Post by itachi on May 4, 2008 19:15:52 GMT 1
Kedves naplóm ma elkeztem írni, mert ez valahogy nyugodtá tesz. Apám ma iratott be az akadémiába. Sokat edzünk társaimmal és sokat tanulunk. A sensei megdícsért a nin és gen jutsu használatért, de azt mondta tanuljam a tai jutsut is.
Apámmal mától csak azt csinálom...
A mai nap szörnyû dolog történt velem apám meghalt és emiatt anyám öngyilkos lett, ezt szerintem soha se fogom megemészteni
. Mióta nem írtam megváltozott az életem... Sikeresen letettem a Genin vizsgát. Nagyon örülök. Holnap megyek az elsõ küldetésemre... Egy tekercset kell vinnem a kazekage-nek...
Sikerült a küldetésem. Ma a sensei-em jelölt minket aa chuunin vizsgára....Ezért 4 nap múlva írok csak.
Letettem a chuunin vizsgát->ÖRÜLÖK
Az elsõ rész egy írásbeli volt ez nem ment annyira, de túl éltem.
A második rész az erdõbe volt ahol a képességek fontosak voltak és az én csapattársaimnak volt képessége azaz, ezt a vizsgát könnyen teljesítettük.
A harmadik rész egy az egy elleni har volt. Én a csapat társammal harcoltam feladtuk, de chuuninok lettünk.
E miatt nagyon örültünk és ünnepeltünk.
Most egy B szintû küldetésen vagyok a cél két tekercs megszerzése majd ha vége a küldetésnek leírom.
Most, hogy megérkeztem elmondom mi történt:
Egy S szintû ninjával kerültem szembe, aki egy pokoli torony jutsuval akart legyõzni, de én túl jártam az eszén és megöltem.
A harcután egy erdõn keltem át ahol újabb megpróbáltatásban részesültem. Újabb harc volt, de szerencsére ez is sikerült és elvittem a Hokage-nak a tekercseket.
Egy hét múlva egy utazást hirdettek. Úgy láttam itt az alaklom a kikapcsolódásra. Elmentem rá. Itt sok embert ismertem meg, itt találtam meg a kardom. Joru, Rin, Senshi és Yamataro, ezek a nevek akikkel barátságot kötöttem vagy fontosak nekem. Később bevettek a Midorihenbe. Ez a szervezet egy elveszett ninja, bűnöző szervezet. Nem sokára indulunk haza. Legközelebb a haza térés kor írok. Amikor hazatértünk gyorsan eltüntem és elmentem a bázisra azóta ott vagyok és pihenek.
Élmények/Emlékek:
A fekete nap /vissza emlékezés/:
Életem legrosszabb napja volt. Azt hiszem, hogy... Minden egy borús reggelen kezdődött. Boldogan indultam el az Akadémiába. Ekkor tanultuk a Henge no jutsut. Nekem ment a legjobban. Délután boldogan mentem haza elújságolni a szüleimnek. Mikor haza értem holtan találtam az anyámra és a kezében egy tekercs. Kivettem a tekercset a kezéből és olvasni kezdtem:
Tistelt asszonyom! Férje a mai S szintű misszión társait megmentve meghalt. Egy hős volt. Ha bármiben is segíthetek szóljon... Sajnálom, hogy meghalt és magamat okolom! Aláírás: A férje társa. Itagaki amikor ezt olvasta nem bírta tartani magát sírva futott ki a házból. Ez volt az egyik ok amiért Midorihen tag lett.
Szerelem a láthatáron vagy nem?:
A tengeren amikor a hajó félúton volt nem bírtam tovább. Valami extrémet kellet csinálnom. Egy kis szörfre gondoltam. Egyedül voltam, de ekkor feltünt a láthatáron egy szép lány aki az én kabinomba szállt meg. A lány neve Rin volt. Egyből elvarázsolt a szemeivel és a tekintetével. Elhívtam szörfözni és jött is. A végén addig feszegettem a határokat, hogy ájultan estem a tengerbe. Ő mentett meg. Amikor felébredtem őt pillantottam meg. Azt hittem fontos vagyok neki, hogy megmentett, de tévedtem...
Egy új rivális /vissza emlékezés/:
Amikor még a sziget felé tartottunk egy ismeretlen fiút pillantottam meg. Mindketten unatkoztunk, így egyből közös témánk volt: a szórakozás, izgalom. Ez a fiú a legjobb barátom Joru volt. Kitalálta, hogy a medence fölött egy kötélen játszunk/harcoljunk. Nem bírtunk egymással, így hat magammal rántottam Jorut a vízbe. Emiatt jobb lett a hangulatunk és elváltunk egymástól. Később újabb kihívásokat kerestünk, de sosem bírtunk egymással.