|
Post by erister on May 26, 2008 16:52:42 GMT 1
Ám szegény lány //Sayami// nem figyelhetett sokáig. Jiro füle éles, és ráadásul nem is vak, pont a látó terében történt, hogy megmozdult a faág, ahogyan a Sayame ráugrott. És hát... Jiro még friss az üldözött szempontjából. Noha a levélszimbólumos homlokvédő még mindig ott figyel a vállán, így semmilyen jel nem utal arra, hogy elmenekült volna a faluból. Na de visszatérve. A levelek mozgását észre véve, a vad üldözését azonnal abbahagyta... ~Pedig milyen ízletes nyúlnak látszott!~ ...És a jobbjában lévő kunait abba az irányba dobta, ahol a mozgást vélte. bal oldalán, övén és combján egy-egy tekken van rögzítve, hátán egy katana. Reméli nem esz rá szüksége, és ha a kunai nem talál el semmit, akkor a heves szívverés is abbamarad...
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 17:06:38 GMT 1
Épphogy eltudta kerülni a kunait, így az a fába fúródott, egy hatalmas csattanással. Erre pár madár repült el a környékrõl, Sayami ezt kihasználva egy másik ágra surrant, legugolt és próbálta megkeresni a kunai gazdáját. Nem sokáig nézelõdött, mert hirtelen megcsillant valami az aljnövényzet között. ~Hát ez meg ki lehet, nem igaz, hogy pont itt és pont most kell lennie..azthittem, hogy ez a része az erdõnek kihalt..és lám mégis összefutok valakivel...csak azt nem tudom, hogy rossz vagy jó szándékú... Próbált csöndben lenni, felállt majd elkezdett sétálni az ágon, ami egyre jobban vékonyodott. ~Na ha ez letörik alattam, akkor nagyot esek..de legalább találkozhatok a kunai tulajdonosával....
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 17:18:42 GMT 1
Kunai csattan, levelek hullanak, madarak röppennek. Látszólag nincs ott semmi. ~De akkor miért nem nyugodtam meg?~ Az érzés nem hagyja nyugodni az ifjút. Kevesen ismerik erre, és végülis még csak nemrég tette le a genin vizsgát. Erről a környéken kevesen tudhatnak. Hirtelen ötlettől vezérelve teszi el a homlokvédőjét, és vágja zsebre. Ha valaki magas rangú, majd akadémiai tanítványnak adja ki magát. - Ki van ott? Bal keze közben a katanája hüvelyére fonódik, jobbja pedig a markolatra. Sose lehet tudni. Legfeljebb kiderül, hogy magában beszélt...
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 17:37:20 GMT 1
Mikor meghallotta a hangot, akkor leugrott az ágról. Mikor meglátta a srácot elõször végig mérte, majd észrevette, hogy nincs rajta fejpánt. Az övé viszont a combján volt mint mindig. ~Ez csak egy sima kölyök??...hogy kerül ez ide?...nem lehet, hogy csak egy átlagos kölyök, nem tud senki így eldobni egy kunait... Kicsit közelebb ment hozzá, de megtartotta a tisztes távolságot. -Nyugi, nem foglak megtámadni, ha te sem támadsz rám...de elárulsz valamit?? -Mit keresel itt egyedül?? Karbatete a kezeit és úgy nézte tovább a számára még ismeretlen fiút.
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 17:52:23 GMT 1
A srác pechére, nem újabb madár károgás, hanem egy kellemes és óvatos női hang érkezett, mint válasz. ~Ez az én formám! Francba!~ Igyekezett arcára nem kivetíteni érzéseit, és ez szerencsére sikerült is. A homlokvédőt meglátta, hogy a combon van, de a rajta levő jelzést már nem tudta kivenni. Rémülete enyhén szólva az egekbe szökne, ha kiderülne, hogy a lány nem is a faluból való, de egyenesen a Ködben rejtező faluból. Ám a kérdésből ítélve bevált a csele. Szerencsére alacsony a termete. Még nem érte utol a serdülő kori nyúlás, és nem sokkal magasabb, mint egy átlagos kölyök. ~Ez az! Ezt kell kihasználni!~ - Csak játszottam.*vonja meg a vállát unott arcot vágva*fogócskáztam az állatokkal. Ha én nyerek, megeszem Őket ebédre, ha ők nyernek, elfutnak. Közben a lábával köröket rajzol a homokba, de szeme sarkából a lányt is felmérni igyekszik. Méretek, arányok, fegyverek... domborulatok?
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 18:05:18 GMT 1
Kicsit furcsán nézett a fiúra. -Játszottál?? Itt? Egyedül??.... ~Érdekes egy srác... Egy darabig nézte õt ahogy a lábával a homokba rajzolgat. Majd egy kicsit közelebb ment hozzá. -Na de...miért is játszol ilyen durva játékot??? Ahogy közelebb ment hozzá, látta, hogy a srác õt méregeti. Megköszörülte a torkát és a lábával kezdett el dobolni. ~Mit néz ez rajtam ennyire...kicsit idegesítõ...és olyan mintha nem az igazat mondaná...de velem nem jár jól, én könnyen kibogozok mindent....
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 18:12:24 GMT 1
- Egyedül hát! Miért hogyan? *És egy újabb briliáns ötlet jutott a kölyök eszébe. Hejj mire nem jó a szükség? Az ember probléma megoldó képességét messze magasba emeli.* - Netán te is játszani szeretnél? *Hangzik a kérdés, és közben kistányérnyira gúvasztja szemeit, hogy még kölykösebb legyen.* - Miért lenne durva játék? Ezt hivják vadászatnak. A vadászat miért durva? Éhes vagyok, megfogom, megeszem. *Az utolsó mondatnál rájött, hogy nem kellett volna ilyen részletesen megmagyaráznia, de most már késő. Csak reménykedik, hogy a nő átsuhan a dolog felett.
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 18:21:11 GMT 1
Nagyon nem értette a fiú viselkedését, de egyre jobban ideges lett. -Na jó figyelj...nem akarok ilyet játszani..kinõttem már az ilyen játékokból...és ez szerintem durva..nem tudom mibõl vagy te, hogy ez neked nem durva, de az én gyomromat egy kicsit megfeküdné a dolog... Odament egy fához és nekidõl a lábait pedig keresztbe rakta. -Figyelj, nekem egy kicsit gyanús vagy..nem lehetsz te egy egyszerû kölyök, aki csak úgy kijön az erdõbe úgymonnd játszani..mert szerintem ez nem játék...és egy egyszerû kölyök nem dob el úgy egy kunait, hogy az majdnem eltaláljon... -Szóval szeretném tudni az igazságot, akármi is legyen az...megigérem, hogy nem mondom el senkinek... Rápillantott a fiúra, majd váta a reakciókat.
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 18:32:30 GMT 1
Most következett az, hogy tényleg gyermeteg arcot vágott. Szemei nagyra nyíltak, s ajkain az az egyszerű, ám oly sok mindent kifejező kérdés bukott ki: - Höh? ~Milyen az a "nem egyszerű kölyök"?~ Fordult meg a fejében a kérdés. Most neki kezdett a lány gyanúsnak lenni, jól van, arányos a testalkata, majdnem olyan jó, mint azokban az újságokban, amiket az idősebbek szoktak nézegetni, de... Ez a folyton gyanakvó jellem... Még az a sötétbarna haj sem olyan csúnya, sőt jól áll neki, de ez sem segít a jellemen. - Te nem esze húst? Vagy rament? Abban is van hús. Én eddigi tapasztalatok alapján annyiban különbözök tőled, hogy én teszek is valamit azért, hogy egyek, nem csak fizetek érte. Majd gyerekesen, stílusosan nyelvet öltött a lányra. Amelyik kérdést tudta, megkerülte. És még hazudnia sem kellett nagyot.
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 18:48:50 GMT 1
~Ezt nem hiszem el..ezzel nem tudtam meg többet... Hiába nézegette a fiút, nem igazán értette, hogy miért nem akarja elárulni azt, hogy miért is van az erdõben egyáltalán. -Ne nézz így rám...én ezt akkor sem értem, hogy miért kell az erdõben vadásznod... Ellökte magát a fától lassan közelebb ment a fiúhoz, majd elõtte pár centivel megállt, hirtelen ránézett a srácra, megfogta a vállát és nekilökte egy fának, a torkához pedig egy shurikent szorított. -Na idefigyelj...nem szoktam felhúzni magam..de tudom, hogy nem mondasz el mindent amit kellene... és ez igencsak zavar... -És igen eszek húst, és rament is...de én kérdeztem elõbb, ha nem válaszolsz a kérdéseimre, én sem válaszolok a te kérdéseidre... Folyamatosan a fiú szemébe nézett, és egy cseppetsem engedett a szorításból. ~Ezt nem hiszem el, hogy tudott ilyen gyorsan felhúzni...
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 19:06:03 GMT 1
- Hogy ne nézzek? Érkezett a kérdés, de a lány úgy tűnik olyan fából lett faragva, aki nem épp türelmes. Jiro feje koppan a fán, de hát hősünk is ninja. Egy kunai a jobbjában terem, és míg a torkánál a shurikent, a lány a gyomránál érezheti szúrást, mely tudatja vele, "talán tényleg nem egyszerű vadász csemete..." de hát az életösztön ilyen. Inkább lebukik, de meghalni nem akar. És megjelent egy ismeretlen érzés. Az addrenalin. Fura mosoly kúszott arcára de megijedt tőle, és gyorsan elrejtette. - Kezdjük elölről. Próbált beszélni mit sem törődve a torkánál a shurikennel. - Én... Itt... Vadászom. És te? A szemkontaktust fenntartotta. Nehogy már egy nő győzze le. Amint veszélyben érzi magát, azonnal felkészült egy kawarimi no jutsura...
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 19:21:17 GMT 1
Kicsit elfordította a fejét, mikor a fiú a hasához tartott egy kunait. ~Jól sejtettem, nem egy egyszerû kölyök.. Méllyen a fiú szemébe nézett, majd elhúzta a száját. -Kezdjük elõrrõl??...te tudod...én meg itt sétálgattam... -És miért vadászol??...talán valami nyomja a lelked? Vagy valami rosszat tettél?? Vagy menekül esetleg valami elõl??... A fának egy kicsit meredek volt a törzse, így muszáj volt nekidõlnie egy kicsit a fiúnak, de nagyon nem érdekelte semmi, csak az, hogy végre választ kapjon a kérdéseire. ~Monnd már el, mit keresel itt...nem igaz...
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 19:50:56 GMT 1
A lány lehellete már a férfi orrának csapódik a dőlés végett, Jiro-t a másik nem még annyira nem érdekelte, hogy most elkezdjen perverz dolgokra gondolni... Na jó, annyira azért mégis, de most épp egy shurikennel a nyakánál feszítenek édes kettesben. - Mert éhes vagyok! És ha nincs pénz a boltra, akkor bizony marad az olcsóbbik megoldás. És most a gyors jelenet: Mivel Jiro volt háttal, lábát neki tudta támasztani a fatörzsnek, így kirúgni magát oldalra. Megpróbálta minél kevesebb nyaki sérüléssel megúszni a kipörgést, majd a kunai életlen részével bordán csapni a lányt. Nem haragudott rá, csak meg akarta vele értetni, hogy szereti a női közelséget, de nem a véreset...
|
|
|
Post by sayami on May 26, 2008 20:19:46 GMT 1
Megpróbálta nem megvágni a fiú nyakát, mikor az ellökte magától, de mégis sikerült neki végig karcolni a nyakát. -Értem, szóval éhes vagy.... ~Akkor sem fogja elmondani, ha az élete függ tõle... Sóhajtott egyet, majd eltette a shurikent, és ismét a fiúra nézett. -Nem akartalak bántani...attól, hogy a nyakadhoz szorítottam egy shurikent, nem gondoltam komolyan azt hogy bántsalak... -Csak mégsem nagyon akarom elhinni, hogy csak úgy kijössz ide vadászni... -Na jó...amúgy engem Sayami Rurikonak hívnak...ha már ennyi idõt együtt töltöttünk, gondoltam megmondom a nevem....
|
|
|
Post by erister on May 26, 2008 20:45:31 GMT 1
Hát... csak félsiker. A vér kiserkent nyakából, de nem vészesen. Nem ebbe a sérülésbe fog belehalni. - Semmi vész. Megszoktam. És érkezik egy név, amit hát valljuk be, illik viszonozni, mielőtt meglép az ember fia. - Ishida... Ishida Jiro. Ha már ennyi időt együtt töltöttünk. És ha most megbocsájtasz... Feltápászkodott álló helyzetbe, majd lábait behajlítva igyekezett koncentrálni. - Te jól nézel ki, de ettől még nem vagy ehető. Azzal eltette a kunait, és nekiiramodott, amerre a vadat hagyta meglógni, mielőtt Sayamival kezdett foglalkozni. Ha a lány még akar valamit, azt gyorsan kell tennie, mert másodpillanatok kérdése, és Jiro poros nyomát sem fogja látni...
|
|