Post by zakachi on May 1, 2008 20:08:29 GMT 1
Név: zakachi
Kaszt:Genin
Nem:Fiú
Kor: 13
Felszerelések:kunai,shuriken,robbanó cetli
Kinézet:170 cm fekete haj fekete szem,fekete felsö,nadrág
Előtörténet: Csodálatos napnak indult akkor. Nem volt túl meleg, nem is volt hûvös. Épp ezért az ifjú zakachi felmászott a házuk tetején a cserepekre, és ott feküdve nézegette, hogyan kúsznak tovább a felhõk. A lágy szél bele-bele kapott frufrujába. S az akadémiára való indulási idõ elõtti perceit arra használta, hogy visszaemlékezzen. Hogyan is jutott el idáig? Anyja, egy nõi ninja. Apja egyszerû kovács. Anyja múltját nemzedékeken át ninják alkotják. Azaz alkották. Egy másik klánnal való összetûzésben Õk húzták a rövidebbet, így anyja is éppenhogy el tudott menekülni. Senki nem maradt a klánból. Vagy ha mégis, Õk nem tudnak róla, hol lehetnek a többiek. Anyja végül itt telepedett le, és megismerkedett apjával. Nem volt rossz életük. Miután megszületett, nem nagyon értette, hogy miért beszélnek neki technikkról, és hogy esti meséi milyen különleges missziókról szólnak, de érdekelte. Késõbb megtudta, hogy mit jelentenek a mesék, és mire jók amit anyja magyarázott. Amint elérte a nyolc éves kort, bekerült az akadémira, ahol szorgos tanulóként ásta bele magát technikákról szóló tekercsekbe, és a csakra irányításáról szóló órák anyagába. Nem haladt rosszul. Nem mondhatni, hogy az osztály legjobb tanulója, de messze volt a legrosszabbtól. Már csak kis munka, és talán... Talán Genin lesz. Most csak egy kunait hord, de szülei megígérték, hogy amint genin lesz, kap ajándékba pár használható tárgyat. Erre a gondolatra zakachi arca máris széles mosolyra ugrik, hiszen eddig nem mosolygott. Elvégre hétfõ van. Gondolatmenete közben éles hang üti meg fülét.
- Za-ka.chi!!
Az anyja. Ki más? Óramû pontossággal inti meg, hogy már indulnia kellene. És hát igaza van. Az ifjú felül fektébõl, majd a tetõ széléhet lopódzva belekapaszkodik annak szélébe, és lelendül. Csak akkor engedi el a tetõt, mikor már lóg, így nem üti meg magát esésnél.
- Jövök!
Kiáltja a házba. Nem sok beszéd hangzik el. Egy anyai búcsúcsók a homlokára, egy táska a vállára, és már ki is lépett az ajtón. Nincs messze az akadémia. Kényelmesen beér. Sosem volt beszédes típus. Ha kérdezték, felelt. Csak néhai esetekben fordul elõ, hogy saját maga csak úgy beszélgetést kezdeményez. Még az osztlytársaiból is alig ismer valakit név szerint. Itt a ház körüli teendõk és gyakorlatok amúgy is lefoglalják idejét. Ha meg épp nagyon ráér, inkább alszik, mintsem fel-alá rohangáljon.
Kaszt:Genin
Nem:Fiú
Kor: 13
Felszerelések:kunai,shuriken,robbanó cetli
Kinézet:170 cm fekete haj fekete szem,fekete felsö,nadrág
Előtörténet: Csodálatos napnak indult akkor. Nem volt túl meleg, nem is volt hûvös. Épp ezért az ifjú zakachi felmászott a házuk tetején a cserepekre, és ott feküdve nézegette, hogyan kúsznak tovább a felhõk. A lágy szél bele-bele kapott frufrujába. S az akadémiára való indulási idõ elõtti perceit arra használta, hogy visszaemlékezzen. Hogyan is jutott el idáig? Anyja, egy nõi ninja. Apja egyszerû kovács. Anyja múltját nemzedékeken át ninják alkotják. Azaz alkották. Egy másik klánnal való összetûzésben Õk húzták a rövidebbet, így anyja is éppenhogy el tudott menekülni. Senki nem maradt a klánból. Vagy ha mégis, Õk nem tudnak róla, hol lehetnek a többiek. Anyja végül itt telepedett le, és megismerkedett apjával. Nem volt rossz életük. Miután megszületett, nem nagyon értette, hogy miért beszélnek neki technikkról, és hogy esti meséi milyen különleges missziókról szólnak, de érdekelte. Késõbb megtudta, hogy mit jelentenek a mesék, és mire jók amit anyja magyarázott. Amint elérte a nyolc éves kort, bekerült az akadémira, ahol szorgos tanulóként ásta bele magát technikákról szóló tekercsekbe, és a csakra irányításáról szóló órák anyagába. Nem haladt rosszul. Nem mondhatni, hogy az osztály legjobb tanulója, de messze volt a legrosszabbtól. Már csak kis munka, és talán... Talán Genin lesz. Most csak egy kunait hord, de szülei megígérték, hogy amint genin lesz, kap ajándékba pár használható tárgyat. Erre a gondolatra zakachi arca máris széles mosolyra ugrik, hiszen eddig nem mosolygott. Elvégre hétfõ van. Gondolatmenete közben éles hang üti meg fülét.
- Za-ka.chi!!
Az anyja. Ki más? Óramû pontossággal inti meg, hogy már indulnia kellene. És hát igaza van. Az ifjú felül fektébõl, majd a tetõ széléhet lopódzva belekapaszkodik annak szélébe, és lelendül. Csak akkor engedi el a tetõt, mikor már lóg, így nem üti meg magát esésnél.
- Jövök!
Kiáltja a házba. Nem sok beszéd hangzik el. Egy anyai búcsúcsók a homlokára, egy táska a vállára, és már ki is lépett az ajtón. Nincs messze az akadémia. Kényelmesen beér. Sosem volt beszédes típus. Ha kérdezték, felelt. Csak néhai esetekben fordul elõ, hogy saját maga csak úgy beszélgetést kezdeményez. Még az osztlytársaiból is alig ismer valakit név szerint. Itt a ház körüli teendõk és gyakorlatok amúgy is lefoglalják idejét. Ha meg épp nagyon ráér, inkább alszik, mintsem fel-alá rohangáljon.
?