Hamate Fegyverbolt

[Gekko Hayate]

Esetleg szeretnél egy tartónyi új Kunait? A következő küldetés a nyakadon, és még nincs elegendő Shurikened? Vagy pusztán csak eltört a Katanád, és szeretnél egy újat vásárolni? A Hamate fegyverbolt, csak rád vár.

[Chiba Purin]

*Halkan sóhajtottam és kiléptem a házból. Lassan már két hónapja itt vagyok és semmit sem láttam Konoha-ból. Ha pedig itt akarom leélni az életem muszáj lesz. Nem akarok eltévedni. Na, igen. Kiléptem az ajtón és szembesültem a vakító nap fényével.*
~ Akkor menjünk ~ * gondoltam magamban. Délig körülbelül ötször eltévedtem, de végül mindig megtaláltam a helyes utat. Dél körül egy igen érdekes boltra találtam. "Hamate Fegyverboltja" Már csak, Oni Hana miatt is benéztem. Hasonlítsuk össze a fegyvereket. Beléptem az üzletbe és végig néztem az árukat. Sok különleges shuriken, és kunai sorakozott. Ám a katana árukkal egyáltalán nem voltam megelégedve.*
- Segíthetek valamiben? - *jött oda hozzám az egyik eladó. Valamit morogtam és tovább nézelődtem. Per pillanat nincs rá szükségem*

[Genitada Hayiko]

* Derűs idő van Konoha falujában. Élvezem ahogy a lágy szellő séta közben az arcomat éri. Mint legtöbbször most is a gondolataimba merülve járom az utcákat. A legutóbbi események járnak a fejemben, valahogy nem tudom őket kiverni onnan. A poros utat bámulom mereven és szótlanul megyek előre, mindenféle célok nélkül, a gondolataimba veszve.
~ Talán Yasuhikonak van igaza és nem kéne a múltamon rágódnom. De ha megfeledkezek a múltamról és az eddigi terveimet elvetem magamtól, akkor vajon mi célból vagyok itt? Mi lehet az oka, hogy a világon vagyok?
* Feltekintek és egy boltot pillantok meg, melynek a cégérén ez áll: "Hamate Fegyverboltja".
~ Tényleg... Eléggé megcsappant a készletem a legutóbbi összetűzésemben. Benézek, hátha akad itt valami használható.
* Kitárom az üzlet ajtaját, minek hatására egy szolid csengettyű hangja jelzi érkezésemet. Az eladó, aki eddig egy lánnyal volt elfoglalva, most felém fordul és mosolyogva kérdezi meg, hogy segíthet-e valamiben.
- Nincs szükségem rád. Magam is eltudom dönteni, hogy mire van szükségem. * Válaszolom mogorván az eladónak, aki kissé sértődötten sétál vissza a pultja mögé és kezd el unott arccal kibámulni a kirakati üvegen.
Tekintetem most az előbb említett lányra siklik, aki el van foglalva a fegyverek nézegetésével. Megpillantok egy csodás kardot is az oldalán, ami szemmel láthatólag nem kis munka árán készült el. Oda vagyok a fegyverekért, így a kard hatalmas kíváncsiságot keltett bennem.
~ Milyen csodás egy markolat... Ha lenne rá módom, szemügyre venném a pengét is, de nem kívánok felesleges kapcsolatokat kialakítani. * Ekkor eszembe jutnak Yasuhiko szavai.
~ Magam mögött kell hagynom a múltat. Új célokat kell találnom. És nem ártana emberi kapcsolatokat is kialakítanom... Csak kár, hogy nem az a típus vagyok.
* Odasétálok a lány mellé, félszememet továbbra is kíváncsian a kardján tartva, majd, hogy ne legyek annyira feltűnő, hogy valójában mi keltette fel a kíváncsiságomat, egy akciós Kunai csomagot ( "Három plusz egy ajándékba, hogy ne érjék meglepetések!") kezdek el nézegetni.

[Chiba Purin]

*Hamarosan egy fiú jött be az üzletbe. Mikor bejött ránéztem, majd tovább bámultam a katana-kat. Hamarosan mellém került, és egy akciós kunai csomagot nézett. Tovább foglalkoztam a katana-kal, majd rásandítottam. Oni Hana-t nézte.*
- Érdekel? - *kérdeztem hűvösen. Valószínűleg felkeltette az érdeklődését.*
- Saját - *folytattam és tovább nézegettem az árukat.*
~ Neki is van egy katana-ja ~ *állapítottam meg magamban. Majd megengedtem magamnak, hogy megnézzem, hogy néz ki a fiú. Vöröses haja volt és magas termetű. Fekete ruhát viselt ami kiemelte vékony alakját.*
- Purin a nevem - * mondtam, aztán elgondolkodtam, hogy, ha ezt egymás mellé rakják, semmi értelme sincs az egésznek.

[Genitada Hayiko]

* A lány észrevette, hogy a kardját nézegetem. Amint hozzám szól, hirtelen elkapom a fejem és úgy teszek, mintha eddig észre sem vettem volna a nőszemélyt. Úgy csinálok, mintha vizsgálgatnám a kunai készletet, közben pedig válaszolok Purinnak, miután bemutatkozott.
- Miből gondolod, hogy pont a te kardod keltette volna fel a figyelmemet ennyi fegyver között? * Teszem fel a kérdésem hűvösen a lány szemeibe nézve.
- Pusztán csak vetettem rá egy futó pillantást és ennyi. * Folytatom flegmán a lánynak.
~ Most valószínűleg azt szeretné, ha én is bemutatkoznék, elvégre ő is megtette. Ó, hogy bárcsak lettek volna barátaim gyermekkoromban, akkor most nem kéne ilyeneken gondolkozzak.
- A nevem Hayiko, gondolom ezt akartad hallani, ha már egyszer bemutatkoztál. * Purin felé fordulok magabiztosan és felteszem neki az első kérdést, ami csak az eszembe jut.
- Mindenesetre valóban nagyszerű kard... * Dicsérem meg egy nagyon halvány mosolyt ejtve. Sőt, ez nem is mondható mosolynak, inkább csak mintha egy izom rándult volna meg az arcomon. - Te készítetted, ha jól veszem ki szavaidat. Akkor korod ellenére igencsak tapasztalt lehetsz, ha nem tévedek... * Próbálom meg dicsérni a lányt, több-kevesebb sikerrel.
~ Ahhoz képest, hogy fegyverért jöttem ide, nem gondoltam volna, hogy egy emberrel fogok majd szóba állni. Milyen furcsa... Yasuhiko nagyobb hatással volt rám, mint hittem...

[Yuube Sakime]

* Kellemes, melegnek nevezhető idő szabadult a város nyakára. Persze, azt hiszem említenem sem kell, hogy azért ilyen derűs az idő, mert Saki is kint van az utcán. Ha jó kedve van, akkor szép a város, essen eső vagy fújjon szél, de ha rossz a kedve, az sem érdekli ha Havazik. Olyan az idő, amilyen a kedve.
~ Micsoda szép nap, persze nem olyan szép mint az új kosztümöm, de azért még így is szép.* Egy könnyed, szinte már levegő állagú selyemruhát visel éppen. A kosztüm, kezeit nem takarja, lent a lábrésznél pedig további szoknyarojtok vannak az öltözetre varrva. Nos igen, akinek telik minden játékban új ruhában megjelenni, annak telik.

*Éppen egy bolt mellett halad el, amikor megpillantja a Hamate fegyverbolt cégérjét.
~ Sors szagot érzek... Ha orrom nem csal, és sosem csal, akkor nekem be kell mennem, és találkoznom kell valakivel... Yasu is mintha a közelben lenne... Érzem a puritán, alja auráját, mely meg sem közelítheti az én kifinomult, és természetesen kérdésen kívülien jobb kisugárzásomat. Még az angyalkák is mosolyognak, ha jó a kedvem, így az átlagembernek is muszáj hogy felgörbüljön az ajka ha rám pillant. Jobb, és érdekesebb jelenség vagyok, mint egy igazi tündér, vagy varázslény. Mondjuk, ez már csak el is várható Konoha legszebb, legügyesebb, legműveltebb, legjobban nevelt, leggazdagabb, és persze legszerényebb leányától, aki olyan fokon szerény, hogy nem is próbál szerény lenni. Az abszolút szerénység, mind közül a legjobb. De hogyan is jutottam ide? Hiszen az előbb arra a mongoloid Yasura gondoltam. MEG FOG JELENNI, TUDOM! / Mert nem hitted, hogy kimaradsz belőle, igaz Hayate?/
* Gondolkodás nélkül ront be az üzletbe, minimális megilletődés nélkül.
~Talán kéne egy pár dobószerszám. Na, mégis csak lesz haszna a dolognak.
* Irányát, egyenest a két beszélgető személy felé veszi, és tétovázás nélkül, szövegre és szövegkörnyezetre nem figyelve, félbeszakítja őket.
- Sakime Yuube, bár gondolom be se kell mutatkoznom. Csak egy igazi tahó, ganévári alak nem ismer engem látásból. Mindenesetre, szükségesnek érzem közölni, hogy ahol olyan pór népeket látok mint ti, nekem ott a helyem. Saki-sama megjött, hogy beragyogja szürke hétköznapotokat, puszta jelenlétével. Ajánlom, hogy hálásak legyetek a társaságomért!

[Hiroshi Senshi]

*Senshi mivel úgy találta, hogy jó idő van az első dolga az volt eme szép napon, hogy sétál egy nagyot a városban. Érdeklődve nézi a tömeget és azon gondolkodik, hogy mivel üsse el az idejét. Mivel a mai edzéssel már végzett így a nap hátralevő részében már nincs nagyon mit tennie. Egyszer csak megáll és a homlokára csap.*
~Ohh hát persze tudom már mit teszek. Megyek és kérek egy pár shuriken-t apámtól az enyémek már túlságosan elhasználódtak.
*Sétál tovább az utcán és nem sokkal elhatározása után egy fegyverbolt cégérjét pillantja meg. Valahonnan ismerős neki a neve a boltnak de nem sokszor jár erre, így erősen gondolkodnia kell honnan oly ismerős.*
~Tudom már ez az egyik bolt ami rendeléseket kér néha az apámtól.
*Először még csak a kirakatba kiállított fegyvereket csodálja, majd eldönti, hogy ha nem is vesz semmit, azért megnézi a boltot belülről is. Kinyitja az ajtót és belép az üzletbe.*
-Jó napot *köszön először az eladónak majd tekintetét a kisebb csoportnyi emberre veti.*
~Nah ilyen az én formám. Annyi bolt van ebbe a városba és én pont abba térek be ahol Sakime is tartózkodik. Nem mintha bajom lenne vele, mert a múltbeli tettemet csak felindulásból tettem, de nem hiszem, hogy jó véleménye lenne rólam.
*Amíg ezen gondolkodom a boltos a pult mögül állva kérdi van e valami amiben tudna segíteni.*
-Nem köszönöm még csak nézelődök ~Szegény ha tudná, hogy csak nézelődni jöttem be *mosolyog a lányra.*
*Odasétál Sakime-hez és a két ismeretlenhez azzal a reménnyel, hogy Sakime nem fog rögtön neki ugrani a torkának.*
-Sziasztok. Látom új ruhába tündökölsz Sakime, nagyon szép, és egyben had kérjek bocsánatot a múltkori miatt, túl lőttem a célon. Titeket még nem ismerlek én Hiroshi Senshi vagyok, de hívjatok csak Senshi-nek.

[Kurorai Yasuhiko]

* Micsoda gyönyörű nap köszöntött Konohára, amikor végre teljesen rendbe jött Yasu feje. Egy számra ismeretlen sráccal keveredett egy elég komoly verekedésbe, ahol is csattantak a pofonok, suhantak a vágások, és repültek a Kunaik, de végül nem sikerült eldőlnie, hogy melyikük is a jobb harcos. Igaz, a történések vége, melyekre még Yasu is csak nagyon homályosan képes emlékezni, arra utalnak, hogy Hayiko hamarabb kiheverte a náspángolást, de ki tudja... Talán egy másik alkalommal egyértelműbb lesz a dolog. Na de, talán kissé elterelődtek a gondolatok. Éppen a Kórház tetején edzett egy kissé, szinte már makkegészségesen. Tulajdonképpen az egyetlen oka annak, hogy nem lépett le 5 nappal korábban az az ingyen koszt, amiben részesül, és hát nagyon is hálás érte. Éppen egy sorozat Iaido gyakorlatot végez, amikor is, megpillantja Sakimet az út közepén.
~ Hohó, kapás! Elvileg a szemében én egy Eb vagyok... De olyan Eb, aki figyel hogy a gazdája nem harapjon meg több járókelőt, mint maga az állat. Ez egy... Ninja akció lesz!
* Paff, egy ügyes ki jutsu segítségével ott is terem az utca alján, és sikátorról sikátorra követi Saki-t.
~ Lágy mint a szellő, ügyes mint a majom... Gyors mint a Pisztráng, erős mint a gorilla. Oh, és felismerhetetlen, mint a... patkány?
* Minden kedves olvasó figyelmét felhívom, hogy ez nem valamilyen érdekes, mi több menő akció. Sokkal inkább a fanservice része, és inkább humoros, mint komoly.
~ Hamate? Talán nem lenne rossz figyelmeztetnem a bent lévőket, hogy Saki veszélyes... ÉS egy új Wakizashi sem jönne rosszul, mivel az a srác múltkor ripityára törte.
* Könnyű lépésekkel becammog a boltba, majd meghajol az előadónőnek.
- Egy pillanat, és mondom mit szeretnék.
* A mostanra négyesre duzzadt társaság felé lép, nem kémlelve hogy ki is van köztük, csak Sakit figyelve, hogy nehogy össze tévessze valakivel. Az nagyon kellemetlen lenne.
- Kérem, bocsássák meg szemtelenségemet, de ez a hölgy itt, nevezetesen Sakime Yuube, egy neveletlen fráter, a szülei pedig nem adtak rá pórázt, és nyakörvet. Ha nem kívánják, hogy harapás borítsa kezüket, vagy ne adj isten elkapják a veszettséget, tartsák a 3 lépés távolságot. Egyedi bánásmódot igényel. Köszönöm, és elnézést a zavarásért.
* Továbbra sem tekint az álldogálókra, csakis Sakit jutalmazza meg egy gúnyos mosollyal. Sarkon fordul, és az eladónőhöz fordul.
- Üdvözletem. Szeretnék érdeklődni, hogy árulnak Wakizashi méretben bokkent? Egy csatám során megsérült a sajátom.
- Nem, nem kell a fenyő. Túl puha, használhatatlan szemét. Esetleg nincsen Tölgyből?
- Hmm, az hiszem a vörös tölgyet jobban szeretem. Nem színezi annyira át a vér, mint a fehért, ha érti hogy mire gondolok. Óh igen, esetleg árulnak Senbont is?

[Chiba Purin]

* Bunkó... mégis miért álltam vele szóba? Na de mindegy. Végül bemutatkozott Hayiko. Utána megdicséri Oni-t majd engem, mert jól én csináltam. Legalábbis ezt vettem le belőle. Mielőtt válaszolni akartam volna egy harmadik fél toppant be köznék. Ügyet se vetve ránk bemutatkozott. Yuube Sakime, Saki-sama. A következő pillanatban jött a negyedik emberke. Valami múltkori dolog miatt bocsánatott kért Saki-tól. Pardon Saki-sama-tól. Utána ő is bemutatkozik. Senshi. Pár pillanatra egy ötödik tag is csatlakozik hozzánk, ám nevét kivételesen nem árulta el. a beszéde végén felvont szemöldökkel néztem az embert. Ha jól vontam le következtetéseket, akkor Sakime ezt nem nagyon fogja tűrni.*
- Köszi... - * motyogtam Hayiko-nak halkan.*
~ Na... most mi lesz...? Jobb lesz meghúzni magamat...~

[Genitada Hayiko]

* Még Purin mellet állok és várom a válaszát, hallom, hogy szól a csengettyű és belép valaki a boltba. Nem igazán kelti fel az érdeklődésem, ezért figyelemre sem méltatom, mivel jobban érdekel a Katana. Legalábbis addig nem, még elénk nem toppan és igen sajátos szövegén be nem mutatkozik.
Sakime, aki csatlakozik hozzánk, igen könnyednek látszó, lenge ruhát visel. Az előbbi bemutatkozásából arra következtetek, hogy ez a külső, valójában egy démoni belsőt takar.
~ Mit akar ez az idióta? * Tekintek hűvösen Sakime szemeibe, de még mielőtt gondolataimat szavakba önthetném ismét egy csengettyű szólal meg, ezúttal egy fiú jöttét jelezve.
Amint beteszi a lábát, az eladó azonnal letámadja, hogy segíthet-e neki valamiben, de a fiú szolidan visszautasítja, majd felénk veszi az irányt.
~ Úgy tűnik, hogy ez a kettő ismeri egymást... * Következtetek erre abból, hogy Senshi (aki időközben bemutatkozik) bocsánatot kér Sakimétől valami korábbi sérelemért feltehetőleg.

~ Na jó, ez nekem már sok... Lehet, hogy a változás útjára kell lépjek, de nem ilyen hirtelen. Mellesleg semmi kedvem egy elkényeztetett úri senkiházival és egy bocsánatért hajlongó sráccal megismerkedni. Sokkal jobban érdekel a lány és a gyönyörű kardja. * Szóra sem méltatom a jelenlévőket, mert nem tartom fontosnak, hogy tudják ők is a nevemet. Tekintetem visszavándorol Purinra, aki szemmel láthatólag mintha meg lenne illetődve.
Egy másodpercbe sem telik bele és ismét szól a csengettyű. Unalmasan fordítom oda a tekintetem és...
~ Ezt nem hiszem el... * Változik át hirtelen az arcomon unottról gyűlöltté. ~ Ez az a srác, akivel megküzdöttem. És még azóta sem derült ki, hogy melyikünk a jobb... Talán ez az egész változást csak azért akarom, mert erőszakkal nyomást gyakorolt rám? Csak egy módon derülhet ki... * Mindenről megfeledkezve, szinte az egész üzletet kizárva tudatomból, csakis a fiúra koncentrálok, továbbra is haragos tekintettel. Haragos? Ez nem is jó szó rá. Inkább gyűlölt. De ez sem fejezi ki a legjobban azt a tekintetet, amivel a fiút méregetem. Azt hiszem az ilyenre szokták azt mondani, ha valaki a tekintetével ölni tudna...
A srác odasiet Sakiméhez, csak őt figyelve, látszólag minket észre sem véve, de viszont nekünk címezve az egész mondandóját, de továbbra is a lányt stírölve elhadarja, hogy a lány egy borzalmas személyiségű, lelkileg eltorzult állathoz hasonlít a leginkább.
Természetesen mindebből egy szó sem jut el a hallást érzékelő receptoraimig, mert a gyűlöletem akkora, hogy semmi más nem érdekel jelen pillanatban.
Miután végzett mondandójával a fiú, odasétál az eladóhoz és fegyver után kezd el érdeklődni.
Purin irányából, mintha egy visszafogott köszit hallanák, de jelen állapotomban nem érdekel. Csakis egy dolog foglalkoztat...
- Héj te! Igen, te, ott a pultnál! * Szólok oda fiúnak, a többiekről tudomást sem véve. - Emlékszel még rám igaz? * Tekintettem rá, továbbra is szikrázó szemekkel. - Ha jól emlékszem, mi félbe hagytunk valamit... * Veszem elő katanámat, nem törődve a többiekkel és azzal sem, hogy egy üzletben vagyunk. Csakis egy dolog foglalkoztat...
~ Végzek veled, utána pedig kiderül, hogy én akarok-e megváltozni vagy csak te kényszerítetted mindezt rám.

[Yuube Sakime]

/ Nincs túlságosan sok időm ^.^", ezért csak a beszélgetéses dolgokra fogok reagálni. /

Senshi:
- Oh, Szervusz Senshi. Milyen kedves tőled, szerintem is nagyon szép ruha, és természetesen nem vagyok egy kicsit sem mérges, csak tudod hirtelenjében néha olyan morci tudok lenni.

Az Eb (Yasu):
~ Tudtam hogy meg fog jelenni! Nem is meglepetés.
- T-t-t-tessék? Hogy merészelsz így bemutatni, néhány idegennek?! Még a végén azt fogják gondolni, hogy egy elkényeztetett csitri vagyok, ami egyáltalán nem igaz. Gazdagnak, szépnek, okosnak és erősnek lenni, igazán nem bűn szerintem. Ellenben, rondának, modortalannak, és gyengének igenis az. Szeretném, hogy ezt észben tartsd Kutya. És most, hogy a gazdád elbocsájtott, menj és olvass megkérdőjelezhető tartalmú szennylapokat, disznóvicceket, vagy mit is szokott csinálni a magadfajta.

Chiba:
- Hogy merészeled, hogy nem köszöntesz!? Várj, tudod mit... Most megbocsájtok, mert néha meg kell mutatni az embereknek, hogy mennyire is vagyok jóindulatú. Mindenesetre, örvendek. Meglepő látni itt Konohában egy hölgyet, aki majdnem olyan szép mint én.

Hayiko:
- Hűvös szemeid nem jeleznek jót, de ne aggódj. Minden kezdet nehéz. Esetleg, megtudhatom mi a neved idegen? Nem illő, egy magas rangú embernek, hogy ne tudjon megemlíteni egy pár senkit referenciaképpen.

[Hiroshi Senshi]

*Senshi Sakime reakciójára elég furcsán néz, de örül neki, hogy még nem könyvelte el őt egy „kutyának”. A többieket viszont nem nagyon érti vagy nem tanultak jó modort vagy csak szimplán ez az ő modoruk.*
-Én is túlságosan gyorsan leszek mérges és ilyenkor gyakran a gondolkodás előtt cselekszem.
~Se a lány se a fiú nem tud köszönni? Nem mintha nagyon érdekelne, de hát ez van nem lehet mindenki kedves a másikkal.
*Yasuhiko feltűnésére elő jönnek neki a régebbi emlékek, de azért reméli nem kezdődik az egész cirkusz előröl.*
-Azért remélem egyszer majd köszönni is fogtok tekint a két idegenre akik közül az egyik már Yasuhiko felé beszél mintha már találkoztak volna.

[Kurorai Yasuhiko]

- Nincs időm a hülyeségedre Saki. Most pedig, ha megbocsájtasz...
* Legyezget kezével kétszer-háromszor jelezve, majd sarkon fordul és az ELŐadó hölggyel kezd diskurálni.
- Van vörös tölgy? Nagyszerű! Ennek igazán tudok örülni. Mennyibe is kerül?
- Oh, hát hiszen az nagyszerű. Gondolom egy hosszú kard sem lehet sokkal több igaz?
- Igen, akkor kérném azt is. Nagyon könnyen törnek ezek a fegyverek, és mivel ilyen szimpatikusnak találom magát ezért megsúgom, hogy egy új típusú technika fejlesztése miatt van szükségem még egy pár kardra, bár most a pótlás és a hosszú kard mellett nem fog beleférni több. Említettem korábban a senbont. Milyen típusú van, és mennyiért?
- Szent ég... Az elég sok. Esetleg nincsen egy kicsit olcsóbban?
* Ekkortájt figyel fel Hayikora, aki parádézik valamit, de nem nagyon figyel rá. Odapillant, felismeri de egyenlőre nem döntött úgy hogy szentel is neki figyelmet. Inkább hergeli egy picit.
- Amit Sakinak mondtam, rád is vonatkozik.
* Ismét az ELŐadóhoz fordul.
- Igen, igen, tökéletesen fején találta a szöget. Mind a férfiak, mind a nők körében elég népszerű vagyok. Nem is tudom miért.
- Óh, tehát annyi... Nos, azt hiszem akkor vásárolhatnék 5 darabot az olcsóbból?

[Chiba Purin]

*Hayiko odakiáltott annak a fiúnak aki legkésőbb jött be. Valamit nem fejeztek be... Aztán Saki letolt, mert nem is köszöntem és nem mutatkoztam be. Senshi is megemlíti, hogy nem is köszöntük meg minden.
- Sajnálom - *mondtam Sakime-nak és Senshi-nek.* - Purin vagyok - *mondtam.*
//Bocsánat, hogy nem voltam, és a rövid reag-ért kiestem a szerepezésből. Próbálok visszaesni.//

[Genitada Hayiko]

* Oda sem figyelek a többiek véleményére rólam. Egyedül csak Yasuhiko lesemmiző szavait hallom meg, amik mérhetetlenül elöntik a testem haraggal.
~ Igen? Csak így semmibe veszel engem? * Húzom össze a szemöldököm a haragom jeleként.
Purin mellől egy ugrással a pulton termek Yasuhiko és az eladó közé préselődve, így megszakítva kettejük beszélgetését.
Az eladó csak egy nagyot sikkant, majd hátrál pár lépést. Nem igazán hat meg a reakciója, még csak pillantásra sem méltatom. Egyedül csakis a velem szemben lévő fiú érdekel. Szemeimet belefúrom az előttem álló srác szemeibe és rendíthetetlenül nézek beléjük.
- Azt hiszem, még nem fejeztük be az eszmecserénket... * Mondom hűvösen a fiatalnak, majd egy nagyot dobbantva összezúzom a pultot, amin állok és a kardom már rántom is ki hüvelyéből, hogy a fiú koponyáját kettémetszem vele függőlegesen és pontosan szimmetrikusan, miközben az összeroskadt asztalról húz le a gravitáció ereje.