Hotaka Makoto lakhelye

[Hotaka Makoto]

-Valamiért nem vagyok meglepve...valóban elég kevés kedves ember mászkál az utakon. Ami meg a kényszeres cselekvést illeti...volt szerencsém tapasztalni...
*Utal halványan a fenékre csapós esetre, az öntésben meg semmi oka megállítani.
-Érdekes meglátás, de tagadhatatlan, egy izgalmas harc felér egy gyõzelemmel. Nekem miért nem ajánlottad fel?
*Kérdi érdeklõdve.
-Meg akkor mesélhetnél néhány esetedrõl...amikor felidegesítettél valakit, és harcba keveredtél vele. De az edzõ harcokat is szívesen meghallgatom.

[Kurorai Yasuhiko]

- Nos, esetedben nem volt olyan szörnyű a dolog... Történtek már rosszabb dolgok is velem... Oh, sokkal rosszabbak. / Naplóban volt erről egy példa XD/
* Közben megint moe stílusban belefúj egy kissé a teába, hogy hűljön egy kissé. Talán Makotot nem zavarja, de neki igenis gond a hű.
- Neked? Nos, mivel vesztésre álltam. Nem hozhattam volna fel magamat. Akkor eldőlt a harc, mikor alábecsültem a döfésedet. Fegyverem sem maradt, a vállam is gyenge volt, a végén pedig elment a kedvem mert bűnösnek éreztem magam.
* Hüvelykujjával mutat egy okét a lánynak, ritkán érzi magát bűnösnek, de esetében erről volt szó.
- Nos, egyszer "megmentettem" egy srácot néhány banditától, akiről kiderült hogy nem szereti ha segítenek neki, és meg akart ölni érte. Másszor, egy nagyon jó barátnőm egy új sráccal jött össze, és le akartam tesztelni a fiút, hogy megfelelő alany-e. Egyszer pedig rácsaptam a fenekére egy tüzes lánynak az edzőteremben. Úgy emlékszem, mintha csak ma történt volna. A többi harc, inkább csak edzés volt, nem nagyon érdekesek, egy kivétellel, ahol egy kívánság volt a harc tétje. Sajnos, elvesztettem a fogadást, és még most sem tudom mi lesz vajon a személy kívánsága.
* kedvesen a lányra mosolyog, majd a csészét megemeli, és belekortyol.

[Hotaka Makoto]

-Rosszabbak? Például mik?
*Kérdezi kíváncsian, bár a sebhelyek elég bizonyítékot adnak. Kíváncsian várja a beszámolót és hallgatja, sorolja neki az eseteket, egyik furább mint a másik, úgy tûnik nem csak maga a férfi furcsa, hanem azok is, akik körbeveszik. A végéra azért odabiggyesztette az Õ esetüket is, ami viccesre sikeredett, de csak fejben nevet rajta, ahol senki sem hallja.
-Igazán mozgalmas az életed. Meg elég törõdõ is lehetsz, ha ennyit megtettél azért a barátnõdért. Biztos kedves a számodra...vagyis gondolom.
*Jegyzi meg a dolgot, és tovább issza a teát. Pár percig csak gondolkodik, vagy inkább csak próbálja az érzést hessegetni gondolataiból, nem sok sikerrel. Leteszi a csészét, és szégyenlõsen néz a fiúra, kicsit vörösen.
-Yasu-san...lehetne hogy...hogy...*Közelebb araszol térden hozzá, egészen ott van most az oldalánál.*...hogy megint...csókolózzunk...?
*Hebegi tekintetét másfelé szegezve, második alkalommal már nem meri olyan magabiztossággal kimondani, mint elõször a kórháznál.

[Kurorai Yasuhiko]

- Nos... Egyszer megvicceltem egy barátomat a Kórházban, miközben csókolózott a párjával... És a párja dühös lett. Igen, ő volt az akivel harcoltam. Mondjuk azt, hogy úgy feltételeztem, hogy mesterséges lélegeztetésre van szüksége a lánynak, miután a váróban élvezték egymás társaságát. Egy orvos a szavamra azonnal ki is, jött, és erre megpróbáltam továbbállni, de röhögés közben elcsúsztam... Aztán megpróbál megverni a párja, tovább röhögve pedig nekifutottam a fotocellás ajtónak. Itt elsötétült a kép, de ha minden igaz, amikor be akart húzni, beleharaptam az öklébe, és még egyszer nekifutottam az ajtónak. Három napig bent kellett maradnom, az agyrázkódás miatt, amit az ajtó okozott... Hehehe.
* Közben kicsit elszégyelli magát az emlékeke felemelegetése közbe. Néha viccesebbnek tűnik valami az első pillanatban, majd ha meg is történik csak kellemetlen lesz.
- Igen, de minden ismerősöm fontos számomra, az is aki meg akar ölni.
* Ismét belekortyol a forró teába, és kis csönd honol miután befejezi a szöveget, de Makoto szégyellős szemekkel tekint rá.
~ Huh?
* Egy pillanatra félrepillant, mintha éppen arra készülne hogy megdicsérje a falakat.
- Nagyon szépek a lakásban a falak...
~ Húzd össze magad öreg! Csak okosan!
* Hasonló vörösséggel, a lányra tekint, majd jobbkezével végigsimítja arcát, ha az nem ellenkezik.
- Bocsánat... eaz elterelés... önkénytelen volt. Néha könnyebb a témát terelni, mint belemenni. Miért, ne lenne lehetséges? Arra vártam, hogy megkérdezd végre.
~ HAZUUUUUG! Be vagy szarva, mert most nem te irányítod a dolgokat... Ebből, vajon mi lesz...

[Hotaka Makoto]

*Nem ütközött elutasításba, és még a simítás is jól esett neki. Nem gondolta volna, hogy egy ilyen kemény nõ mint Õ, valaha is így fog viselkedni. Bár azaz elterelõ manõver elég érdekes volt...de errõl ne beszéljünk. Engedéylt kapott az akcióra, úgyhogy szabad a pálya elõtte.
-Néha...valóban könnyebb...
*Aztán feláll térdeire és még közelebb megy hozzá, nah, ezt most élvezheti, mert ebben a helyzetben feje picivel az övé felett van, és mérete mellei sincsenek messz lentebb. Habozva közelíti arcát a férfi felé, hogy ajkát ízlelhesse, lassan, nem sietve, míg végül csak össze nem érintkeznek valamikor.

[Kurorai Yasuhiko]

- Így... igaz...
* Szemét felemeli, de valahogy nem képes túlzottan sokat figyelni a lány... bizonyos részeire. Normális esetben, valószínűleg azzal foglalkozni, mint minden normális fiú, de valahogy a közelítő ajak megbabonázza, még talán kicsit jobban is mint kéne.
~ Végül is, nem tudom mi zavart annyira korábban... Nincs ebben semmi rossz, azt hiszem. Teljesen egészséges.
* Ugyan a pozícióban, amiben van, nehezen képes sokat mozogni a lány irányába, de azért nyakát kinyújtja, hogy a várakozás pillanatait, megrövidítse.
~ Miért érdekelődök ennyire utána? Nem lenne szabad, a tűzzel játszanom. Talán, nem csak játszani akarok a tűzzel?
* Persze az utolsó pillanatokban, csak a tökéletes idilli helyzet végett szemét becsukja, és úgy érzi át teljesen a két ajak unióját, amit komoly várakozás előzött meg.
~Ugh, miért ilyen jó érzés... Miért?

[Hotaka Makoto]

*Nagyon lassan közelít, hiszen még az engedély ellenére is félénken áll hozzá a dologhoz. Szemei csak egy kicsivel korábban csukódnak, még mielõtt ajkaik érintkeznének, innentõl már visszaút nincs, vagyis van, csak az a helyzet elég kínos lenne. Hosszas várakozás után egybeforr a páros, a lány fejében is hasonló gondolatok fogalmazódnak meg, miért is vonzódik ennyire hozzá, vágyik csókjára? Fene se tudja, mert nincs tapasztalata, szimplán csak az érzéseire hallgat. Ehhez híven érzésbõl csókolja olyan lágyan mint korábban. Megállt számára az idõ ebben a pillanatban, a külvilág nem létezik többet. Percekig tart ez így, de levegõt is kéne valamikor venni, így eltávolodik, szíve szapora, lélegzete heves, tekintete pedig a másikét keresi.

[Kurorai Yasuhiko]

* A fiú, é a lány ajkai összeforrnak, valahogy Yasu sem érez indokot arra, hogy meghátráljon, vagy bármilyen szemtelen lépést tegyen. Szíve szaporán ver, és nem is apad a szívverése, egészen az aktus befejezésig.
~ Ezt... meg tudnám szokni.
* Kissé, talán szomorú is, hogy levegőt is kell vennie. Valamiért, szívesen maradt volna a pozícióban akár napokig is... Jobban belegondolva, viszont valószínűleg a végére nagyon kívánta volna a levegőt. Valamiért, nem képes seggén maradni, kibújik az asztal alól, és ha nem találkozik semmilyen ellenvetéssel, hasonló térdelő pozícióban átöleli a lányt.
~ Mondj valamit... Mondj valamit.
- Azt, hiszem... Nem is tudom...Hogyan mondjam... De örülök hogy találkoztam ma veled.

[Hotaka Makoto]

*A férfi nem tud egyhelyben maradni, feltérdel a lány elé, feje így már övé felett van, és átöleli, nem ellenkezik ez ellen, teste vágyakozott már ez után az érzés után, ahogy a férfi melege átterjed hozzá. Átkarolja és hozzá bújik, de a szemkontaktust nem töri meg egy pillanatra sem.
-Én...én is örülök neki...ha valaki azt mondja nekem, hogy ma este a lakásomon fogok csókolózni azzal a férfival, akit korábban meg akartam ölni egy fenékre csapás miatt...azt mondtam volna, hogy annak semmi esélye nincs.
*Mondata végén még gyönyörködik Yasu fehér szemeiben, majd újra nyakát nyújtja, hogy arca elérje övét, és újabb csókot lophasson magának.

[Kurorai Yasuhiko]

* Hasonlóan érez ő is mint a lány, valamiért kívánta a nő érintését, nem csak az ajkán, egész testén... Na jó, majd egész testén.
- Nos... Lehet én ki is röhögtem volna valakit, ha azt mondja... Hogy egy lány lakásán fogok csókolózni azzal a lánnyal, aki meg akart ölni egy fenékre csapás miatt... De nem baj. Örülök, hogy ezzel a lánnyal vagyok.
* Ő is bámulja a lány vörös szemét, van nem egy vörös szemű ismerőse, de egyikük szeme sem van rá ilyen hatással valamiért... Nyakát, a lányhoz hasonlatosan ő is nyújtja, de azért egy pár pillanatig még vár, kipirulva, mielőtt hagyná hogy az ajkak egyesüljenek.
~Milyen íze van az ajkaknak? Vagy bűnösen jó, vagy mennyeien jó. De miért éreztem bűn ízt korábban? Nem értem, nem értem. Talán mert olyan ormótlanul utasítottam eddig vissza embereket? Vagy mert képes voltam kiröhögni mást, amiatt hogy nyilvános helyen csókolóznak... Nem hiszem. Hajh...
* Szemeit becsukja, és inkább nem gondolkozik olyasmin, amire úgy is csak álmában fog rájönni. Száját, átadja, a puhaságnak, amivel a nő ajka lepi meg.
~ Ki gondolná, hogy mindenki rendelkezik egy gyengéd oldallal... Oly vad volt, most pedig oly aranyos, mint egy kiscica. Vajon én most gyengéd vagyok?

[Hotaka Makoto]

~Miért kívánom ennyire? A csókját...az érintését...miféle fellángolás ez testemben?
*Erre gondol, mielõtt újra egy selymes csókban egyesülnének, lágyan nyomja ajkát a fiúéhoz, és adja újra és újra a csókokat. Ellenállhatatlan érzés ez, melynek behódól nyomban, és csak élvezi a férfi ajkának érintését és testének melegét. Arcát most ismét eltávolítja, majd mindkét kezét arcához emeli, Leül lábai mellé oldalra, miközben húzza magával Yasu arcát, ha az engedi, majd elfekszik lassan a földön.
-Én pedig örülök, hogy ezzel a férfival vagyok...

[Kurorai Yasuhiko]

* Sajnálatára, a csók véget ér, de a lány továbbra is fogja az arcát. Lassan húzza magával, és erre Yasu a szokásos meglepett képét veszi fel.
~ Huh?
* Nem nagyon tudja mit akar takarni a mozdulat, de nem nagyon ellenkezik... Mostanra még jobban elvörösödik, nem csak a csókolózástól, hanem a meglepettségtől is. Lélegzete, és szívverése még jobban szaporázódik.
~ SZENT ÉÉÉÉÉÉG! Erre nem vagyok felkészülve? ÚRISTEN! Most, Azt akarja?AAAAAAAAAAAZT?! Mit csináljak?! Te jó ég fiatal vagyok még ehhez! Mit tegyek? Mit tegyek? Nem mondhatok nemet, ilyen esély csak egyszer adódik, de túl korán van. Nem vagyok felkészülve erre... Ugh... Gonosz csábítás!
* Képe még mindig erősen értetlen, és vörös, de hagyja hogy a lány továbbra is húzza maga felé.
~ Velem akar lenni?! Szent ég, ez nem vicc! Mit tegyek?!
- Azt hiszem... Sze.... Szerintem szép a lakásod!
* Jelenti ki, mintha végig erre készült volna, és elfekszik valahogy oldalra, könyökölésben megtartva a fejét a lány mellett. Ugyan még mindig tiszta vörös, de kedvesen rámosolyog.
- ... * Fejében most sikít *

[Hotaka Makoto]

*Látszólag a fiú engedi magát, viszont meglepettség ül ki az arcára, amellett hogy még vörösebb. Hosszú pillanatokon át közelíti az értetlen Yasut maga felé, mindenféle hátsó szándék nélkül, persze ezt a fiú ahol lehetett félreértette. Hirtelen kibök valami irreleváns mondatot, majd könyökölve elfekszik mellette, és vigyorog mint a tejbetök. Makoto most legalább értetlenül néz rá, mint Yasu az elõbb, vajon miért táncolt ki, ha eddig annyira benne volt és élvezte?
-Hm? Köszönöm...de mi a baj?

[Kurorai Yasuhiko]

- Baj? Semmi baj...
* Könyöklő kezét leereszti, és elheveredik ő is a földön. Ha nem találkozik ellenkezésbe, jobb kezével, a nő feje alá teszi kezét, és magához öleli.
- Semmi baj... De ARRA még nem vagyok kész, bocsánat. Már most érzek valami nagyon különlegeset irántad, talán sz...sz-sz...szerelmet is, de csak ma találkoztunk. Nem vagyok felkészülve, valami olyanra...
~ Nameg védekezni se tudnánk hogyan...
* Roppant furcsa helyzet ez, elég meglepő, ha egy tizenéves srác, ilyesmiket mond, de az ő kis világában teljesen egyértelmű hogy a lány valami hasonlóra készült. Erre, valószínűleg a lehető legminimálisabb esély sincsen, de Yasu, az Yasu.
- Ugye nem vagy mérges?

[Hotaka Makoto]

Hagyja, hogy kezét a feje alá tegye és magához ölelje. Furcsálkozó arckifejezéssel hallgatja végig mondandóját, elõször nem érti az ARRA kifejezést, csak hosszas gondolkodás után jön rá, hogy Yasu félreértette tettét, arca rákvörös, a méreg és a zavarodottság egyszerre jelenik meg arcán.
-Ugye te nem gondoltad, hogy AZT akarom csinálni?! Nem is ismerlek eléggé, miért adnám oda a szüzességemet?! Kicsit elengedem magam és máris könnyûvérûnek tûnök?!
*Közli felháborodva, szorongatja Yasu pólóját kezében és próbál uralkodni indulatain, majd lassanként megnyugszik és egy durcás arcot ölt magára.
-Nem vagyok mérges...csak gondoltam így kényelmesebb lenne...csak azért dõltem el...