Post by hellangel on Mar 21, 2008 18:07:16 GMT 1
NÉV: Rin-Doah Aresa
KASZT: chuunin
NEM: nő/lány
KOR: 15
FELSZERELÉS: sai, kunai, shuriken, füstbomba
KINÉZET: kék hosszú haj, zöld ezüstös szemek, ruhája egyszerő, 1 rövid nadrág, és szintén egy rövid póló, karján karperec és kötés, lábán szintén egy kötés, nyakában egy fekete bőrszerű nyakláncféleség, homlokán fejdísz, homlokpántját pedig jobb lábán hordja.
JELLEM: komoly, megbízható, okos, megértő
ELŐTÖRTÉNET:
Élt egy nő és egy férfi a Levelek közt rejtőző faluban. Hosszas ismerkedés után összeházasodtak, és született egy gyerekük. Én. Egy teliholdas éjszakán születtem meg. Csodálatos módon nem sírtam fel, hanem nevettem. Öröklődés. Már születésemkor vidám vagyok. A szüleim örültek jelenlétemnek, és látszólag én is nekik. 1 éves koromban, mikor este tombolt kinn a vihar, villámlott, eközben egy ninja kóborolt az udvarunkon, amit nem sejtettünk. Belopakodott óvatosan egy nyitott ablakon és elrabolt. Szerencsére édesanyám minden órában rámnézett és éppen akkor jött be a kisszobába, amikor a ninja távozni készült. Anyám elkiáltotta magát, amire apám is beszaladt. A ninja, pontosítva jounin, letett és kihívta apámat egy küzdelemre. Hosszas harc után apám győzött kisebb sérülésekkel. Örültek, hogy még megvagyok. 7 évesen apám úgy nevelt, hogy megtudjam magam védeni, ha baj van. 8 évesen be is irattak az Akadémiára, ahol elméletben nagyon jó voltam, ugyanígy küzdelmeknél, bár néha-néha el rontottam. Nagyon sokat tanultam, és sok barátra tettem szert. Bár egyre inkább arra törekedtem, amit édesapám kért tőlem. Őt kellett követnem, hogy olyan erős legyek, mint a szüleim. Megismerkedtem egy fiúval, akit mindenki utált, csak én értettem meg gondjait. A legjobb hawerok lettünk. Egy nap elkülönültem tőle, mivel a többiekkel beszélgettem.
Én: -És tudjátok, hogy mi történt?
Barátnő1.: - Nem. Mi? Mondd el.
Én: -Találd ki!
Barátnő1.: -Na neee. Utálok találgatni.
Én: -Na jó. Elmondom. Éjszaka villámlott, és egy jounin járkált az udvarunkon a viharban. Bemászott az ablakon és megprónált elrabolni. De mivel édesanyám minden órában figyelt rám, így nem sikerült neki, hogy elvigyen, így apám is befutott anyám sikolyára. Ő pedig legyőzte hosszas küzdelem után, ami persze kisebb sérülésekkel járt el.
Barátnő2.: -Jujj. Hogy te miken mentél keresztül!!
Én: -Hát..igen.
Barátnő1.: -Folytasd!
Én: -Rendben. Nos, mivel legyőzte, de nem ölte meg, így kiderült, hogy az apám egyik régi barátja volt, aki bosszúra szomjazott. Állítólag valamiben elárulta őt.
Barátnő2.: -És mi volt az?
Én: -Nem tudom. Hiszen még csak 1 éves voltam.
Barátnő2.: -Ja igen. Persze...
Én: -Hihih. Ennyit tudok csak.
Barátnő1.: -Ez felér egy rémtörténettel.
Én: -Azért ne túlozzunk.
Ekkor jött a fiú, akit senki sem szeretett, vagyis az egyetlen barátom, aki fiú.
A fiú: - Sziasztok lányok!
Barátnő1.2.: -Oh ne!
A többiek elmentek, csak én maradtam ott meg a legjobb barátom.
*Úgy utálom az ilyet, amikor valakit kiközösítenek.*
Én: -Miért megy el mindenki?!! - kiáltottam a szaladók után.
A fiú: -Egyszerűen nem bírnak elfogadni olyannak, amilyen vagyok. - válaszolta, majd sírásba kezdett.
Én átöleltem.
Én: -Nem lesz semmi baj. Én megértelek.
A fiú: -Csak te fogadsz el.
Én: Nem. Nem cask én.
Eljött a vizsga mindezek után, a várva várt napom. A genin vizsga. Sikeresen letettem egy klón jutsuval. Át is engedtek. A barátommal kerültem egy csoportba. Együtt sokat teljesítettünk a küldetéseken. Kutyasétáltatás, macskafelügyelés. És ami a legjobban tetszett, az egy őrült papnő felügyelése volt. Láncot kellett viselnie, mivel biztos valami olyan szándéka volt, hogy mindenkit eltudott pusztítani. Ezért is adták ide őt a lánccal megkötözve, pedig ártatlan tekintete volt. De sikerült elvégeznünk a feladatunkat. Sok minden után, de végre már ajánlottak minket a chuunin vizsgára. Gyakoroltunk sokat is. Otthon kialakítottam egy saját edzőterepet és gyakoroltam is. Az első egy írásbeli vizsga volt. Mivel volt eszem, csalni is tudtam meg magamtól is tudtam. Így átmentünk mind a hárman egy kis segítséggel. A második pedig a Halál erdejében lévő túlélővizsga. Egy erős csapattal álltunk szemben, de sikerült megszerezni tőlük a Föld tekercset, mivel mi a Mennyei tekercset kaptuk. Az épületben továbbra is várt ránk a megpróbáltatás. Egy másik erős geninnel kellett szembenéznem. Tudtam, hogy semmi esélyem ellene, de mégis...valami hajtott, így nyertem. Az utolsó pedig pár hónap felkészültséget igényelt. A felügyelőm sokat tanított nekem ez alatt az idő alatt. Majd eljött a nagy nap. Mivel nem tudtam ezt teljesíteni, így nem lehettem chuunin, de úgy látták, hogy elég felkészült voltam rá, és igen okos és persze erős, átengedtek. Chuunin lettem. Még csak most fog kezdődni életem nagy része és élményeim.
KASZT: chuunin
NEM: nő/lány
KOR: 15
FELSZERELÉS: sai, kunai, shuriken, füstbomba
KINÉZET: kék hosszú haj, zöld ezüstös szemek, ruhája egyszerő, 1 rövid nadrág, és szintén egy rövid póló, karján karperec és kötés, lábán szintén egy kötés, nyakában egy fekete bőrszerű nyakláncféleség, homlokán fejdísz, homlokpántját pedig jobb lábán hordja.
JELLEM: komoly, megbízható, okos, megértő
ELŐTÖRTÉNET:
Élt egy nő és egy férfi a Levelek közt rejtőző faluban. Hosszas ismerkedés után összeházasodtak, és született egy gyerekük. Én. Egy teliholdas éjszakán születtem meg. Csodálatos módon nem sírtam fel, hanem nevettem. Öröklődés. Már születésemkor vidám vagyok. A szüleim örültek jelenlétemnek, és látszólag én is nekik. 1 éves koromban, mikor este tombolt kinn a vihar, villámlott, eközben egy ninja kóborolt az udvarunkon, amit nem sejtettünk. Belopakodott óvatosan egy nyitott ablakon és elrabolt. Szerencsére édesanyám minden órában rámnézett és éppen akkor jött be a kisszobába, amikor a ninja távozni készült. Anyám elkiáltotta magát, amire apám is beszaladt. A ninja, pontosítva jounin, letett és kihívta apámat egy küzdelemre. Hosszas harc után apám győzött kisebb sérülésekkel. Örültek, hogy még megvagyok. 7 évesen apám úgy nevelt, hogy megtudjam magam védeni, ha baj van. 8 évesen be is irattak az Akadémiára, ahol elméletben nagyon jó voltam, ugyanígy küzdelmeknél, bár néha-néha el rontottam. Nagyon sokat tanultam, és sok barátra tettem szert. Bár egyre inkább arra törekedtem, amit édesapám kért tőlem. Őt kellett követnem, hogy olyan erős legyek, mint a szüleim. Megismerkedtem egy fiúval, akit mindenki utált, csak én értettem meg gondjait. A legjobb hawerok lettünk. Egy nap elkülönültem tőle, mivel a többiekkel beszélgettem.
Én: -És tudjátok, hogy mi történt?
Barátnő1.: - Nem. Mi? Mondd el.
Én: -Találd ki!
Barátnő1.: -Na neee. Utálok találgatni.
Én: -Na jó. Elmondom. Éjszaka villámlott, és egy jounin járkált az udvarunkon a viharban. Bemászott az ablakon és megprónált elrabolni. De mivel édesanyám minden órában figyelt rám, így nem sikerült neki, hogy elvigyen, így apám is befutott anyám sikolyára. Ő pedig legyőzte hosszas küzdelem után, ami persze kisebb sérülésekkel járt el.
Barátnő2.: -Jujj. Hogy te miken mentél keresztül!!
Én: -Hát..igen.
Barátnő1.: -Folytasd!
Én: -Rendben. Nos, mivel legyőzte, de nem ölte meg, így kiderült, hogy az apám egyik régi barátja volt, aki bosszúra szomjazott. Állítólag valamiben elárulta őt.
Barátnő2.: -És mi volt az?
Én: -Nem tudom. Hiszen még csak 1 éves voltam.
Barátnő2.: -Ja igen. Persze...
Én: -Hihih. Ennyit tudok csak.
Barátnő1.: -Ez felér egy rémtörténettel.
Én: -Azért ne túlozzunk.
Ekkor jött a fiú, akit senki sem szeretett, vagyis az egyetlen barátom, aki fiú.
A fiú: - Sziasztok lányok!
Barátnő1.2.: -Oh ne!
A többiek elmentek, csak én maradtam ott meg a legjobb barátom.
*Úgy utálom az ilyet, amikor valakit kiközösítenek.*
Én: -Miért megy el mindenki?!! - kiáltottam a szaladók után.
A fiú: -Egyszerűen nem bírnak elfogadni olyannak, amilyen vagyok. - válaszolta, majd sírásba kezdett.
Én átöleltem.
Én: -Nem lesz semmi baj. Én megértelek.
A fiú: -Csak te fogadsz el.
Én: Nem. Nem cask én.
Eljött a vizsga mindezek után, a várva várt napom. A genin vizsga. Sikeresen letettem egy klón jutsuval. Át is engedtek. A barátommal kerültem egy csoportba. Együtt sokat teljesítettünk a küldetéseken. Kutyasétáltatás, macskafelügyelés. És ami a legjobban tetszett, az egy őrült papnő felügyelése volt. Láncot kellett viselnie, mivel biztos valami olyan szándéka volt, hogy mindenkit eltudott pusztítani. Ezért is adták ide őt a lánccal megkötözve, pedig ártatlan tekintete volt. De sikerült elvégeznünk a feladatunkat. Sok minden után, de végre már ajánlottak minket a chuunin vizsgára. Gyakoroltunk sokat is. Otthon kialakítottam egy saját edzőterepet és gyakoroltam is. Az első egy írásbeli vizsga volt. Mivel volt eszem, csalni is tudtam meg magamtól is tudtam. Így átmentünk mind a hárman egy kis segítséggel. A második pedig a Halál erdejében lévő túlélővizsga. Egy erős csapattal álltunk szemben, de sikerült megszerezni tőlük a Föld tekercset, mivel mi a Mennyei tekercset kaptuk. Az épületben továbbra is várt ránk a megpróbáltatás. Egy másik erős geninnel kellett szembenéznem. Tudtam, hogy semmi esélyem ellene, de mégis...valami hajtott, így nyertem. Az utolsó pedig pár hónap felkészültséget igényelt. A felügyelőm sokat tanított nekem ez alatt az idő alatt. Majd eljött a nagy nap. Mivel nem tudtam ezt teljesíteni, így nem lehettem chuunin, de úgy látták, hogy elég felkészült voltam rá, és igen okos és persze erős, átengedtek. Chuunin lettem. Még csak most fog kezdődni életem nagy része és élményeim.
