Hegyi túra

[Nara Shikamaru]

Sziasztok!

Íme egy újabb lehetőség a kalandozásra ezúttal énfőlustaságommal, de megígérem hogy maximum kétnaponta megpróbálok írni, ha az ég és a net is úgy akarja.

A kaland? Jah igen, nem nagy dolog, egy kis kalandozás, bemelegítés lesz a közeli hegységben, mindenki úgy készüljön hogy nem biztos hogy hazaérünk estére, akár több napos is lehet.

Feltétel? Ugyan már, jöjjön mindenki aki szeretne, de nem mondok többet, a fantáziátokra bízom, az én szeszélyemre és arra hogyan alakítotok ti azon, amit én elterveztem.

Kalandra Fel, jelentkezni itt.

[Yarikuma Remilia]

Én jelentkezek, mert Rem-nek van egy kis tanulásra még szüksége kalandozás terén. Feliratkozva.

[Taiga Kakaru]

Sziasztok jövök-jövök ezerrel :-D

[Akarui Yoru]

Sosem lehet tudni mire kellhetek még, de Remire úgyis vigyázni kell mert vonzza a bajt. Ráadásul az új srác sincs a toppon. Yoru útra kész.

[Akise Aru]

Aru maga hanyagságával indul neki az útnak hiszen nem, nincs különösebb oka annak hogy megy. :'D Mindenesetre, egy Aru rendel a kalandra. ^^

[Ichiga Zakuro]

Egy kis domborzatváltozás mindenkinet jót tesz. Evállalom.

[Nara Shikamaru]

//Úgy nézem nagyjából megvagyunk, menet közben még lehet csatlakozni, összefoglalva eddig mit és hogyan reagál le. Akkor kezdjük is a kalandot. A sorrend az lesz, ahogyan az első postokat megírjátok. //


A kis csapat, amit együttesen alkottok, a Falu bejáratánál gyülekezik, vártok valakire, aki eligazítást tart, esetleg veletek is megy a küldetésre. Túl sok információt nem kaptatok a dologról, csak egy rövid üzenetet miszerint a megadott időpontban indultok a kapu elől, fegyverre nem lesz szükségetek, de aki kicsit paranoiásabb az természetesen hozhat magával. Ami viszont erősen ajánlott, mivel hegyi túrára mentek, kötél, kapaszkodó kis csákányok, kellő mennyiségű étel és ital, tűzgyújtó szerszám, valamint melegebb ruha esetleg vízálló köpeny. A többi fakultatív hogy ki mit hajlandó magával cipelni.

Vagy tíz perces várakozás után, az egyik közeli fa tetejéről, leugrik mellétek egy férfi. Fiatal, huszon éveiben járhat, magas, de nem különösebben izmos. Rövid ezüst szőkés haja van, és ragyogóan kék szemei, arcán máris mosoly bukkan fel. Zsebre tett kézzel, hátán hátizsákkal baktat felétek.
- Nahát, már itt is vagytok? Remek, igazán remek. Yurano vagyok, egy chuunin, és velem jöttök ma kirándulni. Ám mielőtt elindulnánk, még vár ránk egy kis feladat. Itt van ez a papír, amit az falu vezetőtől kaptam, és elég kesze-kusza. Szeretném ha megpróbálnátok megfejteni mi áll benne - adja elő magát, kellemes tenorján, és leguggol, pont úgy hogy mindenki köré tudjon kerülni. Előhúz a zsebéből egy kissé megviselt papírt, és széthajtogatja. Első pillantásra krikszkrakszoknak tűnik ami rajta van, de figyelmesen megnézitek, akkor ez az összevisszaság sorokká olvad össze, ám így sem éritek még el a kívánt eredményt. Ugyanis a papíros tartalma, amit kibogoztatok a következő lesz.


"Erőle, loh a tnef tnel, sé a tnel tnef, djam rezsték arbbalab a lótbboj, sé delelgem tim leserek, ed zzáygiv, trem men nednim za kenima kizstál. A keygeh kitjer lótgér avgof, kos nednim kanjab a íjríygóyg. Rúzs ah dogofgem, tíges ah dozsigem."


Ad nektek időt hogy elgondolkodjatok a feladványon, majd percek múltán megkérdezi.
- Van valaki bármi elképzelése mi lehet ez?

[Akarui Yoru]

* Yoru a szokásos alapossággal szedi össze felszerelését. És bár fegyvereket nem kell vinni mégis csak eltesz pár kunait már csak megszokásból is.
~ Hikari öreg barátom most itthon maradsz, remélem nem bánod. *Miközben ezeket gondolja Shizukanát és Torikkī magához "csalogatja", egy felől Torikkī huzaljai és mászó képessége jól jöhet meredekebb terepen, másfelől Shizu keménysége szintén hasznos lehet a kemény terepen.
A pók bábra csatolja az élelmiszerrel teli kis táskáját, jobb lábán a fegyvertartó tokban most csak az a pár kunai és egy tekercs van ami Resurát rejti. Bal lábán az elsősegély csomagja található meg. Láncvértjét a szekrényben hagyja majd átveti vállán nehéz szövet köpenyét és elindul a találkahelyre.
A nap még épp hogy csak elrugaszkodott a földtől az éj könnyei sem száradtak még fel a fűszálakról mikor Yoru már a kapu közelébe ért.
~ Nah úgy látom megint elsőként érkeztem. *Mordul egyet magában, majd az éppen kinyitó boltokat kezdi figyelni miközben a kapu mellett a fa tövében leheveredik. Percekkel később megjelennek a többiek is. Yoru nagyon megörül Remiliának, a kislányt már mintha évek óta nem látta volna, és mikor a távolban megjelent cinkos társa a rosszaságban "Halál"-kun még jobban felvidult.
~ Jó kis túra lesz ez. Remi-Aru-Zaku és még ez a kis vicces Kakaru. *Yoru illendően fogad mindenkit, pár mondatot vált a szokásos tiszteletkörök megvannak, igazából csak Aru az egyetlen akivel szűkszavú, a fiú olyan rossz hatással volt Yorura legutóbbi kalandozásukon hogy kicsit tart tőle.
Talán negyed óra telt el mikor már mindenki megérkezett és kiörömködtek magukat mikor egy fiatal Yoru korabeli férfi megjelent. " Yurano vagyok" mondja és már ismerteti si a részleteket. Egy gyűrött papírt vesz elő amin egy anagramma mondóka áll. Yoru jót mosolyog magában mikor megfejti. ~ Tudi hogy valami növény lesz a kulcs amit meg kell találni a hegyekben. Csak ne Kék virág legyen piros tüskével.
- Nos a Hegyek rejtik régtől fogva egyértelmű, a sok minden bajnak gyógyítója is elég könnyű feladvány. ~ De mi az ami szúr ha megfogom de segít ha megiszom?
-Ez valami növény lesz igaz? Azt hitem sima túra erre kiderül, hogy küldetés? *Kérdőn néz a férfira, miközben azon tűnödik, mért is nem hozta a Hikarit és a vértet.

[Taiga Kakaru]

* Szépen összekészitem a felszereléseimet. Túrazsák benne élelem, víz, meleg ruha, vizálló köpeny valamint kapaszkodó csákányok. Fegyvert nem magamon kivűl nem hozok. Felveszem a bakancsom valamint a szokásos fehér ruhamat. A felszerelésim közé még behajitok egy hálózsákot. Majd elindulok a találka helyre. Másodiknak érkezem és örülők hogy egy ismerössel futok össze. Yoru az. Üdvőzlőm.*
- Szia Yoru te is jössz?! Az jó legalább egy embert fogok ismerni. -
*Letelepszem Yoru mellé és várom a többieket. Mikor megérkeznek illedelmesen bemutatkozok nekik is.*
- sziasztok Taiga Kakaru vagyok hivjatok csak Kakarunak.-
* Mikor mindenki megjelent előugrik egy Yurano nevű ninja ő lesz a mi vezetőnk ma, remek jó fej pasinak tűnik. *
~ Hozott valami rejtvényt érdekes~
*Yoru igen hamar megfejti okos a srác*
- Most hogy mondod tényleg valami nővény lehet de szerintem a leve lesz a gyógyir. Engem viszont az is érdekel, hogy a szöveg végén van egy kis útmutató. Valószinűleg valami labirintusba megyünk vagy barlangba szerintem. Hmm küldetés lenne nem rossz tetszik.
//elnézést ha átláthatatlan de teloról irtam ha kell othon átfogalmazom//

[Ichiga Zakuro]

*Újabb nap, újabb kaland. Zakuro már tűkön ült, alig bírt magával. Gyorsan összeszedte minden holmiját. A Khusagant ezúttal a válla mellett dugta el a ruhájában. Kiskutyája Tachi még javában húzta a lóbőrt, hiába bökdöste, nem akart felkelni.
~Neh, kellet neked egész éjszaka vonyítani.
*Gyorsan előkapott egy vedret, megtöltötte vízzel, majd leöntötte kis kedvencét. Ő bosszúból éppen mellette rázta meg magát.
- Jóvan, akkor kvittek vagyunk.
*Tachi elismerően vakkantott. Gyorsan elindultak a találkahely felé. Nagyon úgy nézett ki, egy páran már ott álldogálnak. Zakuro bele sem gondolt, hogy más miatt lennének ott, amikor meglátta barátját és csapattársát, Yorut. Ismeri, mint a tenyerét. Folyton mindenbe beleüti az orrát. Sejtett, hogy nem fog kimaradni a buliból.
- Szevasz, Yoru, hát téged is itt látni. Habár, gondolom már te is untad a sík terepeket. Nem túl izgalmas rajtuk edzeni.
*Ott volt még egy ismeretlen lány is, akivel úgy néz ki, csak ő nem találkozott. Valamint Kakaru is, aki elég jópofának bizonyult.
- Szevasz, örvendek, Zakuro vagyok!
*Hamarosan megérkezett az összekötő is, majd gyorsan elmagyarázta, mi a szitu. A vezetőség kódolta az üzenetet, igaz elég nevetségesen, egyszerű anagramma volt az egész. Zakuro rögtön meg is fejtett, majd elkezdett a jelentésén gondolkodni. A többiek ezalatt mát javában ötleteltek.
- Ami szúr, ha megfogod, és gyógyít, ha megiszod, az a csalán.
*Viszont elég valószínűtlen, hogy ezért mennének fel a hegyekbe. Ilyet az út szélén is meg lehet találni.
- Viszont, a hegyekben ilyesféle nem terem. Sőtt, nem is biztos, hogy növény. Lehet, hogy valami tüskés állatból készített gyógyfőzet. Sőtt, lehet, hogy nem is gyógyszer. Lehet, hogy valami teljesen más, esetleg valami elvont dolog. Amondó vagyok, hogy ne számítsuk semmit előre. Induljuk el, keressük helyieket, akik jobban ismerik a környéket. Egyelőre ne vegyünk semmit se biztosra. A "fent a lent" dolgot is sok mindenre lehetne ráfogni. Szerintem induljunk el a hegyek irányába, és legyünk nyitottak, meg figyelmesek.

[Akise Aru]

* Kalandozás? Mikor nem jön jól? Lehet hogy vannak napok amikor nem, de a mai nap az nem ilyen. Vagy az is megeshet hogy csak Aru gondolja így, kitudja. Hegyi túra, a nevében semmilyen veszély nincs, bár kitudja, mikor támadják meg az embert a banditák vagy kitudja milyen más piszkok, néha az elővigyázatosság talán életet ment. Vagy nem. Magára ölti fekete köpenyét, majd a háta mögé felcsatlakoztatja a kardot, bár belülre, a köpeny mögé, úgy hogy az eltakarja. Tekercs, melyben a nagy és fekete kasza is van, zsebre vágja, majd így indul neki az útnak, a megbeszélt helyben és időben. Kunait illetve Shurikent nem pakolt be. Lassan vagy gyorsan meg is érkezett a bizonyos helyre, ahol már négyen is voltak, Zakuro, Yoru, és egy másik olyan gyerek/srác akit Aru nem ismer. Na meg Remilia, akit szintén nem ismer. Hm. Csatlakozik a többiekhez, váltanak pár szót.*
-Hmm. Zaku-t Yorut ismerem, szóval ők tudják a nevemet, őkelmét viszont nem szóval bemutatkozom. Mr. A, ha úgy tetszik Aru. A Mr. A valahogy titkos ügynökös, így csak a maffia hív. Na de ez már eltért a témától.
* Mr. A egyértelműen viccelt a maffiával, még nincsennek meg a szükséges kapcsolatok. Még. Nem sokára egy fiatalember érkezik, aki egy lapot mutat, valamiféle rejtvény lehet.*
-Gondolkozzatok, ez nem az én asztalom.
* Végül csak felvetődik pár ötlet, de végül az a legreálisabb amit Zakuro mondott, hogy Jöttem, Láttam, Győztem. Hm.*
-Osztozom Mr. Z véleményében. Mehetünk. Gondolom.

[Yarikuma Remilia]

* A stílusosság roppant fontos egy fiatal lánynál, és aki ezt elveti az nyilván sosem volt fiatal lány. Kedves olvasók, had dobjak fel most egy gyors kérdés. Mi menőbb, egy stílusos késénél? Vagyis, inkább a Stílusos későn érkezésnél, mert a késést, azért nem sokan engedhetik meg maguknak, akik meg megengedhetik azok nyilván nem fognak elmaradni. Hasonló tervekkel a fejben álmodott a nyomor ágyában, hiszen nehéz felkelni néha az adott időpontra. Aztán persze, megtörténik a baj, és a "Még öt perc"-ből, a végén egy fél óra szundítás lesz. Ha már megszületett a baj, lovagoljuk meg egy kicsit további bolondságokkal, mint a reggeli kihagyása, és a felszerelése nem összepakolása... Ilyen egy tökéletes reggel, az eléggé laza személyek számára. Ha valaki stílusosan késni akar, akkor kérem vegye a fáradságot és adjon bele erőt és dimenziót. Egy sarkon mindenki tud várakozni hogy elkéssen, de a praktikus késés egy igazán precíz időzítést igénylő folyamat, megkísérlését, csak a vérprofiknak ajánlhatjuk. Hosszú történetet rövidre faragva, leányunk eszeveszetten fut a megadott helyszínre, szokásos öltözetében, Naginatájával kézben, egészen addig amíg a sarokba el nem ér. Egy pillanatra továbbrohan, majd rájön hogy nem kéne rohannia annyira, mert szánalmasnak fog tűnni. Lelassul, de sajnos ez elég komoly motorikus képességeket igényel... ÉS paff, megnyalja a betont. Annak reményében, hogy ezt senki nem látja felugrik leporolja magát, mintha azt jelezné, hogy ezt így akarta. Kényelmes léptekkel elindul, és pont megérkezik mire a Chuunin köszön.
- ' Reggelt.
* Pár pillanatig megpróbálja elolvasni a szöveget, de mire rájön mi is van benne, már érkezik néhány válasz. Karját széttárja.
- Talán valami boróka párlat, vagy fenyőpálinka. Szúrós, mielőtt el nem készítik, de ha már kész akkor minden nyavalyát gyógyít.
* Kicsit elhallgat, majd Zakura tekintve bólint.
- Osztom a kutyás ötletét. Ott, ha helyben leszünk akkor könnyebb lesz gondolkodni.

[Nara Shikamaru]

//Akkor a sorrend ez, ami kialakult, tartsátok be legyetek szívesek: Akarui Yoru, Taiga Kakaru, Ichiga Zakuro, Akise Aru, Yarikuma Remilia. //

Yurano nem sokat szólal meg, miközben ti tanakodtok, csak csendesen végigméri az érkezőket, és akiknek elhangzik a neve azokat meg is jegyzi magának, mivel később mindenkit a nevén szeretne nevezni. Nála ez már csak emberi alap figyelmesség, de nem mellesleg jó megfigyelő is annak ellenére hogy a közelharcokban nem túl hasznavehető. Amikor együtt van a kis csapat, meghallgatja mindekinek a véleményét a feladványról, és magában elmosolyodik, de ez nem ül ki az arcára.
~ Jól van, a lényegre rájöttek, ez jó. De még mindig nem találták ki pontosan miről van szó, de talán menet közben...~
Feláll, kinyútóztatja magát, szemmel láthatóan nem sieti el az indulást a kis csapattal, de hát verőfényes délelőtt van, minek is sietne?
- Remek, azt hiszem a lényeget megértettétek a kis anagrammából, valóban egy növényt keresünk, és nem pálinkát - pillant Remiliára, de csak mosolyog, alapvetően mindegyikőtök ötletében talál logikát. Derűs pillantást vet Arura, mielőtt kiadná az ukázt az indulásra.
- Na jól van akkor, fiúk és szép kisasszony, induljunk és keressük meg azt a növényt - mosolyodik el, és észrevehetitek hogy ez a gesztus túl gyakran és túlságosan könnyedén kerül az arcára. Elindul kifelé a kapun, és jobb ötletetek nem lévén követitek őt.

Az út nem egyenesen a hegyre visz fel, előtte egy kis erős területen haladtok át, ami barátságosnak is mondható, nem találtok benne semmiféle vadállatot, legalábbis amíg ti is ott vagytok. Jó két róás út után, egy kis rétre értek, ahonnan már nincs messze a hegy, látjátok magatok előtt tornyosulni, itt-ott kósza fák, elszáradt cserjék kandikálnak kifelé róla. A kő maga tömör hideg sziklafalnak tűnik, nem sok kapaszkodót kínálva nektek a feljutásra. A kis réten megpihentek, van ott egy kis tisztavizű forrás, aki szeretné feltöltheti a vízkészletét, és némi ehető bogyót is leltek. A pihenő nem sokkal több mint tíz perc, utána indultok is tovább, egészen a hegy lábáig. Jó 20 méteren át csak sima kőfal, semmi repedés, semmi kiálló növény, már már túl simának tűnik.
- Nos, igaz hogy majdnem három órába telt de itt vagyunk. Innen mint látjátok vezet egy kis ösvény felfelé, körbe-körbe keringve a hegyen, és itt ez a meredek sziklafal is mint lehetőség. Én a helyetekbe nem nagyon kapaszkodnék bele ezekbe ak iálló dolgokba, a végén még kellemetlen meglepetés érhet benneteket. Tehát ki merre indulna el és miért? - teszi fel a kérdést, és zsebre tett kezekkel megáll, és végigmér benneteket. Arutól nem is vár választ, mert az előbbi gondolkodós feladatra sem adott választ igazán.

[Akarui Yoru]

*Az út első része hamar eltelt bő 3 óra volt míg megérkeztek a hegy lábánál fekvő tisztáshoz, a kísérőjük pár biztató szó mellett hagyta Őket pihenni de csak 10-15 perc telt el és már indultak is tovább. Egy kis erdősáv után a meredély lábához értek. A hegyre láthatóan egy járt út vezetett, egy keskeny kis ösvény ami hatalmas kitérőnek tűnt Yorunak, a sík sziklával szemben. A meredek falhoz lép és kezével végigsimítja.
~ Gránit? Jéghideg de mért ennyire sima a felülete, mintha tükör lenne.
-Hát nem tudom ki hogy tervezi, de én ninjának érzem magam, és nem vesztegetném az időm fölöslegesen a hosszabb úttal csak mert az egyszerűbb. *Mondja miközben kezével a sziklát el nem eresztette egy pillanatra sem. Amit a többiek nem láttak hogy míg beszélt kezével chakrát pumpált, tesztelve, hogy vajon chakra segítségével meg tudna-e tapadni a meredek falon.
~ Tehát gond nélkül tapadhatok hozzá. Akkor hajrá! * Kezét visszahúzza köpenye alá és egy-egy kunait megragad biztos ami biztos. Majd mint akinek a világ legtermészetesebb dolga a séta elindult egyenesen a fal felé, mikor egy lépés választja csak el lábát már nem a földre hanem a falra teszi és lép tovább. ~ Megvan! *Gondolja és tesz pár lépést függőlegesen felfelé, majd mikor már jócskán a többiek felett áll megfordul és visszaszól.
- Nos? Megvárjalak titeket fent vagy tesszük amiért jöttünk? *Azzal a választ meg sem várva sétálni kezd felfelé. Kezeiben a két kés még mindig ott van, ha véletlen megcsúszna még mindig megkapaszkodhatna a fegyverekkel.
Körülbelül 30 méter után a sík fal elkezd sziklásodni, a felülete már mászhatóvá válik így a chakra áramoltatást befejezi és mászni kezd tovább.

[Taiga Kakaru]

* Miután megérkezünk az elsõ pihenõhez már azt kittem lesétálunk a térképrõl. Kaptunk 10 15 perc pihenõt, majd indultunk tovább. Ez után elértünk egy hegy lábához ahol feltették nekünk a "nagy kérdést lusták vagyunk-e vagy sem". Yoru rögtön a falhoz siet hogy megvizsgálja. Majd kijelenti hogy õ ninja és elkezd felsétálni érdekes.
~ Hova siet ennyire nem ráérünk?~
- Yoru szerintem ez nem túl jó ötlet nézzünk egy másik utat induljunk el az úton hátha késõbb lesz olyan hely ahol könnyebben feljutunk. Szerintetek srácok mi legyen?-
*Ezzel a döntést a többiekre bízom, de mikor ezt közlöm velük Remillára nézek, hogy õ döntsön ne a többiek mégis csak hölgy így neki szíve joga ilyen téren felülbirálni minket döntésben.*