.
- Yaso - bácsi! Yaso – bácsi! – ordibált utána Norata. Yaso – bácsi nagyon gyakori vendég volt náluk, és Norata nagyon szerette. De most Yaso nem volt olyan mint régebben. Sokkal fáradtabbnak és szomorúbbnak látszott. Persze Norata ezt egyből észrevette.
- Yaso – bácsi, mi a gond? - nézte Norata és most már ő is kezdett aggódni egy kicsit. Yaso hosszú percekig csak hallgatott, de végül megköszörülte a torkát.
- Norata. Nem fogok hazudni neked. Míg te távol voltál, anyád elment egy közeli faluba. Épp tartott visszafele, mikor egy szörnyű viharba keveredett. És még nem jött vissza. – és itt néhány könnycsepp hullott Yaso szeméből. Hosszú, kemény percek teltek ezután néma csendben. Ezután Norata térdre hullott, és halkan sírt. Szörnyű kínok gyötörték belülről. Elvesztette az apját, és most az anyját is. Hosszasan sírt, és mint a villámcsapás jutott eszébe valami.
~ „Ja, és ami anyukáddal történt. Sajnálom.” ~ jutottak eszébe az öreg szavai. ~ Az öreg… tudta, hogy ez fog történni. Ezért mondta, hogy felejtsek el mindent. Tudta, hogy ha anyám meghal nem köt ide semmi. ~ majd villámos sebességgel felpattant, és elindult vissza a házuk felé. Mit sem törődött a vele szembe jövőkkel ( nem mintha olyan sokan lettek volna ) nekiment mindegyiknek, közben könnycseppek folytak végig az arcán. Nem tudta miért, és nem is érdekelte, de tudta, hogy mennie kell. Nem maradhat itt többet. Ez az Ország nem elég ahhoz, hogy teljesítse a rá kiszánt feladatot. Amint összecsomagolt, éjszaka el is ment. Amint haladt a kikötő felé, egy ismerős alakot vélt felfedezni. Az öreg volt az a barlangból. Azt gondolta, hogy többet nem fogja látni, de tévedett.
- Úgy látszik meggondoltad magad. – monda halkan az öreg, de mégis erőteljesen vízhangzott a fiú fülében.
- Te tetted! Te ölted meg az anyámat, és te kényszerítettél valahogy arra, hogy elhagyjam a falum. Nem is kellene, most itt lennem. És most vissza is mehetnék, hogy keresztbe tegyek neked.
- Akkor menj! De úgysem tudsz ellenállni majd a benned lakozó szellemnek. Kényszeríteni fog, ahogy most is tette. Te vagy az egyik Őrző. Most még nem érted a szavaimat, de majd egyszer. Ha megérettél rá. Most viszont csak annyit mondhatok, hogy vigyázz magadban, és az isten szerelméért nyisd már ki azt a csomagot. – majd ezzel a mondattal el is tűnt. De még intézett néhány utolsó szót a fiúhoz:
- Kövesd a jeleket, és végezd jól a munkádat, ahogy én is tettem. - majd teljesen eltűnt Norata szeme elől.
A fiú csak nézett, és ahogy az öreg is mondta semmit nem értett az előbb elhangzottakból. De annyit megértett, hogy most azonnal meg kell néznie a csomagot. Ott helyben elő is vette, és kicsomagolta. Amint kibontotta elkerekedett a szeme. Egy chakrapáncél volt benne és egy kard. De a kard valami gyönyörű szép volt. Igaz csak a tokjában volt, de úgy is gyönyörűen festette. A chakrapáncél pedig eltért a korábban látottaktól. Nem olyan volt a kinézete, mint amilyen senseiéjé volt. Ez teljesen fekete volt. Talált benne még egy tekercset, ami elég réginek látszott és egy palástot. Egyből felvette a ruhát, és amint már rajta volt, érezte, hogy ereje megnövekszik. Mintha valamilyen energiabomba robbant volna benne. Igaz első próbára kicsit nagy volt rá, de meglehetett szokni. De ennél jobban érdekelte a kard. Megpróbálta kihúzni hüvelyéből, de az nem jött ki. Bármilyen erősen rángatta csak nem akart ereszteni. Így egy öt perc múlva fel is hagyott a próbálkozással, majd a hátára rakta a kardot, és elindult a kikötő felé. A palástot már magára öltötte így csak a kard markolata dudorodott ki a köpeny alól. A csuklyát a fejér húzta és úgy indult el a kikötőkhöz. Amint odaért kifizette egy jegyet a Villámok Országába, és már bontotta is ki a levelet…
