Kereskedelmi körzet, avagy a Piac

[Kurorai Yasuhiko]

- Jó hozzáállás. Ha az ember nem ad bele mindent, akkor nincs semmi értelme... Csak most ne az legyen a vége hogy a vállamba beleáll egy kard, hehehehe!
* Kissé talán Unfair volt részéről a poén, egyébként is ő provokálta ki a harcot... De na! Yasuról beszélünk! Csuda hogy egyenlőre még nem haragította annyira magára a lányt hogy egyszerűen ott hagyta volna kalap-kabát. Különösebb szó nélkül követi Makotot a vegyesbolt megkeresése során. El kell telnie ugyan egy kevés időnek hogy megleljék a célobjektumot, de végül ott van előttük teljes fényében a vegyes üzlet. Nincs idő várakozni, irány befele az üzletbe ahol mehet a keresgélés.
- Hmm, én a hűtőben keresném. Várj megyek közbenézek, hátha több sikerrel járok.
* Ehhez híven kicsit szöszmötöl, majd meg is jelenik egy margarinos dobozhoz hasonlatos kis tárggyal amiben természetesen miso van.
- Megpróbálhatnánk házi misot keresni kint, de több idő lenne. Majd legközelebb... Most megteszi a bolti is.
* Átadja a lánynak a tárgyat, és ráhagyja a vásárlás részét a dolognak.

[Hotaka Makoto]

*Yasu megjegyzésére Makoto elég keserű képet vág, nem hiába, ha keserű pirulát etetnek meg vele. Kifejezvén érzéseit, kicsit megpaskolja a seb helyét a vállán, neki is jusson ki belőle, ha már ilyen nagy a szája. Eztán indul neki a férfiú a miso keresésének, hát persze, a hűtő, erre nem is gondolt. Látszik hogy ezt sem minden nap vásárolja. Yasu egy darabig elvan a keresgéléssel, majd visszatérvén egy doboz miso van a kezében, amit a lány el is vesz tőle és megvizsgálgatja.
-Köszönöm, nem gondoltam, hogy ott kell keresni. Akkor minden megvan nem igaz?
*Mivel valószínűleg így van, el is indul a pénztárashoz, egy kis rövidke sor állt ott, de nem telett sok időbe, hogy sorra kerülhessen a két fiatal. Ezúttal egy fiatal hölgy állt vele szemben, aki megnézte és elszámolta a vásárolt termékeket.
-45 ryo lesz kérem. (Tippeltem…)
*Ekkor rápillant Yasura, hiszen a pénz nála van.

[Kurorai Yasuhiko]

~ Gah, ez nem volt jó. Ma már viccelni se lehet?
*Egy pillanatra fájdalom, mint hullám rohan át arcán, de talán túléli. Talán. Pillanatokon belül vissza is tér a Misoval, majd átnyújtja Makotonak, had csodálja meg a terméket... Legközelebb, nem feltétlenül lesz itt Yasu, bár a fiú bízik benne hogy nem lesz semmilyen gond. Egy bevásárlást el lehet intézni segítség nélkül is, a lány meg csak képes erre, ha a karddal ilyen jól bánik.
- Aha, már csak meg kell főzni... Hehe.
* Kicsit elbambul, és elfeledkezik a pénz átnyújtásáról, de mire a lány jelzi a dolgot a pillantással át is adja neki a pízt, hogy ne kelljen várakozni. A visszajáró jön, majd akkor indulás ki az épületből.
- Ügyes voltál nagyon. A feladat első része teljesítve.
* Elégedetten elvigyorodik, majd hirtelen felindulásból megsimogatja a lány fejét mintha az egy kutya len... Akarom mondani egy kislány lenne.
- Hát akkor irány hozzád?

[Hotaka Makoto]

-Köszönjük szépen a vásárlást!
*Mondja az eladó hölgy, miután az anyagiakat elintézték. Makoto is elégedett magával, ki gondolta volna, hogy egy ilyen hétköznapi dolog olyan érzést kelt benne, miután hosszú munka után meg tudott csinálni egy gyakorlatot. Yasu fejsimogatására nem is tudja mit reagáljon. Ha nem kedvelné a férfit, már rég megütötte volna, mert ilyet mert tenni. De lelke nem viszi rá, talán még jól is esik neki. Ezt határozottan igazolja, ahogy elpirul a dolgon.
-K-köszönöm…Yasu-san. Ha nincsen más, amire szükségünk lenne, akkor szerintem igen, hozzám.
*Szatyorral az egyik kezében indul el, meg sem várva a férfiú válaszát. Minél előbb hátat akart fordítani, hogy a pírt az arcán elrejtse.

//A következőt szerintem már írhatod a lakáshoz.//