|
Utcák
Feb 7, 2012 14:13:37 GMT 1
Post by Gekko Hayate on Feb 7, 2012 14:13:37 GMT 1
Konoha Utcái, ahol is bármilyen kellemes, vagy éppen kellemetlen meglepetés érhet...
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 24, 2012 20:07:18 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 24, 2012 20:07:18 GMT 1
*Lágy szellő lengedezik Konoha utcáin, a nap száz ágra süt, minden derűs és nyugodt. Emberek mászkálnak az utcán, gyerekek játszadoznak egymással, boltok és árusok kínálják portékáikat a fizetni tudó vendégek számára. Néhol még egy-két kóbor macskát is felfedezni, akik a kukák mellet rágcsálják épp a napi zsákmányukat. Egy magasabb ház tetején üldögélek és unott arckifejezéssel bámulok el a lenti eseményeken. Kíváncsi szemeimmel egy ideig, a lent játszadozó gyermekeket nézegetem. ~Ők megkapják amire szükségük van: Barátokat és családot. Igaz, én már rég nem vágyom ilyesfajta gyengítő érzelmek után és talán nekik is csak segítenék azzal, ha kegyetlenül, a szemük láttára végeznék szeretteikkel. Talán motivációt adna nekik ahhoz, hogy erősebbé váljanak és kiemelkedjenek a gyengék és haszontalanok árnyékából, hogy felül emelkedjenek jelen valójukon. Hisz kellő érzelmi reakció nélkül az ember nem képes megváltozni, rájönni, hogy valójában ő egy senki, akit ostobák szabályai kötnek egy még ostobább viselkedési normához. Na de majd eljön az ideje mindennek. Tisztában vagyok vele, hogy még nem végezhetek senkivel, mert sokat kell még tanuljak ebben a faluban. Majd ha már nem lesz szükségem rájuk, megkapják tőlem a kegyelem döfést. Még igen távolinak ígérkezik az a pillanat, de kitartó tanulással eljön majd az én időm... Az időm, mikor fény derül igazi szándékaimra. *Egy madárcsaládnak hála, akik csicsergésükkel a mellettem lévő fák ágain kizökkentenek merengésemből, rájövök, hogy valójában a gyerekek már rég eltűntek a látókörömből és csak a kopár utat bámul, ahol néha-néha egy-két ember halad el. Arrébb fordítom a fejem, hogy hátha látok valami érdekesebbet valahol a városban és egy csordogáló szökőkút mellet megakad a szemem két marakodó eben, akik egy csonton vesztek össze. ~ Akárcsak az emberek. Veszekszenek, háborúznak, ölik egymást és miért? Mert be akarják bizonyítani, hogy az ő nemzetük a legfejlettebb, a legerősebb. Vagy mert egy olyan földrészen akadt meg a szemük, ami nekik kell. De nem... Diplomáciával nem próbálkoznának, ahhoz ők túlontúl ostobák. Inkább háborút indítanak, ami csak szenvedésbe torkollik. Szenvednek ők is, az országuk, de még a környezetük is. El sem merem képzelni, hogy miket cselekedtek már a jó ügy érdekében... De csak játsszák eme kisded játékaikat amíg még megtehetik. Ha eljön az én időm úgyis kiirtom az összes élő embert és akkor nem lesznek, hogy szenvedésbe taszítsák a bolygót. Okkal születtem és lettem ilyen, ezzel tisztában vagyok. Ahogy azzal is, hogy okkal vagyok itt Konohában és okkal ülök most ennek az épületnek a tetején. Először ezzel a faluval kezdem, azután jöhet az egész ország, majd az egész kontinens. Nem lesz olyan élő emberi lény, aki elmenekülhetne haragom elől. Jogosan mérem ki rájuk a büntetést, amire már régóta rászolgáltak. Már várom a percet, hogy elsajátítsam a létező összes technikát és rájuk szabadítsam a kirótt ítéletemet. *Ismét arra jöttem rá, hogy nagyon elbambultam. Elhatároztam, hogy nem ülök itt tovább, hanem inkább szétnézek a városban. Mindig is előszeretettel kutattam a falu olyan részeit, ahol esetleg tiltott technikákat árulnak, de mint a legtöbbről kiderült, csupán humbug és átverés volt az egész. Általában mikor ilyen csúnyán megpróbált becsapni valaki, úgy elláttam a baját, hogy többet meg se próbált még rám tekinteni sem. Ezúttal viszont nem ilyen kétes alakok után kezdtem el kutatni, csupán spontán nézelődni és mászkálni kezdtem a faluban. Szemeimmel kiszúrtam egy fegyverárus standját, aki igen érdekes és jó minőségűnek látszó fegyvereket bocsájtott eladásra. Érdeklődő tekintettel indultam el felé, de úti célomat egy nem várt dolog szakította félbe. Egy kunai landolt a lábam előtt és egy maszkos alak lépett elő az egyik mellék utcából nemsokkal utána, háta mögött hat társával. ~Rablók... *Állapítottam meg, még mielőtt akár egy szót is szólhatott volna a lehetséges ellenfelem. A jelenetre a legtöbb árus és bolt gyorsan bezárta kapuit, az emberek az utcákról pedig pillanat alatt arrább húzódtak egy biztonságosabb helyre, ahonnan majd reszketve nézhetik végig, ahogy lemészárolnak egy gyereket. - Pedig olyan fiatal még szegény...*Halottam egy hangot a hátam mögötti ház ablakán kiszűrődni. ~ Pár éve még én is így viselkedtem... * Merengtem el az előttem heverő kunai-ra tekintve. ~Én magam is a házunk rejtekhelyéről néztem végig, ahogy lemészárolták azok az idegen ninják az egész falut. Viszont egy hatalmas különbség van a kettő között! Én egyedül voltam, míg ők sokan vannak és elbírnának a banditákkal, de nem. Ők félnek, mert gyengék. Nem válhattak igazán erőssé. Talán szánalmat érzek irántuk? Lehetséges... De ettől függetlenül, ha akár egyikük is az utamba kerül az elkövetkezendő percekben, végezni fogok vele is. - Ide figyelj fiú! - szólított meg a banditák vezére. - Add át miden értéked és nem esik bántódásod. A következő már nem megy mellé! - kacagott rám, közben a jobb kezében fenyegetően mutatta felém a második kunai-t. ~ Nem esik bántódásom, hehh? * Mosolyodtam el a rabló megfontolatlan kijelentésén. - Kettőnk közül te leszel az, akinek ma baja esik, nem pedig én. *vágtam vissza a rablónak, hihetetlenül nyugodt hangon, mintha csupán egy árusnak mondanám, hogy mit kérek a portékája közül. - Na te kis piszok, majd megtanítunk rá, hogy mikor kell befogni azt a nagy szád! - köpött egyet maga elé a földre. - Gyerünk fiúk, kapjuk el! - indultak meg mind a heten ellenem, különbözőbb fegyvereket, vagy épp az öklüket lóbálva. * Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon és átadtam magam az érzésnek, ami átjárt ilyenkor. A gyilkolás mámorító érzésének... ~ Legalább később ennyivel is kevesebbel kell majd végezzek... * Vontam meg a vállam és rántottam is elő tokjából a katanámat.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 24, 2012 21:57:31 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 24, 2012 21:57:31 GMT 1
* A nap valóban száz ágra süt, és ehhez híven a hőmérséklet is meglehetősen magas a tavaszi átlagokhoz képest. Igaz, néha jól esik az ilyen idő is, pláne a korábbi erősen nedves időszak után, de valljuk be, Yasu még mindig utálja az ilyen "szép" napot. Nincs oka a dologra, talán bántja a szemét a fény, talán könnyen leég a bőre, talán pusztán csak egy sötét lelkületű 16 éves, akinek még a salakanyag is keserű ha nem úgy kezdődik a napja, mint ahogy azt gondolja. ~ Hogy lehetek ilyen hülye?! Egy dolog, hogy egyszer sikerült már kicserélnem magamat egy háziasszony felsőjére, a tuskó helyett, de hogy másodjára meg szoknyára cseréljem magamat. Jó ég, kezdem azt hinni, hogy nem elég jó a figyelmem. Nem lenne szabad teret adnom a tisztátlan gondolatoknak. * Hosszú, ibolyaszín sálát arcába húzza, hogy rákvörös képét elrejtse. Sajnos, fogalma sincs, hogy ilyen rossz a figyelme, mocskos az elméje, vagy pusztán csak eszméletlenül nem jó a Jutsukkal. Mindenesetre, egy pár perc séta után, kiszúrt magának egy érdekes fegyveresboltot, amit szándékában állt megközelíteni. ~ Talán kéne egy-két senbont vennem. Eléggé megnyűttek már a mostaniak. * Éppen hakamája oldalán lógó táskájából készült volna kivenni erszényét, hogy megnézze jut-e pénz a fegyverre, amikor is, a Hayiko által leírt eseményre lett figyelmes. Jobb híján fejhangon elmormolt pár szót. - Ember, nem igaz hogy mindig valami szarba kell lépnem, ha kiteszem a lábamat a küszöbről. * Természetesen folytatná még a panaszát, ha nem pillantana meg egy védtelen gyermeket, aki úgy tűnik, hogy könnyed célpontja lesz a feléje hajított Shurikennek. Talán, a Jutsuknak nem mestere... De annyit meg kell neki adni, hogy van amiben mégis elég jó. - Hyaaaaaaaaaa! * Kiált fel, és szinte egy szempillantás alatt a gyermek előtt terem, kezében kivont Bokennel ( Fa kard, Gyakorlásra használták, de megfelelően kiélezve, szakavatott kézben legalább olyan veszélyes mint a katanat www.importedinventions.com/Boken-wooden-training-practice-samurai-katana-sword-natural.jpg ) Vágásával eltérítette a shurikent, ami a közeli épület falába fúródott bele. A kardot, villámsebességgel visszadugja övébe, majd bekészül valami "One Liner-rel". - Nem tudom melyik úrnak csúszott meg a keze, de ha kíváncsiak, a Shuriken ott van a falban. Viszo... * Ebben a szent pillanatban, Hayiko válasza csendül fel, aminek talán örülni kéne, mivel lesz bajtársa, de most valahogy nem tudja értékelni a dolgot. - Ember, elcsakliztad a belépőmet! *És még egy szusz alatt int a kisgyereknek, hogy ha jót akar magának, még most menjen el.
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 24, 2012 22:45:05 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 24, 2012 22:45:05 GMT 1
~Hát ez meg ki? *Tekintek szemeim sarkából a csatatérré változott utcába érkező srácra, aki a boken-jét használva eltérítette a felém suhanó kunai-t. ~ Mért avatkozik bele a küzdelmembe? Egyáltalán nem kértem senki segítségét és nem is várom el. Ami meg a legdühítőbb, hogy azt hiszi, majd itt fogom hagyni ezt a harcot. Hát egy nagy frászt! *Az egyik banditát, aki hozzám a legközelebb jutott, egy jól irányzott rúgással lengőbordán találom, aki nyál csorgatva hullik a földre előttem. - Nem kell a segítséged, egyedül is elbírok velük. *Fordulok Yasuhiko felé közömbös arckifejezéssel, mintha minden a legnagyobb rendben volna. - Most pedig hagyj magamra, nincs szükségem társakra. *Folytatom a mondanivalómat, továbbra is a fiúnak címezve, miközben egy újabb banditát tettem ártalmatlanná kardom markolatával. ~Mégis mért lenne szükségem rájuk? Pusztán csak hátráltatnának a célomban és gyengítenének. Sok embert láttam az Akadémián is azért elbukni, mert inkább a másiknak segített ahelyett, hogy saját magát edzette volna. Mindig is lenéztem az ilyen szánalmas cselekedeteket. Az önfeláldozásnak nincs helye sehol, az ember nem megy semmire vele. Attól te nem leszel jobb és hatalmasabb, ha másokon segíthetsz. Tanuljon meg mindenki a maga erejéből küzdeni, vagy pusztuljon el. Ez a természet kegyetlen, de igazságos rendje. *Mogorva arccal Yasuhiko felé fordultam, így kifejezve, hogy neheztelek rá itt léte miatt. A támadó, lomha banditák, jelen pillanatban egyáltalán nem foglalkoztattak. Könnyűszerrel eltéríthettem, vagy elhajolhattam csapásaik elől. Most csakis a fiú érdekelt.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 24, 2012 23:46:48 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 24, 2012 23:46:48 GMT 1
- Egyedül? De hiszen, ez 7 az 1 ellen. Lehet, hogy tapasztaltabb vagy, de a számbeli főlény is sokat nyom a latba. * Fegyvere markolatához nyúl, hogy ne legyen gond bármikor kirántani, majd Hayiko megjegyzéséhez megvonja a vállát. Nem nagyon, nem lezserül, pusztán csak rándít egyet rajta. - Igen? És, ez szerinted, mennyire érdekel engem? Nagyon nagy a pofád, ha azt hiszed hogy neked jöttem segíteni. Azért vagyok itt, mert megjött a kedvem egy kis bunyóhoz. * Kijelentését, egy kedves, de rettenetesen mű mosollyal koronázza meg, és a végén még ásít is egyet, mert nem érdekli a duma. Ugyan előbb jelentette ki, hogy bunyózni akar, de nem mutat jelentőségteljes figyelmet a ellenfelekre. "Társa", mostanra semlegesítette a második banditáját is. Erre, csak egy elégedett mosollyal válaszol, majd jöhet a csúnyán nézős játék. Immáron, viszont nem bírja már tovább tartani magát, és semleges, ámbár kissé kedves hangon megszólal. - Biztos, hogy elbírsz te velük? Egy igazi harcos sosem * És huss, ugyan követhetően, de villámgyorsan átszökken a férfi feje felett, fegyverét, csak a földet érés előtt kirántva. Hayikotól, úgy két méterre teríti le az egyik banditát, egy egyszerű halántékvágással. Az sem fog felkelni egy pár percig, majd amilyen sebesen rántotta ki, úgy is tűzi vissza a fegyvert, még landolás előtt. - fordít hátat az ellenfelének, mert érheti csúnya meglepetés. Sose becsüld alá az ellent, mert olyankor jönnek a randa meglepetések. * Majd kényelmesen keresztbe teszi a kezét, mert ennyi vigéckedés éppen elég volt mára. Ráhagyja Hayikora a többit, úgy sem lesz gondja a dologgal. Ha meg véletlenül, valamelyik rossz fiú őt támadná, egyszerűen csak kitér, ellentámadás szándéka nélkül.
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 25, 2012 0:58:05 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 25, 2012 0:58:05 GMT 1
*Yasuhiko és én farkasszemet nézünk egymással egy ideig, aminek a fiú hirtelen és igen fürge mozdulata vet véget, amellyel leteríti az egyik banditát tőlem nem messze. - Hidd el, nem kell tartanom ezeknek a... *Itt a fejemmel a maradék négy bandita felé intek. -...meglepetésétől. Számomra nem jelent veszélyt pár ilyen senkiházi. *Hogy nyomatékosítsam magam, a banditák közé ugrok és egy jól irányzott csapással térdhajlaton vágom az egyiket, mire az összerogy, így felkínálva tökéletes célként számomra a fejét, amibe akkora erővel rúgok bele, hogy az emberünk aléltan hullik a földre. Yasuhikora tekintek, aki keresztbe tett kézzel nézi az összecsapást. Viszont ez hibának bizonyult a részemről, hogy levettem a szemem a rablókról, mert egyikük kihasználja figyelmetlenségemet és elkapja a ruhámat, aminél fogva magához ránt és a kunai-át a torkomnak szegezve túszul ejt. ~Mi a... Ezt nem így terveztem. De nem baj, megoldom. Nincs szükségem erre a srácra. Egyedül csakis magamra számíthatok. Vagy önerőből kiszabadulok vagy meghalok. Számomra ez a két út létezik csak! - Hé, te! - ordít oda az útonálló Yasuhikonak. - Most akkor szépen azt teszed amit mondunk, vagy meghal a fiú. - kacag fel gonoszan. - Idehozod a fegyvereidet minden vagyontárgyaddal együtt, amid csak van, majd a srác zsebeiből is átadsz nekem mindent. Ha ezzel megvagy szépen leborulsz a földre és imádkozol a saját és barátod életéért, megértetted?! - a bandita kijelentésére a maradék két rabló gonoszan felvihog. * Izgek-mozgok, de sehogy sem vagyok képes kiszabadulni a rabló szorításából. A torkomat iszonyatos erővel szorítja, ráadásul ott van a kezében tartott kunai is a torkomnál. Mindezek ellenére egy haragos "ha segítesz véged!" tekintet vetek Yasuhikora, abban a reményben, hogy veszi a lapot. ~Ki fogok szabadulni, ha törik, ha szakad! Ha most ennyi nem sikerül egy ilyen semmitmondó ember ellen, akkor majd az emberiség ellen miként állom meg a helyem? *Ezekkel a vészes gondolatokkal a fejemben próbálom lefejteni magamról a bandita kezeit, de hiába. Lehet, hogy ismerek egy-két ninjutsut, de most jelen helyzetemben nem tudnám használni őket és pusztán a testi erőm nem sokat ér egy felnőtt férfival szemben.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 25, 2012 1:16:38 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 25, 2012 1:16:38 GMT 1
- Ennek igazán örülök. De, akkor is azt mondom, hogy inkább tarts az ellenségtől, minthogy hoppon maradj. * Kis, képmutatás, majd harcfigyelés. Nincs nagyon oka, bánatos képet vágni, hiszen Hayiko igen ügyes mozdulatokkal harcol. Ha kettejük közt menne a harc, igen kiegyenlített versenyről lenne szó. Ki tudja, talán még arra is kerülhet sor, bár, egyenlőre inkább csak nézi a verekedést, is vizsgálgatja a harcmodorát. De jajj! Úgy látszik, hogy mégis fekália került a palacsintába. Eljátszhatna, egy " Én megmondtam" monológot, de tulajdonképpen a helyzet menete még őt is meglepte, így inkább csak mozog az árral együtt. - Csak nyugodtan, csak nyugodtan. Konoha közepén vagyunk, itt akinek óvatosnak kell lennie az maga. De, rendben. Nem kockáztatok. Itt jönnek a fegyverek. * Lassan az övében lévő két bokenhez nyúl, és először a hosszút, majd a rövidet odaveti a banditák lábához. - Pénz, nincs nálam sok, de gondolom ez nem lényeges. * Lassan táskájába nyúl, és keresgél egy keveset, mintha az erszényét próbálná elkapni. Amikor is hirtelen, két Senbont ereszt el, melyek remélhetőleg a Túszejtő, vállának két oldalába szúródnak, megadva a momentumot Hayikonak a támadásra.
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 25, 2012 9:35:47 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 25, 2012 9:35:47 GMT 1
~ Ez meg mi a fenét csinál? Átadja a fegyvereit? Ch... Szánalma... Oh... *Yasuhiko ügyesen kijátssza a dolgokat és két senbont ereszt az engem fogva tartó bandita vállaiba. Olyan hirtelen történik mindez, hogy a rablóknak még reagálni sincs idejük. Igen, nekik nincs, de én már bújok is ki a sérült gazfickó kezei közül és kihasználva sérült állapotát, egy jobb horoggal, ami halántékon találja, küldöm őt is az ájultra vert társai után. A maradék két rossz fiú gyorsan felméri a helyzetet és tisztán látják, hogy ha heten nem volt esélyük, akkor kettőjüknek még úgyse lesz. Fejvesztve próbáltak menekülni, csakhogy én nem hagyom nekik. - Előbb kellet volna gondolkoznotok ostobák! *Ugrok át a menekülő férfiak feje fölött és landolok előttük. Az egyikük előhúz egy botot, de csupán a formalitás kedvéért, mivel tisztában van vele, hogy hasztalan dolog. ~ Látom a rémült szemükkel hogy keresik a menekülő utat. Kár, hogy nem fognak találni... * Húzom gonosz mosolyra a számat, majd a botot tartó banditának megrúgom a könyökét, ami rögtön el is törik. A férfi ordítva térdel le a földre fájdalmában, de én nem elégszem meg ennyivel. Hogy fokozzam még az élvezeteket és a férfi fájdalmait, egy jól irányzott rúgással arcon taposom, minek következtében a támadóm fogsora igen hiányossá válik. A gazfickó vért és a fogait köpve hullik a földre. ~ Nem úszod meg ennyivel te kis nyavajás, nehogy azt hidd... * A mögöttem levő falra pattanok, majd onnan elrugaszkodva a talajon fekvő férfi bordáit veszem célba a lábfejemmel. A találat pontos és fájdalmas. Legalábbis erre a következtetésre jutok abból, hogy a rabló hatalmasat ordítva repül arrébb három métert és mozdulatlanul terül el. Mind ez másodpercek alatt történik, így a társának alig van ideje akár pislogni is, nemhogy még cselekedjen. - Na már csak te maradtál... *Fordulok egykedvűen az utolsó megmaradt férfi felé, aki már-már pánikba esve indul menekülő útjára az egyik mellékutcában. ~ Hát akkor fuss csak... Remélem elmondod a barátaidnak, hogy miféle sorsra jutott a kis bandád és ezentúl rettegésben élsz majd. *Néztem a távolodó alak felé. Mikor megbizonyosodok róla, hogy elég messzire jutott, Yasuhiko felé fordulok. Eleinte csak méregetem őt, de aztán belekezdek a neki szánt mondandómba. - Mondtam, hogy nem kellet volna a segítséged! Egyedül is ment volna! *Esek neki sértődötten és dühösen a fiúnak. - Mindazonáltal kíváncsi lennék valamire... *Váltok vissza nyugodt, hidegvérű hangnemre. Egy ideig csak méregetem őt a gondolataimba merülve. ~ Nincs olyan, hogy önzetlen dolog. Az emberi természet lényéből fakadóan olyan, hogy ha nem is tudatosan, de elvár valamiféle juttatást a segítségéért cserébe. Mellesleg vajon mi oka volt rá, hogy segítsen? Még csak nem is ismerjük egymást. Az Akadémiai éveim alatt sem láttam ezt a srácot. Vagy akar tőlem valamit, vagy csak egy pancser, aki valamiféle hősnek képzeli magát, aki segít a gyengéken és ártatlanokon. Mindazonáltal ha ez így van, akkor ez egy bolond. A gyengék okkal születtek gyengének. Az a dolguk, hogy erősebbé váljanak és ha ez nem sikerül nekik, akkor pusztuljanak. Viszont ez a támadás ráébresztett valamire... Társakra lesz a későbbiek folyamán szükségem, hogy a céljaimat elérhessem. Társakra, akiket a megfelelő helyen és időben feláldozhatok egy magasztosabb cél érdekében. De nem a mai nap fogom megkeresni ezeket az embereket és főleg nem egy ilyen önfeláldozó fiú személyében. - Mért tetted? Mért segítettél? *Tekintek őszintén kíváncsian a srácra, felébredve gondolatmenetemből.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 25, 2012 15:19:52 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 25, 2012 15:19:52 GMT 1
* Szerencsére sikeresen megadja a pillanatot Hayikonak, hogy kiszabaduljon. A továbbiak, nem nagyon érdeklik immáron. Amíg a másik a két szökevénnyel foglalkozik, ő elteszi kardjait, és a két senbont is kihalássza az alak vállából. - Csúnyán elbántak magával... * Kezét az alak nyakához illeszti, szerencsére van pulzusa. Legyenek banditák, vagy sem, egyiküket sem akarná halva látni. - Egyedül is? Ha te mondod, minden bizonnyal így van. *Tárja szét a kezeit, és semmitmondóan megrázza a fejét * -Minden bizonnyal így van. Minden bizonnyal. * Kissé pofátlan ugyan a hangneme, de nem arra utazik hogy felidegesítse Hayikot. Sokkal inkább ki akarja kérni a magának ítélt részét a dologból, mert habár nem nagyon harcolt, de nem tagadható hogy igenis szerepet játszott abban, hogy "társának" haja szála sem görbült. - Kérdés? Persze, csak nyugodtan, már ha aki kérdeze, ugyanannyi kérdésemre is válaszola. * Nem nagyon tudja hogy miért fogalmazott ilyen régiesen, de talán ad egy kis élet a szövegnek. - Miért? Nos, válaszolhatnék kérdéssel is, " Miért ne?". De, az olyan snassz lenne. Azért segítettem, mert pont itt voltam, illetve ha előre gondolkodtál volna egy kicsi tudhatnád, hogy ha téged kirabolnak, valószínűleg én sem maradtam volna szárazon. * Kissé hidegen válaszol, de ez még csak fele a mondandójának, gyorsan ásít egy széleset, ormótlanul bele a másik pofájába, majd meglegyinti a kezét egy párszor. - Illetve, nem természetes, hogy a bajban lévő személyeknek segítesz? Mindenesetre, kettőt kérdeztél, egy jelentéssel, de kettőt. * Egy pillanatra állához kap, és úgy 5 másodpercig a csúnyán elrendezett alakra tekint, aki menekülni próbált. - Első kérdésem: Remélem nem szándékozod őket itt hagyni, ahogy vannak. Vagy igen? Felénk azt szokás mondani, hogy a magad mocska után takaríts. * Majd pillanatnyi szünet nélkül jön a következő kérdése, mely talán egy kissé érdekesebb mint az előző. - Te segítettél volna nekem, egy gyermeknek, vagy egy öregasszonynak?
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 26, 2012 21:56:42 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 26, 2012 21:56:42 GMT 1
~ Te kis... Hogy van merszed beleásítani a képembe? *Fojtom el magamban a dühömet. ~ A mai kis csetepatém a tolvajokkal eléggé kifárasztott, így kötve hiszem, hogy lenne még egyre erőm. De ha lenne is, egyenlőre még nem kívánom társaim vérét venni. Egyenlőre... Segíteni én, bajban lévő személyeken? Ugyan már kérlek... *Mosolyodok el magamban. - Nekem semmi közöm ezekhez az alakokhoz... - tekintek a földön heverő, félholtra vert banditákra, választ adva Yasuhiko kérdésére. - Ezek keresték maguknak a bajt és meg is kapták, ami járt nekik... ~Jobban mondva a negyedét sem kapták meg annak, de még nem jött el az idő. - De hogy valami haszna is legyen itt létednek, talán te eltakaríthatnád ezeket a mocskokat, engem nem érdekel mi lesz velük. *Egy kis szünetet tartok, közben fagyos tekintettel bámulok Yasuhiko szemeibe. - Mellesleg hidd el, jobban járnak, ha te foglalkozol velük... *Föltekintettem az égre válaszom után és szemeimet a lustán hömpölygő felhőkre vetettem. Ábrándozásomból Yasuhiko már-már szinte számomra abszurd kérdése rángat ki. - Nem. - vágtam rá minden érzelem nélkül, ismét megjutalmazva őt remek kérdésért a rideg tekintetemmel. - Mi okom lenne rá, hogy segítsek neked, vagy bárki másnak? Még csak nem is ismerlek, semmi közöm nincs hozzád. Barátságból? Jóságból? Szeretetből? Szánalomból? Ezek az érzések számomra semmit sem jelentenek. Semmi sem lehet haszontalanabb, mint az érzések. Ezektől válik az ember gyengévé. Szeretet. Szerelem. Barátság. Mind kötődéseket alakítanak ki más személyekkel és hajlamossá teszik a használójukat ostoba cselekedetek végrehajtására, hogy megóvják azokat, akiket szeretnek. Engem már rég elszakítottak ezek használatától, de tudod? Egyáltalán nem bánom, mert így nem kell ostoba cselekedetekre pazaroljam az időmet. Akik gyengének születtek és nem tettek ellene, azok halált érdemelnek, akár csak ezek itt. *Nézek le az előttünk heverő rablókra. - Ezért vagyok jobb mint ti. Ezért leszek én a legerősebb. *Monológom befejeztével ismét a fiúra tekintek és vizsgálni kezdem az arckifejezését.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 27, 2012 16:57:45 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 27, 2012 16:57:45 GMT 1
* Arca egy pillanatra megrándul Hayiko válaszára. Nem igazán tetszik neki, hogy ennyire ártatlannak véli magát a férfi ez ügyben... Vagy csak ennyire nem akar felelősséget vállalni? ~ Attól tartok, hogy sokkal rondábban elbántál velük, mint ahogy ők tették volna. Ki tudja... Talán éhezik a családjuk, és ezért vetemedtek ilyesmi tettre. - Igen? Nos, szerintem ők nem ezt mondanák. Biztos hogy szükséges volt, a lelket is kiverni belőlük? Mármint, ha azt mondod, hogy nem túloztad el a dolgot * Kezével arra az alakra mutat, aki el akart menekülni *, akkor azt kell mondanom, hogy valami nincsen teljesen rendben a fejeddel. Nézz már rá szerencsétlenre! Megadta magát, és legalább 10 napon túl gyógyuló sérülést adtál neki. * A másik kijelentésre csak felsóhajt, majd diplomatikusan bólint egyet, minimális undorral az arcán. Úgy is tervei között volt elszállítani azokat az alakokat a kórházba. ~ Ha nem vagyok talán már a földön térdelnél, felhasított nyakkal, és ezen pillanatokban távozna belőled az utolsó pár csepp vér. * Majd a sérültekre pillant. Nincs egyikük sem életveszélyben, és mivel kedve úgy hirdeti, inkább még cseveg egy picit Hayikoval, hátha rátapinthat, hogy mitől ilyen hideg a fiú. - Tudod, ha mindenki így állna a dolgokhoz, akkor több halott lenne mint élő, de ez még nem is a lényege a dolognak. Nincs baj a fejeddel, nem vagy érzelmileg halott. Pusztán, csak egy kamasz vagy, akinek még a szar is keserű. Nyalogatod a sebeidet, mint valami megharapott kuvasz. Olyan vagy, mint egy kölyök akinek bibis lett az ujja, csak már nincsen ott az anyja hogy megpuszilja. Persze, idővel minden bizonnyal ráérzel arra hogy micsoda idióta voltál, de egyenlőre cselekedj, ahogy kívánod. Nem az én dolgom, és ne is legyen. Éppen elég a sok hisztis kölyök a Szállásomon, nem kell egy sírós szájú kamasz is. * A Szöveg elején szinte sajnálattal teli tekintettel néz a férfira, de középtájon önelégült, kígyóvigyor ül ki arcára, mert élvezi amit mond. Sosem volt igazán rosszindulatú, ha békében hagyták, és ha nyugalomban pihenhetett, de ha valaki valami számára nem tetsző dologgal áll elő, azt nem tolerálja. - Ohohohoho, milyen nagy szavak egy Genintől, akit egy mezei bandita lefegyverezett. De, ez most tényen kívüli, mivel balszerencse létezik. Viszont, ha azt hiszed, hogy ettől erősebb vagy másoknál, vagy különb, hát tévedsz. Érzelmi torzulás. Gondolom, nem élnek a szüleid, vagy szemed előtt gyilkolták meg őket. Az, hogy e felett sírsz, csak szánalmat ébreszt, nem erőt. Azt gondolod, hogy én nem érthetem mi? Nos, kettőnk között az a különbség, hogy én nem maradtam térdepelve, a múlt után sírva. Felálltam, és belenéztem a napba, majd sétálni kezdtem. Apám? Sosem volt. Anyám? Ő is csak nevelő, bár jobbat sosem kívánhattam volna. Megölték? Meg biza. Kiderült, hogy elveszett ninja volt. Szemem előtt? Úgy van. Összevizeltem magamat, úgy féltem. Magzatpózban hevertem a sarokban, saját hugyomba merülve, miközben anyám utolsó mondatait hörögte. Megviselt, de meg ám. Olyan voltam mint te egy ideig. Aztán, rájöttem hogy a világfájdalom nem fog megmenteni az elől, ami történt. Edzésbe kezdtem. Saját magam edzésébe, mert a falumban nem volt ám Ninja mester, meg mi a fene. ÉS most itt vagyok. Elhagytam régi életem, és Genin vizsgára készülök. És tudod mit? Örül, hogy nem ragadtam ott le, ahol te. * A szöveg egész részén keresztül kedvesen mosolyog, biztatóan, aranyosan, kedvesen. Igazán kíváncsi, hogy erre Hayiko mit fog mondani.
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 28, 2012 21:32:07 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 28, 2012 21:32:07 GMT 1
* A fiú minden egyes felém irányuló szava után, csak nőtt az undorom és a gyűlöletem iránta. ~ Mégis hogy veszi ehhez a bátorságot? Mégis mit képzel ez magáról? * Belül majd szét vet az ideg, de kívülről semmi sem látszik. Egyetlen arc izmom sem adja tudtára, hogy idegesítene amit Yasuhiko mond. De valójában fel tudnék robbanni. - Az álszent mosolyoddal nem csaphatsz be engem. Érzem a gúnyt a szavaidban, de csináld csak. Nem te leszel az első ilyen ember, akivel már dolgom volt életem során. Te is azt hiszed ismersz, pedig nem így van... - válaszolom neki érzelemmentesen. - Elismerem, egy két dologban igazad van, valóban elvesztettem a szüleimet. A falumat idegen ninják gyilkolták le, de engem ez nem érdekelt. Örültem, hogy láthattam azokat szenvedni, akik fájdalmat okoztak nekem. *hallgatok el pár másodperces szünetet tartva, majd folytatom. - Az én falumban sem volt ninja akadémia, én is saját erőmből jutottam el idáig. Soha nem számíthattam senkire, mindig csak saját magam voltam. Önerőből vagyok most az, aki vagyok. * Megállok és veszek egy mély lélegzetet, majd szépen lassan kifújom. - Világfájdalom? Nem, ez nem világfájdalom, hanem tapasztalat. Volt szerencsém megtapasztalnom az emberek valódi, sötét énjét. Élvezhetik, ha a náluk gyengébbel elbánhatnak, ha egymás vérét onthatják, ha háborúzhatnak egymással. Élvezik, hogy szenvedhetnek. Egy ilyen faj mit érdemelne szerinted, ha nem halált? * Egy pillanatra megállok és a körénk gyülekező embertömegre vetem a szemem, akik kíváncsian jöttek ide a vitánkat hallgatva. Van aki elborzadva hallgatja, amit mondok, van aki unott képpel csak a kettőnk összecsapását várja. ~ Hiába mind ez, a rablók elintézése után is csak a vér látványa érdekli őket, a szenvedés... Ez a fiú meg azt hiszi, hogy világfájdalmam van? - Nézz csak szét magad körül... *Intézem a szavaimat ismét a sráchoz. - Ez a sok ember itt mind arra vár, hogy mi összecsapjunk, egy ilyen véres harc után. Nem érdekli őket semmi más, csakis a vér, mások szenvedésének a látványa. Mert ők gyengék harcolni és másoknak fájdalmat okozni, ezért várják el tőlünk, ezért áhítoznak utána és te még engem nevezel világfájdalmasnak? Tévedsz velem kapcsolatban, én pusztán az igazat közlöm veled. Az ilyeneknek, mint ezek, semmi jogunk sincs az élethez, pusztulniuk kell! *Kijelentésemre a legtöbben körülöttünk elfehérednek és szájtátva merednek rám, de ez engem nem érdekel. Tisztában vagyok vele, hogy úgy sem tehetnek ellenem semmit. Nem azért, mert nem akarnak, hanem mert gyengék cselekedni. Mert félnek bármit is tenni. - Azért érdekelne valami veled kapcsolatban... te hős. * kezdek bele mondandómba, érezhető gúnnyal a végén. - Mi a célod? Miért edzed magad? Mit szeretnél elérni, véghez vinni? Meg akarod védeni ezeket, akiktől hálát nem, csupán szenvedést és agressziót várhatsz? Akik bármikor elárulnának téged pár csörgő, haszontalan érméért cserébe? Akik most is azt várják, hogy egymás vérét ontsuk? *Ezúttal valóban érdekel a fiú válasza. Hanyagul elfordítom a fejem, majd érdeklődve méregetem őt.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 29, 2012 18:29:32 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 29, 2012 18:29:32 GMT 1
- Hé-hehe, hát ki mondta hogy nincs benne gúny. Szerinted lehet gúny nélkül mondani, hogy " mint akit megharapott egy kuvasz"? És hogy ismerlek-e? Nos, többet látok, mint amit a legtöbb ember szeme kémlel. Már akkor jobban ismertelek mint te magadat, amikor megpillantottalak. * Jelenti ki, kígyó vigyorral az arcán, (óh ha nem jeleztem volna, ez egy állandó jelző Yasu ármányos mosolyára) miközben szinte süt mimikájából a lenézés. Amikor pedig Hayiko elér az emberi gonoszhoz, nem bírja ki, és felnevet, nem érdeklődve, hogy beleszakít-e a férfi mondandójába vagy sem. - Tapasztalat?! Majdnem ott van még a tojás a seggeden haver! Ne érts félre, nem vagyok sokkal idősebb, de bármit is mondasz, az színtiszta abszurdum! Ja... * Sejtelmesen elmosolyodik * - és csak tájékoztatlak, hogy ha már az emberi gonoszságnál tartunk... Nem azért ,hogy kelletlenkedjek, vagy valami ilyesmi... De, úgy láttam, eléggé élvezted, hogy a nálad gyengébb banditákat letámadd, bár lehet csak a szemem káprázott. Úgy láttam, hogy a vért sem veted meg, mert elég keményen elbántál az egyikükkel. Ha, így akarod megváltani a világot * Széles, gúnyos vigyor, hozzá illő kacajjal * - Akkor biza nagyon rossz úton haladsz! * Kezét csípőjére teszi, majd hallgatja tovább a dolgot, arcát vakargatva. Nem unszimpatikus neki Hayiko... Pusztán csak ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy végre kicsikarjon belőle egy dührohamot. Nos igen, Yasunak is vannak rosszabb napjai. Olykor olyan kedves amennyire csak fizikailag lehetséges, és olykor, mint esetünkben is látható feltüzeli valami, és ha ebben a módba kerül, akkor jajj! - Harc? Hát, ha annyira éheznek, tőlem meg is adhatjuk nekik. Úgy is a tököm tele van a stílusoddal. Azt hiszed, hogy te vagy az, aki meg fogja váltani az emberiséget, mikor tulajdonképpen * Ismét elvigyorodik... Igen, nagyon szereti gúnyosan vigyorogni * _te vagy a mocsok, aki azt szennyezi_. ~ Közelharcos. Gyors, elég jó a képzettsége. Tökéletes ellenfél, egy fair csatához. Vissza se kell fognom magam. Katana Bokken ellen, de nem baj, ezzel kényelmesebb a harc... ...Bár, nem keresem a bajt ha nem muszáj... Minek kellett nagyképűsködnöm. - Nem vagyok hős, és nem is akarok az lenni. De rendben. Viszont nekem is lesz egy kérdésem. * Yasu részéről, a feszültség érezhetően nő. Nem tudja hogy mi lesz itt még , de mindenképpen kíváncsi. Talán, túlzottan is... - Mit? Nos... Talán... Meg akarom tenni azt, ami az igazi szüleimnek nem sikerült. A Saját gyerekeimet, saját magam nevelni. Illetve, megígértem a nevelőanyámnak, hogy én leszek a legjobb orvosi Ninja. Ő, megtanított engem, hogy talán valakit megölni, a legrövidebb út, de nem a legjobb. És, hogy ha az fog megölni, hogy segítek valakin, hát legyen. Büszkén halok meg, nem holmi keserű bántalmakat emlegetve, okokat keresve arra, hogy miért nem hagyom hátam mögött a múltat. * Szól, teljesen semleges hangnemmel, és komoly arccal. Nem lepődne meg, ha Hayiko valami hasonló választ várt volna tőle, de végül is ez nem baj. Nincsen céljai között megfelelni a férfinak. - Nos, én válaszoltam, nem is egyre. Így, azt hiszem rajtam a sor. Segítesz elvinni ezeket az alakokat a kórházba, óh, névtelen "igazságtevő"?
|
|
Genitada Hayiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Genin Szint: 1. (10 Pont)
Posts: 96
|
Utcák
Mar 30, 2012 16:39:47 GMT 1
Post by Genitada Hayiko on Mar 30, 2012 16:39:47 GMT 1
* Nem bírok tovább uralkodni egyre jobban rángatózó arcizmaimon, így azok rögtön gyűlölt arckifejezést is öltenek. Gyilkos pillantásokkal méregetem Yasuhikot. Talán idő előtt elszakadt bennem a cérna, mert mikor a fiú ahhoz a részhez és, hogy "Harc?" a katanám markolatára fonódik a kezem. ~ Meg akarod adni nekik? Valóban? *Gyílkos szándékom egyre jobban nő és a fiú még tovább is hevíti a már így is hatalmas lángokkal égő tüzet, ami a testemet emészti. Viszont egyenlőre még nem cselekszek. Még beérem azzal, hogy a válasza közben méregetem őt, de egyre jobban szorítva kardom markolatát. ~ Egy önfeláldozó senki. Aki arra tette fel az életét, hogy másoknak segítsen. Csakhogy tisztában vagyok vele, hogy nem tenné ezt meg önzetlenül. Egy ember sem tenne ilyet... *Yasuhiko felé léptem, majd ugyan azzal a lendülettel megragadtam ruházatát és az arcába hajoltam. - Egyszer már megmondtam neked, hogy én nem fogok pátyolgatni egyetlen embert sem. *Kezdtem el beszélni hozzá durva hangnemben. - És hogy tisztázzunk valamit... A múltam tett erőssé, nem keresek semmilyen okokat, mert ott láttam meg, hogy milyenek valójában az emberek. Nem törődtek egymással, csak a pénz hajtotta őket. A földművesek folyton lázongtak, holott okuk nem volt rá, mert apám mindent megadott nekik! DE ŐK ELVETTÉK TŐLEM! * Hatalmas bánatot érzek, miközben ezeket a szavakat kimondom, de a szemeim nem lábadnak könnybe. Csodálkozok is, hogy mért tört elő belőlem mind ez, amit már oly rég óta nem éreztem, de nem foglalkozok vele, csak folytatom. - Az orvosok szerint az anyámmal egy betegség végzett, de én tisztában voltam vele, hogy apám halála az oka, akit azok az emberek öltek meg, akikért ő harcolt! Sokszor vitába szállt más földesurakkal a nép érdekében és ezt érdemelte?! A szeretett népe végzett vele és okozott nekem annyi szenvedést! * A kitörésem után kissé visszább veszek a durva hangnememből és ismét fagyosan folytatom mondandómat. - Hát majd egy nap ők kapják meg tőlem mindezt, ők is szenvedni fognak, akárcsak én. A többi ember mért érdemelne mást? Én nem leszek egy áldozati bárány, akivel kedvére szórakozhat a sors! Én leszek a kaszás, aki ítéletet mond az emberiség fölött! Mondj akármit, nézz le akárhogy nézeteim miatt, nem leszek olyan mint te, aki beletörődik a múltjába, aki nem próbál semmit tenni ellene. * Kicsit zihálok, majd folytatom. - De tudod mit? Talán igazad lehet... Talán tényleg a múltam kísért engem, de legalább én teszek róla, hogy elmúljon az a seb, amit ejtett rajtam. Mert az egyetlen gyógyír rá csak az, ha végzek mindenkivel, hogy többé ne okozzanak nekem szenvedést, sem másoknak! Csak ez az egyetlen mód van rá. De mondj egy okot, egyetlen indokot, hogy mért kéne megváltozzak? Egy olyan fajért, akik ha akaratlanul is, de gonoszak? Ez a gonoszság, már magából az emberi természetből fakad. Születésünk kezdetétől, a génjeinkben van az uralom utáni vágy, hogy másokon uralkodjunk, hogy szenvedést és kínt okozzunk a másiknak. Kiben jobban, kiben kisebb részben fordul elő. Még benned is megvan ez, mert rám akarod kényszeríteni az igazad a világról. Rám akarod kényszeríteni a változást. Uralkodni akarsz rajtam... Nos halljam azt az okot! * Szólítom fel Yasuhikot, továbbra is az arcába hajolva és szorosan tartva a ruháját.
|
|
Kurorai Yasuhiko
Játékos Karkater
T?z orsz?ga Levelek k?zt rejtőző falu Akad?miai tanul? Szint: 1. (11 Pont)
Posts: 430
|
Utcák
Mar 30, 2012 18:44:16 GMT 1
Post by Kurorai Yasuhiko on Mar 30, 2012 18:44:16 GMT 1
* Jobbára önelégült vigyorral figyeli a férfi arcának rándulását. Valamilyen érzelmet akart kicsikarni belőle, de minden áron. ~ Hehehe, azt hiszem végre kezdek a dolgok mélyére áskálódni. Nyomj meg itt egy pontot, ott egy pontot, és fény derül a múltra. *Na jó, annyira azért nem ördögi elme, hogy ilyesmit akart kihasználni, de tagadhatatlanul kíváncsi volt arra, hogy a férfinek mi az oka arra, hogy ilyen. Na, mindenesetre, mivel sietek felpörgetem, és rövid leszek ! Arra, hogy a férfi elkapja a ruháját, és belebeszél a képébe kedvesen elmosolyodik. - Egy szóval sem mondtam, hogy meleg vagyok, de azért kedves tőled hogy közelebb akarsz hozzám kerülni. * Gúnyosan elmosolyodik, csak ahogy szokott. - Egyébként, megbuktál a tesztemen. Ha segítettél volna, elhiszem, hogy valóban jobb vagy náluk. De, mint látszik nem. Oh, elvették tőled? Hát, ez sajnálatos. Gondolom, senkinek nem ölték még meg az apját. Te vagy az első, akit megfosztottak az atyai szeretettől. * Jelenti a végét ki, teljesen foghegyről, érhetően jelezve a szövegben a cinizmust, és a szarkazmust. A következő monológra, sok mindent mondhatna, de mivel nincs megfelelő mennyiségű időm, és nem akarom hogy várakoznod kelljen , ezért csak a legérdekesebb részre reagálok. - Kaszás mi? Csak az ember olyan állat, akinek van elég nagy pofája, hogy ítéletet mondjon a maga faja felett. Kérlek, ha osszak meg veled valamit. Bármit teszel, semmit nem fogsz vele érni. A Halálisten egy olyan lény, aki elviszi a lelket, mert eljött az ideje. De, nem mond ítéletet afelett. Te csak egy vagdalkozó őrült lennél, aki azt hiszi, hogy tud valamit. Esetleg bele gondoltál már, hogy az embernek azért kell a pénz, hogy a családja életben maradjon? Ja, és a sebet ami a múltadban történt nem lehet begyógyítani. Hagyni kell, hogy az idő tegye azt. Amit te teszel * Vigyorodik el gúnyosan * pusztán csak sószórás a vágásba, mi több talán még feszegeted is széjjelebb, egészen addig amíg fel nem szakad teljesen, és átveszi tested felett az irányítást a gyűlölet. De kérlek, beleléptél a személyes Aurámban. Kezd kissé zavarni.
|
|