Post by hiroya on Mar 27, 2008 23:32:47 GMT 1
Név: Saeki Hiroya
Kor: 14
Rang: Chunin
Felszerelés: 1 Fuuma Shuriken, 10 shuriken, 5 kunai, 5 robbanó cédula, 3 füstgránát
Kinézet: Magas növésű, rövid szőke haj, mi sokszor világoskék szemeibe lóg. Általában egy barna köpenyt visel, nyakában egy nyakörvszerű nyaklánccal. Fejpántját a homlokán viseli.
Viselkedés: Először nagyon lustának, nyeglének tűnik. Általában unott képet vág, mintha valamiféle felsőbbrendűségi képzettel rendelkezne. Nem könnyen barátkozik…
Még régen, jóval Hiroya születése előtt, mikor még az első Hokage vezette Konoha-t, élt a városban egy ismert tolvaj. A konohai rendőrség hiába próbálkozott, soha nem sikerült elfogniuk, ezért terjed el a híre. Ninja képességeit arra használta, hogy másokat meglopjon, pontosabban, hogy ősi tekercseket, technikák leírásait megszerezze és birtokolja azon képességeket. Egy napon tudomást szerzett a Saeki család egy nagy titkáról: egy bizonyos pecsétről, mi hasonló funkciókkal rendelkezik, mint a Hyuuga kláné, de mégis kicsit másabb… ez nagyon felkeltette a tolvaj érdeklődését és megpróbálta megszerezni a tekercset, miben jutsu alkalmazását írták le. De ez egy csapda volt. A Saeki klán tagjai már vártak rá és elfogták. Viszont, ahelyett hogy feladták volna a konohai rendőrségnek, egy nagyobb büntetés várt rá: az oly annyira hőn áhított pecsétet rajta is alkalmazták. Azóta nevezik Tolvajfogó pecsétnek, minek hatására a szolga kénytelen követni a Saeki klánba tartozók parancsát, nem tud ellenkezni. Ha ez mégis megtörténik, a pecsét elkezdi magába szívni az áldozat chakráját, ami nagyon fájdalmas tud lenni.
Így járt tolvajunk is… akinek a neve Keito Hiroya volt.
A Keito család szolgaságának sokadik évében familinak egy újabb gyermeke született a másik kettő mellé. Viszont mikor a kicsi megszületett, édesanyja nem sokra rá belehalt a szülésbe. Ezért nevezte el apja őt Hiroyának, régi felmenőjük után, hisz a gyermek elvette anyja életét és rosszabb sorsot hozott a családra.
Az évek múlásával Hiroya egyre tisztábban látta helyzetét: a családja, akik még régen ninják voltak, a pecsét által szinte már semennyi chakrájuk se maradt és igazán egyikük se tesz semmit azért, hogy megszabaduljanak ettől a „rabigától.
Mindig is féltékenyen figyelte a Saeki klán sarjait amit edzettek, hisz ő is ninjává akart válni, de tisztában volt vele, hogy ha így mennek tovább a dolgok, ez az álma beteljesületlen marad. Egyre jobban kezdte gyűlölni a Saekiket és saját családját is.
Hét éves korában történt, hogy találkozott azzal az emberrel, akinek nagy szerepe volt a sorsa megváltoztatásában:
Az ifjú Hiroya mérgesen követte bátyját, akinek azt a feladatot adták, mutassa be neki azt az embert, akinek ezentúl feltétlen hűséggel tartozik, személyes szolgája lesz. Egy hosszú folyosón haladtak végig, min még a fiú eddig soha nem járt: itt laktak a magasabb beosztású tagjai a klánnak… Hiroya nem is értette igazán, hogy ki is lehet az az eszement, aki őt akarja dolgoztatni. Ő mindig is ellenállt a munkának, ahogy tudott, de hiába volt már szinte semmi chakrája a családnak, a fájdalom ugyan úgy járta át a testüket mint régen.
Ezen gondolatmenetéből az ébresztette fel Hiroyát, hogy testvére megállt egy ajtó előtt, mintha bebocsátásra várna.
- Gyertek be. – hallatszott a hívás, majd a két fiú belépett a szobába. Egy íróasztalnál ült ő: hosszú sötétbarna haja volt, mit copfba fogott. Arca inkább lányos volt, ahogy halványan rámosolygott a belépőkre, de Hiroya tisztában volt vele, hogy egy férfivel áll szemben: valahogy úgy érezte: ez a férfi egy tiszteletet parancsoló személyiség.
- Hiroya, ő lesz az új mestered: Kaname-sama –hajolt meg a férfi előtt Renji, majd mivel az öcsike nem éppen akarózott meghajolni, ezért bátyja jól fejbe vágta.
- Köszönöm Renji, elmehetsz –mondta Kaname, miután abbahagyta a kuncogást. Miután Hiroya bátyja elhagyta a helyet, a fiatal szolga durcás képpel nézett újdonsült mesterére.
- Ne várd, hogy alázatos kiskutya módjára lesem majd minden parancsodat, mester. Ha ilyen szolgára vágytál, akkor közlöm veled: rossz lóra tettél. Én nem leszek senki alantas munkáit elvégző bábu! –jelentette ki Hiroya, de Kaname ahelyett, hogy felháborodott volna, újra kuncogásban tört ki.
- Nem, nem ez a szándékom veled Hiroya-kun. Nem szeretem a mester megnevezést… magunk között hívhatsz Kanamenek - a férfi komoly arccal pillantott a fiúra, majd felállt a székéből. – Egy ajánlatom van a számodra. Láttam sokszor, hogy milyen tekintettel nézed a család ninja tagjait. Mivel a chakraszinted feltehetőleg nulla, megtanítalak néhány taijutsura. De van egy feltételem… el kell lopnod a tekercset, miben a Tolvajfogó pecsét használatát írják le. Ha ellopod, abból neked is előnyöd származik: hisz az is benne áll, hogyan kell megszüntetni azt. Adok neked gondolkodási időt. Egy hét múlva találkozunk az edzőtéren.
Ez után a beszélgetés után Hiroya sok álmatlan éjszakát szenvedett át. Büszkesége és haragja azt mondatta vele, hogy menjen bele, hisz ezzel eléri amire vágyik: megmutathatja, hogy erősebb, mint valójában. Viszont ott volt a másik dolog is: bízhat –e ebben a férfiben? Végül aztán a büszkesége győzött és belement a férfi ajánlatába.
Lassan teltek a hónapok. Hiroya a mellett, hogy elvégzett kisebb dolgokat, amiket Kaname rábízott, esténként elmentek edzeni és a fiú igen jól haladt. Egy nap az ifjú Saeki arra gondolt, megpróbálja egy ninjutsura is megtanítani a fiút. Nagy meglepetésére Hiroya nagyon könnyen végre tudta hajtani a feladatot. Kanamenak eszébe jutott, hogy esetleg rosszul alkalmazták a pecsétet, de hiába keresett hibát rajta. Nem tudta mire vélni a dolgot, de végül is hallgatott erről a többi klán tag előtt.
Végül eltelt egy év és Hiroya szinte bátyjaként tekintett Kanamera. A Saeki sarj is kezdett így gondolni a fiúra, így valamilyen szinten meghiúsulni látta tervét: valójában azt tervezte, hogy Hiroya csak csali lesz, hogy felmérje, mekkora védettség alá van véve a tekercs, de mivel Hiroyara szinte már testvéreként tekintett, mindent meg akart tenni azért, hogy a dolgok zökkenőmentesen menjenek.
Egy őszi éjszakán jött el a nagy nap: Kaname kiiktatta az őröket, Hiroyanak csak annyi lett volna a feladata, hogy elemelje a tekercset. De mint akkor kiderült: több csapda is várt arra, aki meg akarja kaparintani a családi kincset. A kis tolvaj végül hála Kaname tanításainak könnyedén túljutott rajtuk. Már épp megkaparintotta volna a hőn áhított kincset, mikor minden elsötétült körülötte.
Mikor felébredt, egy cellában találta magát. Ahogy lassan kitisztult a látása, észrevette hogy a rács túloldalán bátyjával, Renjivel nézett farkasszemet. Először egy szentbeszédet kellett végighallgatnia, majd megtudta azt is, hogy bátyja volt az, aki leütötte.
Miközben a két testvér nagyobb lélegzetvételű veszekedést folytatott le, a Saeki klán főbb vezetői arról tárgyaltak, hogy mi legyen a fiú sorsa. Kaname mindent megtett a fiú védelmében, még elárulta azt is, hogy Hiroya meglepően sok chakrával rendelkezik. Ez felkeltette az akkori vezető, Saeki Juro érdeklődését. Mivel a férfinek nem született fiú örököse és nem akarta távolabbi rokonaira hagyni az örökséget, támadt egy ötlete: magához hívatta Hiroya apját és közölte vele, vagy kiadja a fiút a rendőrségnek és a családnak is rosszabb sora lesz, vagy neki adják a fiút és a család többi tagját szabadon engedi, de mindenképpen el kell hagyniuk Konohát. A válasz egyértelmű volt, így Hiroya nemsokára elhagyhatta a celláját és szembesülnie kellett az új helyzettel: amint betöltötte huszonötödik életévét, hozzá kell mennie a Saeki Juro egyik lányához és ezentúl nem Keito a vezetékneve, hanem ezentúl ő is a Saeki klán tagja.
Hiroyaról leszedték a pecsétet, de a bal kézfején, ahol eddig a jel ékeskedett, egy absztrakt S betűre hasonlító forradás maradt maradandó emlékként. Ezek után soha többé nem hallott családjáról, csak annyit tudott meg Kanametól, hogy a Fű országa felé vették útjukat.
A történtek után nem sokkal beíratták a konihai ninja akadémiára, hol kiderült, hogy a pecsét felnyitása után Hiroya még több chakrára tett szert, semmiben se maradt le társaitól, sőt, a legjobbak között szerepelt.
Persze a fiú hirtelen jó sora nem sokaknak tetszett a klánból, sokak áskálódtak a fiú ellen, még gyilkossági kísérlet is indult ellene. Így a fiú még Konohában tette le a genin vizsgát, majd Kanameval az oldalán Iwagakureba ment, hogy ott készüljön fel a chunin vizsgájára és ott még jobban megerősödjön. Konohaba akkor tért vissza, mikor a chunin vizsgát le kellett tennie: két Homok faluból való ninjával az oldalán tette le a vizsgát, sikeresen. Ezek után nem tért vissza Iwagakureba, hanem Konohaban maradt, hogy részt vegyen a falu életében és megszilárdítsa helyét a Saeki klánban. Tisztában van vele, hogy ez nem lesz egyszerű, de tudja, Kaname mint egyik leghűségesebb társa, mindig az oldalán lesz. De hogy mi vár rá? Nos, ezt ő maga se tudja…
//Ez lenne a kép róla:
kepfeltoltes.pirateclub.hu/pics/Saeki+Hiroya.JPG //
Kor: 14
Rang: Chunin
Felszerelés: 1 Fuuma Shuriken, 10 shuriken, 5 kunai, 5 robbanó cédula, 3 füstgránát
Kinézet: Magas növésű, rövid szőke haj, mi sokszor világoskék szemeibe lóg. Általában egy barna köpenyt visel, nyakában egy nyakörvszerű nyaklánccal. Fejpántját a homlokán viseli.
Viselkedés: Először nagyon lustának, nyeglének tűnik. Általában unott képet vág, mintha valamiféle felsőbbrendűségi képzettel rendelkezne. Nem könnyen barátkozik…
Még régen, jóval Hiroya születése előtt, mikor még az első Hokage vezette Konoha-t, élt a városban egy ismert tolvaj. A konohai rendőrség hiába próbálkozott, soha nem sikerült elfogniuk, ezért terjed el a híre. Ninja képességeit arra használta, hogy másokat meglopjon, pontosabban, hogy ősi tekercseket, technikák leírásait megszerezze és birtokolja azon képességeket. Egy napon tudomást szerzett a Saeki család egy nagy titkáról: egy bizonyos pecsétről, mi hasonló funkciókkal rendelkezik, mint a Hyuuga kláné, de mégis kicsit másabb… ez nagyon felkeltette a tolvaj érdeklődését és megpróbálta megszerezni a tekercset, miben jutsu alkalmazását írták le. De ez egy csapda volt. A Saeki klán tagjai már vártak rá és elfogták. Viszont, ahelyett hogy feladták volna a konohai rendőrségnek, egy nagyobb büntetés várt rá: az oly annyira hőn áhított pecsétet rajta is alkalmazták. Azóta nevezik Tolvajfogó pecsétnek, minek hatására a szolga kénytelen követni a Saeki klánba tartozók parancsát, nem tud ellenkezni. Ha ez mégis megtörténik, a pecsét elkezdi magába szívni az áldozat chakráját, ami nagyon fájdalmas tud lenni.
Így járt tolvajunk is… akinek a neve Keito Hiroya volt.
A Keito család szolgaságának sokadik évében familinak egy újabb gyermeke született a másik kettő mellé. Viszont mikor a kicsi megszületett, édesanyja nem sokra rá belehalt a szülésbe. Ezért nevezte el apja őt Hiroyának, régi felmenőjük után, hisz a gyermek elvette anyja életét és rosszabb sorsot hozott a családra.
Az évek múlásával Hiroya egyre tisztábban látta helyzetét: a családja, akik még régen ninják voltak, a pecsét által szinte már semennyi chakrájuk se maradt és igazán egyikük se tesz semmit azért, hogy megszabaduljanak ettől a „rabigától.
Mindig is féltékenyen figyelte a Saeki klán sarjait amit edzettek, hisz ő is ninjává akart válni, de tisztában volt vele, hogy ha így mennek tovább a dolgok, ez az álma beteljesületlen marad. Egyre jobban kezdte gyűlölni a Saekiket és saját családját is.
Hét éves korában történt, hogy találkozott azzal az emberrel, akinek nagy szerepe volt a sorsa megváltoztatásában:
Az ifjú Hiroya mérgesen követte bátyját, akinek azt a feladatot adták, mutassa be neki azt az embert, akinek ezentúl feltétlen hűséggel tartozik, személyes szolgája lesz. Egy hosszú folyosón haladtak végig, min még a fiú eddig soha nem járt: itt laktak a magasabb beosztású tagjai a klánnak… Hiroya nem is értette igazán, hogy ki is lehet az az eszement, aki őt akarja dolgoztatni. Ő mindig is ellenállt a munkának, ahogy tudott, de hiába volt már szinte semmi chakrája a családnak, a fájdalom ugyan úgy járta át a testüket mint régen.
Ezen gondolatmenetéből az ébresztette fel Hiroyát, hogy testvére megállt egy ajtó előtt, mintha bebocsátásra várna.
- Gyertek be. – hallatszott a hívás, majd a két fiú belépett a szobába. Egy íróasztalnál ült ő: hosszú sötétbarna haja volt, mit copfba fogott. Arca inkább lányos volt, ahogy halványan rámosolygott a belépőkre, de Hiroya tisztában volt vele, hogy egy férfivel áll szemben: valahogy úgy érezte: ez a férfi egy tiszteletet parancsoló személyiség.
- Hiroya, ő lesz az új mestered: Kaname-sama –hajolt meg a férfi előtt Renji, majd mivel az öcsike nem éppen akarózott meghajolni, ezért bátyja jól fejbe vágta.
- Köszönöm Renji, elmehetsz –mondta Kaname, miután abbahagyta a kuncogást. Miután Hiroya bátyja elhagyta a helyet, a fiatal szolga durcás képpel nézett újdonsült mesterére.
- Ne várd, hogy alázatos kiskutya módjára lesem majd minden parancsodat, mester. Ha ilyen szolgára vágytál, akkor közlöm veled: rossz lóra tettél. Én nem leszek senki alantas munkáit elvégző bábu! –jelentette ki Hiroya, de Kaname ahelyett, hogy felháborodott volna, újra kuncogásban tört ki.
- Nem, nem ez a szándékom veled Hiroya-kun. Nem szeretem a mester megnevezést… magunk között hívhatsz Kanamenek - a férfi komoly arccal pillantott a fiúra, majd felállt a székéből. – Egy ajánlatom van a számodra. Láttam sokszor, hogy milyen tekintettel nézed a család ninja tagjait. Mivel a chakraszinted feltehetőleg nulla, megtanítalak néhány taijutsura. De van egy feltételem… el kell lopnod a tekercset, miben a Tolvajfogó pecsét használatát írják le. Ha ellopod, abból neked is előnyöd származik: hisz az is benne áll, hogyan kell megszüntetni azt. Adok neked gondolkodási időt. Egy hét múlva találkozunk az edzőtéren.
Ez után a beszélgetés után Hiroya sok álmatlan éjszakát szenvedett át. Büszkesége és haragja azt mondatta vele, hogy menjen bele, hisz ezzel eléri amire vágyik: megmutathatja, hogy erősebb, mint valójában. Viszont ott volt a másik dolog is: bízhat –e ebben a férfiben? Végül aztán a büszkesége győzött és belement a férfi ajánlatába.
Lassan teltek a hónapok. Hiroya a mellett, hogy elvégzett kisebb dolgokat, amiket Kaname rábízott, esténként elmentek edzeni és a fiú igen jól haladt. Egy nap az ifjú Saeki arra gondolt, megpróbálja egy ninjutsura is megtanítani a fiút. Nagy meglepetésére Hiroya nagyon könnyen végre tudta hajtani a feladatot. Kanamenak eszébe jutott, hogy esetleg rosszul alkalmazták a pecsétet, de hiába keresett hibát rajta. Nem tudta mire vélni a dolgot, de végül is hallgatott erről a többi klán tag előtt.
Végül eltelt egy év és Hiroya szinte bátyjaként tekintett Kanamera. A Saeki sarj is kezdett így gondolni a fiúra, így valamilyen szinten meghiúsulni látta tervét: valójában azt tervezte, hogy Hiroya csak csali lesz, hogy felmérje, mekkora védettség alá van véve a tekercs, de mivel Hiroyara szinte már testvéreként tekintett, mindent meg akart tenni azért, hogy a dolgok zökkenőmentesen menjenek.
Egy őszi éjszakán jött el a nagy nap: Kaname kiiktatta az őröket, Hiroyanak csak annyi lett volna a feladata, hogy elemelje a tekercset. De mint akkor kiderült: több csapda is várt arra, aki meg akarja kaparintani a családi kincset. A kis tolvaj végül hála Kaname tanításainak könnyedén túljutott rajtuk. Már épp megkaparintotta volna a hőn áhított kincset, mikor minden elsötétült körülötte.
Mikor felébredt, egy cellában találta magát. Ahogy lassan kitisztult a látása, észrevette hogy a rács túloldalán bátyjával, Renjivel nézett farkasszemet. Először egy szentbeszédet kellett végighallgatnia, majd megtudta azt is, hogy bátyja volt az, aki leütötte.
Miközben a két testvér nagyobb lélegzetvételű veszekedést folytatott le, a Saeki klán főbb vezetői arról tárgyaltak, hogy mi legyen a fiú sorsa. Kaname mindent megtett a fiú védelmében, még elárulta azt is, hogy Hiroya meglepően sok chakrával rendelkezik. Ez felkeltette az akkori vezető, Saeki Juro érdeklődését. Mivel a férfinek nem született fiú örököse és nem akarta távolabbi rokonaira hagyni az örökséget, támadt egy ötlete: magához hívatta Hiroya apját és közölte vele, vagy kiadja a fiút a rendőrségnek és a családnak is rosszabb sora lesz, vagy neki adják a fiút és a család többi tagját szabadon engedi, de mindenképpen el kell hagyniuk Konohát. A válasz egyértelmű volt, így Hiroya nemsokára elhagyhatta a celláját és szembesülnie kellett az új helyzettel: amint betöltötte huszonötödik életévét, hozzá kell mennie a Saeki Juro egyik lányához és ezentúl nem Keito a vezetékneve, hanem ezentúl ő is a Saeki klán tagja.
Hiroyaról leszedték a pecsétet, de a bal kézfején, ahol eddig a jel ékeskedett, egy absztrakt S betűre hasonlító forradás maradt maradandó emlékként. Ezek után soha többé nem hallott családjáról, csak annyit tudott meg Kanametól, hogy a Fű országa felé vették útjukat.
A történtek után nem sokkal beíratták a konihai ninja akadémiára, hol kiderült, hogy a pecsét felnyitása után Hiroya még több chakrára tett szert, semmiben se maradt le társaitól, sőt, a legjobbak között szerepelt.
Persze a fiú hirtelen jó sora nem sokaknak tetszett a klánból, sokak áskálódtak a fiú ellen, még gyilkossági kísérlet is indult ellene. Így a fiú még Konohában tette le a genin vizsgát, majd Kanameval az oldalán Iwagakureba ment, hogy ott készüljön fel a chunin vizsgájára és ott még jobban megerősödjön. Konohaba akkor tért vissza, mikor a chunin vizsgát le kellett tennie: két Homok faluból való ninjával az oldalán tette le a vizsgát, sikeresen. Ezek után nem tért vissza Iwagakureba, hanem Konohaban maradt, hogy részt vegyen a falu életében és megszilárdítsa helyét a Saeki klánban. Tisztában van vele, hogy ez nem lesz egyszerű, de tudja, Kaname mint egyik leghűségesebb társa, mindig az oldalán lesz. De hogy mi vár rá? Nos, ezt ő maga se tudja…
//Ez lenne a kép róla:
kepfeltoltes.pirateclub.hu/pics/Saeki+Hiroya.JPG //