Post by kapos on Jun 25, 2008 7:00:05 GMT 1
Kedves Napló!
Húúú, hol is kezdjem? Először is, képzeld beosztottak egy csapatba...bár elég bénák közé. Én vagyok a legerősebb és legtehetségesebb közülük. Miután találkoztunk, az első küldetés kezdetét is vette., egy vén fószert kellett átvinnünk az erdőn baj nélkül...hááát, ez úgy ahogy sikerült, mivel ránk támadt egy csapat bábhasználó, volt egy kis bökkenő, de ezen kívül egész könnyen legyőztük Őket. És a két srácról kiderült, hogy nem is olyan rosszak...sőt az egyikkel talán még össze is barátkoztam.
Következő nagyobb esemény az életemben/tünkben a Chunin Vizsga eljövetele volt. Kaito Sensei megmondta, hogy a mi döntésünk az egész és mi mind a hárman bele is mentünk a dologba. Ott következett a legnagyobb Pál fordulás az életemben...egy hihetetlenül erős ninja támadt ránk, mi megpróbáltuk legyőzni, de nem sikerült. Engem és Tejarit, hamar kiütött, bár Én még felkeltem egy kis küzdelem erejéig, bevetettem az új Technikámat. Megidéztem egy (igen kicsi és gyengusz) Főnix madarat, aki méghozzá elég idiótának is bizonyult. Hamar legyőzte Őt is, valamit csinált Asu-val, majd elmenekült és nem láttam többé... Tejarit lebénította valamivel, nem tudtuk feloldani róla, és Asumei-el úgy határoztunk, hogy eleget tettünk Konoháért és lelépünk innen. Ez meg is történt, csatlakoztunk egy Elveszett Ninjákból álló alakulathoz, akik Midorihennek nevezték/ik magukat, de én ott sem voltam képes elviselni a kötöttségeket és onnan is eljöttem.
Többé nem láttam hajdan volt barátaimat, azóta folyamatosan járom a különbözőbbnél különbözőbb vidékeket, olyan helyeken jártam és olyan szörnyűségeket láttam, amitől a többi ember már rég öngyilkos lett volna. Kegyetlen isteneknek való áldozatok, háborúk és vérengzés...ez keresztezte mindenhol az utamat...de most nézd meg hol ülök ni...ismét itt a Hokagák hegyének legtetején.
Húúú, hol is kezdjem? Először is, képzeld beosztottak egy csapatba...bár elég bénák közé. Én vagyok a legerősebb és legtehetségesebb közülük. Miután találkoztunk, az első küldetés kezdetét is vette., egy vén fószert kellett átvinnünk az erdőn baj nélkül...hááát, ez úgy ahogy sikerült, mivel ránk támadt egy csapat bábhasználó, volt egy kis bökkenő, de ezen kívül egész könnyen legyőztük Őket. És a két srácról kiderült, hogy nem is olyan rosszak...sőt az egyikkel talán még össze is barátkoztam.
Következő nagyobb esemény az életemben/tünkben a Chunin Vizsga eljövetele volt. Kaito Sensei megmondta, hogy a mi döntésünk az egész és mi mind a hárman bele is mentünk a dologba. Ott következett a legnagyobb Pál fordulás az életemben...egy hihetetlenül erős ninja támadt ránk, mi megpróbáltuk legyőzni, de nem sikerült. Engem és Tejarit, hamar kiütött, bár Én még felkeltem egy kis küzdelem erejéig, bevetettem az új Technikámat. Megidéztem egy (igen kicsi és gyengusz) Főnix madarat, aki méghozzá elég idiótának is bizonyult. Hamar legyőzte Őt is, valamit csinált Asu-val, majd elmenekült és nem láttam többé... Tejarit lebénította valamivel, nem tudtuk feloldani róla, és Asumei-el úgy határoztunk, hogy eleget tettünk Konoháért és lelépünk innen. Ez meg is történt, csatlakoztunk egy Elveszett Ninjákból álló alakulathoz, akik Midorihennek nevezték/ik magukat, de én ott sem voltam képes elviselni a kötöttségeket és onnan is eljöttem.
Többé nem láttam hajdan volt barátaimat, azóta folyamatosan járom a különbözőbbnél különbözőbb vidékeket, olyan helyeken jártam és olyan szörnyűségeket láttam, amitől a többi ember már rég öngyilkos lett volna. Kegyetlen isteneknek való áldozatok, háborúk és vérengzés...ez keresztezte mindenhol az utamat...de most nézd meg hol ülök ni...ismét itt a Hokagák hegyének legtetején.